Főrendiházi irományok, 1892. X. kötet • 427-462. sz.

Irományszámok - 1892-433

134 . CDXXXIH. SZÁM. a részvénytársaság által e költségek beszerzése fejében az nlaptőke emelése mellett új ezímletek lesznek kibocsáthatók, miután a jog és méltányosság szerint a társaságtól nem követelhető, hogy a páslyafeutartás keretén kivül eso, a pálya állagát és értékét emelő beruházások és kiegészítések költségeit az üzleti bevételekből, vagyis a részvényesek osztalékainak rovására fedezze. ' 2. A menet- és szállítási díjakat illetőleg az új engedélyokirat-tervezet 11. §-ában úgy, a mint az aradi és csanádi egyesült vasutak engedély-okmányainak egyesítésénél is történt,— a többi h. é. vasutak egységtételeivel való egyöntetűség czéljából ugyanazon maximális egy­ségtételek vétettek fel, melyek ujabb időben a h. é. vasutak engedélyokirataiban általában niegállapittatni szoktak. Az ekként meghatározott egységes maximális díjszabási tételek egyébként gyakorlati jelentőséggel nem birnak, miután a Szamosvölgyi vasut-rész vény társaság a fennálló engedély­okmányi fUggelék szerint már kötelezettséget vállalt arra, hogy összes vasutvonalain a magyar államvasutak személy-, podgyász- és árúdíjszabási rendszerét az e részben létrejött jegyzőkönyvi megállapodások értelmében alkalmazza, s ezen kötelezettség az új engedélyokirat-tervezet 11. §-ának f) pontjába átvett határozmány szerint továbbra is fentartátik. Ellenben kihagyandó volt az új engedély-okirat tervezetéből az apahida-deési vonal engedély­okmányának azon rendelkezése, mely szerint a Szamosvölgyi vasut-részvénytársaság apahida­deési vonalának Kolozsvárral mint forgalmi végpontjával való árúforgalmában vagyis az Apahidán való átmenetnél csak fél kezelési illetéket számithat, mert e rendelkezésnek az volt a czélja, hogy a szóban forgó árúforgalom egyfelől a társaság, másfelől az apahida-kolozsvári vonalon a m. kir. államvasutak által is beszedhető, tehát kétszeres kezelési illeték következtében az apahida-deési vonal magas díjtételei mellett a közérdekre hátrányos módon meg ne nehezíttessék : ez a czél azonban ma már, a midőn a Szamosvölgyi vasut-részvénytársaság a m. kir. államvasutak díjszabási rendszerének az Összes társasági vonalakon való életbeléptetésére köte­lezettséget vállalt s azt 1894. január hó 1-én tényleg életbe is léptette; sokkal tökéletesebben biztosítva van a közgazdaság és közforgalom igényeinek minden tekintetben megfelelő, sa korábbival szemben olcsóbb m. kir. államvasuti díjszabás által, minélfogva a félkezelési ille­tékre vonatkozó korlátozás fentartása ma már annál kevésbbé szükséges, mert a Szamosvölgyi vasut-részvénytársaság önként vállalt kötelezettségéből kifolyólag különben is tűrni tartozik, hogy vasutvonalainak a m. kir. államvasutakkal való csatlakozási és köteleid forgalmában a köz­vetlen, illetve köteléki díjtételeket a m. kir. államvasutak állapítsák meg. 3. A Szamosvölgyi vasut-részvénytársaság egyes különböző időben épített vonalainak engedélyidő tartamát, a # vonatkozó engedély-okmányok egyöntetűen és pedig az apahida-deési vonal megnyitása napjától, azaz: 1881. évi szeptember hó 15-étől számítandó, egymásután következő 90 évben állapítják meg. Ezen határozmány tehát az egész vasúthálózatra kiterjedő­leg az új engedélyokiratba is (20. §.) változatlanul átvétetett. Minthogy azonban az egyes vasútvonalaknak az enge dél y idő lejárta előtt leendő állami megváltása tekintetében a fennálló engedélyokmányok határozmányai egymástól eltértek, az 1880: XXXI. t.-cz. 2, §-ának, valamint az 1888. évi IV. t.-cz. (2. §-a) b) és c) pontjainak az állam megváltási jogát biztosító rendelkezései egyöntetűen az összes vonalakkal, vagyis a Szamosvölgyi vasut-részvénytársaság egész vasúthálózatával szemben érvényesíttettek, és pedig az engedélyezéstől számitott 30 év elteltével beálló megváltási'jog akképen, hogy a 30 évi határ­idő az egyes vonalak engedélyezésének középidejétől, vagyis 1887. január hó l-től lesz számitandó. 4. A fennálló engedélyokmányok szerint az 1880. évi XXXI. t.-cz. 5. és 6. §-aiban, vala­mint az 1888. évi IV. t.-cz. 5. §-ában az adó-, bélyeg-és illetékmentességre megállapított határ­idők az apahida-deési, a deés-deésaknai s a deés-beszterczei vonalaknál 1884. évi június 25-től, a déés-zilahi vonalnál ellenben 188.9. április 24-ikétől kezdve számitandók. Ezeknek az eltérő határozmány oknak kiegyenlítése, illetve egységesítése már a killön számadások nehéz és költséges vezetésének mellozhetése érdekében is kívánatos levén, kere­*t

Next

/
Oldalképek
Tartalom