Képviselőházi irományok, 1878. XV. kötet • 619-695. sz.

Irományszámok - 1878-644. Törvényjavaslat, a tiszavidéki vasut megváltásáról és az ennek kapcsán teendő intézkedésekről

172 644. szám. 11. §• Jelen két egyenlő példányban kiállított szerződés a tiszavidéki vaspálya-társaság részéről a részvényesek közgyűlésének és a magyar állam részéről a törvényhozásnak jóváhagyása után válik kötelezővé és jogerejűvé. Kelt Budapesten, 1880. évi ápril hó 11-én. Tiszavidéki vaspálya-társaság. Péchy Tamás s. k., Gróf Szápáry Antal. s. jfc., m. hir. közmunka- és közlekedési minister. elnök. Gróf Szapáry Gyula s. k., B. Orczy Andor s. k., m. kir, pénzügy'minister. alelnök. (P. H.) 2-ik melléklet a 644. számú irományhoz. Indokolás, „a tiszavidéki vasút megváltásáról és az ennek kapcsán teendő intézkedésekről" szóló törvényjavaslathoz. A hazai vasúthálózat czélszerűbb csoportosítása és kiegészítése, az országgyűlés mindkét háza által ismételten hangoztatott kívánalmakkal egybehangzólag, a kormány munkálkodásának és tanulmányainak évek óta egyik legfontosabb tárgyát képezte. — S tényleg is, a mennyire ezt az ország más nagy fontosságú és halaszthatlan ügyei által történt rendkívüli igénybevétel megengedte, a kormány kötelességszerűleg és behatólag foglalkozott a csoportositási kérdéssel, s egyes nem jelentéktelen ide vágó intézkedésekre, mint a volt magyar keleti és vágvölgyi vasút megvételére és az eperjes-tarnowi magyarországi rész-vasutnak a kassa-oderbergi vasúttal való egyesítésére nézve, a kormány már szerencsés is volt a törvényhozás jóváhagyását kinyerni. Az emiitett tanulmányozások közben azonban a kormány mindinkább azon meggyőződésre jutott, hogy a hazai vasúthálózat, vagy legalább az ország északkeleti és keleti részeiben fekvő vasutak czélszerű csoportosításának kulcsát, az 1856. évi november hó 10-ikén kelt legfelsőbb engedélyokmány alapján kiépült tiszavidéki vasút képezi, a mennyiben a Kassától Gzeglédig terjedő fővonalával s püspökladány-nagyváradi és szajol-aradi kiágazásaival az ország ezen részeiben épült részint állami, részint az állam által biztosított vasutak forgalmát felfogván, azt saját jogosult érdekeinek ugyan megfelelő, de a fővárosra és az állam költségén épült vasutakra nézve hátrányos irányokba tereli. De meggyőződött a kormány arról is, hogy a vasúthálózat czélszerű csoportosításának a tiszavidéki'vasút irányviszonyaiban fekvő nehézsége okszerűen csak az által hárítható el, ha az állam e vasút felett korlátlan rendelkezési jogot nyer, mert a vasút csak egy részének eladása és más vasutvonalakkal való pótlása annyi jogi és pénzügyi nehézséggel és e mellett vagy a vasút részvényeseire, vagy az államkincstárra nézve oly beláthatlan koczkázatokkal járt volna, hogy ezekkel szemben a kormánynak a felelősség elvállalásától vissza kellett riadnia. Ennélfogva a kormány a tiszavidéki vasútnak az állam számára való megszerzésére, illetőleg az e feletti korlátlan rendelkezési jog megnyerésére határozta el magát. Ezen megszerzés módjának megválasz-