Főrendiházi irományok, 1910. VIII. kötet • 288-374. sz.
Irományszámok - 1910-373
334 373. szám. I. RÉSZ. ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS. T. BEVEZETÉS. A. Haderőnk fejlesztése és más hatalmak haladása. 1868-ban az általános és személyes hadkötelezettség elfogadásával védrendszerünket korszerű alapra helyeztük ' Egy évvel később állapították meg első izben a közös haderő újonc- és póttartalék-létszámát. Előbbi kerekeD 95.500 fő, utóbbi pedig ennek tiz százaléka lett. Már akkor legalább 100.000 főnyi ujonclétszám kellett volna a közös haderő számára. Nyilvánvaló volt ugyanis, hogy a szárazföldi és tengeri haderőnek törvényileg megállapitott 800.000 főnyi hadilétszámát az engedélyezett ujonclétszámból kiállítani nem lehet. Ez a létszám majdnem húsz éven át, vagyis 1888-ig változatlan maradt, jóllehet a hadvezetőség ismételten — így nevezetesen 1879-ben a törvény revíziója alkalmával — azon fáradozott, hogy az ujonclétszámot a törvényhozás fölemelje. A közös haderő ujonclétszámának szerény felemelését 103.100 főre csak 1889-ben sikerült elérni. Ebben az évben a közös hadsereg rendszeresített békelétszáma kereken 18.000 havidíjas, 270.000 embei 54.000 ló volt. Más európai államok belátták, hogy a jövő háborúja az állam létkérdése fölött fog dönteni s igy az összes személyi és anyagi erők latbavetését követeli meg. Ezért hadseregük folytonos fejlesztésére és szilárdítására különösen a nyolcvanas évek óta a legnagyobb figyelmet fordították és e célnak tetemes áldozatokat hoztak. Nekünk pedig védrendszerünk következtében és íőleg a megváltozhatatlan ujonclétszám elégtelensége miatt csak egyes és már elodázhatatlan kisegítő intézkedésekkel kellett beérnünk. Az 1889. évi VI. törvénycikk a közös haderő ujonclétszámát tiz évre 103.100 főben állapította meg. A hadvezetőség tiz év leteltével a jutalékok felemelését szükségesnek jelezte és a szaporitást a kormányoknál idejében ismételten szorgalmazta is. Ennek dacára immár több mint 20 év múlt el a nélkül, hogy a közös haderő ujonclétszáma c-ak egy emberrel is emelkedett volna. 1889-től 1907-ig terjedő időszakban a közös hadseregnél csakis a következő csapatokat állították föl: 1 lovas ezredet (1891-ben), 28 kocsizó üteget (1890- és 1894-ben 14—14-et), 12 vartüzérszázadot (1891-ben), 1 vasúti zászlóaljat (1890-ben) és végül 8 bosznia-hercegovinai gyalog zászlóaljat és egy bosznia-hercegovinai vadászzászlóaljat ; ez utóbbiakat természetesen Bosznia és Hercegovina újoncaiból. Ha azonban ugyanebben az időszakban szomszédaink haladását vesszük szemügyre, fejlődésünk elmaradottsága aggasztóan ötlik szembe. Németország békelétszámát kereken 130.000 fővel emelte és 100 gyalog zászlóaljat, 34 lovas századot, 50 géppuskás századot, 219 kocsizó üteget és 69 műszaki századot állított íel. Ezenfelül hadtesteinek számát öttel emelte és hadi tengerészetét jelentékenyen fejlesztő törvényt hozott. Németország békelétszáma jelenleg 32.000 hivatásos tiszt, 70.000 hivatásos altiszt, 520.000 egyéb legénység L2.000 Jó; kereken 60 milliónyi lakosság mellett évente körülbelül 280.000 újoncot soroz be.
