Nyírvidék, 1919 (40. évfolyam, 1-72. szám)

1919-03-04 / 51. szám

s J^fSíRfflDÉK 1919. március 4. Ezután Bélteby Lajos. & Károlyi párt nevében, Tanódy Endre a radikális párt és Jetiinek Ede a szociáldemokrata-párt nevében üdvör aőlte Károlyit, aki az üdvözlésekre a következő beszéddel válaszolt: Hatalmas éljenzés közepette kezdte a köztársasági eílnök a beszédéi. — Régen vágyom — mondta — ide jönni, hogy megköszönjem a székelyek kitartását. Önfeláldozásukat az ország sohasem feledi el. Hosszan beszélt aztán az elnök arról, hogy a mellette ülő Böhm hadügyminiszternek, aki szociálista, minden vá gya Erdély fölszabadítása, mert hazugság az, a szzociálisták nem éppen ugy akarják visszaszerezni a kapitalisták elrabblott területeit az országnak, mint a többi pártbelíek. A munkás legjobban tudja, hogy ha az országot megfosztják szenétől, bányáitól, akkor innen ki kell vándorolni. De tudja ezt a po'gárság és a föld népe is. Meg kell és meg akarjuk menteni a megszállott részeket a kapitalista uralom alól. Meggyötörve lázasan kell várnunk, mert az előrelátás a józan ész azt követeli, hogy ne nyuljunk fegyverhez csak a legvégső szükségben. Hiszi, és reméli, hogy az országos esett borzasztó igazságtalanság orvoslást fog találni. Magyarország nem fog meghalni, kitart türelemmel, energiával. akarással a vilsoni elvek mellett. — Értse meg a világ — fejezte be a szavait Károlyi Mihály — hogy nem lehet egy nemzetet kiirtani, értse, meg a világ, hogy ha a békekonferencia az emberi szempontok, a vilsoni elvek ellen dönt, kénytelenek leszünk fegyverhuz nyúlni. Mig Károlyi beszéde tartott, a székely dandárnak egy repülőgépe szálldosta körül a teret és virágokat dobált le a közönség közzé. Egy virág éppen a köztársasági elnök kalapjára esett, akinek szónoklatát szűnni nem akaró tapsvihar és éljenzés fogadta. Ezután Király Gábor gazda a kisgazdapárt nevében üdvözölte Károlyit. A hadügyminiszter beszéde BÖhm Vilmos hadügyminiszter kezdett azután beszélni: Nem tudok elképzelni — úgymond — annyi alkalmat, annyi órát és annyi percet, amikor a nép elé állva, ne gyűlöletet hirdessek azok ellen, akik ezt a háborút okozták s az országot ily rettenetes nyomorba döntötték. A nép szine elé akarom vinni, hogy hatszázezer embert gyilkoltak le, háromszázezer fé? tit tettek rokkanttá, száz és százezer asszonyt tettek özveggyé és sok százezer gyer meket tettek árvává. Ma itt áll az ország, minden anyag és minden munkaalkalom nélkül. Megtépázva és lerongyoltan áll az ország és ezt a kis országot, ahol mi a szabadságot hirdettük, azt a szabadságot, amit a forradalom erejével kivívtunk, nagy részben megszállva tartják idegen imperialista és idegen kapitalista országok csapatai. Mi szociáldemokraták mi rólunk mindig azt mondották, hogy mi hazátlan bitangok vagyunk. Hazafiatlanok voltunk addig, mig itt csak egy pártnak volt a hazája, és a többiek mind kitagadottak és hazátlanok voltak, de ma, amikor a föld a népé, amikor oda akarjuk kormányozni az országot, hogy ne egy kapitalista párt uralkodjék fölötte, akkor ez'a föld a mi országunk és a mi hazánk, és ha mi ma vállvetve küzdünk idegen imperalis ták és kapitalisták ellen akkor nem akarunk újra egy régi Magyarországot felépíteni s nem akarjuk a románokat, akik a mi testvéreink és tót testvéreinket, oly elnyomatás alá vinni, mi arra az álláspontra helyezkedünk, hogy mi bíznak a forradalomban, a forradalom vívmányaiban. mi bízunk a nép