Főrendiházi irományok, 1878. X. kötet • 533-564. sz.
Irományszámok - 1878-557
DLVII. SZÁM. 233 a 3 kilométerrel alább fekvő gubacsi zárgátnak felső része 295 m. hosszban, felülről lefelé szintén (+)5.o6 m. magasságig annyira meggyengítessék, hogy azt veszély idején könnyű szerrel és hirtelen el lehessen távolítani. A munkák végrehajtásával a műszaki albizottság bizatott meg, a mely e feladatának még a tavaszi jégmenés bekövetkezése előtt meg is felelt. Ezen ideiglenes óvintézkedések elrendelésével egyidejűleg az emiitett albizottság megbizatott még a külföldi szakértők véleményének részletes megvitatásával s ezzel kapcsolatosan a fővárosi dunaszabályozás czélszerû* módosítása és kiegészítése végett szükséges építkezések, tervezetek elkészítésével is. A Duna jelenlegi állapotának gondos és részletes tanulmányozása után, a műszaki albizottság végre a f. évi május hó 10-éről hozzám felterjesztett s másolatban ide mellékelt jelentésben foglalt javaslatokat állapította meg, a melyet a vegyes bizottság is egész terjedelmükben elfogadott. A műszaki albizottság a külföldi szakértők véleményezésében foglalt nézetnyilvánitásokat pontonkint vette tárgyalás alá, s azokra nézve hozzám beterjesztett jelentésében a következőket jegyzi meg: 1. Az albizottság teljesen osztja a külföldi szakértők azon nézetét, hogy az elfogadott szabályozási rendszer elvben egészen helyes és észszerű, és hogy ez volt egyedüli mód a város alatt képződő jégtorlaszok megakadályozására, azonban az elv alkalmazásánál követett eljárásra nézte megjegyzi, >hogy a soroksári ág teljes elzárása helyes lett volna ugyan akkor, ha a promontori dunaág képes lett volna az Összes árvizmennyiséget akadálytalanul levezetni ; mire azonban, az 1876. évben észlelt egy méternél nagyobb vizszinduzzadásból következtetve, képtelen ; tehát a promontori folyamágnak ezen új vizviszonyoknak megfelelő átalános szabályozása, most utólagosan, múlhatatlanul szükséges <. 2. Az albizottság ugyanazon tervezetekből, a melyek a külföldi szakértőknek is rendelkezésére állottak, constatálta azt, hogy téves a külföldi szakértők azon állítása, hogy tervezve lett volna a promontori ág medrének 474 mtrre való összeszoritása, s igy nem oszthatja az ebből vont következtetéseket sem, csupán azt tartja >feltételezhetőnek, hogy azon esetben, ha a promontori ág jég által eltorlaszoltatíiék, és a Csepel-sziget felől időközben elkészített vedtöltések a felduzzadt árvíznek ellent állani képesek volnának, az árviz a soroksári ág elzárása folytán a fővárost veszélyeztetné <. 3. Az albizottság meggyőződött arról, hogy a viz ereje a promontori ágat csupán alsó részében képezi s e képződés ott is csak lassan halad elő, ugy, hogy a medernek a víz ereje által való kiképződésére számítani nem lehet, de számításba véve azon mederbővítéseket, melyek az árviz akadálytalan lefolyhatása, illetőleg az árvizszin azon emelkedésének megszüntetésére szükséges, mely a soroksári folyamág elzárásából származott, egyáltalában nem tartja helyesnek a külföldi szakértők azon állítását, bogy a promontori ág kotrások által kellőleg ki nem bővíthető, sőt nézete szerint >nincs kizárva azon lehetőség sem, hogy azon esetben, ha az árviz, de kiváltkép a jégzajlás akadálytalan levonulhatására kiszámított mederkibővitések a promontori folyamágban csak egy részben is kikotortatuának, valamint a kisvizmeder terv szerint szabályoztatnék, a hátralevő részt, vagy legalább annak bizonyos hányadát a kotrások után hathatósabban működendő vizerő is kimosni fogná«. A promontori mederszakaszban lévő sziklák eltávolítását, miután ezen sziklák csak 1517 mtr. hosszban, 57 mtr. középszélességben és 0*6 mtr. mélységben lennének eltávolitandók, szintén nem tartja a bizottság »igen nagy feladatnak«. 4. A külföldi szakértőknek azon javaslatát, hogy a mostani zárgát bukógáttá alakittassék át, a műszaki albizottság nem pártolja, és annak kivitelét nem ajánlja, mivel a zajló Dana vizszine a bukógát javasolt magasságánál (-{-) 4.45 méternél rendesen magasabbra szokott feláradni, FŐRENDI IROMÁNYOK. X. 1878/81. 30
