Nyírvidék, 1920 (41. évfolyam, 224-298. szám)

1920-11-23 / 268. szám

9 jws&tm;^ 191i. novsmber St Njir»jjháza, november St. - „Székely vét — magyar ér" Darabokra repedezett az ezeréves büszke magyar nemzeti állam, de ez történt ^a mohácsi sirba hullás után is. Egy turáni zegében az apróra vágott embert is egésszé varázsolja a titkos ige s ha a dadogó magyar fórum hangzavarában az Integra Hungaria elvesztett varázsigéjét ke­ressük, megtaláljuk ebben a szóban: székelység. Mithikus varázsu ez. Eredete regék időtlen idejébe mosó­dik el, mint csillagegységek a ha­dak utjának ködporában. Az ethnikai tartalom pedig, mely hozzáiüződik, legendás mélységű, mint a Szent Anna tó. Erő, melyet kegyetlen küz­delmek acéloztak meg, pedig már turáni telivérségénél íogva is acélos, SZÍVÓS, pusztithatatlan, lobogó vér, melynek a szabadság oxigénje kell, melynek minden cseppje drága gyöngy Petöli látnoki sorai szerint, melynek örök hevülése a szeretet a faj, a föld, a mult iránt, képzelet, mely poétává teszi a hegyi pásztort is és dal, rege, ballada virágozza Attila örökét, Küküllő jvölgyét Nyá­rád partját, Hargittát. A pörölycsa­pásoktól repedező Magyaroszág itt­ott laza részekre, szerte futó törek­vésekre, majdnem önző egyesekre hull, a székely ethnikum összeforrott tömb. Ellentálló egyetakaráa Erdély­ben az oláh generalizálás dőre ter­vének útjában és egy-egy mágneses sarok az anyaország területén, ahová a vihar veti. Ahová székelyek jut­nak, ott a meg nem alkuvó, örökké parázsló irredentizmus torong és forraszt. Temetés után ... Temetés után vagyunk. Ofgyikosok áldo­zata már a sirban van, a fagyos novemberi szél sfivitve sipol fölötte. A gyászolók milliói szétoszoltak. Kupolás polotákba, városok bérka­szárnyáiba, rideg lateiner szobákba, fűtetlen diáktanyákba és apró, fekete hátú falusi há­zakba. Hazamentek, szivekbe hulló könnyekkel, gyászba borult lélekkel, de arcukon az elszánt­aág, szemükben a dac tüze lobogott, kezük ökölbe volt szorulva és lábuk alatt döngött a föld, amelyet meghagytak számukra temetőnek. Hazamentek és otthon, a kifosztott, nyomorú­ságos otthonban, a szegénység vackain kinyíl­tak az ökölbe szorult kezek, fölemelkedtek a karok és esküre egyenesedtek ki az ujjak. A családi tűzhelyek láthatatlan szentsége előtt eskődött föl minden porig sértett magyar sziv, hogy azt a törvényt, amelyet Urnák ezerkilenc­százhuszadik esztendejében, november havának tizenharmadik napján a dunaparti fényes palo­tában feketeruhás urak beiktattak a magyar törvényhozás könyvébe, ezt a törvényt soha­soha megtartani nem fogjuk. Isten minket ugy segélyjen! Es most, temetés után, a meggyötört lé­lekkel, véresre marcangolt ssiwel fordul a gyá­szoló magyarság azok felé, akik élete legsöté­tebb napjaiban vezetni vannak hivatva. Az eskü után könyörgésre kulcsolódnak össze a kéz ujjai, könyörgésre, rimánkod&sra államférfiaink, vezérembereink felé. Most még csak kérünk, rimánkodunk, de Ígérjük, hogy később a kéré­sek, a rimánkodások követelésekké parancsokká változnak át. Pedig nem akarunk sokat, nem kívánunk lehetetlesaégeket. Csak azt, hogy most már teljesítse minden magyar ember a maga szent kötelességét ott, ahova a sors, vagy népek millióinak szeretete, bizalma helyezte. Teljesítse azt, amire vállalkozott, fis teljesítse | azzal a szinte emberfölötti energiával, azzal a lelkiismerettel és agya minden atomjának hi­hitetlea megfeszítésével, amelyet ma megköve­tel a keresztre feszitett msgyar nemzet ösz­szesége, parancsol a nemzet múltja és jövője. Mindazok a tényezők, amelyek ma az ország sorsknak irányítására