Képviselőházi irományok, 1872. III. kötet • 153-225. sz.
Irományszámok - 1872-212. A közmunka és közlekedési ministernek a képviselőházhoz benyujtott jelentése, a budapesti Duna-rész szabályozásának előhaladásáról
292 212. SZÁM. géből vészit. Midőn a jég ezen kiszélesedett szelvényeken halad, annak egy része szükségkép a jobb part előtti nagy kiterjedésű homok- és kavics-zátonyokra tolul, s ott a viz útját egészen elzárja. A többi jég a homorulatban tovább vitetik s legnagyobb részben a soroksári ágba nyomul; azonban jut belőle jó nagy tömeg a promontori ágba is. Ily alkalommal okvetetlenül nagy jégtömegeknek kell a soroksári sziget előtt a folyó megoszlásánál lévő kavics-zátonyra tolulniok, melyek a promontori ág szelvényeit szűkítik, sőt — ha a jégmenet elég tartós — azt teljesen elzárhatják. Ha már a soroksári ágban is dugulás áll be, ez szükségképen felfelé fog gyorsan terjeszkedni s a vizet oly magasra duzzasztaná, hogy ez elég erőt nyerjen a promontori ágban képződött jéggát áttörésére. Ha ellenben a soroksári ág akár torkolatánál, akár 1300 öllel előbb elzáratik, kénytelen lesz a promontori ágban leúszni. Minthogy itt a folyam összes ereje egyesül, a jég könnyebben le fog vitetni, mintha mindkét ág működésben volna, s ha a soroksári ágban nem leend vízfolyás, sokkal kevesebb alkalom lesz a jégtömegeknek a soroksári (csepeli) sziget felső csúcsánál fölhalmozódására, mint jelenleg. Ha a soroksári ág nem torkolatánál, hanem egyelőre 1300 öllel alább záratik el, akkor az elzárás feletti mederrész meg fog ugyan jéggel telni, de a jégzajlás ezen mozzanata (dieser Vorgang) nem fog sokáig tartani és a jégmenetre átalában véve csekély befolyást fog gyakorolni. Minden félreértés kikerülése végett hozzáteszem: hogy más okoknál fogva ugy a viz, mint a jég irányulása czéljából sürgős szükségnek tartom, hogy a párhuzammü az ág torkolatánál szintén mielőbb építtessék; hogy a jégmenetre nézve azonban közömbös, akár az ág torkolatánál, akár azon alul 1300 öllel eszközöltessék az elzárás. Midőn tehát a második kérdésre „nem"-mel felelek, akkor a fenn mondottakhoz képest a harmadik kérdésre is: 3. Kérdés. A Duna vizének a promontori ágban egyesítése, — addig, mig ezen ág keresztszelvénye nem lesz a megnagyobbodott lefolyási tömegnek megfelelöleg kibővítve, — elő fogja-e mozdítani a Szt.-Gellértnéli szorulat alatt lévő folyó részen a jégtorlatok képződését vagy sem? Csak az lehet a válasz, hogy a Dunának a promontori ágban való egyesítése a jégdulás esélyeit még azon időre sem növeli, hanem apasztja, a mikor ezen ág még nincsen tökéletesen kiképezve. 4. Kérdés. A jobbparti párhuzamművek felállítását, közvetlenül a promontori ág torkolata felett, meglehet-e a javasolt meder-kotrásokkal egyszerre kezdeni, vagy be kell-e várni a kotrások tökéletes befejezését? Sokoldalú tapasztalások folytán állithatom, hogy folyamszabályozási munkák véghezvitelénél legjobb, ha a kotrási munkák és a szabályozási építkezések egyidejűleg eszközöltetnek, minthogy ez esetben a kétféle munka egymás hatását kölcsönösen elősegíti. Szintén sok évi tapasztalások által arról is meggyőződtem, hogy fontos folyamépitmények kotrások által erélyesen támogatandók, tehát kellő távolságban egymás mögött elhelyezett több kotrógép által, egy a szabályozandó folyam szelvényéhez mért csatorna (Rinne) állítandó elő. Ez még inkább szükséges, ha a fenék részben vagy egészben oly anyagból áll, melyet a folyam vagy épen nem, vagy csak egészen rendkívüli viszonyok között képes felkapni s odább szállítani, s a velem közölt felvilágosítások szerint a Sz.-Grellérthegyen alól lévő kavics-zátonyoknál épen ezen eset fordul elő. i
