Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 147-172. szám)

1929-07-31 / 172. szám

1929. julius 31. JílffRYIDÉK Rövid hirek — Lökősházára tegnap összesen 882 oroszországi svéd menekült ér­kezett 22 kocsiból álló szerelvé* nyen. A vendégeket mosdók és te­ritett asztalok várták és magyar ru­hás lányok szolgálták fel az ebé­det. — Pártközi béke alapján külpo­litikai kormányt alakit Briand. A réeí miniszterek megmaradtak, csak Briand lesz ezúttal miniszterelnök. — Az Observer moszkvai leve­lezője biztosra veszi, hogy rövide­sen megindulnak Charbinban az •orosz-kinai tárgyalások. — A City of Tacoma amerikai repülőgép, amellyel Bromley avia­tikus Tókióba készült, lezuhant és összetörött. Az aviatikus sértetlen maradt. — A bécsi lapok jelentése sze­rint a legutóbbi 24 óra alatt öt öngyilkosság és hat öngyilkossági kísérlet történt. — Az amerikai hadsereg egy Stemens nevü kapitánya olyan ké­szüléket talált fel, amellyel három­száz kilométernyi távolságból lehet lefotografálni tárgyakat. — Wiesner Béla lóversenysegéd­tréner gyógyíthatatlan szívbajjal ke­iUlt az uzsoki utcai kórházba. Egy óvatlan pillanatban a fiatalember szomszédja késével szivenszurta ma­gát és pillanatok alatt kiszenvedett. — A nyomozás legújabb adatai szerint a méregkeverő nagyrévi bá­ba-asszonyok nem csak Nagyréven, Tiszakürtön és környékén folyt^t­ták borzalmas mesterségüket, ha­nem Karcagon is, ahol Csontos La­jos öreg gazdával hasonló recept szerint végeztek. — Az összes téli és őszi sze­zondivatlapok már megérkeztek és kaphatók az Ujságboltban. A befejezéshez közelednek a nyíregyházi tenisz­bajnokságok Sovány Magda nyerte a női egyest, a Timár—Murányi pár a férfi párost A pénteken nagyszámú résztve­vővel megkezdett nyíregyházi clubközi tenniszversenyt nagysze­rű időben szombaton és vasárnap egész nap folytatták. A vasárnapi mérkőzések már igen izgalmas és szép sportot nyújtottak a szép számú és előkelő közönségnek. Tudósítónk beszámolója a kö­vetkező : A női egyes döntőjébe Sovány Magdi és Osgyáni Bori kvalifikál­ták magukat. A mindvégig izgal­mas és nyilt mérkőzést a gyorsabb és szívósabb Sovány Magda nyer­te Osgyáni "Bori ellen. Osgyáni B. főleg gyönyörű forhandjéveí ,mig a győztes Sovány Margdi pompás volley játékával érdemelte ki a közönség tapsait. A férfi páros elődöntője után — amelyet a dr. Kovách Győző—dr. Kovách László pár nyert meg óriá­si küzdelem után a SZÍVÓS . Járay _ O.—Hall G. pár ?llen, sorra került a nap legszebb száma a férfi pá­ros döntője. A nívós játékot kitű­nő volley játékukkal és nagyszerű taktikájukkal "a közönség lelkes tapsviharai között a fiatal Timár Béla—Murányi Tamás pár nyerte a pompásan küzdő dr. Kovách pár ellen 6:2, 6:2, arányban. A férfi egyes elődöntőjét Mu­rányi Tamás biztosan nyerte a nagyszerű formát kijátszó dr. Ko­vách László ellen 6:2, 6:3 arány­ban. A másik elődöntőben Timár Béla ragyogó technikája ellenére sem tudott győzedelmeskedni a fá­radhatatlan Hall Géza ellen, ugy, hogy a mérkőzést egy-egy nyert set után a sötétség miatt abba­hagyták. A férfi egyes döntőjét kedden délután játszák le, mégpedig a Hali—Timár mérkőzés győztese és Murányi Tamás között. A szombat és vasárnapi "részle­tes eredmények a következők: I. Férfi egyes. / i. Forduló. Maurer Imre—Nagy Ákos 6:4, 6:3. Timár B.