Nyírvidék, 1919 (40. évfolyam, 73-121. szám)

1919-04-24 / 92. szám

Pogány József a Munkástanácsban Megindult a vármegyében az ellenállási akció epres; április »*. ÍA HyiTvi&ék *i<Kt%ú}ám,i Tegnap ismét a legvadabb rémhírek terjedtek el a városbm és újra megriadt arcokkal találkoztunk az utcákon. M. ntfia tervszerűen csinálnák most is a direktórium és a munkástanács vezetőségét vették körül a rémhírekkel, mire Pogány József népbiztos kérte a munkástanács összehívását. A munkástanács ülését a vármegyeházán Török Imre elnök nyitotta meg, majd Pogány József népbiztos emelkedett szólásra. — Azért jöttem — mondta — mert a mai napon a várost rémhírekkel halmozták el. Kijelentem itt, hogy ezek a rémhírek teljesen alaptalanok és én a legnagyobb ridegséggel és kérlelhetetlennül fogok eljárni a vároí nyugalmának ilyen fólkavarói ellen még akkor is, ha a rémhírterjesztők a proletárok soraiból kerülnek Í3 ki. Tűrhetetlen az, hogy egy várost ostoba, koholt hirekkel zavarjanak. Tűrhetetlen különösen most, amikor Nyíregyházán úgyis nyugtalanság volt. — A legfontosabb érdek, hogy ebben a városban nyugalom legyen. Az egeszproletáriátusra fontos, hogy itt szűnjön meg az ostoba rémüldözés, mert ez a város katonai centrum és fontos átvonulási hely. Ha itt rémhíreket terjesztenek, ez nyugtalanságot kelthet a katonaság között és megfertőzi a hadsereg rend jét. Aki itt ma hazugságokat terjeszt, az a fejével játszik. Mindenkinek kötelessége, hogy gátat vessen ezeknek a híreknek. — A románok Debrecenben alig vannak és a nyíregyházi irányítással működő első ós a székely hadosztály területén egy lépéssel sem mentek előre a románok, sőt a román támadás az utolsó órákban alábbhagyott. — Ma déíben Budapesten szemlét tartott a kormánzótanács harminckétezer fegyverben álló munkás fölött. Mikor Budapesten ilyen háborúban kipróbált tartalék van, akkor itt aem szabad oktatlan rémhíreknek elterjedni. Amig én Nyíregyházán vagyok, addig senki ne féltse a fejét a románoktól. A románok támadásának irama egy hét alatt elfullad és akkor mi offenziába kezdünk. Most még avval a hazugsággal tudjak harcradühösiteni őket, hogy az ántánt által megállapított demarkációs vonalat nem akarjuk átadói nekik. De az hamar elpárolog az amugyis elkeseredett román katonák a székely hadosztály előtt és a debreceni fronton igen véros veszteségeket szenvedtek, ami csak tobozzá elkeseredésüket. A csehek, a szerbek nem mozdulnak meg és nem is tognak. A orosz szovjetcsapatok már közelednek felénk. Laibachban általános sztrájk van, aminek különösen azért van nagy jelentősége, mert az ántánt nem tudja élelmezni Nemet Ausztriát, már pidig csak azéri nem kiáltották ki még Német Ausztriában a tanács köztársaságot, mert az ántánt látta el élelmiszerrel. A Budapestre érkezett horvátok azt az értesítést hozták, hogy