Nyírvidék, 1915 (36. évfolyam, 1-103. szám)
1915-03-21 / 23. szám
21 -ik szám. jseyír¥idék. 1915, március 14. 143 rendelt sütemények és a katonai parancsnokságok által rendelt sütemények. Ez a szabály egyelőre a kenyér, kenyérnemüek vagy más sütemények előállításával foglalkozó vállalatokra és egyénekre terjed ki, olyanformán, hogy sem ők maguk nem készíthetnek, sem sütésre nem fogadhatnak el olyan tésztát, melyben a lisztnek legalább a fele nem tengeriliszt. A törvényhatóság előterjesztésére azonban a miniszter ezt a röndelkezést a magánháztartásokra is kiterjesztheti. Reméljük erre nem lesz szükség. Az az idegenkedés, amellyel a tengeriliszt iránt sokan viseltettek, már is oszlóban van. A tengerilisztet magát is, valamint annak keverékeit ép ugy el lehet készíteni jó izünek és épen olyan jóízűen fogyaszthatjuk azokat, mint a búzából vagy rozsból valókat. Immár a mult évi termésű tengeri annyira száraz, hogy abból lehet lisztet készíteni és az elkészített lisztet egy kis gondozással hosszabb ideig is el lehet tartani. A tengeriliszt keverésre vonatkozó rendelkezéseket tehát zúgolódás nélkül fogadhatjuk. Termeljünk zöldséget! (Csak egy negyedórácskát!) Ugy takarodik a hó, mintha parancsszóra történnék, ami tulajdonképen úgy is van, mert most már — József napja táján — a Nap az úr a földön, ő jön nekünk az élelem-hiány enyhítésében segítségünkre, a Nap takarítja el a földről a havat s teszi a talajt a mag befogadására képessé s majdan a Nap fogja az elvetett magot életre kelteni. Mi reánk csak a talaj elkészítése és a magvetés vár. A talaj előkészítés már ősszel veszi kezdetét. Még ősszel kell elvégezni a trágyázást és a talaj mély felásását, Ha ezt megtettük, úgy ekkorra a téli fagy a rögöket széjjel mállasztotta, elporhanyitotta ; az eső és hó a talajt kellő nedvességgel ellátta, a tavaszi napsugár megkelesztette, szóval azt kedvező állapotba a természet hozta ; nekünk ezekután csak az a teendőnk, hogy amit a természet megjavított, azt mi ne rontsuk el, hanem inkább állandósítsuk. A tőlünk telhetőt egyetlen munkával : a gereblyélés-sel adjuk meg a talajnak. De ez a munka csak ugy válik hasznára a talajnak, ha nem csináljuk addig, mig a föld tapad és nem hagyjuk akkorára, mikorra a föld kiszárad. Az első tavaszi munka tehát a gereblyélés. Ha az ásózást és trágyázást az ősszel elmulasztottuk, úgy most természetesen azt kell előbb foganatosítani, de első tavasai munkagyanánt csak a gereblyélés tekintendő. Áll pedig ez a munka abból, hogy tavasszal, mihelyt a talaj kellőképen megszikkadt (tavaszi ásózás esetén rögtön ezután) annak felszínét gereblyével elegyengetjük és az esetleges rögöket elaprózzuk, (legfeljebb . diónagyságu rögöket tűrünk meg) szóval a talaj felületét porhanyóssá sőt porossá tesszük. (A miértre itt nem terjeszkedhetem ki.) Ezt a munkát az egész kertben eggszerre kell végrehajtani, tekintet nélkül arra, most lesz-e az bevetve, vagy csak egy hónap múlva. (Az egyszerre való begereblyélést jelen esetben csak az tegy negyed órácska" lehetőségének keretein belül értem.) A gereblyélés szapora munka, azzal hamar készen lehetünk, még abban az esetben is, ha az egész kert gereblyéléséről van is szó. Hosszasabban foglalkoztam a gereblyélés fontosságának megvilágításával, s tettem ezt azért, mert az idejében és helyesen végrehajtott gereblyélés (ha azt őszi ásózás, esetleg trágyázás is — előzte meg) nagyban hozzájárul a termelés sikerének biztosításához. A gereblyélés bevégezte után elkészítjük a magágyakat. A magágyak elfogadott szélessége 120 cm. Hossza 10—15—20 méter. Két kerti ágy között