Nyugati Magyarság, 1988 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1988-06-01 / 6. szám

/ RETURN ADDRESS: 5582 Gatineau Ave., #11 Montréal, Qué. H3T 1X7 Canada NYUCATI Rev. Dr. F. V*TEÍ ' 493 Amboy AveP Perth Amboy. 06^ U.S.A. tn \ MIYAIUC Hungarians cf the — rion&rois d'Cccident VII. évfolyam, 6. szám 1988. június A DEMOKRATIKUS ÉS NEMZETI SZELLEMŰ NYUGATI MAGYARSÁG LAPJA Ára: Kan. $2.00, US-$1.50 KIRÁLY BÉLA: MAGVAR VÉRTANÚK: AZ EMBERISÉG MÁRTÍRJAI 1988. június 16-án, Nagy Im­re, Maiéter Pál, Gimes Miklós tit­kos és törvénytelen kivégzésének 30. évfordulóján adja át a nyilvá­nosságnak a Fédération Interna­tionale des Droits de 1 ’Homme vi­lágszervezet magyar tagozata, az Emberi Jogok Magyar Ligája a párizsi Pére Lachaise temetőben felállított magyar vértanúk em­lékművét. A budapesti X. kerüle­ti Újköztemető 301-es parcellájá­ban még ma is jeltelen sírokban nyugvó vértanúknak ez lesz a jel­képes nyugvóhelye mindaddig, amíg rehabilitálásuk és ünnepé­lyes újratemetésük meg nem tör­ténik. A sírhelyet Jacques Chirac volt francia miniszterelnök, pári­zsi polgármester adományozta. A magyar vértanúk ilyen jelentős elismerése Párizsban—az embe­ri szabadságért folyó küzdelmek e történelmi fővárosában—elég­tétel mindazoknak, akik a vérta­núk harcában részt vettek, vagyis az egész magyar nemzetnek, egy­szersmind bátorítás is mindazok­nak, akik otthon és száműzetés­ben a magyar ügyért küzdenek. A június 16-i ünnepség ország-vi­lág előtt hirdeti majd, hogy az emberiség nem felejt, tudja, hogy a magyar ügy elintézetlen. Mi emel egy személyt arra az erkölcsi magaslatra, amelyen a megalkuvást elutasítja és inkább az életéről mond le? Mi ösztönöz fiatal, törékeny nőket, az életben jelentéktelennek tűnő férfiakat, fiatalokat és aggokat arra, hogy Rómában a circus maximus po­rondján szembenézzenek a fene­vadakkal, és sokan közülük mo­kotások mellett mindenekelőtt a tudatos hit az, ami a többi élő­lénytől megkülönböztet bennün-Magyarországi változások 1988. május 22-én ért véget Magyarországon az országos pártértekezlet, amelynek során jelentős személy­­cseréket hajtottak végre a Központi Bizottságban, illetve azon belül a Politikai Bizottságban. A párt elnö­ke (újonnan kreált üsztség, amely semmiféle gyakorlati jelentőséggel nem bír) Kádár János, főtitkára Grósz Károly (miniszterelnök). A PB a korábbi 13 helyett most csak 11 főből áll, éspedig: Grósz Károly, Berecz János, Csehák Judit, Hámori Csaba, Iványi Pál, Lukács János, Németh Miklós, Nyers Rezső, Pozsgay Imre, Szabó István és Tatai Ilona (Kádár János nem tagja a PB-nek!). Az értekezlet során elhangzott felszólalások közül a legnagyobb figyelmet Grósz Károlyé és Pozsgay Imréé keltette. Következő számunkban részletes elemzést adunk a magyarországi változásokról, a politika és a gazda­ság kilátásairól. Az alábbiakban (szerkesztőségi fordításban) közöljük a New York Times május 31-i „A Hungarian for Too Many Seasons” címmel megjelent szerkesztőségi cikkét. f A TARTALOMBÓL: Király Béla: Magyar vértanúk: az emberiség mártírjai (1 és 5) Kritikus pontnál a Duna védel­mében — A Magyar Környezet­védelmi Alap felhívása (2) A Fiatal Demokraták Szövetsé­géről (3) A Szabad Kezdeményezések Há­lózatáról (4) Az MBK—ITT-OTT Magyar Hete — Lake Hope, Ohio (6) HHRF—CHRR HÍRADÓ (7) Görömbei András: Az összma­­gyarság iránti felelősség (8) A .MOTOLLA" ifjúsági lap (8) Az „Erdély művészetéért" Ala­pítvány (9) Szépfalusi István: Új menekült­jog Ausztriában (11) FÓRUM — Faust Ilona, Hites Kristóf (12) Horváth Elemér, Páll Lajos, Szilágyi Domokos, Tűz Tamás, Markó Béla versei \_________________________ Ml volt Nagy Imre hite, mihez maradt lojális élete feláldozása árán is? Nagy Imre fiatal kora óta a kommunizmusban hitt lojálisán amit ő olyan társadalmi és p> kai ideológiának tartott, amély a legtöbb embernek a legtöbb jót kínálja. Ugyanakkor hitt népében és lojális maradt a magyar nem­zethez egész életén keresztül. Hitt a nemzetköziségben is, és azon belül abban, hogy a Szovjetunió hajlandó szomszédai szuvereni­tását tiszteletben tartani, és hogy lehetséges a magyar nemzet és szomszédai közötti tartós, barát­ságos, kölcsönös előnyöket ered­ményező együttműködés. Nagy Imre ezekben az esz­mékben hitt, ezekhez maradt lojá­lis. Csak a sztálinista ellenforra­dalmárok vádolták hűüenséggel. Ő azonban csak abban az értelem­ben lett „hűtlen”, amit Molnár Miklós