Nyugati Magyarság, 1997 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1997-04-01 / 4. szám

10. oldal

Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident

1997. április

Hazai tudósítások

Hatszáz hektár

A nemzet szolgálatában

Beszélgetés Erdős László ezredessel, a magyar Szent György Lovagrend nagymesterével

Berkek, pajkosok, tündérek kertje.

Kurucok csillaga az esti égbolton. Meséket kondító harangnyelvek. Tiszahát, Bereg: Krúdy úr varázsló soraiban.

Délben megyek át aTiszán, majd a Krasznán. Hirtelen mintha egy másik országba léptem volna. Eltűntek szakállas, sötét képű utasaikkal az ukrán határra tartó rozsdás Ladák és Moszkvicsok, sehol egy lélek.

Szél fúj, kis tavak háta csillámlik. Belvíz. Hurkokat vető út, fekete kabátos varjak.

A tiszaszalkai parókián forró húsleves. Csípős paprika, mint az én hazámban, a Vasi Hegyháton. És a borocska is, mint nálunk, savanykás, novás. De az Isten hozott-hoz ugyanaz a pillantás, ugyanaz a kézszorítás.

Lelkűk van a hajlékoknak is—belépsz, és érzed, hogy az életnek egy kis befogadó szigetén vagy.

Ez a parókia nem Frenczel Bertalané. Az övé Nyírparasznyán lenne, ha ki nem parancsolja onnan a végzete: a rendszerváltozásnak nevezett történelmi fordulat.

Ez a parókia a lányáé, Ágnesé. Madárcsontú, fürge, kedves mosolyú lány. A lelkésznő. így hívják, mert tiszteles úr van, tiszteletes asszony is, de az a tiszteletes felesége. A lelkésznőt nem szólítja a falu tisztelesnek. A száj még nem engedelmeskedik az új időknek. Annál inkább a szófacsarásnak. Ágnes mosolyog ezen.

—Sok mindent meg kell szokni — mondja.—A falunak azt, hogy lány is szolgálhat a gyülekezetben. Nekem azt, hogy papnőnek neveznek.

Húsleves után a második fogás párolt hús, mártással. Svájci recept szerint. Ágnes, mielőtt idejött volna, Tiszaszalkára, három esztendeig dolgozott felszolgálóként Svájban. Nyelvet tanult, és kitartást gyűjtött.

Ő a hatodik gyermek a családban. Négy fiú, négy leány.

Édesapja sorra veszi őket:

— Ágnes nővére szintén lelkész, Biharban. Az egyik húga ápolónő Budapesten, a másik Németországban dolgozik. Nemsokára férjhez megy ott. A legkisebb fiú trombitaművész Budapesten, most azonban újságíró. A másik három fiú itt él velünk.

Nyolc gyermek — hatvanhat éves édesapa. Az édesanya a temetőben. A nagy terhek a múlt hat-hét esztendőben szakadtak rá a családra. Frenczel Bertalan magára maradt a gyermekeivel és a maga külön küzdelmével.

Egyszer majd, ha megírjuk az utolsó évtized sajtótörténetét, ott egy bekezdéssel szerepelnie kell. Frenczel Bertalan nyírparasznyai református lelkész újságot adott ki, szerkesztett 1990-ben. Egyetlen számot. De az a lapszám elég volt ahhoz, hogy felfüggesszék az állásából. írt ugyanis egy publicisztikát arról, hogy az egyházban nem mindenki maradt tiszta Rákosi és Kádár alatt.

— Megírtam, elküldték. Nyugdíjat sem kapok. Harminchat évi szolgálat után.

A csonka bal kezét mutatja.

—Volt egy fűrészgépem, a szolgálat mellett kiváltottam az ipart. El kellett tartani a családot. A gép lenyiszszantotta a nagyujjamat. De megérte, mert most a havi nyugdíjamat a kisipar után kapom.

— Mennyi ez a nyugdíj?