—Csen­gery G. 6:4, 6:3. — II. for­duló. Hall G.—Pásztor L. 6:0, 7:5. Murányi—Dr. Bácker 6:2,6:3. Brenner Z.—Fényes E. 6:0, 8:6. Járay—Lipthay 6:4, 7:5. — III. forduló. Tímár B.—Maurer 1:6, 6:3. Murányi—Brenner 6:2, 7:5. Dr. Kovách László—Klár E. 6:0, 6:4. Hall—Járay 6:0, 6:2. Elődöntők: Murányi Tamás dr. Kovách László 6:2, 6:3. Ti­már Béla—Hall Géza 0:6, 8:6, sö­tétség miatt abbahagyva. II. Női egyes. II .forduló. Oltványi E.—Dr. Kovách L-né 3:6, 6:3, 8:6. Márton E.—Kovách M. 8:6, 6:3. Elődöntők: Osgyáni Borbála­Oltványi Erzsébet 6:4, 6:4. ­Sovány Magda—Márton Erzsébet | 6:1, 6:2. ; Döntő: Sovány Magda—Osgyá- 5 ni Borbála 6:2, 6:4 . III. Férfi páros. I. forduló. Csengery, Barzó—dr. | Mikecz Pál, Rónay J. 6:1, 0:6, j 6:4. Járay—Hall—Heppes, Fényes 6:4, 6:2. II. forduló. Timár—Murányi— Brenner, Brenner 6:1, 6:8, 6:4. Dr. Bácker, Maurer—Pásztor, Klár E. 9:7, 8:6. III. forduló. Járay, Hall—Csen­gery, Barzó 6:3, 6:0. — Dr. Ko­vách pár—Okolicsányi, Lipthay 6:3, 6:0. Elődöntők: Timár, Murányi—dr. Bácker, Maurer 6:2, 6:3. — Dr. Kovách pár—Járay, Hall 7:5,2:6, 6:3 . Döntő: Timár Béla, Murányi Tamás—dr. Kovách Gy., dr. Ko­vách L. 6:2, 6:3. Ifjúsági férfi egyes: Brenner Z. Klekner T. 7:5, 2:6, 6:2. Brenner—Nagy A. 6:3, 6:1. Klekner T.—Nagy Á. 6:2, 6:1. Ifjúsági női egyes: Kovách Márta—Fábry Éva 6:0, 6:3. A Nyírvidéki Takarék­pénztár Részvénytársaság igazgatósága és tisztviselő­kara fájdalommal jelenti, hogy igazgatója KOVÁCS PÁL ur f. hó 30-án hirtelen elhunyt. Ügybuzgalraával, szere­tetreméltóságával 17 éven keresztül szolgálta intéze­tünket s benne a jó tiszt­viselőt és kedves kartársat veszítettük el. Nyíregyháza, 1929. julius hó 30-án. V Emlékét kegyelettel Griizük meq! WALTERNÉ KALAPSZALONJA Azelőtt Mrae Carly Walter Paris Bld. Sebestopol 36.) NyiregM, Lutiier-u. 20, Pírís, Bécs és Budapest legújabb és legszebb kalapmodelljei állandóan raktáron. Átalakítások és gyász­kalapok 2 óra alatt készülnek. tanulóleány felvétetik. 7722­Mégis kisüt a nap ,« Regény. — Irta: Péchy-Horváth Rezső. Dehát a katona — zászlóstól lefelé — naiv kétlábú, aki nem töpreng ugyan és habo­zás nélkül üti bele az édesanyja testébe a szu­ronyát, ha a kommandó felharsan ... ellenben töpreng az életnek fent körvonalazott követke­zetes haladásán... De hol volt már 1914? Hol volt a katonák megvendégelése ?! Hol ?! Ahol a tavalyi hó 1... Elmúlt!! Divat volt: tehát el kellett múlnia ... ... Az olasz harctér tüzpokla felé igyekvő katonavonat ott állt az állomás legelső sínpárján. A mozdony után kapcsolt bársonyos ülésü kocsi •előtt áradat tolongott: fehérruhás lányok ismer­kedtek a tisztekkel és sok mindent ígértek cse­rébe harctéri fényképfelvételekért. A tisztek le­szálltak és sietősen udvaroltak a lányoknak. Az utasember komikus mohóságával vallottak sze­relmet és ígértek képeslevelezőlapokat — Rómá­ból, ahova majd nemsokára dicsőségesen be­vonulnak. Elütő hangulatot lehelt a kacagó társaságra egy nem messze álldogáló csoport, amelyben ön­kéntesek daloltak, hadarva és komikusan ejteget­ve a furcsa ének tragikomikus szövegét: i I Hasam tényleg homorú, Katonának lenni szomorú! Vacsora, pajtás, viz, kenyér — Mit sem, mit sem ér! Jó volna hazamenni, hazamenni, Otthon