Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.

Ülésnapok - 1939-91

Áz országgyűlés felsőházának 91. ülése nyában a famegmunkáló székely embernek csak rnorzsa jut a keresetből, mert a jövedelem nagyobb része nem az övé. A faipari kölcsönök segítségévet a faipari telepek átállítása részben már megtörtént, de a fafeldolgozó nagyobb gyártelepek, ipari üzemek, mint bútorgyár, ládagxár, cellulózegyár, stb. felállításával lehetne csak elérni azt, hogy a székely erdők értékének nagyobb része maradjon itt, székely érdekeket szolgáljon, több munkást foglalkoztasson, a jólétet emelje s a székelyt ideikösse. A sokat emlegetett iparosítás érdeke óhajtandóvá teszi a képviselőházi bizottsági tárgyaláson már szóbakerült székelyföldi kirendeltség felállítását és pedig Marosvásárhelyen, ahol jelenleg is a kereskedelmi és iparkamaránk »zékhejye van. Megemlítendőnek tartom azt is, hogy a székely iparosság gyenge anyagi helyzete érezteti hatását az ipartestületek bevételeinél is, sőt továbbmenve, a székely iparkamaránál: is. Pedig mindkét intézményünkre hovatovább mind nagyobb feladat hárul s hogy ezeknek megfelelhessenek, anyagi megsegítésükről feltétlenül gondoskodás kellene valami módon történjék. A kereskedelmi és iparkamarával kapcsolatban általános óhajtás, hogy a mostani miniszteri biztosi rendszer helyett vissza kellene állítani a kamara autonómiáját, kamarai tanácsokkal, kamarai elnökkel, alelnökökkel és bizottságokkal. Bár'tudomásom von arról, hogy a kormány is foglalkozik ezzel a kérdéssel, székelyföldi kamaránkra vonatkozólag már /most eleve kérem az iparügyi miniszter úr különös gondoskodását a kamara megerősítése érdekében» hogy ezáltal is szolgálva legyen az az érdek, hogy a Székelyföld a múlt hibáinak helyrehozásával megerősödjék, illetve megerősíttessék s a Székelyföld népe, benne az iparos- és kereskedőtársadalom végre nyngodt, boldog életet élhessen, s imég fokozottabb mértékben felelhessen meg a maga hivatásának azon a megszentelt földön, mert erős meggyőződéssel hiszem és vallom, hogy Erdély magyar voltának a megtartása nagymértékben a Székelyföld, a székely nép erősségétől és kitartásától függ. (Helyeslés.) Bízva a kormány további jóindulatában s bízva abban, hogy ,a megindított alkotó és segítő munka még fokozottabb mértékben fog továbbfolytatódni, tisztelettel bejelentem, hogy a tárgyalás alatt levő költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök: Szólásra következik Medv'igv Ferenc őméltósága. Medvigy Ferenc: Nagyméltóságú Elnök Űri T. Felsőház! Úgy érzem, mulasztást követnék el, ha egy nemzetpolitikai szempontból magyfonitosságú kérdéssel niemt foglal kőznék, amelynek nagy hordereje különösem a visszatért keleti részekkel kapcsolatos és amelynek sürgős megoldása igen fontos feladat. Ez a kérdés a magyar görögkatoükusok ügye. vagy egy másik meghatározás szerint: a görögsizertairtású katolikus magyarok ügye. Méltóztassék megengedni, hogy először általánosságban foglalkozzam ezzel a kérdéssel. mert ez szükséges. (Hatjuk! Hatjuk!) Szjüikséges azért, mert a magyar görögkatolikuso'k ügye, nem úgy és nem abban n formában jelentkezik a köztudatban, amint ez a nagyfontosságú kl'rdés megérdemli. Kzt a köztudatot külföldön különösen propaigá'ltíak