Főrendiházi irományok, 1884. V. kötet • 300-339. sz.
Irományszámok - 1884-318
CGCXVIII. SZÁM. 389 II. Melléklet a 318. számú irományhoz. Indokolása, , 9 a mosztár-metkovicsi keskeny vág ányú vasútnak Szerajevo felé a Ráma torkolatáig való folytatásáról 66 szőlő törvényjavaslatnak. Midőn 1884. évben egy Mostartól Metkovicsig vezet ndő keskenyvágányú vasutaak építése megkezdetett, ez nem kizárólag Herczegovina haszna tekintetéből történt, hanem figyelembe vétettek egyúttal azon nagy politikai és közgazdasági előnyök is, melyek a tengernek vasúttal való összeköttetéséből ugy a megszállott tartományokra, mint az osztrákmagyar monarchiára nézve joggal várhatók voltak. Az 1885. évi június 14 én közforgalomnak átadott 43 kilometer hosszú mostár-metkovicsi vonal eddigi üzieteredményeiből joggal következtethető, hogy az ezen vasút fennállásához kötött reményekben nem csalatkoztunk. Nem vonható azonban kétségbe, hogy ezen vasútnak jelentősége ugy a megszállott tartományokra, mint a monarchiára nézve csak akkor fog teljesen érvényesülhetni, ha az Bosznia közepéig meghosszabbittatik és a fővárossal, Sera.jevoval összeköttetésbe lesz hozva. Bosznia és Herczegovina ugyan egy közigazgatási területet képez, mindazonáltal nemcsak hatalmas, a közlekedést, nehezítő hegyvonalak által van egymástól elválasztva, hanem ezen tartományok éghajlati és gazdasági viszonyok tekintetében is egymástól lényegesen különböznek. Bosznia a tengerszin feletti magas fekvésével, erdőkben és rétekben dús hegyvidék, holott Herczegovina kopár hegyvidéket képez, de a melynek folyamvölgyeiben dús vegetatió díszlik. Mig Boszniának déli és nyugati magas hegyvidékein a földmívelést a zord éghajlat jelentékenyen hátráltatja, s a tartomány ezen vidékein a lakosság főjövedelmi forrása az állattenyésztés, addig a Száva mellett fekvő melegebb éghajlatú kerületekben a földmívelés játsza a főszerepet, s a Száva vidékén ugyanazon gabonanemek díszlenek, mint a szemben fekvő dúsan megáldott Szlavóniában. Herczegovinában ellenben a talaj köves minősége folytán a földmívelés nem nyújt elegendő terményt arra, hogy a lakosság szükségletét fedezhesse. Itt gabonát csak a völgymélyedésekben termesztenek, a hegylejtőkön pedig szőlőt és dohányt. A megszállott tartományok két részének ezen különféleségéből önként következik, ho ë y daczára a nehéz és költséges közlekedésnek, a tartomány két része között különféle termé-
