Főrendiházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–1907. október 11.

Ülésnapok - 1906-19

A főrendiház XIX. ülése. 195 viselni, a melyeket kétszer-háromszor akkora egyházközségek könnyen viselnek, ez nyilvánvaló. Nem is akarok erről beszélni. Egy más körülményről azonban meg kell emlékeznem és ez az, hogy azon a területen, a melyen hiveink laknak, vagyis a gyulafehérvár-fogarasi, szamosujvári, lugosi egyház, a nagyváradi görög szertartású egyház területén, a születési és vagyoni aristocratiát nem ezen egyház hivei képezik, miért is e magas főrendiházban az egyházi főkön kivül más görög-katholikus román főrendeket nem is találunk. Nyilvánvaló tehát, hogy ez a törvényjavaslat ezen egyházat rákényszeríti az egész vonalon az államsegély igénybevételével eddigi jogait, ha nem is feladni, legalább is megosztani. Ezeket az érveket felfejtve, nem akarok semmi szin alatt politikába bocsátkozni, habár az egyházi és tanügyi dolgoknak is van politikai vonatkozásuk. Nem reflectálok tehát Beöthy Zsolt ő méltósága tegnapelőtti beszédéből emlékezetemben maradt ama részre, hogy ez országban vannak kifelé gravitáló, vagy ha nem ezt mondta volna, centrifugális elemek. Bocsánatot kérek, meggyőződésem, hogy a mióta a világ áll, a mióta Magyarország ezer éven keresztül fennállott és boldogult, az illető lakosok iparkodtak kereset és boldogulás czéljából a folyókon lefelé tendálni, Mármarostól le egészen Titelig, a Hargita hegytől le egészen a Vöröstoronyig és igy tovább. Számtalan azon egyének, azon családok száma, a kik az AranyosBeszterczén lefelé, azután a tölgyesi szoroson, a tölgyesi patakon, a békási patakon, a tatrosipatakon, ojtozi patakon, tömösi szoroson keresztül mennek le és keresik ott magyarok, székelyek, románok, szászok vegyesen, hogy hol boldogulhatnak? Hát ezek centrifugális elemek? Ha a folyók nem arra, hanem erre baladnának, az illetők ide jönnének és itt keresnék boldogulásukat. Ámde bár nem akarok ily térre átcsapni, mégsem tehetem, hogy a felfejtettek alapján egyházam ügyét védve, fel ne említsem a következőket. Ugy az egyháznak, mint az államnak fontos érdeke a népoktatás. Fő és kiváló érdeke ez mind a kettőnek. Az egyház hivatása a tanítás : »Menvén, tanitsatok minden népet !« Az ur nem vonja itt ki a kisdedeket, sőt inkább azt mondja : »Engedjétek, hogy hozzám jöjjenek !« Fontos érdeke ez az államnak. Ebbe tehát mindkét fő tényezőnek befolyás engedendő. Ezért közös, vállvetett törekvéssel kell azt előmozdítaniuk, nem pedig szétvonással és féltékenység alapján előállt összeütközéseket előidézniök. Meg vagyok győződve, hogy vállvetve, mindent elkövetve — miként a XXXVIII. t.-cz. az épületekre nézve mondja — minden egyéb tekinteten is képesek leszünk eredményt biztositani a tanügy terén, mert nem ignorálhatjuk a paedagogusok azon elismert elvét, hogy az átalános tankötelezettség nem vihető keresztül. Ha tehát vállvetve működünk, a mi kötelességünk és hivatásunk, ha egyetértőleg egymást támogatva járunk el, még akkor sem érjük el azt a feladatot, a melyet elérni kell az egyháznak saját hiveit tanítva és elérnie kell az államnak irányítva azok állami, politikai életét. Azt mondhatják : ti gyengék vagytok, a tietek a legszegényebb része az országnak, csekély a száma a hitközségeknek, mit akartok? Erre azt felelem, hogy a gyengének, az ügyefogyottnak szövetségét ugyan senki sem keresi, de magasztos feladata ám a hatalmasnak segíteni a gyengét, hogy fejlődhessen, mert nem feladata elárasztani a gyengét oly természetű oltalmával, hogy csapásai alatt a gyenge tönkre menjen. Ha szabad törvényekre hivatkoznom, ugy gondolom, hogy erdélyi embernek egyházi tekintetben szabad hivatkoznia erdélyi törvényekre, mert Erdélyben 300 esztendeig folyt a tusa az egyházi meggyőződés, az egyházak jogegyenlősége és önkormánj^zati szabadsága érdekében és mert ezt biztosítja a magyarországi törvényhozás is. Van az erdélyi 1790/91. évi törvényhozásnak egy czikke, az LV. t.-cz., a melyben ő Felsége biztosítja Erdély vallásainak statusát, minden egyes statust pedig biztosit arról, hogy templomaik, iskoláik, gymnasiumaik, temetőik, harangjaik stb. szabad élvezetében soha nem fognak háboríttatni. Mikor én ezt egy enqueten felemlítettem, erre azt mondták, hogy örök érvényű törvény nem létezik, csak egy örök törvény van, a népek boldogulása. Hát a népek boldogulása nem jjositiv törvényeken alapszik? De akármennyire küzdöttek is az erdélyiek és küzdenek mai napig is autonóm egyházi szabadságukért és autonómiájukért, ezt elismerte a magyar törvényhozás az 1868 : XLII. t.-cz. 14, §-ában, a mely azt mondja: Erdély mindazon törvényei, a melyek az erdélyi részekben és a korábban úgynevezett kapcsolt részekben az egyes egyházak és hitfelekezetek vallási, közművelődési, önkormányzati szabadságát biztosítják, nemcsak fentartatnak, hanem a görögkatholikus és örmény katholikus, úgyszintén a görög-keleti egyházra is kiterjesztetnek. Én nagy tisztelője vagyok' a törvénynek s lelkiismeretesen iparkodom azt meg is tartani és át nem hágni. Ezen törvényjavaslat által nagy része azon egyházi szabadságnak, iskolafentartási szabadságnak, a melyet eddig élveztünk, elesik azon okoknál fogva, a melyeket bátor voltam kifejtem és elesik mindazon biztosítékok daczára, a melyeket az előbb érintettem, mert hát ez az emberi sors. Előrelátta Justinian császár ezen szavakban: »Leges conduntur quum promulgantur, firrnantur; autem quum utentium moribus comprobantur.« A törvényeket hozzák akkor, mikor kihirdetik; erőt, érvényt azonban akkor nyernek, mikor az azokkal élők szokásai által bizonyulnak be. Hát ha mi a szabadságunkról, önkormányzati jogunkról, eddigi rendelkezési jogunkról önként lemondunk és a 25*