ott a forradalom erősen érik. Az án)ánt tehát hamarosan nagyon kinos helyzetbe kerül, amit az is bizonyít, bogy Budapestre követeket küldött tárgyalni a magyarországi kormányzótanácicsal. — Szomorú volna, ha ilyen körülmények között zavart keltene bárki is és hitvány gyáva az. aki most nein tart ki, aki csügged, aki meghátrál. A menekülés ellenforradalmicselekedet és proletároktól különösen hitványság. Hát azt gondolják, hogy a munkásság uralmáért nem kell áldozatokat hozni ? Hogy a burzsuázia bele fog nyugodni abba, hogy a nyakára lépjenek ? Aki azt hitte, annál érthető ha most elveszti a fejét De aki nem akar megalkudni a régi recd embereivel, annak komolyan kell vennie a harcot. Arra tért rá azután a népbiztos, hogy •spek alatt toborozni kell a várraegyében külön szabolcsi ezredet is, mert a proletárdiktatúráért áldozatot kell hozni. Ysgy jobb lesz, ha botozni fognak a románok, ha leszállítják a béreket és a munkás uralom helyett visszakerül a regi rend. Beszédet avval végezte, hogy rémhírek helyett inkább a szociálista eszméket terjeszszék és toborozzanak. Bökönyi Imre direktor »zált azián és arra mutatott rá, hogyha nem lehetne tartani a helyzetet, Pogány elvtárs talál módot arra, hogy ne lövessük össze a várost, ne legyen oktalan vérengzés. Köszönetet mondot Pogánynak a kitartásért és buzdításért. Többen szólaltak még föl, majd a munkástanács kimondta, hogy vármegyeszerte megkezdi a lakosság megnyugtatását, fölvilágosíts • 8át és a toborozást: Ezt a munkát a vármegyei propaganda osztályá szervezi Emallet külön is megindul a munka, amelyben a direktórium részéről Kovács Ferenc, munkástanács részéről pedig Bujdosó Imre és Grünberger Ábrahám vesznek részt, de kimondta a munkástanács, hogy minden tagja köteles egész erejével a siker érdekében közreműködni. Az ülés hat Ora utáa ért véget. A diákok a vörös hadseregben április 24 ,Ji toyávidik Uiiévtcjjától.) A közoktatásügyi népbiztosság örömmel veszi tudomásul, hogy a szociálista diákság védelmére siet a forradalomnak és bekapcsolódik a nagy harcba, amely a burzsoázia ellen megindult. Az ifjúmunkások és általában a Vörös hadseregbe jelentkezők végezzék lelkiismeretesen tanuló munkájukat, amig a behívójukat megkapják. A közoktatásügyi népbiztosság nemcsak a diákság, de a tervszerű munka érdekében is minden tekintetben gondoskodik arról, hogy a szolgálatot a Vörös hadseregben felváltott turnusokban teljesítsék a diákok. A vörös hadseregben eltöltött idejükért megfelelő időtartamra a népbiztosság részükre a gondtalan tanulást feltétlen biztosítani fogja és tizennyolc éven aluli ifjú munkás a vörös hadsereg katonája semmiképpen nem lehet. Lukács György, közoktatásügyi népbiztos. -•orii A fronton M vöröskatonák járulékait a hozzátartozók is megkaphatják BaAapaai, április 2i (Á NvénMc mlímió}ífrH:

