Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.

Ülésnapok - 1875-54

LIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 59 A mi a második okot illeti, a takarékosságot, arra megjegyzem, hogy az még nagyon problematicus, minthogy annyi bizonyos, hogy az tetemes summát nem fog tenni, és így, ezen alkalommal, a midőn jogok elvételéről van szó, alkotmányos országban tekintetbe vehetőnek nem tartom. A kulcsosai, a mely ezen városok megszüntetésénél felállíttatott, sem tudok egyet érteni, én igazságos kulcsul nem a nagyságot és népszámot, hanem azt, hogy meg tudnak-e felelni ezen városok hivatásuknak, tartom egyedül zsinórmértékül használhatónak, például magából a törvényből hozok fel két érdemes várost, Baját és Eperjest, a melyeknek mindegyike megérdemli, hogy királyi város legyen. — Én átalában az országban a királyi városokat az ipar gyülpontjait inkább szaporítani mint kevesbíteni óhajtom, de mégis merem állítani, hogy bárkit részrehajlatlant kérdezzünk is meg, már városi külsejénél fogva is ez Eperjesre fog szavazni, a melynek századokig élvezett joga most minden ok nélkül elvétetni czéloztatik. Tagadhatatlan levén az is, hogy a városi és megyei elemek közt többnyire nagyon nagy a különbség, ezen heterogén anyagokat már csak azért sem akarnám együvé kényszeríteni, mert méltán félek attól, hogy az erősebb és hatalmaskodóbb el fogja nyomni a gyengébbet. Engem már az itt előadott okok is meggyőzvén arról, hogy szavazatom kellőleg motiválva van, a nagyméltóságú főrendiházat több érv előadásával untatni nem akarom, és azért álláspontomról is számot kívánván adni, kijelentem, hogy én hazámban a civilizált országok közt mindent a legtökéletesebben óhajtanék rendezni, és hogy engem akkor, ha jó és alkalmazható, soha sem fog visszarettenteni az, hogy ez az osztrák tartományokban is így van, hanem örülni fogok rajta, ha elfogadásával a közös kényelmet és szomszéd barátságot nevelhetem és szilárdíthatom, de viszont nemzetiségünket és alkotmányos függetlenségünket csak azáltal hiszem fentarthatónak, ha régi törvényeinkből és intézményeinkből mindazt, a melyeknek megváltoztatása és eltörlése nem épen szükséges, pietassal fentartjuk, és azért a városoknál csak azon nagyon keveseknek kívánnám szabad királyi városi tulajdonát elvenni, a mely éknek káros volta és fen nem állhatósága napfénykint kiderül, mely okoknál fogva miután a jelen törvényjavaslatot reánk nézve még opportunusnak sem tartom, azt az átalános vita alapjául nem fogadom el. (Helyeslés.) Vay Miklós h. koronaőr: Nagyméltóságú elnök ur, mélt. főrendek! Egy deák közpéldabeszéd azt mondja: „qui vult finem, debet velle média" ; kimondatott nem régibben a parlamentben s elismertetett az ország nagy része által, hogy mindenek előtt mai közigazgatási állapotainkon kell segíteni; megkezdetett a nagy munka, s most már félúton megállani nem lehet. Első lépés volt a közigazgatási bizottságok megalakítása, következett utána a szászíöld szabályozása, a községi törvény; munka alatt van a hatóságok területi rendezése, és hogy ezzel szoros kapcsolatban áll az előttünk fekvő törvény, mely a czéíba vett admiiiisíratiónalis reformok egyik sarkkövét képezi, az kétségbe nem vonható. Nincs is e tekintetben semmi vélemény-különbség; egyesek sympathiáitól elnézve, kik egyik vagy másik kis várost szeretnék még régi állapotukban sértetlenül fentartani. Abba is bele nyugodott már a közvélemény, hogy a 12,000 szám felállításánál valami czélszerübbet aligha j lehetett volna kigondolni. Hanem sokaknál létej zik még azon aggodalom, ha vájjon szükséges-e épen annyira megnyirbálni a kir. városok régi privilégiumait s nem lehetett volna-e kíméletesebben bánni el velők? Erre az a feleletein, hogy csak gondosan kell a törvényt tanulmányozni s látni lehet, hogy az mindazt meghagyja a kir. városoknál, a mitől való megfosztatásuk érdeköket, vagy féltékenységüket sérthetné. És e tekintetben követi az 1848-iki év ösvényét, mely például nemességet, mint szokás vala mondani, a bocskoros nemes embereket, a mi régi kedves korteseinket, mindenétől megfosztá, csak szavazati jogától nem, tudván, hogy ehhez leginkább ragaszkodott politikai szabadságai között és vége lett a partis I. Tit. nouusnak, — fizeti adóját, széltében megy katonának, hanem szavazati jogát még ma sem adná oda egy könnyen. (ügy van!) Attól sincsen mit tartani, hogy kifejlődésökben gátoltathatnának a kir. városok. Hány ren-