Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-55

412 Az országgyűlés felsőházának 55. ülése 1925-ben megszűnt és 1941 nyarán újra életre hívták. A Hombár intézménye a Futuran keresztül létesült. Maga a Futura intézménye hosszú, 20 vagy 25 éves működése alatt teljesíteni tudta azt a nagy feladatát, hogy a magyar gazdát és a termelő közönséget a zsidó kereskedelem kezéből kivegye. A nyár folyamán hozott rendelkezés a hombárok felépítésével visszaadta a malomkonszern bevásárlóin keresztül azoknak a zsidó trafikosoknak és korcsmárosoknak a régebben elvett jogot, hogy most, mint gabonakereskedők és gahonavásárlók működhessenek. Elsősorban ezek voltak az okai, hogy annyi búza tűnt el az országból, hogy mint tudjuk, hiány mutatkozik és azért van az a sok fekete liszt és az a sok minden egyéb baj, mert módot adtak nekik, hogy ezekkel a dolgokkal külön házaljanak. Kérjük, hogy a kormány vegye revízió alá a Hombár intézményét és ahol ilyen zsidó kereskedelem fészkelte be magát, minden körülmények között vegye el tőle a jogot és állítsa vissza az eddigi helyzetet a tisztességes munkával, normális lehetőségek között működő Futura intézményének felkarolásával. Legyen szabad egynéhány szóval a kishaszonbérletekről is szólnom. A kishaszonbérleteknek további, gyors tempóban való létesítését kérem, hogy azok, akiknek nincs anyagi lehetőségük arra, hogy saját földet szerezzenek, kishaszonbérlet formájában tudjanak megélhetéshez jutni. Legyen szabad itt megemlítenem a bácskai földhöz juttatottak helyzetét, ott vitézek kaptak földet, s a székelyek, hála a mindenható Istennek, külföldön élt ós most hazajutott magyar testvéreink telepedtek meg. Ezeknek a bukovinai magyroknak részére biztosítottuk itt a földeket. Ezek részére további megértő elbánást kérek, annak ellenére, hogy ők nehezen szoknak a fegyelemhez. (Tavs.) Kiváló vezetőket kell melléjük adni, hogy rászoktassák őket az intenzív mezőgazdasági munkára, gépeket, szerszámokat, lovakat, teheneket, állatokat kell rendelkezésükre bocsátani, nem szabad magukra hagyni őket, hogy értékes munkásai legyenek ennek a nemzetnek. Ugyanakkor felhívom a magyar kormányzat figyelmét egy dologra. Nagyon örülök, hogy a miniszterelnök úr ő nagymél

