Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 75-98. szám)

1922-04-21 / 90. szám

1922. április 21. legjelesebb és legnépszerűbb főispánjának Kállay Andrásnak a jellegzetes nemes alak ja. Leszál'l e pereben ide közibénk annyi sikereinek és küzdelmeinek voltunk tanúi — s bizonyára szerető büszkeséggel nyugszanak meg szemei lián, kit nyomdokába lépni lát s erélyes jobbja reá mutat arra az útra, melyen a fiúnak majd haladnia kell. Ennek az útnak mérföld jelző kövei az izzó és soha meg nem alkuvó hazaszeretet, szűkebb hazánk Szabolcsvárniegye érdekei iránti féltő igondi. — Eréfyes kéz, amely azonban nem csak parancsolni tud, hanem arra is alkalmas, hogy letörölje a nyomor és szenvedés könnyeit s elsimítsa a gonteijcs ráncokat a hazafias aggtodalimak és anyagi gontdok (át tat redőssé tett szomorú magyar homlokokról s végre egy megingathatatlan ul erős alkotmányos érzés, mely az államhatalom érdekeit mindenkor össze tudja egyeztetni a vármegyei anionom jogok év ezredes féltve őrzött érdekeivel. Szinte hallom ajkairól ugyanazon szék heh miileniiufti diszközgyü I ésünköi 1 tartott gyönyörű beszédét, amidőn boldog és büszke öntudattal hirdette milyen nagy milyen szép, milyen hatalmas ez az ezeréves magyar haza. Közöttünk lebegő lelke ma romokban látja az akkor szép, nagy és hatalmas magyar hazát s "az ujjáépitők táborának éltén szeretett fiát. Méltóságod tele a múlt ily leglszebb hagyományaival

1, az öröklött hazafias érzésekkel, "leivé munkakedvvél és lelkesedéssel jött ide közibünk. Eddigi rövid közszereplése is sok szép Ígéretet rejt ni agában, haladjon tehát szép és fontos munka körében méltóan a multak és elődök hagyományaihoz s méltóan a hozzá fűzött reményekhez és kívánalmakhoz. Működésétől'igy nem maradhat et a vármegye tisztviselőinek támogatása, a törvényhatóság alkotó tagjainak nagyrabecsülése és megérdemelt osztatlan szeretete s mindenható Istenünknek áldása. Közjóra irányuló munkálkodásában az Ur Isten éltesse, segítse és tartsa meg! e helyütt sokáig!! Az alispán nagyhatású üdvözlete után az őszinte lelkesedés hanghullámainak olsimultával dr. Kállay Miklós a következőket válaszolja: Méltóságos Alispán Ur ! Tekintetes Törvényhatósági Közgyűlés ! Tagadhátatlan elfogódottsággal és nem szegyeit elérzékenyüléssel készülök hozzá, hogy megköszönjem Szabolcsvármegye Alispánjának hozzám intézett meleg szavait. Jól esnek a bizalom és szeretet szavai bárhonnan jöjjenek is, de fokozottan jól es^ nek,, ha szülő vármegyém fogad azokkal és annak a tisztviselői karnak vtv^rfk intézi hozzám,, amelynek soraiban magam is n.égindultam közpálvámon. A köszönetét azonban nem szavakban akarom kifejezni, igyekezni fogok azt munkával és ha Isten megsegít, eredményekkel igazolni. Amidőn a főispáni széket átveszem, politikai állásfoglalásom irányát is megmutattam, mely kormányomnak politikája. Teljes tudatában és hitében ezen irányzat hivatottságának és szükségességének, fenntartás nélkül vállalom azt és vagyok végrehajtója szándékainak. Az igazi egység. De amidőn ezt kimondom és hirdetem,, kijelentem azt is, -hogy ebbe a terembe, az ebben a gyülekezetben képviselt megyei közéletben,, mentől kevesebbet akarok bevinni a politikából. Itt politikára nekünk nincs szükségünk, itt nekünk mindannyiunknak