— Nyolcezer forint. Ezzel akár a Tiszának lehetne menni. Itt fortyog a kertek alatt. De mi itt új életet kezdtünk, és nem adjuk meg magunkat.

Csöndesen, maga elé ejtve a szavakat:

— Ágnes ide fogadott bennünket. A három fiút és engemet. Alakítottam egy betéti társaságot. Leültettem az asztalhoz a három fiamat, Jóskát, Bélát, Dezsőt. A föld, mondtam nekik,

eltart bennünket. Bízzatok a földben!

— Mennyi földjük van?

— Nekünk semmi. Bérbe vettünk hatszáz hektárt.

— Jó föld?

— Pillanatföld.

Ránézek. Sosem hallottam ilyen földről.

—Olyan föld ez a beregi, hogy felszántják, s másnapra megszikkad. Csákánnyal törhetik. Ennél a földnél mindennek rendje van. Pontos menetrendje. Ha elkésünk, ha egy napot késünk, oda a termés. A pillanat elmúlt, a föld bezárkózik.

—Ebből vettek bérbe hatszáz hektárt?

— Ez a tiszaháti föld. Ezzel kell együtt élni.

*

Ebéd után megnézzük a gazdaságot. Hatszáz hektár irdatlan nagy föld, akkor sem látnánk be szemmel, ha egy tagban lenne. De nincs abban. Itt ötven hektár, ott nyolcvan, amott százhúsz. Reggeltől estig be nem járnánk.

A régi gazdasági épületekhez megyünk, itt vannak Frenczelék gépei. Megvettek két hatalmas juhhodályt és egy színt, ahol szerelni, olajozni, javítani lehet a gépeket.

A szín előtt a Frenczel Betéti Társaság zsondérja, ez az Amerikából magyarországi hódításra érkezett mezőgazdasági gólem. Mint egy emeletes ház.

— Tizenhatmillió forint. Ennyi az ára. Hitelből van. Vissza kell fizetni. — Mennyi pénzük van most?

— Most a havi nyugdíjam. Meg a lányom lelkészi fizetése. Tizenötezer forintot szavazott meg a gyülekezet. — Hát akkor...?

— Ha bejön a termés, visszafizetjük.

Lépegetünk a szín felé. Sár, gödrök, száraz ágú akácok. Lomha szárnyakkal csapdosó varjak.

—Tavaly nem jött be a termés. Elvitte a föld.

— A föld?

—A pillanatföld. Meg az agronómus.

Kukoricát vetettek a hatszáz hektárba. A vetéssel megbíztak egy agronómust, az késett két napot, a kukorica nem kelt ki. Ez a pillanatföld. Csak a vetőmag ára kétmillió forint volt. Az is hitelből.

— És az agronómus?

—Perelni akar bennünket. A munkabéréért. Amúgy, persze, eltűnt.

A zsondér mögött, a szín előtt találjuk Jóskát. A legidősebb Frenczel fiút. Olajos nadrág, bekecs, olajfoltos arc. Ott áll egy Seat Ibiza mellett, a visszapillantó tükröt próbálja felcsavarozni. Nem köszön, csak biccent. Az apja látja, hogy baj van. Nagy baj. Jóska arcán gyilkos düh, és visszafojtott sírás.

A gépkocsi szélvédője ripityára törve, a lökéshárító leszakadva.

— Karamboloztál?

— Árokba borultam.

— Te! Teee!

Úgy sötétlik el az apa arca, ahogy a nyári vihar érkezik. Villámló, égzengéses tekintet.

— Az új kocsival, te! Amikor tele vagyunk adóssággal!

Vásárosnaményba szaladt be Jóska, alkatrészért, mert kellett a zsondérhoz. Az egyik hurkos kanyarban lefutott az útról a kocsi.

— Megfizetem — morogja leszegett fejjel a fiú.

Az apja keze ökölbe szorítva.

— Hiszen második éve nincs keresete — suttogja nekem.—Ingyen dolgozik. Ingyen dolgoznak mindhárman.