vállalkoztak, tágítsák meg látókörüket, feszítsék meg idegeiket és dolgoz­zanak. Látni akarjuk diplomáciánk céltudatos munkáját és látni akarjuk az eredményeket ! A nép, a szegény vérző magyar nép megtette kötelességét a múltban és megteszi a jövőben ie. Hite és meggyőződése a sirba lö­kött ország diciőséges föltámadása, a magyar nemzet újjászületése. Abban a munkában, abban a rettenetes hareban, amely várakozik reá, ki fogja venni a maga részét. Benne nem fog csalódni senki sem, | de ö se csalódjék a vezérekben. A Székely-Szövetség insdeata estélye Nyíregyháza, november 21. Nyírvídék tudósítójától. Nyíregyházi székelyek és erdélyi magyarok a szombat esti székely estén a magyar lelki­ismeret ébrentartása, a tettre kész irredentiz­mus életre szitása terén nagy szolgálatot tet­tek a Tiszántúl magyarságának. A lobogva égő székely bizakodás fáklyájájával lángra ébresz­tették a magyar lelkek itt ott már alig pislogó mécsesét. Az estély, amelynek sikerén a székely­szövetség vezetői Benkő András kir. tanfel­ügyelő, Király Imre és Varga Ferenc tanítók lelkes odaadással fáradoztak, az erkölcsi és anyagi szempontból kitüsött feladatot fényes sikerrel oldotta meg. A szövetség hívására hazafias készséggel jelentek meg az estélyen Nyíregyháza társadalmának reprezentánsai a polgárság minden rétegéből képviselt nagy­közönség élén. Reviczky László ezredes dan­dárparancsnok, Rakovszky István ezredes vár megyei katonai parancsnok, dr. Jármy Béla főispán, Mikecz István alispán, Miklóssy István g. kath., JGeduly Henrik ág. ev. püspökök, Énekes János rőm. kath. kanonok, dr. Bartók Jenő ref. lelkész, dr. Bernstein Béla főrabbi, dr. Zelenka Lajos kúriai bíró törvényszéki elnök stb. Az estély a Himnusszal vette kezdetét, amelyet a jelenlevők egy szívvel énekeltek, A jelenlevőket a székely-szövetség nevében Benkő András kir. tanfelügyelő meleg szavakkal kö­szönti. Bevezető beszédét a magyar Hiszekegy áhítatos soraival zárja, amelyet állva hallgat meg a közönség A fővárosból jött székely küldöttek itt kapcsolódnak a műsorba, hogy a magyar szépségek áhítat ira emeljék a lelkeket. Tompa Kálmán Prológjában Erdély szive sir fel. Képek varázsolódnak elénk a Hargitta-fajáról és a síri csendben fájdalmat suttogó szarak nyomán elénk varázsolódik a szivettépö kép, az erdélyi magyar töriskoszoruf alakja. E prológ tónusa, mint setét szövetű hát­tér a nóták, muzsikaszámok mögött is ott bús­lakodik. A dalt a népszínmű-kultusz országosan kedvelt művésznője Komlóssy Emma reprezen­tálja. Kuruc dal, majd több azebbnél-szebb népdal hangzik fel lelkes magyar színezéssel gyönyörű nótahangján. A taps csak akkor szűnik meg, mikor a művésznő megígéri, hogy még egy számmal szerepel. Az estnek agitációs erejét a következő szám, dr. Király Aladárnak Háromszékvármegye menekült főispánjának nagy koncepciójú meggyőző erejű, helyzetfestő beszéde adta meg. A menekült székely főispán a rabonbánok hitével és meg nem alkuvó aka­ratával hirdeti a magyar nemseti állam feltá­madását, a Csaba regéjének mély tanúságait, mely az ő szavára élő hitté lesz bennünk. Glóriát vont az oláhsággal szembeszálló székely hadosztály fölé, melyet a pacifizmus fantomját kergető magyarság viselkedése tett semmivé. Keserű szemrehányással utalt az oláh-ünnep­lőkre s alkotás helyett jelszakat üző politiku­sokra. De keserűségén fanatikus nagy hitének ereje tört át a eit a fenséges hitet gyújtotta fel hallgatóiban is, akik psrcekig ünnepelték a ízékely lelkiiamaret hatalmas szószólóját. A pódiumra ezután egy fiatal, — tizen­hét esztendős — ómagyar hegedű művész, az