1 ósága éppen jelen van. Olyan jelenséget óhajtok megemlíteni a Bácskábló, amelyről ottani magyar kisgazdáktól értesültem. A szerb éra alatt a Délvidékre bevándorolt ószerbiai dobrovoljácoknak és optánsoknak adták a szerbek a magyar gazdáknak, a magyar birtokosoknak földjét, ezek számára sajátították ki a magyar földet, de ezek soha sem szerettek dolgozni, csak ideiglenesen azért voltak ott a Délvidéken, hátha el tudják a Bácskát szerbesíteni. Hála Istennek, a mi magyar gazdatestvéreink sok esetben azt a földet, amit a bevándorolt szerbek, dobrovoljáeok ingyen kaptak a szerb kormánytól, készpénzzzel megvették tőlük és ezzel megakadályozták a szerbesítés további folyamatát, mert ezek a dobrovoljáeok úgy, ahogyan jöttek, el is tűntek Bácskából és visszamentek az óhazába kecskét őrizni és furulyázni. Mélyen t. Felsőház! Nagyméltóságú Miniszterelnök Úr! Szabad legyen nekem röviden felolvasnom ©gy levelet, amellyel a bácskai gazdáknak egy része hozzám fordult, mint annak a kamarának alelnökéhez, amely kamarához Bácska is tartozik. Azt írják nekem ebben a levélben, hogy (olvassa): »Alulírottak a felszabadult Délvidék földmívelő magyar népé- ' 194-1. évi december hó 18-án, csütörtökön. nek képviseletében mély tisztelettel kérjük hogy a délvidéki földbirtokrendezés ügyében kiadott 5280/1941. M. E. számú rendelet módosításával kegyeskedjék meghagyni a mi tulajdonunkban azokat az ingatlanokat, amelyeket a jugoszláv földreform során szerb dobrovoljácoknak, telepeseknek, optánsoknak stb. osztottak ki s amelyeket mi ezen juttatottaktól tisztességes forgalmi áron megyettünk. Alázatos kérésünket a következőkkel bátorkodunk alátámasztani. Az 5280/1941. M. E. számú rendelet főcélja az, hogy »megfelelő juttatásokkal a jugoszláv földbirtokpolitikai jogszabályok végrehajtása során beállott egyenlőtlenségek és méltánytalanságok kiküszöböltessenek«, minthogy a jugoszláv uralom alatt a magyarság a jugoszláv földosztásnak csak a háti anyait érezte, előnyeit azonban nem, mert földet csak szerb, montenegrói és optáns kaphatott. Az idézett rendelet ezen ingatlanok tulajdonjogát — tekintet nélkül arra, hogy időközben kinek a tulajdonába kerültek — a magyar államra ruházza, de nem tartalmaz intézkedést azon esetre, ha ezek a méltánytalanságok és egyenlőtlenségek a magyar földmívelő nép szívós szorgalma, munkája és földszeretete következtében a gazdasági élet természetes fejlődésével megszűntek. A megszállás huszonhárom hosszú éve alatt ugyanis^ Bácska több járásában a szetrb juttatottaktól a nekik kiosztott agrárföldek/ÍÖ, 60, sőt 80%-át leginkább szorgalmas, szegénysorsú, többgyermekes földmívesek vették meg a rendes forgalmi áron. Ezen földek elvétele a szegény magyar családok ezreit — fajtánk legértékesebb fenntartó létegét — igen súlyosan érintené vagy anyagi romlásba döntené. A legtöbb esetbon olyan többgyermekes családról van szó, amelyet földhöz kellene juttatni, ha ezek nem vásárolták volna meg a földet a közéjük letelepített idegen elemektől, nem pedig a tulajdonukba szabályszerűen jutott ingatlanokat elvenni tőlük. Ezek a szegény földmíves családok a megszállás alatt másképpen nem juthattak földhöz, hanem csak a szerbeknek alacsony áron kiutalt földek megvásárlásával s amikor ezek a magyarság vezetőinek tan ácsara verejtékes munkájuk gyümölcsét ezen ingatlanokba belefektették, voltaképpen öntudatos nemzetmentő munkát végeztek, mert ezen ingatlanok átmeneti birtokosai alól kihúzták a talajt és az ingatlanokat átmentették magyar kezekbe. A juttatottak ezért kénytelenek voltak nagy részben visszamenni oda, ahonnan jöttek s főképpen a magyar földmívesek öntudatos eljárásának köszönhető, hogy meghiúsult a

t jugoszláv földbirtokpolitika célja: a Délvidék telje« elszerbesítése. Ennek a kérdésnek elintézése igeu sürgős, mert a szerbeknek kiosztott földek magyar tulajdonosai kedvetlenül művelik ezen ingat! a^ nokat, nem tudván azt, hogy kié lesz, a jövő évben. Ezen elsőrendű bácskai földek müvelesét azonban ma elhanyagolni nem szabad, amikor a többtermelés elsőrendű nemzetgazdasági érdek és feladat. Az 5280/1941. M. E. számú rendelet 4. §-a előírja, hogy a visszafoglalt Délvidék őslakosait is földhöz kell juttatni. Éppen ezért a legnagyobb méltánytalanság volna elvenni a földet ezektől az őslakosoktól, akik a megszállás alatt magyar nemzeti kötelességüknek tartották, hogy ezen ingatlanokat tisztességes árért megvegyék. Ezért mély tisztelettel kérjük és elvárjuk, hogy a magyar kis- és törpe-