így határoz meg: „hűtlen akkor lett, amikor... pártfegye­lem címén elvei megtagadását, önkritika címén hazugságot, szovjethűség címén hazaárulást követeltek tőle...” solyogva fogadják el a halált? Mi tette az aradi tábornokok legtöbb­jét oly hajthatatlanná, hogy emelt fővel mentek a kivégző Habs­­burg-osztagok bitói alá vagy pus­kacsövei elé? Mi ösztönözte Nagy Imrét arra, hogy a kádári el­lenforradalom ügynökeinek min­den kísérletét és ígéretét vissza­utasítsa, még a felajánlott minisz­teri tárcát is, és mártírsorsot vá­lasszon? Minden vértanút, földrajzi helyre és történelmi körülményre való tekintet nélkül, hit lelkesít, erősít és hűség ösztönöz arra, hogy elveit ne, de életét hajlandó legyen feladni. Ez avatja egy sa­játos eszme vértanúját az emberi­ség mártírjává is, mert az intellek­tuális, művészeti és technikai al-Mihail Gorbacsov új indítványa, amelyet a kommu­nista tisztségviselők hivatali idejének korlátozására vo­natkozólag tett, üdvös lehetett volna Kádár János számá­ra. Ha ugyanis pártvezért tisztségéről leköszönt volna, mondjuk, 1976-ban, az 1956-os forradalom kíméleüen leverése után bevezetett gazdasági reformjaiért és a vi­szonylagos politikai szabadságért fölmagasztalták volna. Gorbacsov korában azonban Kádár kevésbé számít refor­mernek, mint inkább egy zsémbes vén funkcionáriusnak, aki 32 éven keresztül ült hivatalában, a végsőkig ellenáll­va annak, hogy pozícióját fiatalabb embernek adja át. Kádár egykor valamivel több és jobb volL Kezdetben megvetették mint bábot, aki magára vette a szégyent, hogy az 1956-os forradalom alatt átálljon a másik oldalra és be­leegyezzen korábbi társainak kivégzésébe. Pragmatikus közmegegyezést hirdetett meg, saját megfogalmazásában: „Aki nincs ellenünk, velünk van.” A 70-es években pórázra fogta a titkosrendőrséget és tü­relmet tanúsított a másként gondolkodással szemben mindaddig, amíg nem került sor az egypárt-rendszer vagy a Szovjetunióhoz való kötődés egyértelmű támadására. „Gulyás-kommunizmusa” enyhítette a merev gazdaság­­irányítást, bátorította a kisüzemi magánvállalkozást és megnyitotta a határt Ausztria felé. Az utóbbi években azonban Magyarország elveszí­tette úttörő szerepéL A gulyás-kommunizmust nehéz idők, hatalmas, 18 milliárd dolláros külföldi adósság és magas adók követték. A 35 és 49 év közötti férfiak halálo­zási arányszáma kétszerese az európai átlagnak. Ahogy a gazdaság kezdett hanyatlani, úgy csökkent a másként gondolkodókkal szembeni türelem, különösen akkor, ha olyan tabu-témákhoz nyúltak, mint az 1956-os forradalom. Kádár mereven „esemény”-nek nevezi a föl­kelést, az iskolakönyvek pedig fasiszta összeesküvésként emlegetik. Az irattárakat lezárták, a szájakra lakatot tet­tek, hallgatást parancsolva arról, hogy valójában mi is tör­tént azon a három novemberi napon, amikor Kádárt veze­tővé nevezték ki. Ami az új vezetőt. Grósz Károly miniszterelnököt ille­ti, eddigi pályafutása az életkorán — 57 éves, mint Gor­bacsov — és azon kívül, hogy két radikális reformert be­juttatott az új Politikai Bizottságba, nem sokra enged kö­vetkeztetni. Mindenesetre Grósznak sikerült alapos sze­mélycseréket végrehajtania a legmagasabb szinten, ami nem könnyű dolog egy egypárt-rendszerű államban. Sok­kal merészebb dolog volna azonban, ha saját hivatali ide­jének is határt szabna, gyökeresen új fogalomként az ag­gastyánok által kormányzott Kelet-Európábán. Nagy Imre és az ideológia Nagy Imre hitt a marxismus­­leninizmus boldogító hatásában. A különbség közte és a többi moszkovita között hol lappan­gott, hol a felszínre tört, de min­dig jelen volt és egy alapvető né­zeteltérésre vezethető vissza. A moszkoviták a bolsevizmus győ­zelme, azaz a szovjet gyarmatbi­rodalom kiterjesztése érdekében feláldozták az egyén szabadságát és a magyar nemzetet Nagy Imre az eszmét csak eszköznek tartotta az egyén és a nemzet szabadsága, jóléte, boldogsága előmozdításá­ra. Nem az egyént és a nemzetet akarta az eszme céljaihoz idomí­tani, az eszmét akarta a magyar (Folytatás az 5. oldalon) 1988. június 16-án kerül sor az 1956-os forradalom mártírjai emlékművének felállítására Párizsban. Képünk az emlékmű feliratát ábrázolja. (Nagy Ernő felvétele) két. Hit egy eszmében: vallásban, ideológiában, nemzetben, nem­zetköziségben; hit valamiben, a­mi a hívő meggyőződése szerint az egész emberiséget igazságo­sabbá, haladóbbá tenné.

Next

/
Oldalképek
Tartalom