Nyugati Magyarság, 1986 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1986-10-01 / 10. szám
10. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West 1986. október MOLNÁR KÁROLY: A félhold árnyékában 2. (befejező) rész Ritkán fordul elő háborúban ilyen helyzet, mint 1598- ban. Nagy nemzetközi sereg vonul Buda ellen, német, vallon, francia, magyar és más nemzetiségű katonák menetelnek a Duna partján, a folyamon hadihajók haladnak. A lovak száznál több ágyút vontatnak. Miközben az egyesült hadak közelednek Budához, addig Szaturdzsi Mohamed pasa seregei Nagyvárad falai körül helyezkednek el. Ahelyett, hogy a két ellenséges sereg megütközne egymással, mindkettő egy-egy vár legmagasabb tornyára akarja kitűzni a lobogóját. Budánál ádáz küzdelem bontakozik ki, de a sok nemzetiségű alakulatok nem boldogulnak, a török várvédők makacsul harcolnak és visszaverik a rohamokat. Aratott a halál. Buda és Nagyvárad falainál ugyanaz történt, mindkét harcban a védők helyzete volt kedvezőbb. Bár Dev Szulejmán budai pasa. vagyis az „ördögi" Szulejmán csapatai kritikus napokat éltek át. főleg, amikor már vészesen fogyott a víz és az ennivaló. A magyar, a francia, a vallon és a többi ostromló katona már azt hihette: kezébe kerül Buda, azonban ekkor közbeszólt az időjárás, októberben ömlött az eső, és hideg lett, az ostromló csapatok mozgása lelassult. A puskapor elázott, az aknák nem robbantak. A keresztény hadak november elején abbahagyták a harcot és elvonultak Buda alól. Dev Szulejmán pasa fellélegezhetett, egyelőre megmenekült, de nem kedvezett a hadiszerencse Mehmed nagyvezérnek, mert ő sikertelenül ostromolta Nagyváradot. A török szokás szerint ezért életével fizetett. 1599 augusztusában Szulejmán kilovagolt a budai hegyekbe, ahol is az elrejtőzött magyar vitézek megtámadták kíséretét, a janicsár lovascsapatát. Heves csete-paté után a pasát elfogták és Bécsbe vitték. Ezt csak nagyszerű bravúrnak tekinthetjük, mert az alapvető hadihelyzet ezért még nem változott, Buda fölött továbbra is török zászló lengett. Bornemisza Péter panaszos kérdése igy hangzott: — Mikor lészen nekem szép Budában lakásom? Megnyugtató választ hasonló kérdésre ekkor még egyetlen magyar sem kaphatott. 1602. Ekkor negyvenezer keresztény katona gyülekezik Buda körül. Az ostrom azonban nem hozza meg a hőn óhajtott eredményt. Budán továbbra is a török marad az úr. 1603-ban újabb kísérlet történik, de mindössze annyi a feljegyzésre méltó, hogy az ostromlók bejutnak a Víziváros egyik fürdőjébe s ott riadalmat okoznak. A következő évtizedekben csak lassanként bontakoztak ki kedvező előfeltételek, bár a törökök is dicsekedhettek hadisikerekkel. így például 1660-ban elfoglalták Nagyváradot és 1683-ban elég erősnek érezték magukat, hogy megostromolják Bécset. Ebben az időben Esterházy Pál volt a nádor, aki felhívást tett közzé: „Eljött az idő, hogy az édes magyar haza felszabaduljon a török járom alól, fogjon tehát mindenki fegyvert, mutassa meg hazájához való kötelességét." Tiszteletreméltó szándékú a felhívás, de a jelek éppen ellenkező előjelűek. A török roppant seieggel indul. Kara Musztafa százezer emberrel nyomult előre magyar földön. Tarolás, úszók, rom, jajkiáltás maradt a hadak nyomában. Ki tartóztathatja fel a félelmetes hadakat? Néhány maroknyi magyar végvári vitéz aligha. Esterházy Pál nádor is menekül, a Habsburg-katonák is hátrálnak, a török sereg úgy növekszik, mint lavina, Musztafa pasa hadaihoz. Fehérvárnál csatlakozik Ibrahim pasa és a krimi tatár kán hada is. Ágyúk, tevék, málhát szállító kocsik haladtak hosszú sorban Bécs irányába, ahol félreverték a harangokat. Kara Musztafa igazi keleti kény úr, önmagától nem tagad meg semmi földi jót, az hírlik róla, hogy háremében háromezer hölgy várja, ha majd a győztes háború után hazatér. Milyennek láthatták a félélmetes Oszmán Birodalom szultánját