önrendelkezési jogában, bízunk abban, hogy román é« tót testvéreink nem fognak elkívánkozni a bojár uralom alá, nem fognak elkívánkozni a kapitalista uralom alá, nem fognak elkívánkozni innen oda, ahol a 20 korona munkabérüket négyre szállították le a cseh kapitalisták ós a román bojárok. Majd beszélt a miniszter arról a felelőségről, amely őt nemcsak mint minisztert, hanem mint a nagy szociáldemokrata-párt vezető tagját terheli. — És felelősségének tudatában mondta a következőket: Szét akarják darabolni Magyarországot, idegen intézmény alá akarják hajtani az ország nagy részét anélkül, hogy megkérdeznék az ott lakó népeket akaratuk felől. Figyelmeztetem egész Európát, figyelmeztetem mindazokat, akik ma Párisi an ülnek és tanácskoznak, hogy valaha évtizedeken keresztül az úgynevezett macedón tűzfészek fenyegette egész Európa békéjét, még nagyobb veszedelem fenyegeti akkor, amikor ennek az országnak nem öntudatlan macedón és albán lakóit, de öntudatos szervezett népét, a forradalom vívmányait tisztelő és megvédeni akaró népét fogják egy tűzfészek erflhajtájává belekényszeríteni. Vigyázzanak, ez azt jelenti, hogy el veszik a szemünket, elveszik a kenyerünket, a vasutjaickat, elveszik a megélhetésünket és akkor nincsen semmink, amit veszítenünk lehet, akkor már csak az élet és halál kérdése van. Majd arról beszélt, hogy jaj lesz azok nak, akik csak kísérletet akarnak tenni ennek a forradalomnak a megdöntésére. Száz és százezer ember fegyverrel és fegyvertelenül, ásóval és kapával, mindennel, ami kezébe kerül, meg fogja védelmezni ezt a köztársaságot Ezzel a köztársasággal élünk és halunk. Nagy Vince belügyminiszter beszélt azután arról, hogy a forradalom előtt a maroknyi Károlyi-pártnak a munkásság becsületes kézszorítása adott erőt és bizalmat. Ezt érzik a forradalom óta is és ebben az összefogásban látja a jövő biztositékát. Pogány József beszélt még, majd Ugrón Gábor mondott köszönetet a székelyek iránt tanúsított szeretetért és tett tanúságot arról, hogy a szociáldemokrácia már eddig is sokat harcolt Erdélyért. A népgyűlés azzal véget ért, a székely zászlóalj eltépet Károlyi előtt Délben a Pan nonia éttermében bankett volt, amelyen az első felköszöntőt Károlyi mondotta. A háború előtt és alatt is egész életében a felesleges vérontás elkerülésén fáradozott. Az ántánt azért nyerte meg a háborút, mert a pacifizmus érdekében küzdött. Mi azért vesztettük el, mert nem az emberiség, hanem a császár, tábornokok, bank- és üzletemberek kedvéért folytattuk azt. Az ántánt is csak akkor fogja tudni élvezni győzelmeinek gyümölcsét, ha hü marad a pacifizmushoz. Egész presztízsük attól függ. hogy a Witsoni elveket keresztül tudják e vinni. A mostani küzdelmünk már a pacifizmusért folyik. Ha azt akarják, hogy Kelet Európában béke legyen, szent kötelességük letörni azt az imperalisla politikát, amelyet a csehek és románok folytatnak A napokban kikerülünk Párisba és Versaillesba. Magyarország szeme ránk lesz irányítva, kérdőre fognak venni bennünket, hogyan védtük meg a magyar pacifizmust. Hogy sikerrel dolgozunk, az nem csak rajtunk múlik, hanem az országon is, amely legalább arra a pár hétre, vagy hónapra minden visszavonást tartson távol magától, akármi legyen a politikai meggyőződése. Ha nem leszünk egy táborban, nem tudjuk keresztül vinni eszméinket és Varsaillesban akkor elbukott összes politikai ideáljaink lehetősége Ezért alkossunk áttörhetetlen fallánkszot, ami