ugyanis 1943. évi december hó Í6-án, csütörtökön. Hl aiként, hogy aki görögkatolikus, az nemi magyar, az vagy rutén vagy román vagy tót vagy más nemzetiségből származik. Ennek a téves hitnek ellentmond a történelem, de eWentmond a jelen ils. A történelem; bizonyító ereje szerint — hogy csak erre mutassák rá röviden — mar a X. száziad közepén Gyula és Bulcsú fejedelmek Bizáncban vették fel a keresztségét, Szent István királyunk édesanyja^ Sarolta aszszony, görögszertartású keresztény volt « az ő ideiében Veszprémben görögszertartású ap„ foglalatos kod ta'k. Ezt a történeti-mi tényt éppen a külföldről származó román propaganda' is kénytelen elismerni és ma már azt mondja, hogy vauinak ugyain magyarszármaBáeú görögkaitolikusok, de azért a legtöbb görögkatolikus a románokból magyarosodott el. Hogy ez a tétel mennyire nem áll, megint történelmi ihóldákkal tudnám bizonyítani, de nem gyek olyan messzire visza. hanem csak hivatkozom Papp György nyíregyházai Kanonoknak egyik kiimutaitására és megállapítására, amelyet a »Magyar Sors Könyvei« címiű sorozat egyik füzetében sorol fel s amely könyvében megállapítja, hogy .a nagyváradi román görögkatolikus püspökség semiatiznrusában egy régebben ott felsorolt 264 pap és napi növendék közül többnek, mint 50 százaléknak tősgyökeres miagyar a neve. lia meg méltóztatnalk engedni, fel is olvasok egy pár nevet. A román nagyváradi görögkatolikua püspökségnél a papok nevei a következők: Aáron, Ábrahám, Antal, Bélteky, Bilkey, Buda, Gsighy, Czinka, Dállyay Papp, Erdélyi, Fábián, Farkas, Fejér, Fodor, Gáborffy, Gergely, Görög, Hoszszú, Illyés, Karácsonyi, Kardos, Kerekes, Keresztelky, Kováts, kőváry, Krasznay, Ma>darászy, Magyar, Markos, Mátyás, Molnár, Nagy. Neme», Oláh, Orosz, Paál, Pallady, Papfa,lvy. Papfy, Papp, Pataky, Radnóthy, Rácz, Rezei, Simon, Sutha, Szabó, Szády, Székely, Szentkirályi, Szilágyi, Szőtsi, Tatilpassy, Tóth, Vajklia, Véghzö, Vité?, Vullkán, Bónyi, Bisztrai, stb. Más bizonyíték nekem nem keli abban a tekintetbein, hogy a görög szertartású magyarok roimánosodtak«ei el, vagy viszont. A példa mindennél jobban bizonyít. De a szabadságharc hősi halottja, a láng lelkű apostol Vasvári Pál, a nyírva&vári görögkatolikus pap fia nem volt magyart Mégi* egy raostiani október 6-i ünnepélyen az ünnepi szónok, aki különben nagyon intelligens em ber volt, többek között aast mondta; hogy a, magyar nemzetneki nagy átalakító erejére egyik legjobb példa a román Vasvári Pál származása é* esete, (Mozgás.) E

z megtörtént most, október 6-án. (Nagy mozgás.) Hát nem volt-e magyar Szabó Jenő, az akkori főrendihúznatk egy igen tekintélyes és jeles tagja, aki, mondhatnám egész élletét a magyar görögkatolikus gondolatnak szentelve zarándoklatot hozott össze és két fennkölt gondolkodású görög szertartású pap vezetésével: a munkácsi egyházmegyei püspöknek. Firczák Gyulának, az eperjesi egy házmegye püspökének, Pá! Jánosnak, emnek a két nem magyar szertartású görögkatolikus püspöknek vezetésével zairándoklatot vitt Romába, hogy az itt élő és magyarajka görög katoliklusoik részére egy magyar görögkatolikus püspökséget állítsanak fel. Ennek a zarándok útnak, enneik az igen nehéz munkának és önvédelmi harcnak volt az eredménye, hogy 1912-