lenni már, Jó volna hazamenni, hazamenni, Otthon Marcsa vár, Jó volna hazamenni, megpihenni Két karján — Jó volna hazamenni, hazamenni, Otthon lenni már!... A tisztek nevetve fenyegették meg az ön­| kénteseket, akik most már nótába kezdtek: I Söprik a pápai utcát, Masíroznak a katonák, Száztizenhat éves barna kislány — A göz-homoru-köszörülde, A gőz-homoru-köszörülde, A borbély, a fodrász, A bur, a bur, a burkalapja — Megyen a regiment után. Grizeldisz és Tusskó valami gyerkőchad­nagyocskával tárgyaltak és néha-néha kuncogva nevettek. A kisfiú mindenáron találkozót akart megbeszélni az asszonykával, akinek merész kí­vágásu, pókhálóbluza láthatóan tetszett neki, A tisztek valami borzalmas harci eseményt meséltek el egy csoportnak és Grizeldisz, hogy megszabadultak a kis hadnagy állhatatos ostrom­lásától, a csoport közé fúrta be magát. De nyomban kicsinylő ajkbiggyesztéssel vonult visz­sza, mihelyt meghallotta a rémhistóriát. Ughy észrevette és megkérdezte: — Hát magát, Gizi, ez nem érdekli? — Was der auf? Mi közöm a háborúhoz?! — csattant fel a hangja és vágott, hasított, mint az élesre fent kés. — Hisz ott az ura! — Mi az, hogy ott van? Pechje van neki, azért van ott! És sarkonfordult, jelezve, hogy nem kívánja ezt a témát folytatni. Recsegő kürtszó sivított és a szürke em­berek lassan visszamásztak a kocsijaikba. A moz­dony süvöltve bocsájtotta ki gőzzuhatagjait, nyo­mást adott hátrafelé és aztán a nyaralók előtt ütemes zakatolással, sorban gördültek tova a hosszú vonat hervadt virágú vagonjai. Sürü, olajszagú füst úszott a sinek men­tén. Hazafelé tartottak. Már jócskán belesimultak alakjaik az erdő zöldes homályába, amig szót emeltek. — Szegény katonák! — Sóhajtott fel Zsu­zsa. — Képzeljék, megkérdeztem egyet, hogy szívesen megy-e a harctérre és az a katona ugy nézett rajtam végig, mintha azt tudta vol­na meg felőlem, hogy megöltem az anyját! Aztán azt mondta: — Éppen elegem van a háborúval, nagysága!... Istenem, egy egész világ omlott bennem össze!,.. r • " Kétségbeesett tekintettel nézett Ughy ar­cába. De az erdő derengő homályában nem Játhatta meg, Zsuzsóka — mondta az újságíró — mert maga nagyonis magabizó és mindenről tiszta képeket teremt magának. Az optimis­tát igy aztán gyakorta érhetik súlyos leckék és fájdalmas csalódások. — De hát az életben minden ámítás, ha­zugság és csalódás? — Nem minden, Zsuzsóka, de majdnem minden! Itt van például a katonák érzése. A leghatalmasabb, legmegrázóbb erejű toll is hit­vány ahhoz képest, hogy leírhassa mindazt a sok, tengernyi keserűséget, amely a rajvonal sa­rában, piszkában, tetvei között tengődő katona lelkében él. Él pediglen az otthon kényelmesein éldegélő, szinházazó, mozizó, kabarézó, lumpoló, udvarló érzéketlen világ irányában. Két ádáz ellenfél ez. Az egyik érzéketlenül nézi a kato­nát — vagy még csak meg se nézi — amint ­agyonszakadt, piszkos, sáros, gyűrött ruhájá­ban vánszorog az utca járdáján. A másik fog­csikorgatva nézi végig a pompás tisztasággal és válogatott eleganciával öltözött civilt — és itthon is, a rajvonalban is »otthonlevő nyomo­rulténak nevezi. Az itthonlevő ellenben nem hivja a katonát semminek se, igazán: semmi­nek se. ^ ' (Folytarjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom