Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.
Ülésnapok - 1939-94
--'-' Az országgyűlés felsőházának 94. ülése ség volna rá, hogy az ország faellátása érdekében az erdei munkásokat nyugodtan lehetne munkába állítani. Munkaalkalom szintén elég van. Ugy a téli famunka, mint a nyári mezőgazdasági munka ejlég megélhetésit biztosít a rutén népnek, úgyhogy minden téren érzi ez a nép a kormány hathatós támaszát, érzi azt, hogy a kormány nem hagyja el őket. Ezekben voltam bátor a t. felsőházat Kárpátalja jelenlegi nemzetiségi és gazdasági viszonyairól tájuKOzliatni és miután a kormány a szentistváni Magyarország érdekében Kárpátalján ma olyan nemzetiségi politikát folytat, amelyből dtága hazánkra — reméljük — c»ak egy szebb és jobb jövő következhetik be, a kormány politikájával egyetértek és> a költségvetést elfogadom. (Éljenzés és (ups.) Elnök: Szólásra következik Rupprecht Antal felsőházi tag úr. Rupp.echt Antal: Nagyméltóságú E'nök Űr! Mélyen t. Felsőház*! Azt hiszem, minden jóérzésű ember a vüágon ma elfőj lőtt lélekzettel ügyel arra a nagy .eseményre, arra az élet-halálharcra, amely odakitt Európa keletén folyik az emberiség legnagyobb ellenségével, a bolsevizmussal szemben. Érzem, látom, hogy milyen kihatása van ennek hazánkra nézve is ppen ezért ebből a szemszögből, a bolsevizmus elleni védekezés szemszögéből tekintve, szeletnek pár mondattal általánosságban a költségvetéshez hozzászólni. A bolsevizmus melegágya az elégedetlenség és az ellátatlanság. Éppen ezért mindnyájunknak es a kormánynak első kötelessége, hogy megfelelő ellátásró' gondoskodjék,, ami ebben az esztendőben — a Mindenható Istennek legyen hála — meg is történt. Különösen a közellátási ál'amti'kár uraknak nagy érdeme az, hogy a kiváló jó termés oda el is jut, ahová kell és azt lehet mondani, hogy élelmezési szempontból nagyobb kifogást tenni országszerte nem is lehet. Vannak^ egyes kivételek, vannak egyes kisebb jelentőségű dolgok, egyes esetek, amelyeket legyen szabad itt felemlítenem, amit nem azért tezek, mirtha helyteleníteném, sőt eüenkező'eg, helyeseknek tartom a kormány intézkedéseit és épp^n ezért tartom szükségednek és helyesnek, hogy azokat a hibákat, amelyeket érzünk, látunk, a legilletékesebb helyen jóindulatúan feltárjuk. Egy ilyen kicsiség a zsemlye kérdése. Amikor nagyszerű búzatermés van az országban, 8kkor elégedetlenkedik s bizonyos fokig megütközik rajta a nép: miért rem szabad neki zsemlyét ennie, amikor tudjuk, hogy búzafeleslegünk van. Ez kisebb probléma, a legsérelmesebb élelmezési rendelkezések egyike azonban a 4 és 8 kilogramm, zsír leadása odakinn a falvakban. A legszegényebb ember, aki egy esztendőben nem képe* egy sertést úgy meghízlalni, hogy abból megfelelő mennyiségű zisírral tudja ellátni az ő családját, kénytelen rendszerint két kisebb állatot levágni és ennek következtében legalább 12 kilogramm zsírt kell leadnia akkor, amikor több tagú családjának körülbelül 40 kilogrammra van szüksége. Ezt a kowrkïét problémát azért hozom a t. Felsőház elé, mert ez olyan kérdés, ame'y — énpen ebből a szemszögből nézve, ahogyan látom q helyzetet —az elégedetlenséget szintén fokozza odakinn a falvakban. Ha ez a ren« 1943. évi december hó 20-án, hétfőn. delkezés