Főrendiházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–1880. márczius 20.
Ülésnapok - 1878-50
L. ORSZÁGOS ÜLÉS. 243 .pontjából e kérdéseket megoldandóknak tartottam és egymás után jöttem volna velők a törvényhozás mindkét házához, ez, azt hiszem, sokkal több időt vett volna igénybe s ez által lehetséges, hogy el is húzódott volna némelyik kérdés megoldása, melyek pedig együttesen képesek üdvös eredményeket felmutatni. Az Ausztriával kötött kiegyezési törvény nyomán kötelességévé tétetett a két kormánynak, hogy azon vasutak ügyei, melyek közösek és melyek akkor tisztába nem hozattak a két kormány által, együttes tárgyalások utján és a törvényhozás utján tisztáztassanak. Ez is egyike e kérdéseknek. Én mindjárt hivatalba lépésem alkalmával megkezdtem e kérdés megoldása iránt a tárgyalásokat. Nagyon nehezen ment, mert egészen különböző álláspontból indultunk ki. Én azt óhajtottam, hogy mértföldaránylag vigye Ausztria és mi is a kamatozás terhét, de ezt Ausztria nagyon természetesen csak oly feltételek alatt fogadta el, ha a jövedelem is külön kezeltetik és hogy mindenik fél a saját vonalára eső terheket viselje. De ekkor meg Magyarország többet fizetett volna, mint a mennyit én igazságosan elfogadhatónak tartottam és ennek következtében léptünk azon eompromissumra, melynek kifejezést ad a törvényjavaslat, évenkint 36,000 írtra tétetvén azon összeg, melylyel Ausztriától többet kapunk, mint a mennyit Ausztria adni akart és a mennyit tényleg fizet ; mert ma az osztrák kormány ugy fizeti a maga részét és mi a magunkét. A bonyodalom az által növeltetett, hogy a társulat kénytelen volt váltóra pénzt venni, hogy a differentiát fedezhesse, mert azt egyik fél sem akarta fedezni és ebből nagyobb bajok következtek. Ennek megoldása múlhatatlanul szükséges volt és a törvény el is rendelte. A második kérdés, a mely megoldatik, az, hogy a kassa-oderbergi vasuttársulatnak az építési vállalkozóval bizonyos leszámítolása volt, mely még a régibb időben ugy intéztetett el, hogy a társulat 4.600,000 írttal adósa maradt a vállalkozónak és ezen adósságáról váltót állított ki. Ezen váltóra nézve az akkori magyar kormány semmi észrevételt nem tévén, a váltó létezett és mikor én hivatalba léptem, megvolt, és nekem vigyáznom kellett, hogy 4.600,000 frttal, melyhez még bizonyos összegek járultak, melyet sem Ausztria, sem Magyarország fizetni nem akart, mondom még ezzel is meg ne rohanják a társulatot és crisis ne idéztessék elő, melynek rósz hatása lett volna a mi akkori nem igen fényes pénzügyeinkre is. Ezért nyújtottam be az 1875-iki XLI. törvényjavaslatot, melyben a kormány felhatalmazást nyert e kérdés megoldására, melylyel azonban a kormány élni nem akart azért, mert az illetők, kiknek követeléseik voltak a társulat ellen, látván azt, hogy a kormánynak szándéka van e kérdést megoldani, készségesen vártak, de a kérdés ma is megoldásra vár. A harmadik kérdés az eperjes-tarnowi vasút Magyarországra eső részének a kassaoderbergi vasúttal való egyesítése. E kis vasúti rész, mely 7 mértfldet tesz, külön igazgatható nem volt; egy 7 mértfldes vasút administratiója maga oly költséget igényel, hogy annak nehéz tiszta jövedelemre szert tennie. {Ugy van!) Ennek következtében lépéseket tettem az iránt, hogy e kérdés e kis vasútnak a kassa-oderbergi vasúthoz való csatolása által oldassék meg, gondolva, hogy okvetlenül mindkét részen emelkedni fog a forgalom, s másrészt azért, mert igy egy átviteli forgalom létesíttetik azon pályán, a mely Galicziából Morvaországba vezet. S más vasúttal ezen vasút összekapcsolható nem volt, mert a többi vasutaktól távol fekszik. Én tehát ezen három kérdést eképen véltem legczélszerübben megoldhatónak és azt hiszem, hogy a jövő meg fogja mutatni, hogy ezen kérdések megoldása és a társulatnak bajaiból való kibontakozása a jövőben meg fogja teremni jó gyümölcseit. Mindezen indokoknál fogva kérem a mélt. főrendeket, méltóztassanak ezen törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. Károlyi Sándor gr.: A most előttünk fekvő törvényjavaslat, ha csak azon szempontból veszem tekintetbe, hogy három bonyolódott ügyet rendez, czélszerü; de ha azt tekintem, hogy az tulajdonkép nem hatol tovább, és hogy oda, a hova a vasúti politikának kiterjedni kellene egyátalában nem terjed ki, akkor, megvallom, e törvényjavaslatnak sok gyenge oldalát kell jeleznem. b*
