Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 98-122. szám)

1930-05-13 / 107. szám

1930. május 13. JNTVíotidék, Mezőgazdaság Bemutatták a burgonya savanyitási eljárást a szabolcsi A Szabolcsvármegyei Gazdasági Egyesület és a m. kir. Gazdasági Felügyelőség közbenjárására a kormány vitéz Takács Gyulát, a m. kir. Burgonyatermelési Hivatal vezetőjét kiküldötte Szabolcsvármegyébe, aki mintegy 7° burgonyatermelő gazda jelenlétében április hó 29-én Kisvárdán Diner Béla földbirtokos cserepes-tanya.? szeszgyáránál, 30-án pedig Nyíregyházán, a városi mintakertben gyakorlatilag mutatta be a burgonya besavanyitó (elvermelő) eljárást. — A bemutató megkezdése előtt a gazdák élénk eszmecserét folytattak a burgonya besavanyitási eljárásáról. — Vitéz Takács Gyula rámutatott arra, hogy a burgonya besavanyitásának (elvermelésének) nem szándékozik általános propagandát csinálni; ma azonban, utolsó mentsvárnak, sokkal inkább ajánlhatja azt, mint a burgonyának mázsánként! 80—100 filléres ár melletti elvesztegetését. A gazdák egyrésze számításokat nem vége? és ezért talán nem is tudja, hogy burgonyatermelés, (h!a holdan ként 70 mázsa átlag termést veszünk számításba) métermázsánként 3 pengőbe kerül, amibe a válogatás, vasútra szállítás és más apróbb költségek bele számítva nincsenek és igy 80—100 filléres ár mellett tulaj donképen saját tőkéjét, vagyonát fogyasztja. Aki burgonya termését szeszgyárában kifőzheti, vagy aki azt fel tudja takarmányoztatni, az kedvezőbb helyzetben van, mert a burgonya feletetése mellett az mázsánként circa 4 pengővel értékesül, melyet Diner Pál anarcsi földbirtokos, — aki a burgonya termelés ben és annak felhasználásában szaktekintély —, hiteles számadási adatokkal beigazolt. Hogy a jelenlegi burgonya krifis meglepetésétől megkíméljük magunkat, ugy kell berendezkednünk, hogy minél nagyobb menynyiségü burgonyát tudjunk takarmányozási célra gazdaságunkban felhasználni, amit Diner Pál anarcsi földbirtokos már régóta alkalmaz, amennyiben mintegy 1000 waggon burgonya terméséből naponta 6 waggon burgonyát használtat el gazdaságában takarmányozási célra. Főleg burgonya feletetése mellett ugy sertés állománya, mint igy takarmányozott tinói bámulatos kondíciót értek el és igen kedvezően voltak értékesitb? tők. Vitéz Takács Gyula figyelmébe ajánlotta jelenlévőknek, hogy az étkezési burgonyák termelésénél legyenek tekintettel arra, hogy azokból tul sokat ne termeljenek, mert a túltermelés letöri az árakat és igy a gazda számításaiban csalódni fog. Az exportra kerülő burgonyaszállítmányokat jól meg kell válogatnunk, mert a fogyasztók igénye ma már igen kényes és már meglevő piacainkat csak ugy tudjuk megtartani, hogyha kifogástalan és gondosan átválogatott áruval jelenünk meg a piacon. Az étkezési célra nem alkalmas termést csak szeszgyártási, vagy takarmányozási célra volna szabad forgalomba hozni. Kívánatos volna, hogy, addig amig a pénzviszonyok javulása mellett a szövetkezeti szeszgyárak fel nem épülhetnek, a szeszfőzdék bizonyos ellenszolgáltatások ellenében kifőznék a jelenlegi kontingensen felül is a felesleges burgonyakészleteket, amikor a szeszgyárak is jobban ki tudnák használni berendezéseiket. A maihoz hasonló burgonya krízis, valamivel enyhébb formában, 1925-ben is megvolt, amikor azonban a következő esztendő a bajokat jóvá tette és azért ma se szabad csüggedni és remélnünk kell, hogy a következő évek kárpótolnak bennünket a burgonyatermelés mai nehéz helyzetéért. Kisvárdán a burgonya besavanyitása, illetve elvermelése ugy eszközöltetett, hogy egy méter mély ségü és függőleges falazatú verembe, gőzzel megpuhított burgonyát, egy nagyobb faládába rétegenként bele öntöttek és nehéz sulykokkal alaposan ledöngöltek, vigyázva arra, hogy különösen a verem sarkaiban jól meglegyen tömködve az anyag