Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 123-145. szám)

1930-06-03 / 124. szám

jNUrfwiDéK. Tanítóképzős cserkészek műsoros előadása a Homok­tanyán A magyar föld, a magyar nép szeretete, a népnevelői hivatottság erős motívuma a tanitónövendékif­juság lelkében. Ez az ifjúság a magyar nép arcát kutatja, a ma­gyar nép szivedobogását íesi, a magyar földben a dolgos magyar­ság otthonát, az áldott magyal hazát öleli át Petőfi olthatatlan szeretetétől sugallt imádságos ma­gyar lélekkel. A' nép és föld a nép­nevelő életmunkájának középponti gondolata és a tanitóifjuság már képzése éveiben keresi áz érint­kezést a magyar nép életével. Az iskolánkivüh nevelés nagy akció­jában való erős részvétel is sür­geti a tanitónövendék ifjúságnak a néplélekkel való szoros kapcso­latát. Ezeknek a szempontoknak a felismerése vezette , a nyíregy­házi tanitónövendékek Tisza-cser­bészeinek egy lelkes csapatát, ami­kor áldozócsütörtök ünnepén ki­rándult a Kótaj és Nagyhalász között elterülő Homoktanyára. En­nek a tanyának kimagasló gazda­sági és szociális értékei, a birto­kosnak, özv. Jármy Jánosnénak fenkölt magyar asszonyi szive, a­mely ezt a tanyát, a tanya népé­nek sorsát a mai válságos és le­tört magyar életben a virulás, a harmónia, a megelégedettség, sze­retet és tisztelet oázisává varázsol­ják, kiválóan alkalmassá teszik a népnevelői pályára készülők tanul­mányozására. A cserkészörs gya­log tette meg az utat Nyíregyházá­ról Homoktanyáig, ahol Bertl Fe­renc vármegyei gazdasági felügye­lő, Mudri János az uradalom, kiváló intézője, Gábos Kálmán, a mély impulzivitásu és apostoli lelkű ta­nitó, továbbá árkosi Barabás Tibor és Téger Béla tanítóképző tanárok várták a kirándulókat, akik meg­érkezésükkör virágcsokrot adtak át özv. Jármy Jánosné birtokosnőnek. A cserkészeket a mintaszerű gaz­daság megtekintése után özv. Jármy Jánosné urnő magyaros vendégszeretettel fogadta. A fogadásért és vendéglátásban megnyilvánuló szeretetért, megbe­csülésért és magyar áldozatkész­ségért az ebéden Téger Béla ta­nár mondott köszönetet. Délután a virágos akácerdő tisztásán gyűlt össze a tanya népe, hogy meghall­gassa a qserkészek műsorát. Az 1 elő adáson megjelent özv. Jármy Já­nosné földbirtokosnő, Újhelyi Va­léria úrhölgy, Bertl Ferenc gaz­dasági felügyelő, Mudri János in­téző, Gábos Kálmán tanitó is. — Tóth Ferenc tanitónövendék — aki a Homoktanya szülötte, lelkes megnyitót mondott. Tóth Lajos, Kovács László nagyhatású szava­lati számokkal, Tóth András a cserkészet célkitűzéseiről, Jánossy Gábor Szent Imréről tartott elő­adásával, Imre Dezső irredenta dalokkal, Parlagi György tároga­tószólóval szerepelt a műsoron. A cserkészek nevében a műsoros dél­után közönségének Parlagi György mondott köszönetet. Előadás után a kirándulókat Mudri János intéző vendégelte meg, akit a magyar nótás hangu­latos összejövetelen Tóth András köszöntött fel. / A tanulságos, értékes cserkész ; kiszállásról az esti órákban ér­keztek haza a fiuk. Nagy sikerrel zajlott le a negyedik szabolcsi diák-dalosünnep Vasárnap délután zajlott le Nyíregyházán a negyedik szabol­csi diák-dalosünnep s hozzátehet­jük mindjárt azt is, hogy nagysze­rű rendben s igen szép sikerrel. Ha valamit sajnálni lehet, ugy az csak az, hogy nem láthattuk a szabolcsi középfokú iskolákat mind együtt, vidékről csak a kisvárdai áll . reál­gimnázium énekesei jöttek el s a nyíregyházi iskolák sem voltak együtt teljes számban. Igaz, siet­nünk kell annak hozzáadásával, hogy annyi más nagyon is figye­lemre méltó mozzanatok merültek fel a többi iskolák életében ugyanezen alkalommal, hogy ez a