zsinór mentén 30 cm. széles utat taposunk. Minden ágyon hosszában 4 sor vetemény lesz következő beosztással : A gyalogút szélétől 15 centiméternyire jön az első sor, attól 30 centiméternyire a második, — a másodiktól 30 centiméternyire a harmadik, — a harmadiktól 30 centiméternyire a negyedik. A negyedik sor után 15 cméternyire ismét 30 centiméter széles utat hagyunk és igy tovább. » A vetésről és vetőmagról esetenkint az egyes féleségek vetési módozatainak elmondásánál emlékszem meg. Legelső szabadföldi veteményeink (a múltkor felsoroltakon kivüi) a borsó, a petrezselyem, carotta sárgarépa, vöröshagyma, fokhagyma és a sóska. Ezek vetési és művelési munkálatairól röviden a következőket mondhatom : 1. A borsó. Igen ízletes és a piacon tavaszszal drágán fizetett vetemény. Vetni 30 cm. sortávolságra kell. A magvak egymástól való távolsága 4—5 cm. De lehet fészkesen is vetni 30—30 centiméterre s ebben az esetben egyegy fészekbe 4—5 szemet helyezünk. Nem annyira a fajta, mint inkább az ismételt vetés a fontos. A vetést 2 hetenkint kell ismételni április végéig. Tehát ha az első vetést pl. március 22-én eszközöljük, ugy a második vetés április 5-én, — a harmadik április 19-én és a negyedik május 3-án lesz foganatosítható. (Az adott dátumokat legjobb a határidő naptárban előjegyezni, ami azonban nem azt jelenti, hogy a szóbanforgó munkát épen azon a napon kell elvégezni; ez csak az általános irányításul szolgáljon. Borsóból egyszerre 4—4 tíz méteres sor vetése elegendő. 2. 3. 4. A petrezselyem, carotta, sárgarépa mivelési módja teljesen egyező. A 120 cm. széles ágyakba 4—4 sorjával vetjük mind a három féleséget. A carotta hamarább használható, mint a sárgarépa, innen a jelentősége. Vetésre a 'braunschweigi vagy párisi a legalkalmasabb. A sárgarépa inkább őszi és téli használatra való; úgyszintén a petrezselyem is. Sárgarépából a braunschweigi vörös, petrezselyemből a Hosszú kései fajtát vethetjük. A fajta azonban itt se nagyon fontos. Nem pedig azért, mert pl. a késői érésű braunschweigi vörös sárgarépa, vagy Hosszú kései petrezselyem a nyár folyamán fokozatosan ritkítandó ugy, hogy egyik tő a másiktól legalább 6—8 centiméternyire legyen. A ritkítás folytán kikerülő petrezselyem és sárgarépa — dacára annak, hogy őszi és téli fajtáról van szó — már nyár elejétől fedezi ebbeli konyhai szükségletünket. Az említett három féleségből egy család egy évi szükséglete fedezhető, ha carottából egy, sárgarépából két, petrezselyemből három 10—10 méteres ágy lesz vetve. Mint rendkívül fontos körülményre, a ritkításra ismételten visszatérek. 6—8 centiméternél közelebb egyik gyökér a másiktól ne legyen. A ritkítást legjobb kiadós eső után végezni, mert ekkor a felesleges gyökér a földből könnyen kihúzható. 5. A vöröshagyma konyhai használása rendkívül sokfele, tehát jelentősége nagy. A hagymának — az elmúlt télen tapasztalt drágasága miatt s- azon valószínűség miatt, hogy a jövőben is drága lesz — a jelentősége az idén még nagyobb. Erről tehát kissé bővebben emlékezem meg. Ha száz háziasszonyt megkérdünk, hogy melyik a legjobb hagymafaj, kilencvenöt bizonyára a makói hagymát fogja fentartás nélkül legjobbnak declarálni. Hogy ez a favorizálás mennyire jogosult, az tárgyam keretén kivül esik. Itt csak a következő körülményt legyen szabad a kertészkedni kívánók előtt megvilágítanom. A makói hagyma magról az első évben rendszerint csak duggatásra alkalmas hagymát liisíg József 1 mükötszergyársban, Nyíregyházán, § ád. Ha aztán a következő évben az idén kitermelt dughagymát elültetjük, ebből kapjuk a piacon oly kedvelt gömbölyű sötétvörös makói hagymát. Normális viszonyok kőzött ez igy esetleg rendén is lehet. De mit csináljanak háziasszonyaink most, hogy a hagymaszükségletüket biztosítsák? Magot vetnek, akkor csak a jövő évben élvezik gyümölcsét, dughagymát szereznek be, az meg rémesen drága. (Nagybani vételnél viszont eladók részére is 100 kg. dughagyma ára 110 korona. Esetleg már sokkalta több is.) Ha vásárolt dughagyma utján akarjuk biztosítani az idei hagymaszükségletünket, ugy ez — a fentieket tekintve — talán drágább lesz, mintha annakidején a hagymát a piacon készen vennők. Épen ezért dughagyma ültetesét az idén senkinek sem ajánlom, mert célt érünk sokkal olcsóbb módon is. A külföldi eredetű hagymafajok "(mily csudálatos : ép ugy mint a külföldi eredetű marha, sertés, baromfi stb.) sokkal gyorsabban nőnek és sokkal hamarább érik él a a teljes kifejlödöttségüket, mint a hazai makói hagyma. Amazok magról már az első esztendőben konyhai fogyasztásra készen vannak. (Én a mult évben magról — igaz kitűnő tenyészfeltételek mellett — félkilósnál is súlyosabb hagymát nyertem ilyen módon.) A háborús ellátás tekintetében ez a körülmény rendkívüli fontosságú, és nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy legalább az idén háziasszonyaink ne ragaszkodjanak állhatatosan a makói hagymához, hanem térjenek át a külföldi fajok müvelésére. A külföldi hagymafajok közül a magam részéről a Zittaui sárga óriás-t ajánlom vetésre. Magja minden helybeli magkereskedésben megkapható. A hagyma erőteljes, de nem frissen trágyázott talajt igényel. Friss forgatású (rigolozott) talajban különösen díszlik. Vetése minél jókorább és jó ritkán mindjárt az állandó helyére eszközlendő. A sortávolság 30 cm., az egymástól való távolság -15—20 cm. legyen. Vetni (a sorban) sűrűbben kell, de ennyire kell kikelés után a kis hagymanövényeket meg ritkítani. A kihúzott fölösleges hagymapalántot esetleg újból el is ültethetjük. A házi szükséglet biztosítására elegendő lesz 2 adag zittaui sárga hagymamag elvetése. A hagyma a kapáláson, gyomirtáson kivül megkívánja még, hogy julius közepe táján (tessék előjegyezni!) a gumójáról elhuzzuk a földet, hogy a nap jól megérlelje, megaszalja, zúzódás, rothadás iránt ellenállóbbá tegye. Ajánlatos augusztus hó elején a hagyma szárát megtörni. (Gyerekek cipőjüket levetve, lábbal is letaposhatják.) Ha a hagymazöldje elszáradt, fel kell ásni és napon néhány napig száradni hagyni. De ennél a műveletnél vigyázunk, hogy sem a már érett hagymát a földben, — sem a kiszedett hagymát a földön eső ne érje. Ha szedés előtt éri az eső a hagymát még bent a földben, akkor várunk a kiszedéssel az újból való kiszáradásig ; a kiszedés után pedig vagy letakarással védjük meg a hagymát a megázás ellen, vagy olyan helyre rakjuk, ahol a nap éri ugyan, de az eső nem. Az igy kezelt hagyma újig is eláll. 6. A foghagyma távolról sem olyan fontos, mint a vöröshagyma, de jol teszi mindenki, ha ebből is fedezi saját házi szükségletét. E célból 5—6 fejet gerezdjeire szétszedünk és azokat 30 cm. sor, 20 cm. növény távolságra sekélyesen a felásott, felporhanyitott földbe bedugdossuk. Müvelése kapálás- és gyomirtásból áll. 7. A sóska. Igen igénytelen növény. Magját kora tavasszal — esetleg az ut mellé szegélynek — elvetjük s egész nyáron, sőt több éven át sóskaszükségletünk 2—3 kapálás árán fedezve van. A sóskát, mihelyt szárba indul — ami körülbelül a széna- és sarjukapálás idejével egyGummiczíkkek j gyári raktára, f Bevonulóknak minden felszerelés a legjobb minőségben legol; is'ataa eia ^ csóbban kapható Téli kafonakeztyű 96 f.