és hogy az oldalfalak mellett (a verem és a deszka köze) szintén jól ki legyen töltve, mert az a cél, hogy az elvermelt anyagból a levegő a lehető legtökéletesebben ki legyen szorítva. Ha az anyag nincs jói összetömitve és körülötte a levegő a hézagokon hozzájuthat, akkor nem tejsavas erjedésen, hanem vaisavas, büdös erjedésen megy át az elvermelt burgonya és rövid idő alatt megromlik. A kellően vermelt burgonya csakis tejsavas erjedésen szabad, hogy átmenjen, ez csak levő gő nélkül lehetséges és igy kellemes izü és évekig eltartható jó takarmányt szolgáltat. A burgonya közé szecskát, polyvát nem szabad helyezni, mert azok hézagaiban levegő maradna. Csak a vei;em tetejére szabad egy kevés szecskát, vagy polyvát helyezni, hogy a felesleges nedvet felszívja és erre azután ugy helyezzük rá a deszkafedőt, hogy annak szélei és végei az oldalfalakat ne érjék, mivel az elvermelt anyag idővet besüpped és hogyha a fedőlap fennakad, ugy alatta hézagok maradnak és áz anyag megromlik. A fedőre azutin homokos talajból 60—70 cm. vastag földréteget kell ráhalmozni, vagy 20 cm. ledöngölt agyag réteget és mindig vigyázni kell arra hogy a földtakarón keletkező repedéseket megöntözve, időnkint jól betapasszuk. Az volna a legjobb, hogyha a verem fala téglából, vagy cementből készülne, de ennek hiányában deszkát, vagy olcsóbb papirlemezeket is alkalmazhatunk. Tudomásunk szerint Eszenyi Jenő tornyospálcai földbirtokos ugy vermeltetett el nagyobb menynyiségü burgonyát, hogy az anyagot közvetlenül a kiásott verembe döngöltette le, mivel nézete szerint a mai burgonya árak mellett olcsóbb, hogyha a verembe helyezett anyag földdel érintkező részét, (amennyiben az elromlana) egy bizonyos vastagságban levágja, mintha drága faanyagot alkálmazna. A deszkával kibélelt verem mellett Kisvárdán is beállítottak kísérletképpen egy ilyen vermet és — amennyiben alkalom lesz reá — az ősz folyamán meg fogjuk vizsgálni a két elvermelési mód eredményét és arról a gazdaközönségnek be fogunk számolni. Nyíregyházán a városi mintakertben gőzölés nélkül, tehát nyersen vermeltük el a burgonyát. A verem ugy készült, mint Kisvárdán, amennyiben a verem egy méter mélyen lett kiásva és annak alapzatára és oldalaira deszkákát helyeztünk el, amelybe a répavágóval felapritqtt nyers burgonyát rétegenként jól ledöngöltük és a megtöltött verem tetejére deszkafedőt és arra 60—70 cm. magas föld réteget helyeztünk. Ezen vermet is az ősz folyamán fel fogjuk bontani és az eredményről be fogunk számolni. Nyíregyházán Gyurikovics Lajos Dáo Endre házassága — REGÉNY — Irta: TarMlyné S. Ilona. 47 Mert te nem nézel hosszan a belsődbe, hogy lássad a nagy örömet magadban elhullámzani... és lássad mellette az én kínjaimat... A boldogító gondolatok szépségeit mégii megélem... Szürcsölöm édes izeit... A Gondolat enyém...! Mint a húsom... Mint a vérem... A férfi léptei keményen koppantak újra. — Anna! Éhes vagyok! Künn egy bagoly éleset rikoltott. Az erdészné megállt egy pillanatra az ajtó előtt, mintha arca kifejezését és tekintete áruló csillogását rendezné, mielőtt kilép az ura elé. Éleset csattant a kilincs. Mintha a bagoly hangját utánozná... — Már tálaltatok is — mondta Anna szelíden. Az ura nézte elringó alakját. Sötéten. Aggodalmasan. * Másnap délelőtt Nóra jött, Vilmával. — Nyugtalanok voltunk kicsikém — mondta Vilma — hogy nem tér-e vissza az a kis rosszullét... Mondd szivem... nem...? Anna elpirult. — Istenem... mire gondolsz...? — Gondolhatom... Nóra nézte őket és hallgatott. Szokatlanul csöndes volt. Amikor a szája hozzá ért az Annáéhoz, az is hűvös volt. Erőlrtetett. Idegenné és titokzatossá ' vált előtte Anna... Asszony... Talán azért...? Vagy az a láng, amely ott égett ezen az asszonyon a folyónál...? DánSejtelmek cikkáztak azóta benne... Mintha... bűvös sugár égne az Anna testén... és mindenen áttörne... és rágyul a Dán Endre szép, férfi-arcára... az erős szivére... átfogja és magába rántja minden pillanatát... Ugy érezte, hogy most megtudná rázni ennek az asszonynak a vállait... — Te... szereted őt...! — mondaná neki. — És... ő... ő is...! — kiáltaná. — Én látom, megláttam még a folyónál...! • — Az én szemem meglátta...! — Az én féltő... összetört szivem... — Szép nagy szobáid vannak, Anna — mondta hangosán. Tiszta hangja zengett, ö maga is csodálkozott: honnan vett erőt... őszinte lénye hogy tudott elrejtőzni... ? Vilma bohóságokat beszélt. Nevettek.. Vilma lénye jókedvet és gondtalanságot árasztott, mint ha felejtették volna, ami égette őket... Ottmaradtak ebédre is. Gonda szokatlanul jókedvű volt. Versenyt mulattatták egymást Vilmával. Kedves volt. Anna reá nézett néha, hogy honnan vette ezt a hangot...? Hol volt eddig belőle... ? — Az én kis feleségem... — mondta egyszer-egyszer. — Nincs senkinek ilyen aranyos kis felesége — dicsekedte. — Anna szeret, de nem tudja ugy mutatni, mint más... Talán érzett valamit az asszony felébredt öntudatából... Nóra és Anna összenéztek. Mintha nagyszerű és csodálatos szavakat akarnának küldeni egymás lelkébe a pillantásukon át... Bocsáss meg — zengte a Nóra szive — talán nem is ugy van, ahogy hittem... A fantáziám... Látod, ő az én uram és szeret engem... és... én... hozzátartozom... könyörgött az Anna szeme Nórához. Ne vedd el tőlem... hiszen még ugy sem az enyém... — zokogta a Nóra tekintete... Én nem is akarom... talán egy hatalom... ami rajtam kívül áll... A szemek beszédje vergődött az asztal fölött, mintha két galamb vágná egymás húsába csőrét. — Annám — szólt most Gonda — hozass a vendégeknek abból a finom körtéből, ami a kert végében terem. Mintha nem is 6 mondaná, olyan más volt a hangja is. Éreznie kellett, hogy gyöngédebbnek kell lennie...! Megérezte, hogy a minden nap felajzott harag eltávolítja tőle asszonyát...? Az emberi léleknek érthetetlenül finom tapintó szervei vannak, melyek a tudat alatt működnek s a tudat mélysége alól kormányozzák a cselekedeteket... Ebéd után a kertbe mentek. Vilma Gondával, Nóra Annával. Gyönyörű rózsák — mondta Nóra. — Igen... Nagyon szeretem ezeket a rózsákat... — felelte Anna. Nóra hallgatagon ment. Mintha nem találna szavakat. — Nórikám — szólalt meg Anna halkan — nem mondol semmit magadról... már többször találkoztunk és... eddig még csak én beszéltem neked... az életemről... Igy telt el az időnk... Emlékezz csak... ezelőtt te is mindent elmondtál nekem. Apró eseteket. Terveket. Elfelejtetted volna... ? — Te sem mondtál el... mindent... Te.... egészen más vagy, mint akkor... Én ugy érzem, hogy nem bennem van a hiba... Én nem mondom, hogy te hibás vagy ebben, de a helyzeted... uj meglátásokig sodort... Én... ugy érzem... nem értelek meg... Amennyit látok, annyi elég nekem. Hiába magyaráznád... — Nóra.. ! Miről beszélsz...? — mondta riidtan a fiatal asszony. — Rólad... Mondd... Anna... hogy tudtad ezt megtenni...?! Miért dobtad oda magad...? Anna... én gyűlölöm az ilyen életet... mint a tied..- Gyűlölöm... Én... nem tudnék ilyen asszony lenni... Anna megállott. A mellében elfojtott kitörés zihált. Szemei rémülten kutattak a leány arcában. — Nem értelek... Nóra... Vádolsz valamivel...? Hidd el, tévedsz... én semmi olyat nem tudok... amiért elfordulhatnál tőlem... Nóra.... magyarázd meg, amit mondtál... mert a vád, a bizonytalan gyanúd szégyennel égeti az arcomat... Nóra... mondd, mire gondolsz...? — Te szegény asszony, te... csak arra, hogy... nem szereted az uradat. Arra... Borzasztó lehet... 1 Még meg is rázkódott, ahogy ! kimondta az utolsó szótI A másik nem felelt. Halvány arcán végigcsurgott a könny. ! ! Kutassyné mondta Dánnak: — Képzelje: Nóra elutazik. i — Mikor? [ (Folytatjuk.) j