Felsőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. november 25. - 1928. június 28.

Ülésnapok - 1927-28

Az országgyűlés felsőházának 28. ülése 1928. évi március hó 20-án, kedden. 145• érdekeit. A további félreértések elkerülése végett legyen szabad azonban néhány megjegyzést tennem. A ministerelnök ur azt mondotta, hogy az autonóm vámtarifa szövegezése nem a kormány műve volt, és hogy a szövegezés közös tanácskozáson alakult ki. A közös tanácskozások azért voltak, hogy a kormány informálja magát,hogy az egyes érdekeltségeknek mi az álláspontja, mi a véleménye, de ezeken határozatok sohasem történtek, megegyezések nem jöttek létre. Megengedem, bár ezeken a tanácskozásokon nem vettem részt, hogy egy szempontból talán jöhetett létre megegyezés azokon a közös tanácskozásokon, amikor t. í. arról volt szó, hogy melyek azok a tételek, amelyeket talán ki lehetne kapcsolni -cibból a vitából, amely »z ipari vámokat védők és a mezőgazdasági érdekeket védők között felmerült. De ezek alárendelt kis tételek lehettek s ezek a tanácskozások semmi esetre sem birtak oly jelleggel, hogy megegyezések jöhettek volna létre. A vámtarifát nagyon is a kormány közegei szövegezték, meg tudnám nevezni, hogy kik szövegeztek, és pedig meglehetősen egyoldalúan. At. ministerelnök ur beszédében még arra is utalt, hogy a külügyministeriumban folynak tárgyalások, amelyek szintén mindig bizonyos kérdésekben megegyezésre vezetnek. Ezt is bizonyos mértékig rektifikálnom kell, mert csakugyan, 1926-ban a kormány intenciójának teljesen megfelelően egy vámpolitikai uj bizottság alakíttatott, mely állott a GyOSz képviselőiből, az OMGE és a mezőgazdasági kamarák képviselőiből, abból a célból, hogy először is megnyugvást szerezzenek maguknak az érdekeltségek, hogy vannak vezető emberek, akik állandóan érintkeznek a kormánnyal és tudják, hogy mi történik, — azelőtt fogalma sem volt senkinek, hogy a tárgyalások hogyan folynak, mily álláspontra helyezkedik a kormány, ennek következtében ki volt téve az ország, hogy fait accompli elé áliitják — másodszor pedig, amire azután a külügy minister ur is súlyt helyezett, hogy ő is tájékozva legyen, hogy mi a mi véleményünk ezekben az egyes kérdésekben. Ott oly nagy egyetértés nem igen volt, de főként nem volt azért, mert mi mindig a különféle tárgyalások mozzanatairól, esélyeiről beszéltünk és kénytelen vagyok megmondani, sokszor igen élesen állást foglaltam egyes tervek ellen. Meg kell itt állapitanom, hogy a külügyminister ur részéről ezekben a kérdésekben a legnagyobb megértésre találtunk, és sok észrevételünket ő tényleg szives volt figyelembe venni. De ez még nem jelent megállapodást, mert tévedés volna azt hinni, hogy az ottani tárgyalásokon elhangzott vélemények azt jelentik, hogy az elnökletem alattmüködő bizottság az ott megnyilvánult véleményadás következte neu osztoznék a kormány ezírányu ténykedéséből folyó felelősségben. Mi csak véleményt nyilvánítunk, és csak a magunk véleményéért vállalhatunk felelősséget. A bizottsági tagságról kénytelen lennék lemondani, ha bizalmas tanácskozáson történteket megegyezésnek minősítenék, és ha a tanácskozások után a kormánynak eljárásáért mi lennénk felelősek. Csak ezt kívántam elmondani, különben az interpellációra adott választ tudomásul veszem. (Helyeslés. ) Elnök : Felteszem a kérdést : Méltóztatnak a ministerelnök urnák Hadik János gróf interpellációjára adott válaszát tudomásul venni : igen vagy nem ? (Igen.) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a Ház az interpellációra adott választ tudomásul veszi. Glücksthal Samu őméltósága személyes kérdésben kivan felszólalni, a Wolkenberg Alajos őméltósága által a március 14-iki ülésben tartott beszéddel kapcsolatosan. Méltóztassék. Glückstaül Samu : Nagyméltóságú Elnök Ur ! Mélyen tisztelt Felsőházi Multjietí felszólalásom során hivatkoztam egy 100 évvel ezelőtt kelt királyi rezolucióra és akkor kelt helytartó-tanácsi hatá-. rozatra, amelyben szó van egy a pesti egyetemen előfordult felvétel epizódjáról. Kifejezetten hangsúlyoztam, hogy ez a pesti egyetem jogi fakultásán történt. Csak mellékesen emiitettem meg, hogy mig az egyetem Nagyszombatban volt, ilyesmi leheletlen volt, mert Nagyszombatból a zsidók a XVI. század óta ki voltak tiltva. Erre vonatkozólag Wolkenberg Alajos őméltósága a napló szerint a következőket mondotta: «Itt térek rá arra, hogy nagyon szép kis piecenek tartom azt, amit Glücksthal Őméltósága előadott — ismétlem, nagyon szép piece — csak nem igaz. Ez az egyedüli baja, mert 1828-ban nem volt Nagyszombatban egyetem, akkor már régen Pesten volt. Ha történelmet citálunk, legalább legyünk valami tekintettel az adat hűségére.» Mélyen tisztelt Felsőház ! Tárgyalásaink kölcsönös lojalitása szolgálatában én egyesegyedül arra szorítkozom, hogy a kérdéses kancelláriai leirat egyszerű másolatát a t. Felsőház asztalára leteszem azzal, hogy az eredeti feltalálható az Országos Levéltárban 14.140/460—1827. szám alatt. Én tehát a históriát hűségesen citáltam. A sor most már Wolkenberg felsőházi tag őméltóságán van. Wolkenberg Alajos : (szólásra jelentkezik.) Elnök: Röviden, kérem, méltóztassék reflektálni. Wolkenberg Alajos : Nagyméltóságú Elnök Ur Î T. Felsőház ! Roppantul meglep Glücksthal őméltóságának e felszólalása. Meglep azért, mert ugy gondolom, hogy akik Glücksthal őméltósága felszólalását hallották, mind meg voltak győződve arról, hogy nem a budapesti tudományegyetemen történt felvételről volt szó (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.), hahem egy Nagyszombatban való felvételről 1828-ban; valamennyien így hallottuk, ésigy hallottam én is, azért hivatkozhattam arra, hogy az a történeti adat, mintha 1828-ban történt volna ily felvétel a nagyszombati egyetemen, hamis. Megjegyzem, hogy ha valójában a budapesti egyetemen történt az a felvétel, és a leirat, amelyet Glücksthal őméltósága kész letenni a Ház asztalára, erre vonatkozik, akkor semmit sem szóltam. Itt azonban mindenki ugy értette, hogy nagyszombati esetről volt szó. Ne feledje őméltósága azt sem, hogy épen ennél a dolognál tett oly gúnyos megjegyzést, amelyre én itt rögtön megjegyeztem, hogy ez mégis sok. Azt mondotta, hogy persze, akkor Nagyszombat határába sem léphetett be zsidó, és azért is fejlődött Nagyszombat oly »nagyra«. Erre kiáltottam közbe, nem tudom, hogy a naplóban benne van-e : Mégis sok feltételezni, hogy ahol zsidó nincs és nem mehet be, fejlődésről nem lehet szó. Rekapitulálva amit mondtam nem tagadom, és nem is tagadhatom, hogy az eset a budapesti egyetemen megtörténhetett, de mindenki ugy értette, hogy ez mint nagyszombati eset hozatott fel, és azért utasíthattam vissza a piécet, amelyre nem mondhattam, hogy az a történeti valóságnak meglelek (Ugy van ! a jobboldalon./ Elnök : Bemutatom gróf Szapáry György felsőházi tag ur levelét, amelyben egészségének helyreállítása végett három heti szabadságidő engedélyezését kéri. Javaslom, hogy a kért szabadsagot engedélyezni méltóztassék. (Helyeslés.) A Felsőház á kért szabadsagot megadja. A képviselőháztól beérkezett az ipari záloglevelekről szóló törvényjavaslat. Előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatott a közjogi és törvénykezési bizottságnak. Napirend szerint következik: A közjosii és törvénykezési bizottság jelentése az országgyűlés Felsőházáról szóló 1926: XXII. te. rendelkezéseinek módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényjavaslat tárgyában,