a kortársak? Egy szemtanú így válaszolt: Kérdezett a török császárt Belgrádon látta. Ennek a jövő farsangkor lesz négy éve. Az uralkodó nem magas, barna színű kis szakálla volt, ezüst páncélt, arany színű kámzsát és zöld turbánt viselt. A lován levő drágakövek értékét nem is lehetett felbecsülni. A szultán előtt körülbelül egy rőf nagyságú törpék lovagoltak, szakálluk testmagasságuk felét is elérte. A törpék után jöttek a különféle lovas szerecsenyek, ezek mintegy harmincán voltak, majd mindenféle nép, rengeteg ember, óriási pompa. A kérdezett mindezt saját szemével látta. Ha a törökök csak a Habsburg-seregekkel állnának szemben, akkor számíthatnának, hogy rájuk mosolyog a hadiszerencse, azonban már korábban, 1683. március 24-én megalakult a Szentnek nevezett Liga. amelyet XI. Ince pápa sugallatára Lipót császár megalkotott, hogy közösen harcolnak a félhold Európát veszélyeztető hatalma ellen. Ha a körülkerített Bécs magára marad, akkor nyilván elvész, a védösereg kritikus helyzetbe került, a parancsnok ezt jelentette: — Patkányokat esznek a katonáim, és még elégedett, akinek ilyen hús egyáltalán jut. Kevés a lőszer, a sebesültek jajgatnak, Bécs sorsa megpecsételődött. — Közben már gyülekezik a felmentő sereg, lengyel, bajor, würtembergi és más keresztény katonák éljeneznek. Szobieszki János lengyel király vezérletével szeptember tizenkettedik napján az egyesült erők megtámadják a Bécset ostromló törököt. A küzdelem csakhamar öldökléssé fajult, a lovak patája megcsúszik a véres talajon. Kara Musztafa húszezer ember életével fizet Konstantinápoly urának hódító álmaiért. Menekülnek a törökök. Lipót császár feje felől elmúlik a veszély. — Foglaljuk el Budát — ajánlja a lengyel király, de Lipót császár kevesebbel is megelégszik. Esztergomot foglalják el a szövetséges csapatok. 1683-ban fordul a kocka, már nem tartják a törökök ellenfelei a porta katonai hatalmát legyőzhetetlennek. Kara Musztafa kudarca a Burg kapujában éppen ezért okozott óriási kárt birodalmának és adott reményt a magyaroknak. hogy Buda fölött már nem ragyog sokáig a félhold. Kizil Elma, vagyis „Arany Alma" — így nevezték a törökök Budát. Egy-két adat az akkori városról. A város körül 3000 szőlöskertben termett a bornak való. A munkákat törökök, rácok és magyarok végezték. A mohamedánok nem itták a bort, ezért ezt a törökök eladták. Egy csöbör szőlő, vagyis annyi, amennyi egy 40-60 literes edénybe elfért, tíz garasba került. A Budán székelő pasák tudták, hogy meg kell erősíteni a várat, mert sorozatos ostromra számíthatnak. Csak egyetlen egyet említsünk: Kászim pasa bástyája ötven méter átmérőjű, a falak vastagsága négy és fél méter. A törökök ismételten vissza tudták verni az ostromlók minden kísérletét. Döntő változást csak az 1686-os esztendő hozott, előzőleg újjáalakult Habsburg Lipót német-római császár, Szobieszki János lengyel király és Don Marco Anronio Giustiniani velencei dózse szövetsége. Elhatározták, hogy harcba indulnak az oszmán birodalom ellen, ezért véres harcok kezdődnek, a Buda ellen induló sereg parancsnoka Loiharingiai Károly herceg, a másik parancsnoka Miksa Emánuel bajor választófejedelem volt. Európa sokféle katonája sorakozott a zászlók alá, a többi kozott brandenburgi, sváb, frank, svéd, bajor, angol és szász harcosok. Az összlétszám: 61.273 ember. És a magyarok? Az ő számukat 20-24 ezerre becsülték a hadtorténelem szakemberei. A budai ostrom idején a magyarok újabb egységei érkeztek a várhoz, és főleg a huszárok jeleskedtek, főleg akkor, amikor a törökök fel akarták menteni Budát. Jelentős tüzérség is felvonult a tekintélyt parancsoló bástyák ellen, az egykori hadinaplók szerint 186 ágyú lőtte a törökök védelmi rendszerét. 