megjegyzésünk semmiképen sem akar megrovás lenni, csak annak kifejezése, hogy mennyire fokozta volna a lelkesedést annak látása, hogy minden szabolcsi dalos diák együtt van a dal sziveket össze­fogó, lelket magasba emelő kö­zösségében. i Regger* 9 órakor érkeztek meg városunkba a kisvárdai diákok, akiket az állomáson a helybeli is­kolák ifjúsága fogadott. Kedves látvány volt bevonulásukat szem­lélni. Elől kerékpáros cserkészek, utánuk a Baross cserkészek lel­kes zenekara s utána rózsás arcú diákleányok s büszkén lépdelő fiuk hosszú menete következett s mintha egy pár percre megállt volna minden sietés, kinyíltak az ablakok ,megálltak a járókelők, hogy egy-egy mosollyal, intéssel üdvözöljék az ifjúságot. A menet az ev. Kossuth reál­gimnáziumba vonult, ahol Zwick Vilmos, a Szabolcsi Tanári Kör elnöke üdvözölte a vendégeket, A napirend közlése után a dalosok szerteszéledtek, egyesek pedig érthető kíváncsisággal szemlélték a tábori konyhát, ahol finom gu­lyást készítettek a kisvárdai fiuk ré szére, hatalmas tálcákon pedig már ott állott a sült tészták tö- j mege. A dalosünnep délután 5 órakor j volt a reálgimnázium disztermé- j ben. Ünnep volt ez valóban, a ma- • gyar dal ünnepe. Nem verseny. — ' Éppen ezért anélkül hogy a dalos­ünnep egyes részleteire kitérnénk, általánosságban és összeségben is csak a legteljesebb elismeréssel szólhatunk a minden tekintetben sikeres énekkari számokról. A dalosünnepet az áll. tanító­képző intézet énekkara vezette be a Magyar Hiszekegy éneklésével. A dalosok után dr. Sarvay Elek vármegyei tiszti főügyész lépett a pódiumra, hogy Szabolcsvármegye törvényhatósága nevében üdvözölje az ifjúságot. Visszaemlékezik azokra az évekre, amikor maga is az akkori ev. főgimnázium tanít­ványa volt s amikor Vergilius, Horatius és a klasszikusok többi nagyjainak szelleme ihlette meg az ő lelkét is. Visszaemlékezik az Aeneis nyugtalan lelkű hősére, aki­nek folyton előretörő, küzdő alak­jában a magyarság sorsát is szem­léli. Ma, amikor különösen sokat küzd nemzetünk, irigyelni szok­ták a ma már meglett férfiak if­júságát. Ne irigyelje azt egy ma­gyar ifjú sem. Igaz, hogy a régi ifjúság nagyobb kényelemben élt, de ebben a kényelemszeretetében volt bizonyosfoku nemtörődömség is. A mai ifjúságnak azonban minden idejét lefogja egy nagy, szent gondolat. A mai ifjúságnak nagy feladatai vannak, amely küz­delmüknek értéket ad. A mai if­júságot a spártai ifjak példájára kell nevelni, hogy szivük, elmé­jük és karjuk erős legyen a reájuk váró feladatok teljesítésére. — Mindennek e?t a célt kell ma szol­gálnia s álljon ennek szolgálatá­ban a dal is. A sziveket egybefo­gó dalosünnepen szeretettel kö­szönti az ifjúságot s zászlóikra babérkoszorút tétet. Nagy tetszéssel fogadott be­széde végeztével a zászlótartók meghajtják a lobogót s a koszo­rús leányok felkötik a babérkoszo­rúkat a zászlókra. Koszorús leá­nyok voltak: Fráter Viola, Ger­gelyffy Márta, Görgényi Gertrúd, 1930. junius 3. feásmmmmmmmm Harstein Lili, Komáromy Piri és Téger Kató. Ezután sorra vonulnak fel az énekkarok, hogy a legszebb és leg­kifejezőbb hangszerrel, az emberi hanggal szerezzenek felejthetetlen perceket. A legteljesebb elismeré­sünk a dalosok mellett elsősorban kiváló énektanáraikat illeti, akik­nek lelkesedése, ügybuzgósága nemcsak a zeneileg kiművelt tani­tóképzőintézeti énekkar tökéle­tes énekszámaiban, hanem a pol­gári fiúiskolái gyermekkarnak Ko­dály régi motívumokat tolmácsoló énekkari darabjában is a legőszin­tébb elismerést váltotta ki. A kir kath. gimnázium énekkarát vitéz Zatskó Gyula, az ev. reálgimná­zium énekkarát