Főrendiházi irományok, 1881. V. kötet • 288-359. sz.
Irományszámok - 1881-355
388 CCCLV. SZÁM. tozására és törlesztésére való tényleges felhasználása csorbát szenvedhet, — jelen esetben a felek oly intentiójáról, mely szerint az állami biztositás az üzleti hiánylatokra is kiterjedne, — azon okból nem lehet szó, mert az engedélyezések alkalmával üzleti hiánylatok lehetőségére senki nem is gondolhatott, s ha gondolni lehetett volna, valószinübb, hogy az engedélyezés egészen elmarad, ellenkező esetben pedig az üzleti hiánylatok kérdése a törvényben, vagy engedélyokmányban megfelelő szabályozást nyert volna. Ezen felül pedig törvénymagyarázatról lévén szó, a kormány semmi esetre sem érezhette magát feljogosítva a szószerinti szövegtől eltérni. Az üzlet hiánylati kérdés pénzügyi hordereje azonban az első időben, midőn t. i. az felmerült, mindenesetre túlbecsültetett, a mint ez a C) alatti kimutatásból világosan megítélhető. Tekintettel erre, valamint arra is, hogy e szerint az üzleti hiánylatok elvállalásából a kincstárra háramló teher nem állott arányban azon hátránynyal, melylyel ezen teher el nem vállalása esetére — bár jogos ok nélkül — a közhitel volt fenyegetve : a kormány mindinkább hajlott ahhoz, hogy ezen kérdést a szoros jogi felfogás helyett a méltányosság és közhitel szempontjából bírálja meg. A mint tehát a C) alatti kimutatásból kitűnik, a kormány, törvényhozási jóváhagyás fentartása mellett — egyes vasutaknak tényleg utalványozott ily hiánylataik időleges fedezésére előlegeket, természetesen azonban azon kikötéssel, hogy a törvényhozási jóváhagyás megtagadása esetére ezen előlegek bármikor visszavonhatok legyenek. — Különben egy a 0) kimutatásban felsorolt • vasútra, t. i. az eperjes-tarnowi vasút magyar részére nézve az ennél 1875. végéig felmerült üzleti hiánylatoknak állami előlegekkel való fedezését, —ezen vonalnak a kassa-oderbergi vasúttal való egyesítésé alkalmából, — már a törvényhozás is engedélyezte, és pedig 1879. és XXXVIII. t.-cz. által beczikkelyezett ezen egyesítést tárgyazó szerződés 3. §-nak c) pontja szerint olykép, hogy az e részbeni előlegek, később megállapítandó módon és kamatláb mellett ugyan de csak az egyesült társulat üzleti fölöslegeiből lesznek megtéritendők. A később megállapítandó visszatérítési mód- és kamatláb alatt nyilván az értetett, mely az üzleti hiánylatok kérdésének általános rendezésénél fog megállapittatni, minélfogva e tekintetben az eperjes-tarnowi vasút magyar részére, illetőleg a kassa-oderbergi vasúira nézve is a jelen törvényjavaslat 5. §-a lesz alkalmazandó. Áttérve ezek után a törvényjavaslat részleteire, ez irányban a következőket vagyok bátor megjegyezni. A\ 1. %-hoi. A kritériumot arra nézve, hogy valamelyik garantirozott vasútra alkalmazható-e az itt kilátásba vett rendszabály vagy sem ? — mint már a fentebb előadottakból is kitűnik — az képezné, hogy képes-e az — üzletjövedelmi fölöslegeiből—elsőbbségi kölcsöneinek évjáradékát fedezni vagy sem ? A rendszabály jogczíme azonban nem kizárólag ezen ténykörülményben, hanem tulajdonképen abban fekszik, hogy az illető vasút az állami biztosítást előre nem láthatott rendkívüli mértékben veszi igénybe, s hogy ennélfogva az nemcsak a kincstárra súlyos áldozatokat ró, hanem ily mostoha helyzetben közforgalmi feladatát sem képes eléggé teljesíteni. Azon körülmény tehát, hogy az állam még az elsőbbségi évjárandóságok egy részét is előlegekkel kénytelen fedezni, mintegy kulcs gyanánt szolgál azon eset megállapítására, melyben az utóbb jelzett körülmény bekövetkezettnek tekintendő. A tőke beszerzésére nézve tett eredeti rendelkezések szerint az elsőbbségi kölosönjáradékok általában a biztositott évi összeg %*ét emésztik fel, mely viszony az itt szóban forgó vasutaknál utólagos kibocsátások által is csak csekély mértékben változott, Ennélfogva általában helye volna az 1. §-ban javasolt rendszabálynak, ha az évi biztositásnak több mint l U-de vétetik igénybe. (Az osztrák törvény szerint az évi biztosítás több mint felének igénybe vétele állapítja meg a hasonló rendszabály alkalmazásának esetét.)