1686. június 18 Az egyesült hadak zászlói lengenek Pest tornyai fölött. Június 24. A budai vár alatti Vízivárost keresztények elfoglalják. Június 29.. szombat. A janicsárok heves és kétségbeesett kitörést hajtanak végre a bajor választófejedelem állásai ellen. Mindenképpen előre akarnak nyomulni a közeli árkokba, de Miksa Émánuel ellenük fordíttat néhány ágyút, ellentámadásra vezényli gyalogságát és a lovasságot. Heves harc bontakozik ki; a törököket vissza szorítják a várkapuig. Kémek már akkor léteznek, mint kiderült. Egy fogoly így vallott: — Nem megalapozatlan az a hír, hogy a törökök előzetes tudomással bírtak róla, ha a keresztények valamit terveztek. Ott volt ugyanis a nevezett Schreyer, vagy más néven Lauffer, akinek dobjelzéseiről az ostromlók semmit sem tudtak, a dobolás ugyanis mindig azon a helyen történt, ahol valamilyen akció várható volt. Június 30.. vasárnap: A fővezér futóárkai százötven méterre megközelítik az Esztergom rondellát és befejezik az ágyúk állásainak kiépítését. Az árkokban állandó őrség tartózkodik, tagjait éjjelente látják el élelmiszerrel. Két fiatal török, akik négyszáz juhot őriznek a vár árkában, a bajorok állásai felé lopakodnak és fölajánlják az állatokat Miksa Emánuelnek. A harcok napról-napra hevesebbek, a törökök vakmerőén többször kitörnek, és főleg a janicsárok küzdenek hősiesen. De végnapjuk feltartóztathatatlanul közeledik. Július 3. Ezen a napon regénybe illő eset történik. Estefelé egy janicsár zászlótartó kiszökik a várból. A 35 év körüli férfi elmondja, hogy megölte vetélytársát, akivel ugyanazt a lányt szerették, és a halálbüntetés elől menekült. Felfedi a török aknák helyét, hármat az északi fal előterében, kettőt délen, a vízpart közelében mélyítettek. Állítása szerint a várőrség 5-6 ezer katonából áll. (Valójában a budai pasa legalább tízezer emberrel rendelkezett.) És eddig négyszáz harcost veszített. Arról is beszámol, hogy a mozsárágyúkból kilőtt bombák nagy kárt okoznak. Július 22. Ezen a napon felrobban a törökök nyolcszáz tonna puskapora, amelyet Mátyás király palotájában halmoztak fel. „Az egész látóhatár elsötétedett. Fold, kő és emberi eső hullott alá" — ezt jegyezte fel később Johann Dietz, a brandenburgi katonák orvosa. 1500 török veszítette életét, hatvan tonna ezüst semmisült meg és kiszakadt a vár százhúsz-száznegyven méteres darabja. Abdurrahman pasa, a várvédők parancsnoka gyorsan cölöpgáttal és földtoltéssel igyekszik betömetni a réseket. Eldördülnek a törökök ágyúi, ezzel jelzik az ellenségnek, maradt még puskaporuk. Augusztusban elszántan harcolnak az ellenfelek, a Dunát pirosra festi a katonák vére. Felmentő török sereg érkezik Szulejmán nagyvezér irányításával. Buda közelében heves harc alakul ki. főleg a bajorok és a magyar huszárok küzdenek vakmerőén. A törökök súlyos veszteséget szenvednek, meghátrálnak és sorsára hagyják Budát, a megtizedelt sereg elvonul Fehérvár irányába. A Habsburg-csapatok félholdas lobogókat zsákmányolnak és ezeket felmutatják Abdurrahmannak, a várvédők vezérének, hogy lássa: helyzete reménytelen. „Jeruzsálem és Konstantinápoly kulcsa" — ahogy akkoriban Budát nevezik, még egy hónapig ellenáll. Augusztus 22. A bajor választófejedelem katonái bejutnak a budai palota déli végébe. Szeptember második napján döntő rohamra indulnak Lotharingiai Károly és Miksa Emánuel katonái. Egy szemtanú később az ostrom döntő napjáról ezt mondta a győztes csapat tisztjeinek: „Azon a napon, amikor a keresztények a várost elfoglalták, a törököknél kétszer volt riadó, kétszer készültek a roham elhárítására, de a támadás elmaradt. Amikor aztán délután 2 órakor harmadszor fújtak riadót, a törökök már nem hittek a roham bekövetkeztében, és igy súlyos hibát követtek el. Abdi pasát, a vár parancsnokát, a roham során a sváb ezred egyik ütegéből kilőtt ágyúgolyó megsebezte. A lövedék a pasa bal karját érte és átfúrta a testét. A kérdezett saját szemével látta a pasát holtan heverni, a tetem egy fehér zubbonnyal volt letakarva, a kard még a pasa kezében volt. Bél Mátyás később igy írta le, milyen volt Buda 1686- ban. amikor az egyesült hadak birtokába került: „Igen rettenetes, és szinte elképzelhetetlenül mocskos volt a város kinézete. Több-ezer holttest hevert az utcákon, s a látványt még az is szomorúbbá tette, hogy nemcsak férfiak, hanem asszonyok és gyermekek sok sebbel megsebesített tetemei is ott feküdtek, amit még azok sem tudtak szánalom nélkül nézni, akik megölték őket. Nem maradt egy ház se. mely ne lett volna átlyukasztva, szétrombolva vagy kiégve. Elsősorban a várpalotát fájlalták, akik hajdani állapotában látták valamikor, vagy a történelemből ismerték. Ebből a ragyogó és a királyi fenség mutogatására készült székhelyből nem maradt más. csak átlyuggatott s romba dőlt falak, beomlott boltivek, paloták, tanácstermek, csúnyán bezúzott lakomázóhelyek, csonka tornyok, összetört sétányok, tátongó cellák, melyeknek mélyéből mindenféle dögvészes lehelet gözölgött elő. A terület, mely — ha nem is volt túlzottan tágas — hajdanában magán hordozta a királyi pompa jegyét, szinte járhatatlan volt a romhalmazoktól vagy a rakásban heverő temetetlen holttestektől. A többi részt még csak meg se lehetett közelíteni, csak néhány nap múlva — nem is annyira azért, mert számíthattak a lesvetésre. amihez minden barbár olyan jól ért. hanem a vértől iszamos és ragályt terjesztő holttestekkel borított romok miatt; s ezek amilyen rettenetes látványt nyújtottak, ráadásul még mindenféle fertőzéssel is fenyegették azokat, akik beljebb merészkednek." Rengeteg aranyat találtak a győztes katonák Budán, még több kincs eltűnt. Hová? A földlatti folyosó-rendszerben lappanganak talán még ma is, vagy mindent elpusztított a tűzvész. A szemtanúk szerint a török uralom idején Budán legalább annyi kincset, arany- és ezüsttárgyat őrzött a mindenkori pasa, mint amennyi Konstantinápolyban volt. A győzelem hírével elsőként Károly herceg futárai ülnek lóra. Néhány nap múlva már egész Európa tudja a hírt. és önfeledten ünnepel, miközben a török foglyokat megölik, csak azoknak kegyelmeznek, akik megkeresztelkednek. Sok lurbános katonát Bécsbe szállítanak, és ott eladják őket a piacon „rabszolgának". így múlik el a janicsárok dicsősége. Abdurrahman pasa, a védők parancsnoka harc közben veszti életét, az őt körülvevő katonák kérlelik, hogy meneküljön, azonban a török vezér így szól: — Ha nem tudtam megvédelmezni a rámbizott várat, akkor haljak meg itt. Abdurrahman pasa ott nyugszik a budai várban. Sírját ugyanúgy megnézik a turisták, mint Buda többi nevezetességeit. A Mátyás-templomot, a Halászbástyát, a hajdani Városházát. Hadik huszárgenerális szobrát, a Várszínházát, amelyet a „boszorkánymester"-nek nevezett Kempelen Farkas tervezett és a Bécsi kaput, amely mellett az 1686-os ostrom emlékműve található. Buda különleges része a magyar fővárosnak. Olyan nyitott történelemkönyv, amelyben mindenki találhat tanulságos fejezetet. KEDVES OLVASÓNK! Kérjük, támogassa munkánkat, ajánlja barátainak, ismerőseinek is újságunkat! Az előfizető szelvény a 12. oldalon található. Üzletben lévő honfitársaink hirdetésére hivatalos üzleti számlát állítunk ki. Kérjük, támogassák a lapot hirdetéssel! CND-$10.00 (US-$7.50) per column inch AZ AMERIKAIMAGYAR NÉPMŰVÉSZETI KÖZPONT csoportos utat indít az 1987-es BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁLra Indulás New York-ból márc. 18-án Érkezés New York-ba márc. 28-án A fesztivál időtartama: márc. 20-27. A Tavaszi Fesztivál a magyar kultúra legszélesebb skálájú seregszemléje: 1000 különböző program. 100 különböző helyen, átl. 700 000 látogatóval. 950.00 US-$ személyenként kétágyas szobában Oda-vissza repülőút, 1. oszt. hotel reggelivel Transzfer. 2 vacsora. Fesztivál-program További felvilágosítás és jelentkezés: American Hungarian Folklór Centrum P.O.Box 262, Bogota, N.J. 07603 Tel.: (201) 836-4869