már napvilágot is látott ós keresztül is ke.l vinnünk, mégis tekintetbe kell venni, milyen fontos az, hogy a falun élő embert, ha ellátatlan leea, tényleg ott a helyszínen lássuk is el. Mert aboan az esetben, ha ö leadja, ami neki termett, amit előáhított, mit szóljon ahhoz, ha áprilisban vagy májusban odamegy a halósághoz és azt mondja: uraim, elfogyott a készletem, nam tudok, a családomról gondo-ikodni, akkor azt a választ kapja, hogy amit beszolgáltattak a faluban, azt elvitték a fővárosba, vagy máshová diszponálták és így neki nem tudnak el.átást adni. Ezért a konkrét esetekből kifolyólag kérem a közellátási miniszter urat, hogy ezt a rendelkezést olyan módon változtassa meg, hogy a helyben tényleg leadott zsírmennyiségből a helyi szükséglet kielégítéséhez szüki-éges megfelelő inenynyiséget hagyják meg helyben, azt ne vigyék sehova sem, amíg a helyi ellátatlan lakosság nincs kellőképpen kielégítve. .Bátor vagyok feihotzni az élelmezéssel kapcsolatban egy másik olyan problémát, amellyel kapcsolatban szintén elégedetlenség van a falun, felemlítem tehát a falusi lakosságnak ruihia- és lábbeliellátása ügyéi» i^z egymaga olyan probléma, amelyért magáért is szükségesnek tartottam volna felszólalni. Tudom, hogy erről beszélni unialmas is már bizonyos fokig, nagyon sokan előhezták, én azonban tisztelettel kérem a miniszterelnök úr őnagyméltóságát, ne méltóztassék ezt annyiban hagyni, hanem méltóztassék kivizsgálni, ki a hibás, és ki a feel ős a mezőgazdasági munkások lábbelivel való ellátásának hiánya terén. Igen nagy szomorúsággal és igen nagy megütközéssel hallottam a következőüet. Tíz napon at kamarád gyűlések, országos gazdasági egyesületi gyűlések voltak és a felsőházban is a legilletékesebb ajkadról azt hallót tuk, hogy nem tudjuk a mezőgazdasági munkásokat bakanccsal ellátni, mert nincs. En nem tudom ezt a választ magamévá tenni, nem tudom elfogadni ezt a vá.aszt, hogy nincs, azon egyszerű oknál fogva, mert ebből fl mostani nincs bői 1944-ben nagyon sok nincs fog Bzármrzni. (Üffy van! Üay van!) Elsősorban is a kenyérre, a cukorra és más egyéb élelmezési cikkekre gondolok, amelyekre nagy .»züksége van az országban mindenkinek és főképpen nagy szükség van arra, hogy a nyugalmi helyzetet fenntartisiuk. Én nem akarok a szóbe szédekre adni, nem akarom komolyan venni azokat a városban elhangzott különböző híreszte'é^eket, hogy esetleg még exportra is jut bőr és nem tudom, megfelel-e a valóságnak az, hogy minden bőrgyár és minden bőrraktár anmyira tömve van bőrrel, hogy már újabb raktárokat is ki kell bérelni, hogy a bőrt ott helyezzék el. Nem az én hivatásom, nem is az én kötelességem hogy ezt fe!ülv'zsgáljam, de kérem azt, akinek kötelessége, méltóztassék utánajárni ariinak, hogy a mezőgazdasági munkás cipőigénye okvetlenül megfelelően ki legyen elégítve, bakancs- vagy csjzmaiszükiségletét okvetlenül fedezzük. Amennyiben ugyanis ez nem, lesz meg, mélyen t. Felsőház, azt hiszem, akkor nem marad hátra más mód, m : nt a legesélyesebb intézkedésekhez nyúlni, mert ha a mezőgazdaságban lehet állatot es gabonát rekvirálni, akkor azt hiszem, a bőrgyárakban és a borra ktárakban is lehet bőrt rekvirálni (Ügy van! Ügy van!) és amikor a bőrt számbav©-
