Főrendiházi irományok, 1892. XVI. kötet • 743-807. sz.
Irományszámok - 1892-764
DCCLX1V. SZÁM. 67 Ezen 94 kilométer hosszú szakasz nagyobb részt párhuzamos művekből, kotrásokból és szigetelzárásokból álló szabályozásának költségei 3,982.676 frt 16 krban vannak előirányozva. A budapesti szakasz 14 kilométer hosszú, e szakaszon a folyamszabályozás az eddig már létesített nagymérvű munkálatok következtében nagyjában befejezettnek mondható, de az részint a székes főváros fejlődése és növekvő forgalma, részint a vizfolyási viszonyok minél inkább való tökéletesitése végett még több fontos teendővel egészitendő ki és pedig: Az újpesti kikötő felső részénél szükséges rendezésen kivül a következő munkálatok várnak megoldásra: A Margitszigetnek a jégkárok ellen leendő biztosítása. A Margitsziget hosszában a Duna budai ágában, a meder mélyitése, különösen Ó-Buda felé, mert ott kisebb vízállásoknál csak 1*5 m. vízmélység áll a hajózás rendelkezésére. A Margithid felett a székes főváros fejlődésére, a forgalmi igényekre és a közép vizeknek kelleténél szélesebben való kiterülésének megakadályozására való tekintetből a Duna balpartja az újpesti kikötőtől a Margithídig -f- 5*6 méterre felemelendő, illetve az ott levő párhuzamos mű felmagasbitandó. A Rudas- és Sárosfürdő közötti vonalon a két új hid feljáróinak létesitése, valamint a szépészeti és forgalmi szempont is egy kőpart kiépítését teszi szükségessé. És végre az összekötő vasúti híd alatt a jobbpai ti alacsony párhuzamos mű + 5*6 méterre felemelendő. Ezen munkálatoknak költségei 986.470 frtra vannak előirányozva. Az országos vízügyi tanács ez alkalomból alapos tárgyalás alá vette a székesfőváros árvédelmi helyzetét is, és egyhangúlag kimondotta, hogy a már végrehajtott és tervezett munkálatok által a biztonság érdekében mind az megtörtént, illetőleg meg fog történni, a mi ama nagy érdekekre való tekintettel, melyek koczkán forognak, csak lehetséges. A tanács kimondotta, hogy a kőpartoknak + 9 méterre való felemelését helyesli, hogy a soroksári Dunaágnak még jégtorlódás esetén való időleges megnyitását is épen a székes főváros érdekében kizártnak tekinti, hogy végül a promontori ágban végzendő munkálatoknak a csepelszigeti ármentesitö töltések kiépítése szükségszerű folyományát képezi. A csépel-ráczalmási folyamszakaszon, vagyis az u. n. promontori Dunaágon hajózási szempontból csak harmadrendű akadályok vannak, azonban a székes főváros biztonsága szempontjából, hogy a jégtorlódások keletkezése teljesen kizárassék, szükséges a meglevő párhuzamos műveket kiegészíteni s azok magasságát 4-3 méterre felemelni és a takarékossági szempontokból csekélyebb méretekben végzett kotrásokat a teljes szelvényre kiterjeszteni, mert számos helyen az altalaj oly kötött, hogy a viz ereje nem volt képes abba magát beágyazni. Ezenkívül okvetlenül szükséges, mint már említettük, hogy a Csepel-szigeten végig a fő Duna mentén vezértöltés építtessék. Ezen töltések feladata lenne a víztömegeket a fő Dunában visszatartani, mert ellenkező esetben, ha t. i. a szóban lévő vezértöltés nem építtetnék fel, a felduzzasztott víz az alacsonyfekvésű Csepel-szigeten át a soroksári ágba ömölne, a mi, eltekintve a szigeten előidézendő károktól, abból a szempontból is igen hátrányos lenne, mivel a megosztott vizerő a keletkezett vagy a keletkező jégtorlaszt sem lenne képes továbbniozditani. Ezt a körülményt az 1876. és 1878-iki árvíz és jégzajlás elvitázhatatlanul bebizonyította és hogy ez az eset 1891. és 1893-ban nem ismétlődött, csakis annak köszönhető, hogy a Csepel-sziget legmélyebb részén, t. i. Tököltöl Újfaluig a javaslatba hozott vezértöltésnek hét kilométer hosszú szakasza már 1879/80 ban kiépült, a Csepel és Tököl közötti vonal Pedig évenkint nyúlgátakkal lett védelmezve. 9*
