Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1907-04-21 / 16. szám

3 16-ik szám. NYIRVIDÉK mert ez a bonyodalom inkább politikai természetű. Ausztriával való gazdasági összetartozandóságunk 1917-ig űgy befelé, mint a külfölddel való forgalomban tényleges intézkedésekkel allandósitva van és habár Ausztriához való viszonyunknak törvény kkel m .'"állapított, végleges szabalyozása fölötte kívánatos, mégis nyíltan meg kell vallanunk, hogy közgazdasági helyzetünk nem azért olyan szomorú, mert Ausztriával nem tudunk megegyezni. Helyzetünk nehézsége belső viszonyainkban gyökeredzik. Közgazdaságunk beteges állapotait egyedül, vagy legalább is nagyrészt törvényhozási intézkedéseink, társadalmi szervezeteink működésé és kormányunk beavatkozása oKozták. Egyszóval, mi magunk vagyunk oka annak a betegségn k, rn lybm szenvedünk, magunknak kell !<egiteni magunkon; és csak magunk leszünk felelősek azért, ha a lábra kipolt bajok nemesik meg nem szűnnek, hanem még mélyebben elharapódznak. Az élelmiszerek m gdrágulása, a tisztességes lakások hiánya, a szénhiány. különbö ő sztrájkok állandósága, munkáskizárások, a mezőgazdasági munkások rakonczá'.lansága, az Amerikába való tömeges kivándorlás, a munkások és a munkaadók közt való viszony teljes felbom'ása : e/.ek aiok a veszedelmei mű közgazdaságunknak, a melyeknek befolyása alatt jövendőnk alapjainak megrendülés lől keil félnünk. Közgazdasági kérdéseink megoldásán ik feltétel; a munkáskérdés szoczialpolitikai megoldasa. Törvényhozásunk más irányt kövi t az ipari munká-okkal és mást a mezőgazdasági munkásokkal szemben A', ipari munkások mindmáig az individualizáló szabalelvű felfogás uralma ; latt allanak, mig ellenben a mezőgazdasági munkásviszonyokra néz e a patiiarkalis aulokr.iikus rendszer örvényesül. Sajnos, a két irányzat közül egy'k sem váll be és sem az iparban, sem a mezőga'daságban nem értük el a lársidalmi békét. Mind a két nagy közgazdasági ágban munkások és munk'adók nyilt, vagy lappangó harezbon v nuak egymással és az egyenetlenség a termelésnek mindakét területén fenyegeti a pozitív eredményt. Az egyesülési szabadság az ipar leren és a sztráj'ítilalom a mezőgazdaságban, tehát a termelés biztosításának ez a két, teljesen ellentétes módja csak a békétlenséget élesítette ki. Ugy az iparban, mint a mezőgazdaságban végképen eltűnt a munkások állandó közreműködésének a leménye, a termelés nem s/.ámithat biztossággal legfőbb tényezőinek egyikére, alá van ásva az egyetértés a munkások és a tőke között. Hiábavaló dolog voln i ma, felvetni azt a kérdést, ini az oka annak, hogy a két rendszernek egyike sem, és pedig sem az individuális liberális, sem a patriarkális autokratikus rendszer, nem érte el a czélját, a gazdálkodas nyugodt menetének a biztosítását ? Épp olyan haszontalan volna kutatni, hogy vájjon nem-e a közigazgatási hatóságot lanyha magatartása, a tői vényes halározmányok végrehajtásának elhanyagolása okozta a mai állapotot : hogy nem annyira a törvényhozás, a mely tevés utakon kereste a teimelési ágak boldogulásának előmozdítását, mint inkább a kormányok mulasztása és a munkaadók közömbössége nevelte nagyra a bajt Mindez ma hiábavaló fáradság volna, mert az cudigi törvényes rendelkezésekkel n»m lehet tovább operálni. Az utóbbi esztendők érvényesülésre juttatták a negyedik rendet, a munkásosztályt. A munkások csaknem k itor adag szervezkedtek és harezraképesek, mig másrészt a vállaik'zok elszigetelőn és autokratikus nézetekben megcsontosodva, a munkások követeléseivel szemben való lehetetlenségekben, mint egyetlen mentő eszköz után, az állam segítsége után esengenek. Ámde az adott viszonyok között az állam legfeljebb csak rendet, a szerzett jogoknak és a lulajdonnak védelmét garantálhatja és a fennálló jogrend megzavarását akadályozh tja m°g, holott a munkakényszer, a munkásodnak arra való kényszerítése, hogy magukat valamely feltetelnek alávessék, az állam és a kormány hatalmi szféráján kivül esik. A szccziális békét a dolgok mai állásaban nem lehtt törvényekkel, vagy kormányintézkedésekkel kikényszeríteni; a termelésnek zavartalan folytatását nem lehet hatalmi szóval biztosítani. A negyedik rend hatalom és a termelési viszonyok szabályozásánál ép olyan irányadó leit, mint a milyen volt eddig a társadalom többi három osztalya, és ha a társadalmi bekét az erszágban helyre akarjuk állítani, akkor a viszonyok rendezését a negyedik renddel együttesen kell megkísérelni. Talán lehetséges, drákói rendszabályokkal még rövid időre rendet teremteni; talán okos kormányza'i intézkedesekkel el lehetne érni az egyik, vagy a másik gazdasági ágban, a munkásoknak a munkaadókkal való együttműködését; talán lehetséges, hogy egyes vid-ekeken egy-egy földesúr, vagy gyarlulajdonos patriarkális magatartása a munkások jó érzületét még egy időre fenntarija: nagyban és egészben azonban az úgynevezett társadalmi kérdés fel van kavarva, a társadalmi bt ke megzavarhatott és az edd;gi gazdasági viszonyok organikns változásának kell bekövetkeznie A czCl nem lehet más, mint a szocziális b'ke, a munkásoknak a munkadokkal való kiengesztelődése, az ország közgazdasági erői zavartalan fejlődésének lehetősége. Hogyan lelie: azonban elérni ezt a czéli egy olvan országban, a melyb'n a társadalmi faktorok az nllam segítségére olya nagyon rászoktak, saját iniciativájukból csaknem s mmiie sem k prs> k és még a közgazdasági egyesülitek is inkább pan szra, mint tanácsra, vagy éppin tettre ké.-zek ? Hogyan lehessen rajtunk s<gileni, ha a kormány a legfontosabb szoc iaipoiitikai kérdés kről többnjíre a látszat-ankétek meghallgatása u'án, a lehető legnagyobb könnyedséggel csinál tőrvényj • vasla'oka', a melyeket a hatalmas kormánypárt változatlanul, sebtéb n enu I törvényerőre, hogy már fennálásuk első esztendejében közgazdasági .• bnormitásokat okozzanak, a m.nt ez — hogy a sok közül c»ak egy példát imlitsek — a ki vándorlási törvénynyel történi. Maga a közvélemény is rettenetesen szét van nálunk forgácsolva ; első sorban az örökösen napirenden levő magas politikával foglalkozik, különösen azokkal a diferencziákkal, a melyek a nemzeti követelések és a korona magatartása között csaknem állandóan felszínen vannak és még mesterségesen is felidézletnek, és ezért a nemzet anyagi jólétének legfontosabb kérdéséi iránt csak felületesen érdeklődik. Es ily fonrán a társadalmi béke problémája tekintetében csaknem teljesen ki vagyunk szolgáltatva a véletlennek és jövendőnket a sors szeszélyire kell bíznunk. De vájjon igy kell-e ennek lennie { Nem lehetne-e végül módot találni arra, hogy elérjük az összes érdekeltek kielégítésének organikus szabályozását. Nem volna-e lehetséges, a mint ez Angliában rendszeresen történik és amint azt ujabb időben a Németbirodalom hasonlóképen tenni szokta, a problémát egy áll ndo, az összes érdekelt körök és kormányzati ágak részvételével alakított bizottság elé utalni, azzal az utasítással, hogy minden elfogultság nélkül állapítsa meg a szociális békétlenség okait a különböző termelési ágakban es ennek a megállapításnak alapján tegye meg javaslatait az alkalmazandó rendszabalyokra nézve ? Természetesen egy ilyen bizottságot lehetőleg szabad mozgással és bizonyos rendelkezési jogokkal kellene felruházni, a végből, hogy a felmerülő kérdéseket behatóm tárgyalhassa és azután a beb'ges állapotok szanalásara nézve javasla'ait kidolgozhass). Mar az a szándék is, hogy a kérdést ilyen módon oldjuk meg, bizonyos nyugalmit hozni a kuszált gazdasági viszonyokba és legalább az átmeneti időre, addig, amig az intézkedések tőrvénynyé válnak, biztosithalná esetleg a fegyverszünetet. MatleJcovits Sándor. ,,Talpra képviselő urak." E felhívó ciin alatt jó magyaros zunalu vezér cikket olvastunk Rátkay László képviselő úrtól a Budapest f. évi 80 ik számában. Feltettem magamban, hogy a nem állami lanitok jogviszonyairol s:.óló törvény-javaslat azon pontjai ellen, m ,'ly a nem állami tanítókat az állam mostoha fi ivá fogja minősíteni, ha törvénnyé váliií, tollat kezembe nem veszek. Érzéseimet loparanc-olom és néma bánatial hordozom e méltánytalan csapást is a töb'iivel e földi élet Kálváriáján. Azonban a képviselő ur magvas cikkét olvasva, azon mondaton, hogy „M-girtuk már, hogy ez a törvény tervezet minket sokban nem elégit ki" megváltoztatta elhatározásomat és felvettem nyomban a tollat, hogy egy igen rövidke mondatban a tekintetes Szerkesztőség szives jóvoltából megírjam, hogy a Nagyságos képviselő urak még mindig igen könnyen igen nagyot lmdilhetrek előre e törvény tervezeten, anélkül, hogy a már megállapított fizetést feljebb emelni kívánnák. Mielőtt