Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 276-298. szám)

1924-12-05 / 279. szám

6 JttfiftflBÉK 1914. december 5. Kiss Lajos, a Szabolcsvármegyei Jósa András muzeum igazgatója székfoglaló előadást tartott a Néprajzi Társaságban. „A kasza az alföldi ember kezén" Az értékes előadás után meleg ovációban részesítették a muzeum igazgatót. Mit mondott a kaszáról ? Nyíregyháza,, december 4. A Nyirvidék tudósítójától . A város mindennapi életének zajától elvonultan,, csöndes muzeumi szobájá,ban,, békés relikviák, foliánsok, értékes könyvek között végzi külsőségeiben szerény, tartalmában, a tudományosságra való kihatásaiban az előkelő szakemberek és hozzáértő olvasók szemében nagv elismeréssel fogadott búvárkodó és összefoglaló munkásságát Kiss Lajos,, a Szabolcsvármegyei Jósa Muzeum igazgatója. Husz éve olvassa az ország érdeklődő közönsége az «Ethnografia»

r a »Néprajzi értesítő)) hasábjairól az ő lelkiismeretes,, színes tollal irt dolgozatait,, amelyek a magyar nép lakóhelyéről, eszközeiről, szokásairól szólanak nemcsak alapos szemfélet eredményét tárva fel, hanem a felszínre hoza a nép lelki életének titkait, hü képet adva a magyar néplélek sajátosságairól is. Az ethnografia területén szeretettel időaő nagyközönség és a hivatottsággal járó szaktudósok előtt egyaránt kedves és értékes szakírói néwé lett két évtizedes munkássága után Kiss Lajos neve . Kiss Lajos már hódmezővásárhelyi működése idején megkezdte kutató és feldolgozó munkásságát,, de Nyíregyházán Ixmtakozott ki ereje,, tudása és iroi kvalitása,, itt a mindjobban felszerelt Jósa Muzeumban, amelynek eszközeit, könyvtárát a vármegye alispánjának, Mikecz Istvánnak tudományt istápoló,, lelkes támogatása az elmélyedő,, kutató munkát biztosító keretekig fejlesztette ki. Kiss Lajos a napokban tartó Lta székfogfaló előadását a Magyar Néprajzi Társaság felolva9«p ülésén,, amely Budapesten a Nemzeti Muzeum tanácstermében nagyszámú közönség jelenlétében folyt le. A székfoglaló üléssel,, amelyre eljöttek mindazok ,akik Kiss Lajosi Írásaiból ismerik és értékelik,, a fővárosi lapok is rész íetesen foglalkoztak. A felolvasás a magyal' alföldi nép legféltettebb szerszámáról,, a kaszáról szólott, megértetve, hogy az egész életen át kisérő tárgynak valósággal lelke,, széihélyisége van . Ritka a jó kaszái, Kiss Lajos «A kasza az alföldi ember kezén* cimü székfoglalójában elmondotta,, hogy a kenyérkereső kasza mennyire nélklülőzhetetlen Szerszáma a szegény embernek. Nélküle a paraszt el Sem képzelhető. Nincs még egy olyan fárasztó munka,, mint a kaszálás. A gazda tehát igyekszik minél jobb szerszámot venni, azt minél jobban megismerni,, tulajdonságát használás közben megfigyelni,, tapasztalatait a nehézségek elhárítására felhasználni. Nagyon ritka a jó kasza. — Az ember gondját is viseli,, mert a jó szerszám nemcsak a maga könnyebbségére szolgál,, hanem becsülést is szerez gazdája és társai előtt. A kasza pengéjéhez hozzátartozik a nyél,, amelyhez a pengét a makk köti és az örv szorítja a vasékkel együtt. Hozzávaló a kaszakalapács és üllő a tőkével, a kaszakő a tokmánnyal. Vasárus boltokon kívül a piacon és a vásáron árulják a külföldi és hazai gyárakból való különböző jegyű kaszákat, amelyekét már májusban vásárolnak,, hogy a lucerna és a gyöngyszéna vágáskor kipróbálják. De dandárján, junius közepén veszik leginkább. A gazda maga vásárolja a kaszát,, nagy vigyázattal,, megfontolással. Sokáig nézi az állását,, vizsgálja, hogy hány markos,, niíTyen és hány habot ver az éle, puha vagy fagy acélból való-e? Szalmaszállal (vagy krajcárral próbálja ki a mágnességét, rálehel,, figyeli mennyi idő alatt szárad ei a harmat,, amiről az acél keménységére következtethet. Hangját is megpróbálja és a jóhang bámulatosan megrögződik a füléiben. A hangvizsgálatnál,, ha mérgesen szól és sikít,, akkor kemény, a penge, ha tompán bug, akkor lágy. Akkor js puha, ha puffan. Ha »rözgős« a hangja,, réteges a penge. Az a kasza jó„ amelyiknek szép szava ,éles csengő hangja van. Régebben a nagyon kemény, vagy lágy kaszákat felelősségre vásárolták. } A kasza nyele bükk,, vagy keményebb js fűzfa,, amely puhábban tartja a markot. | Ezt a dózsás oláhok árulják. A nyelén van a két kaccs, ezeknek a köze az öl. — Leginkább azt nézik,, hogy a súly arányosan van-e elosztódva,, ne legyen feles a kasza,, ne forduljon el jobbra vagy. balra. Hogy kaszái a gazda? A kaszát a gazda maga veri ki élesre,, üllőn kaszakalapáccsal. A kalapálás megfelelő ülőhelyzetben történik. A kaszának a »legeiét)) kell verni,, csipkésre nem szabad kalapálni. A szívós kasza a kalapálásnál nyúlik, a keménynek kiszakad az éle. Az ilyent a cseréptetőn süttetik a nappal,, hogy kilágyuljon. A kalapálást nagy gonddal kell végezni. Kalapáfás után a fenés következik. A kemény kaszát lágy kővel, a lágyat kemény kővel lehet jói' kifenni. A kaszakő a tokmányban áll amelyet növendék jószág szarvából készítenek. Vigyázva kell fenni, nehogy kiüsse a gazda a kasza élét. A felszerelt és kíélesitett kaszával már lehet kaszálni. Az alföldi ember hajolva kaszál. Ugy tartja, hogy «neki költ magát adnia a kaszának, jól odalépni, oszt tüvire ereszteni a kaszát,, nem högyölni«. Az az ember kaszál jól, aki egészen karikába jártatja a kaszát. Aki kicsit ad a kaszának, arra azt kiabálják: — Ereszd el a cipót hé!! A jó kaszás minden csapásra egyet lép. Aki két kis lépést megy előre, <mászik, mint a béka.» Az ilyen nagy erővel dolgozik. Az alföldön az a szokás,, hogy; tizennégy részes kaszál egyszerre fehér ingben, gatyában. Az öreg részes a vezető. A kaszacsapás egyszerre megy az elsőjével. A gyengébbet az ügyesebt} hajija hátul. Gyakran rákaszál az előtte valóra, vagy kivágja a röndbül,, elébe kerül, — A tulbuzgónak az öreg fertályosok fokhagymával vagy zsíros rongygyal kenik be a kaszáját, hogy akadozzon. A kaszát vállon, hegyével felfelé viszik. Munka szünetelésekor a rönd» alatt áll a kasza,, mert a nap kisüti az élét. Ebéd idején a vontató tetejébe vág„Az én lelkem szárnyalása ott virraszt a halálraítélt magyar műemlékek felett." Barabás Béla memoranduma az aradmegyei román prefect-hez az aradi szobrok ügyében. II. ,Én hajlandó vagyok alaposan hinni, a román közvélemény azon meggyőződését, hogy Arad sorsa ugy van, vagy lesz eldöntve, hogy az területileg Nagyromániát i-1 lett meg. A kérdéses szobrokat, ez esetben sem volna helyes egyoldalulag eltávolítani, azon indokolással, hogy ezek politikai szempontból meg nem történhetők. Még ke- { vésbé lehetne ezeket alku tárgyává tenni, eladni, vagy anyagi előnyök nyerésére ki- , használni. j >'••'! Mert az aradi vértanuk szobra nem az aradiaké, annál kevésbé nem Arad városáé. Ez a páratlanul szép műalkotás az egész j magyar nemzeté és efelett, csakis a ma- , gyar nemzet képviselete, kormánya rendelkezhetik, esetleges előzetes tárgyalások eredményéhez képest intézkedhetik. Ha e < szobor egyoldalú román elhatározás alapján lebontatnék, eltávolíttatnék', ugy ezzel nemcsak az aradi magyarság lenne megbántva, de egyenesen meg lenne sértve az a Magyarország, amely a magyar nemzetből áll, s amely végzetes összeütközést keltene azzal a szomszéd állammal, amellyel a jóviszonynak fenntartása nemcsak kivánatfos, de egy állandó és komoly béke érdekében szükséges is. Hogy az aradi vértanuk szobra nem Arad városáé, hanem az egész magyar nemzeté, Magyarországé, arra nézve a következő el nem vitatható bizonyítékokat terjesztem elő: | f í r a) Méltóztassék betekinteni az »Aradi 13 vértanú szobor története« cimü könyvbe, melyet a szoborbizottság megbízásából még 1893. évben irt meg s adott ki Szőllősy Károly aradi tanár, bizonyára nem azon feltevésben, hogy Arad valamikor román uralom alá kerülhet, s igy majdian ezzel szemben beszédes bizonyságot képezzen. Ezen könyv 7. lapján olvasható az első felhívás, amely még 1867. junius 15-én az aradi »Alföld« cimü lap 138-iki számában jelent meg »Magyarország hü "fiaihoz és leányaihoz« intézve, hogy adakozzanak az Aradon létesítendő vértanú emlékoszlopra. Ennek alapján indult meg az országos gyűjtés és több mint 10 évig tartott az első gyűjtés, amely 52.500 forintot eredményezett. A második országos gyűjtés eredménye 30.000 forinton felül volt. A szobor alapja a kamatok kamatjaival együtt közel 133.000 forintot tett ki. Ez a pénz az ország területéről kevés kivétellel csakis magánadakozásokból és kis összegű tételekből folyt be. A jelzett könyv 48. oldalán olvasható, hogy 63, tehát valamennyi vármegye lakosságától, külön-külön vármegyénkéit mennyi pénz érkezett be. , . : i [ A mi városunk lakossága, — dacára, hogy a szobor felállítása Aradra terveztetett, csak 6209 forint 80 krajcárt adott Össze, mig Arad vármegye területén csak 2374 forint 40 krajcár magánadakozás gyűlt egybe, amiket részletesen felsorolt Szőllősy Károly könyvének 50., 51. és 53. oldalain. Sem Arad város, sem Arad vármegye közönsége, törvényhatóságai, mint ilyenek egy garast sem fektettek bele "a rendelkezésükre álló közpénzből. Világos tehát, hogy a szobor nem Arad, ő Ha sokat akar nevetni, nézze meg Harold Lloyd legújabb * — v cimü TígjAtékát péntektől a Diadalban. O