s A hadünyi népbiztosság 1919-82 rendeete értelaaében a fronloa tartózkodó vöröskatonák járulékaikat hozzátartozóik részére is kiutaltathatják. • kifizetést a postatakarékpénztár eszközli, p • Gutyán János fest, tisztit gyászruhákat 1

24 óra alatt készit mindennemű bontott kelmét és kendőt mintáz Nyíregyháza Ószőllő-u. 4. SY9„ : Eh keisikedslem, kisipar, kisbirtok Esztendők hosszú sora óta néma megadással néztük azt a rettentő rablógazdálkodást, amelyet a tőkés termelési-rend igyekezett Magyarországon is meghonosítani. Huba verekedtünk, hiába harcoltunk, a legjobb igyekezett és a legbecsületesebb száadaií is hajótörést szenvedőit azon a vértezett gazságon, amellyel ennek a szerencsétlen országnak, halehet, még szerencsétlenebb politikusai az ország gazdaság politikáját irányították Valamennyien tudjuk, de nem árt ismételten visszaemlékezni azokra a nagy és elszánt küzdelmekre, amelyet a kisiparosság, a kiskereskedők, a kisgazdák indítottak érdekeik megvédésére. Csúnyább és jellemzőbb játékot ra^g alig űztek társadalmi osztállyal, mint ezekkel a kis egzisztenciákkal. Hatalmas csokrot lehetne öszszefü/ni abból a töméntelen írásból, amelyet az úgynevezett kormányok irkáltak össze, bogy védjék és ápolják a kisembereket. É« a kisemberek, noha jórészük valóban produktív munkát végzett, nem ismerte, nem akarta felismerni osztály helyzetét, alázatos rabszolgája maradt annak a kapitalizmusnak, amely végeredményben hosszabb, rövidebb idő , múlva amúgy is megsemmisítette volna. A tanácsköztársaság a proletárok, a dolgozó tömegek hatalmán épül fel. Szemben a kapitalizmussal kizáróan azoknak az érdekeit védi, akik produktív muakát végeznek és akar szellemi, akár fiziksi munkájukkal lehetővé teszik a proletár állam kialakulását. Természetes hogy a kisembernek a miga munkájival szerzett vagyona épen ugy a tanácsköztársaság védelme alatt áll, miit bármely más vagyon, amelyet a pro

1 etár állán magáénak, ületve a proletáriátus tulajdonának nyilvánított. Ebből köretkezik, bogy sem a kiskereskedő, sem a kisiparos, sem a kisbirtokos nem veszíthet a a proletárállamban, mert a kapitalizmussal szemben épen az a jelentősége, hogy módot és alkalmat nyújt a dolgozó kisembereknek a munkára, megélhetésre Kétségtelen azonban, hegy ez a nagy átalakulás ráüti bélyegjét a kis egzisztenciákra. Hiszen elképzelhetetlen volna, hogy a proletárállam, amelynek egész gazdasági berendezkedése teljesen ellentétben áll minden eddigi ellentéttel, számításon kivül hagyja hatalmas tömegét, azoknak a dolgozó embereknek, akik mesterségükben bizonyos határokon belül épen olyan produktív munkát végeznek, mint a nagy gyári üzemek, vagy vállalatok egyes alkalmazottai. A probléma, mely ezt a kérdést a proletárállamban bonyolultá teszi, az. hogy miként illeszthetők be a társadalmi termelesbe ? Araiker a proletáriátns kezébe vette a hatalmat és egyéb kiváltságokkal együ't megszüntette a magántulajdont uj, biztató útjait nyitotta meg a terhelésnek. A termelés állítólagos szabad-ágát elfoglalta a társadalmi terme és, amelyet a proletarállam munkássága, dolgozni akarása tasz naggyá, igazságossá. Amit a proletár társadalom termel, az a d >1gozó milliók szükségletét fedezi és biztosítja azoknak igazságos széjelosztását A termelésnek és szétosztásnak ez a nagyarányusága teszi csupln problematikussá minden jóakarat dacára is a kis egzisztenciák életlehetőségét. A nagyüzemek köztulajdonba vétele mellett aligha fog m°gélni a kisipar, a szövetkezeti áruelosztás kétségessé teszi a kereskedelem létjogosultságát. a termelőföldnek, a nagybirtok testnek a legtökéletesebb eszközökkel való megmunkálása viszont a kisbirtokost állítja a bizonytalanság elé. Egészen bizonyos, hogy amikor a proletárállam a termelésnek ilyen tökéleteségét tudja biztosítani, amikor olcsóságával, hozzáférhetőségével a tömegek igényeit kielégíteni és a szövetkezeti áruelosztással, a nagy üzemtermeléssel az egész országot ellátni tudja, akkor a magánpénzben maradt kereskedelemnek és iparaak a tevékenysége a lehető legszükségesebb körre fog szorítkozni. Hegy es a szűkre-