operaház zenekarának tagja Komor Géza lép, akinek varázsos szépségű játéka vidéki hang­versenyeken szokatlan fölényü absolut dologi készültséget és lendületes, meleg átérzést áruk el. Szépszavu hegedűjén előb* Sarasette Pap­lótól a „Zigeinerweisi"-t, majd Fritz Kreisler­től a „Liöbesfreund"-ot halottuk a gyönyört­ségnek azzal a mélységével, amelyért a leg­nevesebb muzsikusoknak is különös hálával vagyunk. Mindkét üde számot Kovács Árpád tanár kisérte választékosan, finoman simulé zongoraszóval. Ezután Biró László orvostanhall­gató erőteljes szépségű szavalata ébresztette életre Végvári néhány gyönyörű irredenta ver­sét. A művészi ihlettel interpretált versek mély hatást tettek A műsornak méltó befejezése­képpen Komlóssy Emma énekelt el néhány hallgató nótát temperamentumosán, nagy siker­rel. A köiönség a Szózat eléneklése után egy a nagy magyar feltámadás ügyét szolgáló, művészi hatásában nivóa e»t emlékeivel távo­zott. i N/ukosz oijjalakilisa Hírt adtunk arról, hogy a lyukosz nyír­egyházán végleg megalakult. A szövetség mind­járt megalakulása után szervezkedő munkába kezd a elnöke, Nagy Akos tábornok a kővet­kező felhívással fordul a tényleges és nyugdij­állományu tisztekhez, tiszti özvegyekhez és árvákhoz: Kedves Bajtársaim 1 Hangzatos jelszavak'és frázisokkal semmire sem jutunk. Tettekben kell megnyilvánulni abeíi szándékunknak, hogy ujabb „ezer" évre ala­pozzuk meg rombadőltj hazánknak siebbjövőjét. Mi — „katonatisztek" — büszkén mond­hatjuk, mert tanunk rá ország világ, hogy ben­nünket és vitéz magyar csapatainkat nem az entente hadserege vert le, de elvégezték már ól­holnapra e csodát ép akkor, mikor még hatá­runk közelébe sem férkőzhetett számtalan elle­nünk, a hazánk kárán is érvényesülni akaró gyászvitézek. De ne v. lkáljunk a múltban,"borít­sunk fátyolt rá. Tömörüljünk! Tömörüljünk és alakuljunk egy „hozzánk méltó" nagy erkölcsű súllyal bíró testületté, mellyel mérhetetlen szolgálatot tehetünk hazánk és vármegyénknek és könnyithetünk szükségben élő bajtársainkon, azok családján, hadiözve­gyeink. árváink és rokkantjaink sorsán meg kü­lönböző gazdasági és kereskedelmi intézmé­nyek által szövetségünk valamennyi tagjainak anyagi helyzetén. Tömeges belépésünkkel szaporítsuk fel Szabolcsvármegyében és Nyíregyházán a jelen­ben — más vármegyékhez arányítva — na­gyon csekély számú taggal rindelkező főcso­portját a Nyugdíjas Katonatisztek Országos Szövetségének. Beléphetnek: tényleges állományú, tarta­lékos, szolgálaton kívüli viszonybeli és néptől­kelő tisztek, hivatalnokok, nyugdíjas katona­tisztek hivatalnokok és mindezeknek özvegyei és árvái Tagdíjul fizetendő évente az özvegyek és árvák részéről évi K. 24., a többiek részéről évi K. 48., ezenkívül a belépésnél a férfiak részéről még K. 10. belratási díj is fizetendő. Á most belépőknek a befizetett tagdij mlr a jövőévre fog számítani. Lépjünk be, lelkes odaadással valameny­nyien, amikép harcoltunk iis mindig szeretett hazánkért. Teremtsük meg részünkről a konszo­lidáció alapját és bizonyítsuk összetartásunkkal, hogy bennünket a sir sem választ széjjel. Csonka hazánk érdekeit szolgáló magasztos egyesülésünkre Isten áldását és a Ti támoga­tástokat kéri tisztelettel üdvözlő bajtársatok: Nyíregyháza, 1920. november 21. Nagy Ákos tábornok, el nök. — A gőzfürdő megnyitása kazánde­fektus miatt elhalasztódott, amit egyébként a városi mérnöki hivatal még vasárnap falraga­szokon hozta tuiomására a közönségnek. A kazán rendcehozása rövid időn belül megtörté­nik s aztán a fürdőt megnyitják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom