Felsőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 13. - 1940. október 17.

Ülésnapok - 1939-14

Az országgyűlés felsőházának 1U. ülése 1 erincévé, mert azzal minden hátrányt ki le­etne küszöbölni. A kishaszonbérleti rendszernél a nemzeti szempontok sem érvényesülhetnek olyan mér­tékben, amint az kivánatos lenne, hiszen kis­bérletet csak a lakóhely közelében lehet adni és amennyiben megfelelő földterület áll rendel­kezésre és vannak helybeli igénylők, azoktól igényük kielégítését nagyon nehéz lesz megta­gadni. Ilyen módon a nemzetiségi vidékeken szintén helybeliek kapnának kisbérletet, ami nem lehet minden esetben kívánatos. Áll ez még fokozottabb mértékben a végekre nézve, így tehát elsőrendű nemzeti érdek lenne, hogy ilyen helyeken — bármilyen anyagi áldoza­tokba kerüljön is — feltétlenül telepítéssel ol­dassék meg a földbirtokpolitika kérdése. Ami a különböző birtoktípusokat, illetőleg azok jogosultságát illeti, teljes tárgyilagosság­gal meg kell állapítanunk, hogy azoknak or­szágos aránvában eltolódásnak kell bekövet­keznie, a kisbirtok javára. Azt is meg kell ál­lapítanom, hogy a gazdasági és szociális fej­lődésnek abban a szakában, amelyben jelenleg vagyunk, a latifundiumoknak, a legnagyobb birtokoknak a kora már lejárt, a mammutbir­tokoknak egy kézben való fenntartása már le­hetetlen. Éppen ezért nagyon helyes, hogy a törvényjavaslat a latifundiumoknál az igény­bevehető százalékot aránylag magasabban szabta meg. Ezzel szemben a középbirtok, illetve a kö­zépüzem fenntartása nem ellenkezik semmi­féle földbirtokpolitikai elgondolással sem, hiszen még a radikális elveket hangoztató agrár szociológusok is elismerik annak létjo­gosultságát. Középüzemre feltétlenül szükség van, mert a mezőgazdaságnak vannak olyan ágai, amelyek az egészen kis birtokokon nem valósíthatók meg, vannak olyan mezőgazda­sági feladatok, amelyeknek megvalósítására nagyobb terület szükséges; ilyen például a nö­vénynemesítés, a nemesített vetőmagok sza­porítása és bizonyos magasabb állattenyésztési feladatok és részben az ipari növények ter­melése. De nagyon fontos jelentősége van a közép­birtoknak nemzeti szempontból is. A nemzeti társadalomnak mindenkor értékes rétege volt a középbirtokos osztály. Ez a birtokosság hosszú évszázadokon keresztül mindig megál­lotta a maga helyét és teljesítette kötelessé­gét. Sajnos, az utóbbi évszázad folyamán úgy számban, mint anyagiakban igen nagymérték­ben megfogyatkozott. Feltétlenül szükség van erre a birtokososztályra, mint olyanra, amely­ből táplálkozik a többi tanult foglalkozási ág, elsősorban a tisztviselőosztály, belőle kerül ki ma is az ország vezetésére hivatott elemeinek tekintélyes száma. De szükség van azért is erre, mert kell, hogy a falu népe között legyen olyan elem, amely magasabb műveltségénél, tanultságánál, szellemi fölényénél és anyagi függetlenségénél fogva annak vezetésére hiva­tott. Erre pedig nem lehet hivatottabb más. mint az a birtokosság, amely ott él a falu népe között, azzal szoros érdekközösségben, annak jó és balsorsában osztozkodva így an­nak sorsát, minden dolgait közvetlenül át tudja érezni, és meg tudja érteni. A középüzemeknek megfelelő birtoktípus megvan mindenütt a nyugati országokban is, I ahol a kisbirtokrendszer van túlsúlyban és ahol a mezőgazdasági kultúra sokkal maga­sabb fokon áll. A nyugati államok egy részé- I 19$9. évi december hó IS-án, szerdán. 