Képviselőházi irományok, 1861. I. Kötet • 1-57. sz.

Irományszámok - 1861-14. Küküllő megye közönségének levele a főrendekhez

14-dik szám. Méltóságos Főrendek! Tisztelt képviselőház! Midőn hazánk törvényhozó teste, a legfontosabb föladatok megoldása végett már majd nem egy hónap óta Pesten folytatja tanácskozásait : ekkor tűnt föl legelőbb megyénk számára az alkotmányosság hajnalának sugara hogy magunkat törvényes alapon rendezhessük. Első szavunkat intézzük törvényhozóinkhoz, kiknek köréből most kizárva vagyunk, azon illegitim rendszernek tovább folytatása miatt, mely szent István koronáját izekre szakgatva, hazánkat földarabolta; minthogy az ennek szilárd alapján és erején emelkedő alkotmánynak és trónnak megsemmisítését czélulvette volt. Magyarországhoz tartoztak a Királyhágón inneni megyék, első Szent királyunk korától fogva—a mohácsi vészig. — Az ezutáni szomorú viszálkodása a két trónkövetelőnek, választotta e dicső egy magyar hazát, két részre. — De a fölséges habsburgiház uralkodása alatt maradt rész, még akkor se ismerte el véglegesnek az erdélyi fejedelmeknek hódoló rész elválását, mikor a túlerőnek engedni vala kénytelen; hanem számos békekötésekben biztositotta az anyaországhoz visszacsatoltatását. Első Lipót császár uralkodása alatt könnyen lehetett volna, az ezt illető diplomatiai jogfentartásokat érvényre juttatni. — Nem az erdélyi törvényhozás, mely oly sokáig hasztalan sürgette ezt,— hanem az idegen tanácsosoknak azon folytonos ellentörekvése akadályozta, mely a magyar király trónját, Magyarország romjaira törekedett fektetni, a végre hogy az egygyé lenni nem tudó Némethonhoz, még egy oda nem tartozó és rokonsággal nem biró, független országot, habár porelemeire szétrobbantva, csatoljon. Végre az i 848-dik év, mely oly dicső vala az emberiség követeléseinek kiszolgáltatásában, meg hozta magyar hazánk integritására nézve a diplomatiai igazságot. Ezen évben, igazságos királyunk V-ik Ferdinánd a törvényesség minden kellékeivel ellátva szentesitette a, pozsonyi 7-dik és a kolozsvári 1-sö törvényczikket. —Visszamentünk mi, hajdani erdélyiek, anyahazánk kebelébe; ugyanazon egy legitim kormány alatt állottunk, népünk képviselői és az erdélyi felsőházi tagok, együtt voltak a haza többi részeiből megjelent törvényhozókkal. Fegyveres idegen erő támadta meg hazánk törvényhozását és legitim kormányát; az oly csendes és békés Erdélyben, — melyben még a feudális szolgaság korában se zavartatott meg a különböző nemzetiségek közötti testvériség, — az ellenség ármánya testvért testvérrel gyilkoltatott és raboltatott békés lakjaiban. —Vérözön borítá mezeinket és e romvidék ismét kiszakasztatott közös hazánkból. 0 Felsége átlátva, hogy hazánk ellenségei, trónjának is feldöntésén működtek, alkotmányos állásra hivott fel minket; de az illegitim rendszernek azon elve, hogy mi magyar hazánktól különválva legyünk, még most is fentartatik. Megyénk csupán a törvényeket tekinti azon alapnak, melyből minden működéseiben kiindulhat; és nem hiszi, hogy a jogot, az igazságot, bármi rendelet és erőszak megsemmisíthesse. — Az 1848-ki törvényeket ép úgy, mint bár melyik régibb el nem törölt törvényt, kötelezőnek tartja, a sanctio pragmaticánál fogva, mind a királyra, mind a hon polgáraira nézve s úgy látja, hogy ezen törvények, még valami uj joggal, institutióval vagy területtel se ajándékozták meg hazánkat, hanem csupán formulázták azon integritását és független kormányzását, mely mind régibb,— de nem teljesitett, törvényeinken alapult vala. Mi tehát a méltóságos főrendeket és a tisztelt képviselőházat, most is, mig erőha-