Főrendiházi irományok, 1878. V. kötet • 248-344. sz.
Irományszámok - 1878-320
ÛCCXX.SZÂM. 335 Melléklet a 320. számú irományhoz. Indokolás 99 a tiszavidéki vasút megváltásáról és az ennek kapcsán teendő intézkedésekről 66 szőlő törvényjavaslathoz. A hazai vasúthálózat czélszerűbb csoportosítása és kiegészítése, az országgyűlés mindkét háza által ismételten hangoztatott kivánalmakkal egybehangzólag, a kormány munkálkodásának és tanulmányainak évek óta egyik legfontosabb tárgyát képezte. — S tényleg is, a mennyire ezt az ország más nagy fontosságú és halaszthatlan ügyei által történt rendkivüli igénybevétel megengedte, a kormány kötelességszerűig és behatólag foglalkozott a csoportositási kérdéssel, s egyes nem jelentéktelen ide vágó intézkedésekre, mint a volt magyar keleti és vágvölgyi vasút megvételére és az eperjes-tarnowi magyarországi rész-vasutnak a kassa-oderbergi vasúttal való egyesítésére nézve, a kormány már szerencsés is volt a törvényhozás jóváhagyását kinyerni. Az emiitett tanulmányozások közben azonban a kormány mindinkább azon meggyőződésre jutott, hogy a hazai vasúthálózat, vagy legalább az ország északkeleti és keleti részeiben fekvő vasutak czélszerű csoportosításának kulcsát, az 1856. évi november hó 10-ikén kelt legfelsőbb engedélyokmány alapján kiépült tiszavidéki vasút képezi, a mennyiben a Kassától Gzeglédig terjedő-fővonalával s püspökladány-nagyváradi és szájol-aradi kiá^azásaival az ország ezen részeiben épült részint állami, részint az állam által biztosított vasutak forgalmát felfogván, azt saját jogosult érdekeinek ugyan megfelelő, de a fővárosra és az állam költségén épült vasutakra nézve hátrányos irányokba tereli. De meggyőződött a kormány arról is, hogy a vasúthálózat czélszerű csoportosításának a, tiszavidéki vasút irányviszonyaiban fekvő nehézsége okszerűen csak az által hárítható el, ha az állam e vasút felett korlátlan rendelkezési jogot nyer, mert a vasút csak egy részének eladása és más vasutvonalakkal való pótlása annyi jogi és pénzügyi nehézséggel és e mellett vagy a vasút részvényeseire, vagy az államkincstárra nézve oly beláthaÜan koczkázatokkal járt volna, hogy ezekkel szemben a kormánynak a felelősség elvállalásától vissza kellett riadnia. Ennélfogva a kormány a tiszavidéki vasútnak az állam számára való megszerzésére, II.letőleg az e feletti korlátlan rendelkezési jog megnyerésére határozta el magát. Ezen megszerzés módjának megválasztása azonban annyival több gondot adott a kormánynak, mert nemcsak arra kellett figyelni, hogy az államkincstár ezen ügylet folytán aránytalanul ne terheltessék, hanem arra is, hogy a vasút részvényesei teljes mértékben kielégíttetvén, ezen magasabb érdekek által parancsolt intézkedésnek a közhitelre való esetleg káros visszahatása kikerültessék. E módot a kormány eleinte abban vélte feltalálhatni, hogy az állam megváltási jogát, mely a legfelsőbb engedélyokmány 23-ik szakasza értelmében még csak 18884k évi január hó