123 ben, például Németországban ennél aránylag sokkal nagyobb birtokok is vannak és föld­birtokpolitikai szempontból ezek is kímélet­ben részesülnek. Ha összehasonlítjuk a mi vi­szonyainkat a nyugati államok viszonyaival, akkor sohasem szabad ugyanakkora területű birtokokat egymás mellé állítani, mert például egy németországi 200—300 hektáros birtoknak nálunk nem a területileg megfelelő 400—500 katasztrális hold, hanem legalább is egy 800 vagy 1000 holdas birtok felel meg. Már pedig Németországban, az ottani felfogás szerint nem a 4—300 hektáros, hanem az 1000 hektá­ros birtokot sem tekintik olyanunk, amelynek fenntartása birtokpolitikai szempontból ne lenne kívánatos. Éppen ezért a mi viszonyaink között nem tudom a. magam részéről helye­selni azt, hogy a törvényjavaslat a középbir­tokot csak 500 kataszteri holdig mentesíti az igénybevétel alól. Annál kevésbbé tudom azt helyeselni, mert hiszen az eddigi felfogás sze­rint, amelyben a hivatalos felfogás is oszto­zott, a középbirtok határa 1000 hald volt. A javaslat tehát akkor lett volna következetes az eddigi hivatalos állásponthoz, hogyha az 1000 katasztrális holdas batárt állapította volna meg, mint olyant, amelyen alul igénybe­vételnek nincsen helye. Sőt, ha azt számitjnk, hogy az 1000—2000 hold közötti birtoktípus voltaképpen átmeneti jellegű, hiszen a követ­kező generációban, több gyermek esetében kö­zépbirtok, sőt kis-középbirtokká fog feloszlani, akkor azt kell mondanom, nem egészen helyes az sem, hogy az alacsonyabb és magasabb igénybevételi százalék határát 1500 holdban állapították meg, (Ügy van!) hiszen körülbelül 2500 holdig terjedő birto}t az, amely természetes úton is egypár évtized alatt fel fog oszlani kö­zépbirtokká. Helyes lett volmi tehát, ha a ma­gasabb százalékos igénybevétel határa nem az 1500, hanem a 2500 holdnál lett volna megálla­pítva. -A törvényjavaslat igyekszik a középbirto­kot többféle intézkedéssel is védelemben ré­szesíteni s annak hivatását méltányolni. A legnagyobb mértékben elismerésreméltó a csa­ládi kedvezmény, amely a javaslat 3. §-ának 4. bekezdésében foglaltatik és őszinte köszönet illeti a földmívelesügyi miniszter urat azért, hogy a családi kedvezmény mértékét a bizott­sági tárgyalások során még emelte. Ez a csa­ládi kedvezmény kétségkívül a középüzemek javára szolgál, mert hiszen a legnagyobb bir­tokoknál ez egyáltalán nem érvényesül. Ez az intézkedés helyes, méltányos azért is, mert lel tétlenül közérdek az, hogy az intelligens osz­tály és ennek sorában a középbirtokos osztály fennmaradjon, sőt szaporodjéK. És ha méltá­nyos az, hogy a földhöz juttatottak családi ál­lapotát figyelembe vegyék, akkor méltányos ez a földbirtokosoknál is, akik az áldozatot hozzák a juttatás érdekében. Nézetem szerint azonban a családi kedvezmény elvének helyes és következetes keresztülvitele akkor történt volna meg, ha nemcsak a 3. § 4. bekezdésébe, ha­nem ugyanennek a szakasznak 3. bekezdésébe is bele lenne foglalva olyan értelemben, hogy az 500 holdas alapterület, amelyen felül kez­dődik a 20% kiszámítása, szintén emel­kednék a gyermekek után számítandó terület mennyiségevei olyanformán, hogy esak a csa­ládi kedvezmény hozzáadásával megnöveke­) dett alapterületen felül kezdődjék a 20%-os igénybevétel. Sajnálatomat kell kifejeznem afelett, hogy ezirányú javaslatomat az együt­1 tes bizottság annak idején nem tette magáévá.

Next

/
Oldalképek
Tartalom