Aztán csend, nagy csend, mint a zivatar után. Az apja odalép Jóskához, a vállára teszi a kezét:

— Nem baj, no! Élve maradtál, fiam, élve. Ez számít.

Elkapom a tekintetemet. A sárban, olajban az öreg szemüveges lelkész meg a hatszáz hektárral verekedő fia. Egy férfi, aki úgy él itt az omló juhhodályok között, hogy dolgozik reggeltől sötétedésig, ünnepnapon, nyáron, télen. Itt él öreg legényként, mert házasodni csak az házasodhat, akinek keresete van. Itt él, anélkül, hogy a maga külön sorsáról, jövőjéről tudna, sejtene valamit.

*

Este a faluházban kiállítás. Beregi fafaragó szobrai. A falakon festmények: beregi művészek munkái.

Frenczel Bertalan gyűjtötte ide őket. O hívta meg az irodalmi estre Vásárosnaményből, Nyírségből a barátait, ismerőseit. Újságírókat, költőket, lelkészeket.

— Értelmiségi kör. Gondolatok cseréje. Legyen egy kis szellemi mag itt Beregben is. Ezt akarom én.

Az esten, a közönség soraiban ott ülnek a Frenczel gyerekek is. Ágnes, Béla, Dezső.

Az est után vendéglátás a parókián. Szendvics, sütemény. Ágnes sütötte, a kínálásban a két fiú is segít. Béla fekete, göndör hajú, szemüveges fiú, Dezső szőke, kerek képű.

Míg a többiek a képzőművészeti kiállítások, a folyóiratkiadás lehetőségeit tárgyalják, a fiúk életéről érdeklődöm.

Mezőgazdasági szakiskolát végeztek, s mert állást itt, a környéken sehol nem kínálnak, belevágtak a gazdálkodásba.

Bíznak magukban. Tizenhat millió az adósságuk, két éve keresetük nincs, a következő két év alatt kell megtermelni az adósságot, hogy egyenesbe jöjjenek.

—Még két kemény esztendő. Utána a hatszáz hektár meghozza a jövedelmet!

Mindketten töltöttek néhány hónapot Nyugaton. Az édesapjuk kijuttatta őket, egyházi kapcsolatai révén. Béla Dániában tanulmányozta a mezőgazdaságot, Dezső Svájcban. Mindent tudnak a modem gazdálkodásról. Tudják, hogy Nyugaton nyolc-tíz esztendőre adják a hitelt, nem egy évre, mint Magyarországon.

Itt savanyú föld van, hiányzó hetedik krajcár, meglépő agronómus. Verekedés a sorssal. Pillanatföld. Vagy eltalálod a pillanatot, vagy elvesztél.

Ott maradhattak volna Nyugaton, de visszajöttek a Tiszahátra. Meghúzódnak hárman Ágnes parókiáján. A pillanatfölddel meg kell verekedni. Két évig az győzött. Most ők következnek.

— Hát Jóska? — kérdem. — Hová lett?

Frenczel Bertalan int: a fiúk szobájában maradt. Nem akart közénk jönni, a baleset miatt. Szégyelli.

Másnap a reggelinél azt mondja az édesapja: nem nyugszik, míg ki nem juttatja őt Amerikába. Tanulmányútra. Önbizalmat szerezni.

— Ezt én megadom neki! Addig talpalok, míg kijárom Jóskának!

Szombat reggel van. A három fiú már régen fölkelt, kinn vannak a gépeknél. Kinn lesznek vasárnap is.

Ágnes az előszobában, a szekrényben motoz. Halkan, szinte nesztelenül előkészíti az öltönyt, a fehér inget az édesapjának.

A fiúk kinn a földön, Frenczel Bertalan meg indul tárgyalni, kapcsolatot építeni, pénzt szerezni.

Valamikor, hétvégeken a templomban szolgált a gyülekezetnek. Most ő a Frenczel BT. menedzsere.

A legendákat, a meséket, a tündéreket elvitte Krúdy vörös postakocsija.

Kosa Csaba

Nem véletlen, hogy a gyermek, a kamasz vitéz harcost, katonatisztet állít maga elé példaképül. A világot meghódítani vágyó és akaró tisztaság, nemes indulat készülődik benne. Ezért mozog olykor otthonosan az ókori S pártában, a katonaállamban, ahol a jellem és az akarat adja az embert magát.

Erdős László ezredes abban a magyar kommunista rendszerben kutatott a magyarországi katonasírok után, és állított az elesetteknek emléket, amelyben csak a szovjet katona lehetett hős, holtában és éltében egyaránt. Bármilyen képtelenség is ez, apáink, nagyapáink, az Isonzótól a Don-kanyarig, a szocialista magyar hatalom számára ellenségként éltek és haltak.

Erdős ezredes tevékenységéért 1991 -ben kapta meg Németországtól az Albert Schweitzer Érmet. Ugyanezért 1996-ban neki adományozták az Európa Keresztet, amit azoknak adnak, akik az európai keresztény szellemiség megőrzéséért és az elesett katonák becsületének helyreállításáért tevékenykednek. — A magyar Szent György Lovagrend nagymestere.

— Ön a Honvéd Hagyományőrző Irodának is vezetője. Mi az Iroda szerepe a honvédség és a magyar élet mindennapjaiban ?

— Alaprendeltetése, hogy megállapodásokat készítsen elő, egészen a parafálásig, mindazon országokkal, amelyek területén a két világháború, valamint a korábbi századok szabadságharcainak következtében elesett magyar katonák, valamint a büntető munkára elhurcolt polgári áldozatok földi maradványai megtalálhatók.

— Mit kell tudnunk a magyar Szent György Lovagrendről, annak történetéről és felújításáról? Vajon ez a rend egyfajta anakronisztikum, avagy meglelte a maga szerepét mai életünkben?

— Károly Róbert királyunk hívta életre a lovagrendet 1326-ban. Ez hatvan feddhetetlen életű főnemesből állt, akik vállalták a királynak és családjának személyes biztonságát, valamint a Magyar Korona őrzését. Mindezeken túl gondoskodtak a kémek, orgyilkosok távoltartásától. Mint keresztény lovagrend, a vérzivataros évszázadok alatt a hatalmon levő királyok igényei szerint hol aktívabban, hol a feledés homályába merülve létezett. A későbbiek során a Szent Korona őrzését vállalták Visegrádon, és a lovagrend adta a királyi testőrség magvát is.

— Mikor merülhetett homályba a magyar Szent György Lovagrend?

—A török megszállás idején, amikor az ország három részre szakadt. A török kiűzése után továbbra is háttérbe szorult a rend, hiszen idegen uralkodók ültek a magyar trónon.

— Mi a jelentősége erkölcsi szempontból?

—Erkölcsi tartásának meghatározója a küldetésében van: nemzeti eszmék és törekvések, Magyarország érdekeinek szem előtt tartása mindenekfölött. A Szent György Lovagrend a királyi lovagrendek családjában az első volt. Ennek ténye a londoni levéltárakban derült ki.

— Hol és mikor alakult újjá?

— Visegrádon, 1990-ben, egy lelkes polgári csoport jóvoltából, azzal a céllal, hogy keresztény-keresztyén fundamentumon áll va a magyar nemzeti és katonai hagyományokat ápolja. Negyven taggal alakult. Legelőször a visegrádi palotajátékok bemutatóján jelentek meg a lovagok, korhű öltözékben. Azután a rend kilépett Visegrád és Budapest vonzásköréből. Ma 240 tagja van. A világ több országában is elterjedt, több helyen már priorátusokban tevékenykedünk.

— Ki lehet tagja a rendnek?

—Ez a szervezet pártoktól független. Tagja lehet az a feddhetetlen erkölcsű egyén, aki elfogadja a szabályzatokat, és tenni akar nemzete, hazája felemelkedéséért. A vezetést 7 fős magisztérium látja el, irányítója a nagymester. Őt követi a kancellár, a kormányzó, a kincstartó, a világi bíró, majd a főkapitány, a háznagy, továbbá vannak még tanácsosok, szakmai irányítók. A nagymester közvetlen alárendeltségében dolgoznak a priorok, saját munkatervük szerint. A lovagrend feladata az elesettek támogatása is, így tehát emberbaráti tevékenységet is ró önmagára. Teljes jellembeli és erkölcsi tisztaságot követel meg, valamint a magyar, illetve a hazát adó ország törvényeinek betartását.

— Magyarországon több lovagrend tevékenykedik...

—Igen, és a magyar Szent György Lovagrend tartja is velük a kapcsolatot, elsősorban a magyar Vitézi Renddel, az egyszerű gyalogos lovagtól — ami magam is voltam — a nagymesterig.

— Milyen közvetlen célkitűzéseik vannak?

— Szeretnénk megnyerni a magyar történelmi egyházak, valamint a Magyarok Világszövetsége támogatását. A nemzet fölemelkedésében egymáshoz simulnak ezek az intézmények.

— Hol találkozhatunk a lovagrenddel itthon?

— Nemzeti és állami ünnepeinken jelen vagyunk, így a Szent István körmenetben is. Ott voltunk a Magyarok IV. Világkongresszusán, Ópusztaszeren általunk elevenedett meg a magyar történelmi múlt. Szerepeltünk a Honfoglalás című filmben is mint Árpád vezér lovasai.

— Van-e különösebb megszorítás a rendben?

— Nem lehet vezető olyan lovag, aki valamelyik pártban országos szerepet vállal. Lovagjaink nem lehetnek semmiféle titkos társaság tagjai. A magyar Szent György Lovagrend szigorú, elsősorban önmagához. És ebben rejlik erkölcsi ereje, példaértéke is.

Czegő Zoltán

Magyarok Háza

A Magyarok Világszövetsége Benczúr utcai székházának felújítása befejeződött, a Szövetség hivatala visszaköltözött, s ott működik tovább.

A Semmelweis utca 1 -3. alatti épület, felszabadulva a hivatali rendeltetés alól, mostantól kezdve Magyarok Háza néven működő kulturális, oktatási és közéleti központként látja el hivatását.

Az MVSZ Magyarok Háza arculata és szellemisége kialakításánál fontos szempont az, hogy folyamatosan a magyar kultúra és művelődés fellegvárává váljék. Legyen módszertani és továbbképző szolgáltató központja a világon szétszórtan élő magyar közösségek kulturális intézményeinek és magyar házainak. A fenti célkitűzés mellett más színek is érvényesülni fognak: kiállítások, táncházak, jazz-koncertek, ismerkedési estek, zenés-táncos színpadi előadások teszik majd változatossá a Ház életét.

Áz MVSZ Magyarok Házában kaptak otthont a Magyarok Világszövetsége szakmai szervezetei, társegyesületei, vagyonkezelője és a Világlap szerkesztősége. A Házban működő Szent László Akadémia estjei nagyszámú közönséget vonzanak. A magyar fiatalok bevonása e centrum életébe a legóhajtottabb vágyaink közé tartozik. A Ház működtetői kellemes légkört akarnak biztosítani a puszta beszélgetésre betérő budapesti polgároknak is: a folyamatosan nyitva tartó büfé mellett anyanyelvi klub és könyvtárhelyiség sem fog hiányozni a Ház kínálatából.

A távolabbi tervek között szerepel egy magyar étterem és bormúzeum kialakítása. Várjuk a műsorok iránt érdeklődő honfitársainkat.

MVSZ Magyarok Háza, 1052 Budapest, Semmelweis u. 1-3.

Tel.: 267-4515, Fax.: 267-4507