Nyírvidék, 1916 (37. évfolyam, 1-104. szám)

1916-02-03 / 9. szám

4 9 ik száitt. Í916. február 1 A francia repülőgépekről a nyilt és a hadimüveleti területen kivül eső Freiburg városra dobolt bombákra viszonzásul lég­hajóink a két utolsó éjszakán a megerődí­tett Párist ugy látszik, hogy kielégítő ered­ménnyel megtámadták. Keleli hadszíntér: Az oroszok táma­dási kísérletei a vismaui temető ellen az Aa mellett, Rigától nyugatra gyalogsági és tüzérségi füzünkben meghiúsultak. Balkáni hadszintér: A helyzet válto­zatlan. LEGFŐBB HADVEZETŐSÉG. I id varázsa. A vonat kirobogott a pályaudvarból s mire kiért a határra, már beesteledett. A fák holmi kísértetként táncolták körül a robogó vonalot, a vékony földsávok pe­dig gyorsan peregtek egymásután, mint könyvben a lapok, melyeket valami bűvös kéz forgat előttünk láthatatlanul. Az alpesekre ráborult az est és a ha­vasok némán meredeztek az égnek s vár­Iák, hogy mikor gyúl ki felettük a millió­nyi apró mécses.... Halotti csend volt. Csak az egyik völgykatlan felől halatszott valami elnyomott sivítás: az alpesi szél kemény fuvalma, amely megrezegtette a sürgönydrótokat s valami szokatlan fü­työléssel futott végig az őszi fák sárga levelein... A szél most elért a vonatig s az utazó katonák arcát lassanként valami csipős pír futotta végig. — Csukjuk be az ablakot pajtás, még hideg talál lenni — szólt az egyik harcos, kinek ballábán tenyérnyi sebhelyet fedett a karbolos kötés. De amaz rá sem hederí­tett. Csak nézte a fcsendes éjszakát, az örök természetet s amint szeme végigfutott a fénylő égboltozaton, ugy érezte, hogy visz­szajölt egy boldogabb világba, ahol min­den ponthoz valami kedves emléke fűző­dik. Ott hagyta a halált, a poklot és visz­szajött az életbe. Es hirtelen szeme előtt lebegett az egész históriája. Mint káplár ment el. Küzdött és vérzett. Aztán kór­házba került s most őrmester két ezüst medáliával a mellén. Kihajolt az ablakon. A két hónapos kórházszobafogság után szinte megváltó­nak érezte a természet éltető oxigénjét és ugy gondolta, hogy a kimondhatatlan há­lával tartozik a sorsnak, melynek kegyel­méből visszajött az életbe s most utazik haza a családjához, a régi szeretelt hajlék­ba, melyben sok volt a sírás amióta elke­rült a tűzvonalba... — Hosszú ez az út! — sóhajtotta s mintha csak most venné észre, hogy az előbb megszólították, hátrafordult: — Nem szóltál nekem pajtás?! — kér­dezte a mögötte lévőtől... — Nem én. Csak én is azt kommendá­lom, hogy csúnyán hosszúnak látszik mán cz az út, mintha már két hete vónának ezen a gőzösön. — Bizony, bizony s az ember azt se tudja, hogy hányadán van... Hová és med­dig...?! Hátha nem is Magyarország felé megyünk?... A kocsi mélyén néhány landwehr szunyókált. Ezek már eleinte szétváltak a mieinktől s igénytelenül húzódlak meg az egyik sarokban. Csak az egyik, aki va­lahogy törte a magyar nyelvet, lappangott a mi honvédeink körül élesen figyelve min den szavukat s most, hogy a Magyaror­szágba való utazásról volt szó, hirtelen be­leszólt a beszédjükbe: — Nem Magyarország menni!... Nach Gráz menni! A magyar bakákban elhűlt a vér... — A ménkübe is, dehogy megyünk mi Grázba! — kiáltott az ablaknál ülő — hiszen megígérték, hogy haza transzporál­nak. Az ezredorvos még nevelve mondta: jó gyerek vagy, eleget szenvedtél, most ha­za küldelek... — De iszen még csak az kéne — ri­valtak fel többen — hisz a níán egyene­sen gyalázat vóna!... — Ne féljetek fiuk, haza megyünk. Nézzétek csak ezt a földet, ez magyar föld, az ám... Figyeljetek csak, ha bugás száa­lásra találtok, akkor már honi földön va­gyunk!... s a hold szelid mosolya mellett elrévedeztek a perdülő szántóföldeken.... A vonat pedig zakatolt tovább a honi földön s a hősök úgy vették észre, hogy e földnek valami szoktlanul édes altató ereje van. Lassanként összefutott a sze­mük előtt minden, halvány kísértetként láncollak a fák, mig végre a hold, mint egy nehezedő ólomdarab, lecsukta a szem­pillájukat.... ...Reggeli négy óra... Valami tompa zökkenés cs hangos kiálltás felébreszti az alvókat... - Valami állomásra ériünk,--auf! Lás­suk, kinek volt igaza!... —Jetzl sind wir in Gráz — kiáltott egy osztrák örömteljesen... A következő percben a kalauz rikoltó hangja ütötte meg a fülüket: Csáktornya! Mintha villám ülött volna le a vonat mellett, egy percre halálos csönd kelet­kezelt. A bánat hirtelen gazdát cserélt és átszökött az osztrák katonák szivébe, kik levertségükben zúgolodva feküdtek vissza a pokrócra... A mieink pedig úgy érezték, hogy va­lami nehéz kő esett le a szivükről s amint kinéztek az édes honi földre, szemükben az örömkönnyek csillogásával borultak egymás nyakába; az induló gőzösön pedig felharsant a lelkes < Isten áldcl meg a magyart! n. h. ÚJDONSÁGOK. — A Lap kihordására vonatkozó pana­szokat kér jük azonnal közölni kiadóhiva­talunkkal. Telefon 139. — Személyi hír. Geduly Henrik püs­pök ma, szerdán reggel Eperjesre utazott, hol a theológiai akadémián szak- és lel­készi vizsgálatokat tart, mely után Kiss István nyíregyházi születésű és Bibra Mi­loszláv hitjelölteket szenteli fel segédlel­készekké. Nyíregyházára pénteken délelőtt érkezik vissza. — Dr. Berend László ujabb kitüuleié­se. Városunk közönségének kedvelt orvo­sát, dr. Berend Lászlót, ujabbi magas ki­tüntetés érte, amennyiben az előzőleg ka­pott bronz Signum Laudis után, most az ellenség elölt tanúsított vitéz magatartá­sáért az ezüst Signum Laudis-sal lett ki­tüntetve. — A Zenekedvelő hangversenye. Mint értesülünk, a Zenekedvelők Egyesülete hosszú hallgatás után rövid időn belül hangversenyt óhajt rendezni. Nyíregyháza minden szépért, jóért lelkesülő közönsége bizonyára örömmel várja e. különben is közkedvelt egyesület e téren való ismételt megjelenését, hisz ezt az egyesületet is csak a háború hallgattatta el. Az egyesü­let karnagya, ki ezicleig katonai szolgálatot teljesített, szabadságoltatott s hazatérve rögtön hozzáfogott a szervezéshez s sike­rült is annyi működő tagot szerezni, hogy a hangverseny megtartása minden akadály nélkül történhetik. A programmról csak annyit, hogy az most is elsőrangú lesz. Megjegyezzük, hogy az egyesület a hang­versenyél nem saját alapja javára, hanem a 14. és 15. huszárezred rokkant katonái­nak alapja javára fogja rendezni s ez ok­ból a belépti dijat mérsékelten fel fogja emelni. Részletes műsort a jövő számunk­ban hozzuk. — Háborús segély. A vallás- és köz­oktatásügyi m. kir. miniszter 158.170—1915 számú rendeletével a helybeli ág. h. ev. főgimnázium tanárainak a háborús segélyt 1916. évre havi előleges részletekben ki­utalta. — Változások a nyírbátori jegyzői kar­ban. A nyírbátori főszolgabíró a nyírbá­tori jegyzői karban beállott változások folytán a községi jegyzői teendők intézé­sére a következőket rendelte ki: A vezeti; jegyzői teendők végzésére Baloghy Lász­lót" a másodjegyző helyettesítésére Kendi Miklóst, a harmadjegyző helyettesilésén Széli Sándort, az első segédjegyző helyet tesitésére Szilágyi Józsefet, a másodsegéd jegyző helyettesítésére Papp Lajost, mig i gazdasági tanácsosi teendők végzésével Er délyi Farkas, volt nyírbátori vezetőjegyző bízták meg. — Félév vége a tanintézetekben. Feb ruár elejével kezdődik meg a tanintézetek ben a második félév. A tanulók értesítői ket már megkapták, amelyek sok szülőnél örömet, némelyeknek bánatot okozott. — Négy és fél millió feldűli tűzhelye inkérl! Szeged város törvényhatósága 5 ezer koronát szavazott meg a háborúba feldúlt tűzhelyek ujrafelépitésére. A töi vényhatóságnak ezt az adományát 37.51 korona 65 íilLérrel toldotta meg a váró hazafias közönségének körében lefolyh tolt gyűjtés. Somogyi Szilveszter polgái mester, aki erről az Országos Bizottsági értesítette, külön hangoztatja, hogy Sz< ged ezt az adományát minden feltétel k kötése nélkül szavazta meg, nem kötve ki sem azt, hogy az összeg mely elpusztu község felépítésére fordittassék, sem pi dig azt, hogy a felépítendő község milye elnevezést nyerjen. Ezenkívül a szege< II. számú csendőrkerülel tisztikara és 1' génysége is Rómay Béla ezredes, kerüle parancsnok kezdeményezésére összegyü tölt 7100 koronát hadikölcsönkötvényel ben és 100 koronát készpénzben és ezt ; összeget felajánlotta a Szeged adomány ból építendő faluban létsitendő óvoda ct jaira azzal az egyedüli feltétellel, hogy o a kisdedeket kizárólag magyar nyelven magyar érzelemben) a In agyar haza hű pc gáraivá neveljék. Ezzel egyült a magy, társadalom áldozatkészsége eddig 4 és t hónap alatt 4.540.724 korona 16 fillért ajá lott fel a Khuen-Héderváry Károly gr vezetése alatt álló országos akció hazafi céljaira. — Az állami nyugdijasok háboí'us .<• gélyt kaphatnak a hadsegélyző bizollsíl tói" ha azért február 15-ig folyamodnak folyamodványaikat a számfejtő hivatalo kai záradékoltatják. — Vasúti késések nélkül háborút kt zelni sem lehet, de annak kellemetlenség csökkenthetők. Brassón például kivitt* hogy a városházára és egy pár nagyo szállóba a vasút betelefonálhatja az egj vonatkéséseket, amelyeket táblákon felír hoznak a közönség tudomására. Brass tehát nem vár a nagyközönség 2—3 ój a vonatra, hanem azalatt odahaza véj kenyérkereső foglalkozását. — Kös/öuel. Egyletünk céljaira vettiil következő szives adományokat: Gioák Sándoi 20 kor. Lenhorn Sándor gyűjtése 40 kor. Gy mekkonyhánk részére pedig: Reich Gyulí 5 klgr. darát, 5 klgr. köleskását, Klár Sándoi 30 klgr. lisztet, Silberstein Sámuelné zsira kot, Stark Ignátzné 5 koronát voltak kegye: küldeni. Fogadják nagylelkűségükért hálás szönelünk őszinte kifejezését az ÍZT, HÖKJ elnökséu e.

Next

/
Oldalképek
Tartalom