Felsőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. november 25. - 1928. június 28.

Ülésnapok - 1927-27

Az országgyűlés felsőházának 27. ülés kai, nem tartja összeegyeztethetőnek az igazsággal és a nemzeti szolidaritás sál. Igaza volt. A jogegyenlőség az egyedüli dolog, ami az emberi niéltóságot értékeli és garantálni tudja. Nehéz küzdelmek árán jutott Magyarország odáig, hogy megmondhatja, hogy itt jogegyenlőség van. Nem szabad ezt a jogegyenlőséget könnyen kockára tenni, mert ez nagyon hamar megbosszulhatja magát az egész vonalon. Ha a zsidókat az egyetemi előadások hallgatásából kizárjuk, akár közvetlenül, akár közvetve, akár nyilt paragrafusokkal, akár pedig köntörfalazásokkal, akkor mindenesetre sértjük a jogegyenlőséget. A törvényjavaslatban azt olvasom, hogy az engedély megadásánál a nemzethűség, az erkölcsi megbízhatóság követelményei szem előtt tartandók. ígen^ természetes ez és nagyon helyes, hogy belejutott a törvényjavaslatba, de ha a törvényben nem is lenne benn, amennyire én ismerem a felsoiskolai s egyetemi szenátusokat és tanárokat, ők mindig tekintettel voltak és lesznek e szempontokra. Továbbá azt mondja a javaslat, hogy a felvételt kérő megelőző tanulmányi eredményeire, illetőleg szellemi képességeire és másfelől arra is figyelemmel kell lenni, hogy elsősorban a hadiárvák és harctéri szolgálatot teljesitettek gyermekei, továbbá a közalkalmazottaknak gyermekei vétessenek fel. Kérdem t. Felsőház, miért kezelik a közalkalmazottak gyermekeit preferenter szemben az állam többi polgárainak gyermekeivel? Teljesen hibás és téves az a felfogás, hogy egy közalkalmazott gyermeke jobban fog tanulni, vagy ha megszerzi a diplomát, abban a tudománykörben, abban a közigazgatási, vagy juridikai működési körben, amelyben működik, nagyobb sikert fog elérni, mint annak a, mondjuk, falusi zsidó szatócsnak gyermeke, vagy annak az akármilyen más foglalkozást üző polgárnak gyermeke. Nem gondolja-e a t. Felsőház, hogy azok az akadályok, amelyeket előir a felvételnél az 1. §. az önkénynek tág teret nyitnak, nem gondolja-e a t. Felsőház, hogy itt a tévedéseknek egész sorozatával fogunk találkozni és ez akadályok közepette előbbutóbb meg fog bukni a tanszabadság, meg fog bukni a vallásszabadság és meg fog bukni a jogegyenlőség? Az én hitem és meggyőződésem szerint e törvényjavaslat retrogád irányzatánál és természeténél fogva alkalmas a nemzeti összetartást gyengiteni és alkalmas arra is, hogy éles harc fejlődjék ki az egyes osztályok közt, ami minden körülmények közt kerülendő. Áttérek a tanszabadság kérdésére. Legjobban szerettem volna, hogyha korlátozások nem vétetnek fel a törvénybe, mert az 1848. évi törvény szerint tanszabadság van, ami tanítási és tanulási szabadságot jelent egyaránt. Aki tanulni akar, ha ahhoz tehetsége és képessége van, azt visszatartani jogszabályokkal, erőszakosan, gátolni a tanulásban nézetem szerint: jogtalan dolog, nem okos dolog és nem is humánus dolog. Ha, azonban átmenetileg lehetetlen már eat az állapotot kikerülni, akkor más szelekció nem képzelhető, mint az, amelyre tegnap rámutatott Berzeviczy Albert t. felsőházi tag ur, tudniillik a képesség szelekciója. Nagy lelki gyönyörrel, nagy örömmel hallottam tegnap Berzeviczy Albert felsőházi tag urnák, volt tanáromnak pompás beszédéi. Negyvennyolc évvel ezelőtt az eperjesi ágostai evangélikus ősi kollégiumban, a jogakadémián tanárom volt. Azóta is a köztéren való szereplése őt mindig tanárnak, mindig egy bennünket oktató, bennünket vezető férfiúnak tüa1928. évi március hó 14-én, szerdán. 125 tette fel s valóban: mindnyájan tanulhattunk azokból a szavakból is, amelyeket tegnap itt, a Felsőházban elmondott, amikor hangoztatta, hogy más szelekciót nem ismer el. mint a tudásnak és a képességnek szelekcióját. Az igen t. kultuszminister ur valóban nagyszabású kultúrpolitikát folytat. Nem akarom dicsérni, hiszen ő erre nem szorult rá, a tettek beszélnek mellette és épen azért csodálkozom azon, hogy nem veszi észre azt, hogy nemzeti kultúrát csak ugy lehet eredményesen, sikeresen és minden vonalon teremteni és fentartani, hogyha a tanulásból nem zárunk ki senkit és mindenekelőtt nem csinálunk oly akadályokat, aminőket ez az 1. $ felállít. Itt nem genus-okra van szükség, itt individualizálni kell, hogy az aspiráns bir-e kellő képességgel és tehetséggel. Nekünk nincs szükségünk arra, hogy tehetségtelen emberek lepjék el az egyetemeket. Nekünk arra van szükségünk, hogy aki beiratkozik és az egyetemi iskolákat elvégezte, az aztán ember legyen az életben és teljesítse kötelességét. A kultuszminister ur őexcellenciája hivatkozott a képviselőházban arra, hogy szociálpolitikai indokok teszik szükségessé e törvényjavaslat :• benyújtását és törvényerőre való emelkedését. Szociálpolitika? Mi az? Ez szociális politika, társadalmi politika, vagyis a kultúrpolitikának és a jóléti politikának az a része, amely az összességnek szellemi, gazdasági és testi jólétét van hivatva emelni. A szociálpolitika feladata az, hogy az állam beavatkozzék a fennálló gazdasági és társadalmi rendbe a dolgozók összességének érdekében. Kérdezem, az Összesség érdeke tartatott-e^ szem előtt, amikor az origó, az apa foglalkozásából való eredet, vagy pedig a területtel való kapcsolat, a törvényhatósághoz való tartozás adja a szelekciós alapot? Teljes lehetetlenség ez! Gróf Teleki Pál t. felsőházi, tag ur tegnap beszélt a faji harcokról. Azt hiszem, hogy Magyarországon a huszadik században nincs szükség faji harcra, olyan dicső múlt után» mint amilyenre Magyarország közjogilag és állam jogilag visszatekinthet. Az, amit gróf Teleki Pál mondott, hogy a numerus claususaz egyedüli arkánum, hogy a keresztény ifjak élete ezzel biztosítva legyen, nem áll. A szabad versenyt nem lehet kizárni, a szabad versenynek vannak hátrányai, de ezekkel szemben óriási előnyei vannak. Hogyha a szabad versenyt fentartjuk, és ha azt látja az ifjúság, hogy a diploma nem kéípes kenyeret adni, ha látja, hogy ezen jelenség nem efemer, nem átmeneti dolog, hanem állandó tünet, akkor önmaga fog hátat forditani az egyetemeknek és csak azok fognak ott maradni, akiknek nagy tehetségűk van, akiknek megvan a meggyőződésük és hitük, hogy ők a tudományos pályán a tudomány előmozditásával előmozdíthatják a tudományt és hazánk szent ügyét is. Ha protekciós, tehetségtelen embereket tartunk az egyetemeken, és kizárjuk azokat, akik esetleg sokkal nagyobb mértékben birnak tehetséggel, akkor, ép akkor fogjuk a szellemi proletariátust megteremteni és előmozdítani. Nézetem szerint ez a törvényjavaslat abszolúte nem változtat a zsidók mai helyzetén; époly másodosztályú állampolgárok lesznek e törvényjavaslat életbeléptetése után is, mint a minők ma, az 1920: XXV. te. uralma alatt. Az ujitás nekik nem használ. Hogy ez igy van, ezt tudjuk; a politikusok különféle nyilatkozatából, a képviselőházban elhangzott beszédekből és a napilapokban megállapítást nyer az, hogy