Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-17

Az országgyűlés felsőházának 17. ülése 1939. évi december hó 16-án, szombaton. 209 megújhodás lelke reformjáiiak és törvényének szeretnék tudni és inkább adnám neki ezt a címet — kérjük a földmívelésügyi miniszter urat, hogy ezt az izzó magyar lelket vigye bele ennek a reformnak végrehajtási rendeletébe is. Nem fél attól a nagybirtokos, ha szeretettel, jóakarattal és igazságérzettel hajtják végre a földreformot, mert áldozatot hozni egy nemzet jövendője érdekében, a haza oltárán, mindig a legszebb dolog. Más oldalról fel kell tekinteni hittó] és reménységgel arra a kormányra, annak a nincstelennek és egyszerű szegény embernek és a nép millióinak is, amelyik ezt n reformot megvalósítja, mert ez a kormány *zaretettel

; jóakarattal és igazságérzettel akarja végrehajtani ezt a reformot. Ha a költségvetéssel kapesoltosan valamit kérhetünk ettől a kormánytól, az az, hogy így minél előbb, minél nagyobb jóakarattal, minél több szeretettel méltóztassék nyugvópontra vinni a földreform végrehajtási utasításának kiadásával és elintézésével egyszer ezt az óriási jelentőségű kérdést. Mivel pedig meg vagyunk győződve arról, hogy a mai magyar kormány minden vonatkozásban szeretettel, jóakarattal és szolgálatkészséggel cselekszi a maga nemzetépítő munkáját, ezért mi ts szeretettel, jóakarattal és szolgálatkészséggé] ajánljuk fel a magunk egyéni és közéleti szolgálatát úgy, hogy a kötségvetést nemcsak elfogadjuk, hanem, ho'zy a magyar megújhodás győzelmére is vezessük. (Éljenzés és taps. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Verebély Tibor ő méltósága! Verebélyi Tibor: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen t. Felsőház! Amikor másfél évvel ezelőtt az utolsó költségvetést tárgyaltok, bátor voltam azokat a panaszokat idehozni, amelyeknek sürgős orvoslását az orvosképzés tökéletesítése, a közegészségügy fokozott munkálása és az orvosok erkölcsi és anyagi helyzetének javítása céljából szükségesnek tartottam. Legkevésbbé sem azért tettem ezt, hogy a kormányzatnak kényelmetlen vagy kellemetlen kérdéseket feszegessek, hanem tettem ezt azon meg nem ingatható meggyőződésem alapján, hogy jól képzett fiatal orvosnemzedék beállítása a munkába, jól képzett, anyagi gondoktól mentesített gyakorlóorvosok kiküldése és a modern gyógyítás és preveneió minden eszközével felszerelt közegészségügy a nemzet .lövőjének, a nemzet ellenállóképesseüének, a nemzet boldogulásának legfontosabb tényezője. A mens sana incorpore sano tétel igazságát semmiféle trans cendentális okoskodás eddig meg nem ingathatta, de kétségtelenül bebizonyíthatja a történelemnek minden egyes lapja. A megfestett kép a tényleges viszonyoknak megfelelőéi) akkor, elismerem, sötét volt, de hálásan nyugtázom, hogy mind a három illetékes minisztérium ,-Í panaszokat meghallgatta és munkához látott. A munka minden téren nagy lendülettel megindult és ma — el kell ismerni — a nagy nyugati államokkal és kis szomszédainkkal bátran felvehetjük a versenyt az egészségügypolitikai intézkedéssek terén. A munka, sajnos, megtorpant, mert hiszen hazánk visszacsatolt (észéinek kiadásai es a nyugati nagy népek esztelen hatalmi vágya és féltékenysége a mi hazánk felett is felhőket terelt össze, amelyek kényszerítővé tették azt, hogy a nemzet teherbíró képessége más irányban vétessek igénybe. Szerény véleményem szerint ma minden magyarnak csak két kötelessége lehet. Először is idebenn minden széthúzást kiküszöbölve erős kézzel összefogni, másodszor pedig saját ereje; nek nem meg . hanem túlfeszítésével dolgozni a közös ügyekért. Minden munka értéke nem csak a gépesítéstől, ha szabad így mondani, tehát a technikai felszereléstől, hanem a benne dolgozó egyének lelekesedésétől, munkabírásától függ. Amikor én a költségvetés egészet es szaki inamra vonatkozó részét a kormány iránti fel I tétlen bizalommal elfogadom, méltóztassanak megengedni hogy néhány szóval kitérjek a belügyminiszter árnak a képviselőházban mon dott kívánságaira és egyúttal a honvédelmi miniszter árhoz is intézzek az orvostársadalom nevében kérdést. (Haltjuk! Halljuk!) A belügyminiszter ár igen bölcsen kijelen! tette, hogy; ő nem nyujtózkodhalik az egészségügyi kérdésekben tovább, mint amennyire ; a takarója ér. Mi orvosok sohasem kértük, ; hogy tovább nyújtózkodjék, de Ismerve a miniszter úrnak azt a nagy hozzáértését és azt a nagy energiáját, amellyel a közegészségügyi kérdés szociális jelentőségél méltányolja ét< ismerve azt az eléggé nem méltányolható erő feszítést, amelyet az ő egészségügyi osztálya Johan államtitkár árral az élén (Éljenzés.) kifejt, hogy a beteg falu ne csak gyógyuljon, i hanem meg is gyógyuljon, tehát egészséges le gyen. mi orvosok a magas kormánytól azt kérjük, hogy ha esak teheti, szabjon ki a belügy miniszter ár számára hosszabb takarót, hogy ő tovább nyujtózkod'hassék. (Helyeslés.) Ha pedig ez megtörténhetik, akkor azt kérjük a miniszter úrtól, hogy legtdsősorban folytassa a körorvosok Lakásügye javításának olyan nagv sikerrel megkezdett akcióját, emelje tel a kórházak >és klinikák beteghozzájárulását, hogy mi a szenvedő magyar testvéreknek ájra ágyazhassuk a ma letiltott ágyakat és adja meg a fiatal orvosnemzedéknek, a kórházi orvosoknak — ahova természetesen tartozna^ a klinikai orvosok is, akiknek az ügyét llómati Bálint miniszter ár ö nagyméltósága olyan erélyes kézzel fogta meg - a létminimum lehetőségét. (Helyeslés jobbfelöl.) Ha azt mél tóztatnnk hallani, hogy egy beteg kórházrólkói'házra, intézniény röl-iiitézinényre kénytelen vándorolni, amíg talán nagykeservesen valahol egy vackot kap, hogy a szenvedéseitől megszabaduljon, ha azt méltóztatnak hallani. hogy egy-egy vidéki orvosi állásnak a pálya zatát háromszor-négyszer kell kiírni azért, mert nem akad arra pályázó a nyomasztó helyzet miatt, méltóztassanak ezt elsősorban annak tulajdonítani, hogy a közegészségügyi takaró túlságosan rövidre van szabva. A belügyminiszter ár beszéde további folyamán úgy nyilatkozott, hogy jobban szeretné, ha az orvostársadalom az ő kérdései nek tárgyalásában inkább erkölcsi, mint gaz dasági álláspontra helyezkednék, mezt — mondotta a miniszter úr - az orvosi hivatás kétségtelenül] etikai hivatás. Nem fogja a belügyminiszter úr rossznéven venni tőlem ha én biológiai szempontból ezt a kijelentését némi leg módosítom. Amikor az orvosi társadalom helyzetének javításáért küzd, akkor nem a hivatásáért, hanem pályája erdekében folytat küzdelmet. Az orvosi pálya, t. Felsőház, az egyéni megélhetésnek egyik lehetőségéé átja. a pálya pedig az az át, amelyen az egyén a megélhetését megszerzi. Minél nagyobb kincs — legyen az az életmiliő, vagy legyen az a testi vagy lelki egészség van egy hivatás!;, bízva, annál magasabb és szigorúbb erköle-i törvények kormányozzák. Innét van. hogy azt a két pályát és hivatást, amely az ember 1 '• IÍ nagyobb kincsét, lelkének »a testének egó«»zsé-