akkor is támogatjuk egymást, ha nézeteink nem egyeznek meg min denben. Köszönti Ugrón Gábort, kinek nagynevű apja volt az első, aki e hármas szövetség ellen agitációt kezdett és akinek tanítványaként érzi magát. Beszélt az elnök az uj, választásokról, utal arra, hogy az asszonyoknak is lesz szavati joguk és a nők szava a pacifista szó lesz. Ugrón Gábort élteti. Ugrón Gábor elmondta, hogy hat heti minisztersége után azt javasolta, hogy kössenek békét, mert 1918 tavaszánál tovább nem birja az ország a háborút. A terminus kirúgott 1918 őszéig, de őt a béke forszírozása miatt felmentették állásától. A székelyföld a demokrácia igazi hazája. Párton kivül áll, de támogatja Károlyit. Nem tud elképzelni más kormányt, mely ma Magyarország ügyeit intézi. Még Nagy Vince és mások szólaltak fel, mire Károlyi kíséretével Illavára, a demarkációs vonalra ment, hogy a székely katonákat állásaikban felkeresse. Megalakul! a közalkalmazottak szociáldemokrata szabadszervezete FylrfjtjMi»> maratta .f (A NymntUk tudőúúéyaíöt.j Vasárnap délután nagy számmal gyűltek össze a közalkalmazottak, hogy ők is beilleszkedjenek a szociáldemokrata-párt szakszervezeti mozgalmába, amelynek a szervezett munkásság eddigi nagyszerű eredményeit köszönheti. Dr. Szepessy Miklós máv. fogalmazó, a gyűlés elnöke rámutat arra a változásra, amelyen keresztül mentek a nyíregyházi közalkalkalmazottak a legutóbbi 3—4 hét alatt. Örömmel állapítja meg ezt a változást és reméli, hogy a legközelebbi jövőben már együtt fogja látni az összes közalkalmazottakat ott, ahol az összes közalkalmazottak vannak, a szociáldemokrata-pártban. Dr. Zsoldos Péter előadó azokkal az általánosságban felhozott érvekkel foglalkozott, amelyeket azért szoktak hangoztatni, hogy a proletár tisztviselőket mereven elkülönítsék a munkások pártjától. A proletár szellemi munkásnak sorsa és érdeke közös a kézi munkáséval. Ma még fontosabb, hogy együtt legyenek, mert a nagy politikai és társadalmi átalakításokat csak együtt lehet elvégezni. Természetesnek találja, hogy annak az intelligenciának nem ad teret a vezetésben a szociáldemokrata-párt, mely nem ugyanezt a kívánja előmozdítani, amit a forradalom megindított, — és amely most is külön utakat követ. A közalkalmazottaknak meg kell mutatni, hogy nem kivánnak külön elzárkózott testület maradni, hanem beleakarnak illeszkedni a forradalmi irányzatba, — aki pedig erre nem hajlandó, annak át kell adni a helyét olyannak, aki megértette az idők szavát. Ezután a gyűlés kimondta, hogy szükségesnek tartja a közalkalmazottak szabadszervezetőaek megalakítását. Beregi Dezső a szakszervezeti élet fontosságát és előnyeit ismertette, majd rátért arra az ellenvetésre, hogy a szellemi munkásokat nem szívesen látnák a szociáldemokrata pártban. Ezt a legnagyobb valótlanságnak nyilvánítja, ilyen gyanúsítások ellen a párt tiltakozik, mert az elérendő cél azt kívánja, hogy a szellemi munkások együtt küzdjenek a kézimunkásokkal a szociálista Magyarország kiépítésén. Beregi Sándor a Munkástanács elnöke őrömmel üdvözli a szabadszervezetben tömörült elvtársakat. Elvárja tőlük, hogy igaz, meggyőződéses harcosai lesznek a pártnak, amely mindig ott lesz a hátuk mögött és szakszervezeti alapra helyezkedett közalkalmazottak minden mozgalmát a legteljesebb erővel támogatni fogja. Tartsanak össze és nyerjék meg a szociálista igazsságok számára azokat is, akik ma még vonakodnak, vagy félnek. A szociáldemokrata-