Főrendiházi irományok, 1910. XVIII. kötet • 887-931. sz.
Irományszámok - 1910-916
916. szám. 355" A 120 km. hosszú brcka— tuzla— bijeljina—rácai vasút kiépítése Bosznia legtermékenyebb vidékét, a Posavinát van hivatva Sarajevóval összeköttetésbe hozni s terményeinek piacra vitelét megkönnyíteni ; egyszersmind azonban új Összeköttetést is létesíteni a magyar szentkorona országai és azannektált tartományok, illetőleg azok legtermékenyebb és leggazdagabb vidéke között. A tuzla—doboji 62 km. hosszú vasútnak szabványossá alakítását azon körülmény teszi szükségessé, hogy — a szabványos nyomtávú vonalak közé beékelten — keskeny nyomtávú berendezéssel való meghagyása a forgalom lebonyolítását nagy mértékben nehezítené. A Bosznia—Hercegovina nyugati részére eső, tehát inkább az osztrák érdekkör szolgálatára hivatott vonalak közül a banjaluka—jajcei és bugojno—rámái szabványos nyomtávú vasutvonalak kiépítése, valamint ezzel kapcsolatosan a jajce—bugojnoi és ráma—mostari keskeny nyomtávú vonalaknak szabványosítása egyrészt rövidebb és könnyebb összeköttetést fog létesíteni Ausztria és az annektált tartományok fővárosai között, másrészt Bosznia éjszaknyugati részét fogja e városokkal eddig nélkülözött összeköttetésbe hozni; míg az újonnan építendő bugojno—arzanói vonal a Bosznia keleti határából Sarajevón át Spalatóig, vagyis a tengerig vezető tranzverzális vasútnak volna egyik alkotórésze, s mint ilyen — a többi résznek megfelelően — keskeny nyomtávúnak építtetnék ki. Mindezekre az elősorolt vasútvonalakra nézve, melyek közül egyébként a samac—doboji és a bugojno—arzanoi vonal létesítését már az 1902. évi XIII. t.-c. 8. §-a kimondotta, megállapíthatjuk, hogy azok a maguk összeségeiben egyrészt úgy a magyar, mint az osztrák érdekkör, másrészt a hadászati tekintetekből és az annektált tartományok gazdasági és kulturális előhaladása szempontjából a monarchia két államát közösen érintő érdekek egyenlő figyelembevételével oldják meg a bosnyák vasúthálózat kiegészítésének épen e különböző érdekek folytán nem könnyű kérdését s Magyarországra nézve a jövő szempontjából sem teremtenek olyan helyzetet, mely gazdasági és forgalmi érdekeinek érvényesítésében megbénítaná. A törvényjavaslat az elősorolt vasutak építéséhez való hozzájáruláson kívül arra is felhatalmazza a kormányt, hogy beleegyezését adja a donjivakuf—lasvai keskeny nyomtavú vonalnak szabványossá alakításához, aminek keresztülvitele azonban még a két kormány további tárgyalásainak van fenntartva, azon kikötéssel, hogy ha e tárgyalások eredményre nem vezetnének s az osztrák kormány az említett összekötő vonalat bosnyák—hercegovinai országos vasutként az osztrák államkincstár terhére építi ki, e jogával csak azon időponttól élhet, amidőn a szabványos nyomtávú vasúti összeköttetés Dobojtól Sarejevóig be lesz fejezve s a vonal kiépítésének megkezdése előtt a két kormánynak meg kell állapodnia az Ausztria és Boszia-Herczegovina közti forgalomban való díj képzésre és ezen forgalom irányítására nézve. Megadja továbbá a törvényjavaslat a felhatalmazást arra, hogy Bosznia és Hercegovina saját költségén kiépíthesse a növi—biháci vonalat, ami Magyarországra nézve a Fiume felé esetleg később létesíthető összeköttetés szempontjából is fontossággal bir. Végül felhatalmazza a kormányt az abba való beleegyezésre, hogy a banjaluka—jajcei vonal tervezett kiépítése révén a bosnyák—hercegovinai vasúthálózatba kapcsolódó banjaluka—doberlini katonai vasút összes tartozékaival együtt Bosznia és Hercegovinának országos vasútként és e tartományok számlájára, azonban továbbra is katonai igazgatás alatt átengedtessék. 45*
