Nyírvidék, 1926 (47. évfolyam, 145-171. szám)

1926-07-25 / 166. szám

2 1926. julius 22. tudnak, mint bárki más, de ezt a köznek a javára és az utókor számára íeirni nem merik vagy restellik. Ezek voltak a következők: br. Kende Zsigmond, Tur Istvándi, Szatmár m. Neki köszönhetem az első nyomravezető adatokat! Továbbá: gr. Degenfeld Pál, Téglás, Hajdú m., br. Sennyei Pál, Páczin, Zemplén m., Kabáczy Ernő, Tarpa, Bereg m., hódosi Karácsony Sándor, Győr, azelőtt Mérmaros m., Niemetz Gusztáv Monor, azelőtt Bereg m. A Nyirfajd egykori alföldi előfordulásának a kikutatása és tisztázása egy nagyszerű példa arra nézve, hogy a képzett és a szakirodalmat is jóf ismerő igazvadász mily nagy hasznára fehet a tudománynak, megfigyeléseinek a papírra vafó vetésévei es azoknak a szaksajtóban való közlésével. Szabolcs, Zemplén, Bereg, Ugocsa,. Szatmár megyékben bizonyara hány olyan öreg vadász éf még a falusi kúriák csendes magányában, akiknek ifjúkori vadászemlékei között talán még a kunkorodófafku Nyirfajd is szerepei. Sőt tudom, hogy vannak még helyek, ahol az afmáriomban vagy valamelyik képráma üvege alatt mint régi emlék még ott rejtőzködik egy-egy fajdkakas farok is. Szólaljanak meg ezek az öreg vadászok s mondják el régi emlékeiket, hiszen a régi jó időkről való megemlékezés mindenkor oly kedves dolog! S ha már törnöd példányt nem is. tudunk immár az Alföldről kipusztuló madárfajból szerezni, akkor legalább csak egy farktollat kaphassunk, de hiteles származási okmány kíséretében. Miután az Alföld északkeleti zugában, a Nyirség északi részében, meg az Ecsedi-láp környékén, tehát még 50 év előtt a Nyirfajdra vizslával vadásztak, éj^ ugy, mint ahogy manapság a facánra, azért lehetetlen, hogy e vadnak és a vadászatának az emléke ne éljen még az öreg vadászok emlékezetében s esetleg az általunk hozzá nem férhető irodalmi forrásokban, megyei, város/ és családi levéltárak poros irásai között. Arra prém tejaát ismételten a tudományos kutatások előbbrevfe*Iéért lelkesedő vadásztársaimat, hogy ez érdekes kérdésre vonatkozó híradásaikkal minél nagyobb számban keressék fel vagy a szaksajtót, vagy egyenesen e sorok íróját, ak imajd kutatásainak az eredményét úgyis közzéteszi a magyar vadászati lapokban. Gondoljuk meg azt, hogy amit még ma az egykorú szemtanuk adatai szerint könnyen tisztába hozhatunk, azt holnap már, amikor e szemtanuk nem élnek, nem tudjuk többé kikutatni! 5 a i . , a ;* kárpitos és butoraru csarnokaban, | amely minden vételkény: zer nélkül ? i megtekinthető. Legolcsóbb napi árak!; Nyíregyháza, Kállói-utca 4. t Telefon: 3i9. CURŰN1 ÜORZÓ. Nem ismerem az édes, élet-könnyitő könnyeket, könnyeim mélyen bujkálnak nagyon : kutat ásott már utánuk mindenféle fájdalom. Hiába! Nem engedem, hogy kicsi csalóka fény, csillanó reményke megtévesztő szivárványt bűvöljön a könnyek harmatára... Mert százszor szent a szenvedés és hallatlan hatalom : Kanossza-járásra kényszeríti a Hegyeket s az égben megkönnyezteti a boldog Istent! Nehéz az én bánatom, mint a vízözön viharfelhői... Álmomban : a Vihorlát gerincére ülök néha, mint öreg pásztor a nagyobbacska vakondturásra. Mint öreg pásztor az elveszett nyáj után: ugy busulok én ... A lábaim a Tiszáig érnek, a váltaim a felhőkön felül vannak: ugy busulok én . . . Magyar századok fájnak bennem : fél oldalam ötszáz éves, másik féloldalam ötszáz éves, fehéren hosszura nőtt a szakállam is, (lent azt hiszik, felhő kerekedett a Vihorláton) igy busulok én . . . Jobb vállamra repül a Nap, hogy vigasztaljon, hiába! Bal vállamra repül a Hold, hogy vigasztaljon, hiába! Kalapomra szállnak a csillagok, belepik kalapom fekete rozmaringját, belepik botomat, mint valami gyémánt zúzmara, hiába! Három szinü szivárvány karikába áll fejem köré, mint szentek feje köré a gloriola, hiába ! A Hortobágyról délibábok repülnek felém, mint tarka, mesebeli madarak, vigaszos dalt dalolnak a tarka papagályok, hiába! Én csak nézek dél felé és döng a szivemtől a mellem . . . Nehéz az én bánatom, mint a vízözön viharfelhői. . . Néha mellém ül Michel Angelo s igy szólok hozzá: hallom, hogy a Vatikánban hetekig néztél egy csonka szobrot, méregetted derekát s igy alkottad meg hősi szobraidat! Nézd ezt a titáni turáni torzót; görcsösen görnyed a dereka, fájdalom-hegyet dobott rá egy őrült, gigászi Kinizsi. . . Oszlopos lábai magyar mennyboltot tartottak, Szétvetett lábai alatt folyt a Duna, Tisza, Néha aranyat, néha virágot, néha vért sodorva . . . Oszlopos lábait levágták kegyetlen! vissza tudnád-e álmodni? Fél karjával ölelte Keletet, fél karjával Nyugatot, fél karjával kardot fogott, fél karjával ekét, fél karjára mese-madarak szálltak Keletről, fél karjával könyvekkel etette éhes agyvelejét. . . Két karját kitépték tövestől: vissza tudnád-e álmodni ? Fejét is levágták! Pedig félszeme kék volt, mint az Adria, félszeme zöld volt, mint a Kárpátok: vissza tudnád-e álmodni? » Csak a szive dolgozik, döngeti derekát rémesen, szeretné szétkalapálni a turáni torzót. .. Assziszi Szent Ferenc földid volt, olasz volt: addig nézte a fájdalmas Krisztust, mig megkapta szerelmes testvére összes sebeit. .. Én nézem, nézem a vonagló Torzót: s néha nem érzem fejemet, karomat, lábamat, csonkán vérzőn, vádlón meredek az égre .. . Mit gondolsz Michel Angelo ? az a Szobrász, aki haragjában összetörni engedte titáni álmát, szerelmes szivével csinál-e még csodát? Vagy végsőt vonaglik a bomlott szívű Torzó, csonkán feláll a csillagokig érve, aztán elvágódik örökre, összetörve népek tündérpalotáit ? MÉCS LÁSZLÓ. Mindenütt kapható! Kérje mindenütt! ssse Komoly beszélgetés egy nyíregyházi leánnyal a férjhezmenés és vele kapcsolatos témákkal. Kívül zuhog az eső és a csendes szobában jól esik a beszélgetés. Interjú egy «eladó leánytól», ami feltétlenül érdekes lehet. Komoly és érdekes urileány, szavai csendesen, megfontoltan hangzanak. — Szóval egyelőre nem akar férjhez menni? — Nahát, ez nem egészen megfelelő kifejezés, mert hiszen nő vagyok. — Tehát a dolog ugy áll, hogy. a férjhezmenés mindig, manapság pedig különösen megfontolandó. A <mai leány tuf van a szabályos és szép szerelmi regények keretein s az élet korán megismerteti a maga szerzette regényét, amely bizony sokszor kíméletlen. ' — Ugy beszél, mint akit csalódás ért. — Igen. Csalódás ér minden leányt, amikor kikerül a középiskolák levegőjéből. Az élet egészen másnak találja, mint képzelte. — És mégis férjhez kell menni? — Feltétlenül. Akármilyen elcsépeltnek hangzó frázis, illetőleg az úgynevezett «modern nők» annak mondják, mégis tény, hogy a nőnek ez a főhivatása. — Kitől és illetőleg mitől függ a házasság boldogsága? — Ez nagy kérdés, de általánosan van rá felelet. A leányok 95 százaléka nem ahhoz megy feleségül, akihez a legközvetlenebb érzelmi szálak fűzték, akihez talán szeretett volna. Ez azonban nem ok arra, hogy a házasság boldogtalan legyen. A boldogság legnagyobbrészt a leány, illetőleg az asszony kezében van letéve. Egy okos, melegszívű asszony tud alkalmazkodni, hatni s ha a férj nem elfenszenves előtte, a szükséges boldogságot kierőszakolhatja. A családi otthont kell meleggé és vonzóvá fenni, a boldogság alapfeltétele ezzel már megvan. Minden okos és ügyes asszony felismeri a férfi felsőbbséget s érezteti a férfivel, hogy ő az ur a háznál. Ez talán a legfontosabb. A családi otthon vonzóvá tételében az asszony művész lehet. Az otthont kellemessé, marasztalóvá az aszszony varázsolja s kifelé az erőt a férfi képviseli. Az asszony csak tanácsot ad férjének, amit,.__ ha ügyesen tesz, a férfi mindig szívesen hallgat meg és respektál. — Mi a legnagyobb kerékkötője manapság a házasságoknak? — Az anyagi oídaf. A házasság drága mulatság, ha a nő nem készült reá már gyermekkora óta. A férfiak nagy része ugy van vele, hogy nem fordit rá sok gondotNem vág a természetéhez s a házasság anyagi oldalának jórésze nehezedik rendszerint a leányra. Lás-. sunk egy kis költségvetést. "Mond-