vállvetve kell dolgoznunk, összefogva, egyesülve. Mert az igazi és megdönthetetlen egység az lesz, amelyik innen, közülünk indul ki, léptről ci népből, mindnyájunk lelkéből és abból az erős elhatározásból, hogy egy mindenek felett álló kötelesség kell,, hogy kényszeritsen bennünket, mindén személyes és nem időszerű kérdés kikapcsolásával az egyesülésre, az együttes munkára, letiport, szétszaggatott és még mindig zsákmányra éhes ellenségek között vergődő országunk megmentésére és talpra állítására. — Magyarság és tisztesség. Engem ehhez a vármegyéhez, ehhez a közgyűlési teremhez elszakíthatatlan százados tradíciók fűznek, melyekre, ha büszke is vagyok, de súlyos kötelességeket is rónak reám, ám egyúttal megmutatják a mesgyét is, melyen* haladni fogok. Ennek az útnak első állomása : Meg teremtése a teljes társadalmi, politikai és felekezeti békének ebben az országrészben. És nem tudom elhinni, hogy amint a célt kitűzöm, az ne lebegjen ugy mindnyájunk előtt, amiért mindent félre kell tennünk, ami Útjában áll és ez a cél a magyarság és tisztesség, az absohtt magyarság és az ahsolut tisztesség. Magyarság, mely felépül egy ezer éves Magyarország tradícióin és reménykedik, de verejtékesen dolgozva és ökölbeszorított, kézzel reménykedik, egy ujabb ezerévről, amelynek el kell következnie; és célom az a tisztesség, mely nem ismer opportunitást, nem megalkuvást, melv belülről jön és elseper mindent, ami nem egyenes, nem tiszta és napvilágot nem láthat. Ha ebben a két célban egyesülünk, nincs ami elválasszon bennünket egymástól. Ha ezt irja zászlajára minden fjelekezet,, minden osztály, ugy többé válaszfal keresztény és nem keresztény, gazdag és szegény, város és talu között nem lehet. Mert ami magyar és becsületes, otthont kell, hogy találjon ebben az országban, de ami nem magyar és nem becsületes, annak pusztulnia kell innen. Ha ebben a célban az egységet megteremthetjük, nyugodtan foghatunk hozzá a munkához, amely pedig sok és minden erőt kíván. Közéletünk problémái. Újra kell építeni Magyarországot és újra kell tataroznunk abban vármegyénket is. Nincsen ma olyan kérdése a közéletnek, amelybe a mi megyei életünk is bele ne kapcsolódnék. Bajos lenne azoknak mindannyián végigmenni,, hisz egyik éppen olyan fontos, mint a másik. Közintézményeink,, középületeink, útjaink állapota kétségbeejtő, nem kevésbbé tisztviselőink helyzete. A tanítóság mostoha helyzetét nem csak ők érzik, hanem megérzi az egész tanügy és félős, megfogja sinyleni a most felnövő generáció is. A jegyzők, akiken végeredményben nyugszik a jó közigazgatás, az összes hatóságok és a falu népének ellentétes akaratát kényszerülnek valahogy áthidalni, mindig kockáztatva, hogy melyik részről éri őket a támadás. A szociális kérdések egész sorozata mered felénk, már nem kérve, hanem követelve a megoldást, leírhatatlan nyomort, lelketlen meggazdadúst mutatva a másik oldalon. ,És igy sorolhatnám tovább. Kevés lenne az idő mindezeknek és még sok másnak a résztezésére, csak két aktuális kérdéssel akarok foglalkozni néhány szóban. Egyik a föld'birtokreform, a másik a közigazgatás reformja. A földbirtokreform. \ Itt is mint politikai állásfoglalásom be3 jelentésénél éppen olyan határozottan hangsúlyoznom kell, hogy ebben is a kormány és a párt álláspontját képviselem és a mult v.étkei és t az események által elkerülhetetlenül felszínre vetett földbirtokreform vég rehajtását elodázhatatlan szükségesnek tartom és rajta leszek, hogy az Szabolcsvármegyében minél előbb le bonvotittassék. De midőn ezt teszem, ugyancsak megígérhetem azt is, hogy amilyen körültekintéssel csak lehet,, és amennyire ez hatáskörömben áll, igyekezni fogok, hogy ebből haszna legyen a népnek, de semmi sérelme se lehessen a nemzeti érdeknek, a birtokos osztály nemzeti érdekből fenntartó osztályainak, tagjainak. — A házhelyek kiosztása ezen a tavaszon befejezést kell, hogy nyerjen, és az ősszel készen lehet ez a kis falusi ház, amely igazi alapja lesz a konszolidációnak. A közigazgatás reformja. A másik, amely éppen ilyen közelről érde kel bennünket, a közigazgatás reformjának kérdése. Ha a történelmet nézem, azt látom, hogy volt ez az ország sok rettenetes bajban,, király nélkül, határok nélkül, darabokra szaggatva, testvérharctól pusztítva, de a vármegye, az maradt az a megilönt hetetlen pillér, amely ellenállott minclen támadásnak és amelyen a jobb idők bekövetkeztével, mint a jogfolytonosság képviselőjén, újra felépülhetett az uj Magyarország. Ezt a vármegyét nekünk nem szabad bántanunk és nem engedjük azt se,, hogy más bántsa,, — lehetnek hibái, lehetnek fogyatékosságai, mint ahogy vannak is, hozzunk bele uj embereket,, zárjuk ki a nem odavalót, de ami értékes benne, azt őrizzük meg gondosan. Magyar intézmény volt, hagyjuk meg magyarnak. Lehetnek a külföldön szebb és jobb közigazgatási intézmények, mint a vármegye,, de nagy kérdés, elbirják-e a magyar levegőt ? Beválnak-e itt nálunk ? Lehet építeni batárt szebbet, nagyobbat, mint a mi homokfutó szekerünk, de ha nem jár azon a nyomon, amelyet századokon átal vágott a nyíri homokba a lőcsös szekér, — elakad és sehová sem jutunk rajta. A vármegye a legutóbbi rombolás események idején is megmutatta erejét. Legtovább állott ellen az összeomlás után bekövetkezett destrukciónak ; dacolt a kommunizmussal és az ellenségtől megszabadulva, máról-holnapra, mikoT'wmég az országos intézmények mozdulni sem tudtak,, megindította a munkát az egész ors/.ágban. És ereje múltjában, tradícióiban van, ezekre kell féltékenyen vigyáznu nk. Tekintetes törvényhatósági közgyűlés ! Rövid szavakban jeleztem itt felfogásomat és nézetemet egy-két kérdésben. Alkalmunk lesz ezeket a dolgokat egyenkint itt letárgyalni,, egymás véleményét megismerni. Nem ígértem semmi mást, mint amit szavaim elején hangsúlyoztam, tisztességes és magyar munkát, szegény bűnös, nagyon beteg, de mégis csak egyedüli országunkért : édes Magyarországunkért. Ehhez kérem támogatásukat. A gondolatokban gpzxlag, költői szárnyalású beszédet gyakran szakította félbe a hal Igatóság kitörő helyeslése, tetszésnyilvánítása. A szűnni nem akaró taps etesöndesültével dir. t'jfalussy Dezső volt főispán emelkedik szólásra és a következőket mondja: Mintegy í) éve annak, hogy főispánná történt beigtalásom alkalmával Méltóságod közszeretetnek, közbecsülésnek örvendett édesatyja néha Káflay András üdvözölt engem a törvényhatóság, megbízásából Igaz és nagjy örömömre szolgál, hogy most én üthetem meg azokat a hangokat amelveket annak ideién néhai Kállay V o f •