dr. Rőder Ede, a kisvárdai áll. Bessenyei György reálgimnázium vegyeskarát Berecz Ottó, a nyíregyházi áll. tanítókép­ző intézet férfikarát Fiák István, a közs. Jókai Mór polgári fiúiskola gyermekkarát Lampmg Fülöp, az ev. Kossuth reálgimnázium vegyes karát s a z összkart Zwick Vil­mos vezényelte. A dalosünnepélyt a Himnusz éneklése zárta be. Délben az ev. Kossuth reál­gimnázium dísztermében a vendé­gek tiszteletére ebéd volt, amelyen a vármegye és a város képviselői bensőséges együttérzésben juttat­ták kifejezésre a tanári munka iránt érzett nagyrabecsülésüket.— Az ebéd folyamán több pohárkö­szöntő hangzott el. A bálás szeretet melegségével ünnepelte 1 ötven esztendős leányiskoláiéi Nyíregyháza, az »iskolák yárosas büszke szeretettel és mélységes hálával ünnepelte tegnap polgári leányiskolájának ötvenéves jubi'eu- , mát. Az egész várost átfogó, Nyír­egyháza elmúlt félszázadának mű­velődéstörténetét felidéző hatal­mas ünnepség két részből állott. Délélőtt 11 órai kezdettel a polgári leányiskola udvarán zajlott le az emlékünnep, este pedig az iskola volt tanítványai közül a művészet magasságába emelkedett, fenkölt lelkű asszonyok és leányok hódol­tak az Alma Mater dicsőséges gé­niusza előtt a Korona nagytermé­ben rendezett műsoros estén. Az ünnepség mindkét része mély nevelői hatást kiváltó megnyilat­kozása volt az iskola munkásai iránt érzett hálának és szeretetnek. A Nyíregyháza kultúrtörténeté­ben jelentős ünnepség rendezésé­ben fáradhatatlan igazgatónőt Adorján Ferencnét és lelkes ta­nári karát az egész város hálás elismerése övezi a mult szépségét idéző, a jelenben nagy erőforrások feltárásával vigasztaló, a jövőbe vetett hitet erősítő emlékünnep megrendezéséért. Aranylakodalmát ünnepli jó Anyánk, iskolánk... A májusi .napfény ragyog a pol­gári leányiskola udvarán az ün­nepség délelőttjén. Magyar ruhás leányok fogadják a sereglő közön­séget. Az udvar hátterében drapé­riás, lobogó zászlókkal és dinerek­kel ékesített sátor áll, a sátorban virágos asztal. Körül egyenruhás leánykák szép sorfala áll. Az udvar csakhamar megtelik az iskola volt tanítványaival, barátaival, peda­gógusokkal, szülőkkel. Eljöttek az egyházak képviselői, a vármegyét Mikecz István alispán, a városi tisztikart és képviselőtestületet Bencs Kálmán kir. kormányfőtaná­csos, polgármester, Szohor Pál fő­jegyző,' Polinszky Pál kulturtanács­nok, a kir .tanfelügyelőséget Tes­léry Károly és Deésy Sándor kir. tanfelügyelők, a Pofgári Iskolai Ta­nárok Országos Egyesületét H. Fekete Péter igazgató, az egyesü­let tiszai körének elnöke képviseli. Az ünnepség kedves üdvözlő dal­lal kezdődik: Vietórisz József dr. c. kir. főigazgató, az iskola egykori tanára irta a dal szövegét, Eckerdt Elek szerezte dallamát és most Mayerné Eckerdt Ilona tanárné ve zetésével az énekkar adja elő. A szivekre hull az iskola szereteté­ben fogant ének: Iskolánk, jó Anyánk aranylakodalmát ünnepli.... Fonjunk rózsát homlokára, hint­sünk csókot a kezére... Énekes János prelátus, az iskola­szék elnöke mondja a mély tanul­mánynak is beillő megnyitóbeszé­det. A női hivatás nagyszerűségét, a megváltozott életkörülmények között megváltozott helyzetét ecse­teli megkapó erővel. Az otthonból, az élet küzdőterére lépett a nő és nevelésében uj eszméktől átha­tott, uj iskolák kellettek. Elisme­a raktáron levő összes árukat eddig még nem létező példátlan olcsó árakon árusítom, mig a készlet tart. Mindenkinek érdeke, hogy ezen kedvező alkalmat kihasználja, mert árusítás csak rövid ideig. Mvecsáh; Jóssef. Árusítás csak készpénzért, olcsó szabott árakon. 3343-5

Next

/
Oldalképek
Tartalom