azonban rövidke mondatomat leírnám, engedjék meg ne cm palányi porszemnek, de aki Isten képét magán viseli és aki nem megvetendő missziót vég' z az állami-színe kiépítése s a Haza nagygyá en.elése körül — Országunk nagyjai honatyái, ha a Magyar géi iusz lábainál inegá'lva, a Magyar ku'tura bástyáinak emeléséhez a Magyar nem állami tanítók neveben, adott szavaknál fogva leszek bálor alá a'tal m. ghivni azon nagy feifiainkat, kiknek a kultura emelése szempontjáb I nyilvánított nagy horderővel biró mondásaikat a néptanítói f-jókbe és szivö'íbe vésve hordjáK. Wlassics yclt val. és közokt. ügyi miniszterünk mondotta: „A népiskola többé már nem érheti b; azzal, hogy a nép. t egyszerűen megtanítja írni, olvasni; elmultak azon idők, hogy a betűk ismerete legyen a végcél és hogy a nemzet műveltségi fnkát az analfabéták és az irni ol ásni tudók viszonyából magyarázzák. A hivatali magaslatán álló néptanítónak, mint azt már hivatalos neve is mu tatja, tevékenységi köre nem a tanterem szűk falai közé van szorítva, neki a nemzeti közjólét, az állam és egyház érdekeiben nagy és fonlos missziót kell leljesiteni. De ezen vagy missziót csak egy egészséges szerű alapon nyugvó népiskola tanítója végezheti el kivánt eredménnyel. Br. Bánffy Dezső volt miniszterelnök ő excelentiája mondotta volt a B Tzevicy féle törv. javaslatra, hogy az a nagy és fontos misszió, melyet e törv. javaslat, ha törvénnyé fog válni, a néptanítóinak felelőség terhe alatt a vállára rak, nemcsak, hogy nem áll arár.yban a-.zal a szégyenletes díjazással, mit különösen a n m állami tanituknak akar adni, de egyenesen merénylet az ellen a magas célú eszme ellen, mely a Magyarország földén élő apró nemzetiségeket nyelvben és érzésben egygyé akarja formálni. Gróf '1 eleky Sándor ő méltósága mondotta, hogy ,Midőn megköveteljük a néptanítótól, hogy mélyreható nemzeti munkásságot fejtsenek ki, oda kell hatni, hogy ő';et e nagy munkájukban társidalmi ulon is támogas uk. Azok pedig kik a nemzet sorsát intézik, ne feledjék, hogg a népiskola és ezzel jövőben a nemzeti produktivitás előfeltételei első sorban a tanítóságtól függnek. Halász Ferencz miniszteri tanácsos s orsz. gyül képviselő ur mondotta vo't, hogy „A népoktatásnak a változott közéleti viszonyok állal m<'g foko alos^bb mérvben követett n mzeli irányú r< ndezésél sietteti kell, mert a nélkül a Migyar nemzelí államnak leljes kialakulasa és f-jlődese leh-tetlen." Szimere Miklós orsz. gyül si képviselő mondotta, hogy „nem a katonai i-ko'ák nevelik az igazi kalonáka , hanem a népiskolák." Ritkay László képviselő urnák meg egy öreg ta itóhoz irott költeménye van eleven emlékezetünkben. Nem engedem hosszura siklani tollamat és nem ; kívánok több élő nig>jainknak idevonalkozó s nagy | horderővel biró mondásaikra hivatkozni, de legyen sz - i I ad e nigv mondásokat < gy m r elhunyt nagy bölcsészeti ptedagói.usnik D . K hr Károlynak a „«z.bid- j ságra való nevelés* cimü munkájában irt s id • vonat- j kozó nagyjel nlőségü mondatává! fej»zn-m b •. „Mnnél többet költ egy állam a n-piskótára, annál jobban b; bizonyítja, hogy szivén fekszik a szab id ságra való ne- , velés es minél kevesebbet lesz az iskolaügy emelése . és a haladása é dekében, annál könnyebben ősnek a ; 1907, április 21. polgárok a reaktió, a despotismus, az anarchismus kezei közé. Én pedig azt mondom, hogy könnyű a történet írónak a világra szóló nagy es;menyeket megörökíteni az engedelmes fehér lapon. Könnyű a szobrásznak is lelket, tüzet önteni a hideg ércbe, de megközelithetet • lenül nehez egy nemzetet ujjá szülni, egy állomot nagygya es erőssé tenni? Ez a néptanító mestersége. Kérdem? Melyik állama volna nemcsa'c Európának, de az egész öt világrésznek, melynek olyan kimondhatatlanul égető szüksége volna a jól szervezett néptanítóságra, mint Magyarországnak ? Ezúttal sem az lesz a főbaj, hogy a mai viszonyok mellett a nem állami tanítók anyagi sorsán egy fillér javulás sem áll be, mert foltos ruhában es korpa ciberével táplálkozva tovább is élni fog a lenyűgözött szolga lelkű néptanító. Hanem az a baj, hogy a tekintely nélküli köztisztviselő satnya testben a szellem nem a kívánt cél felé fog haladhatni, hanem a degenerációt lesz kénylelen látni és tűrni, tengdelre kárhoztatott állapotában. Az a baj, hogy nem mondhatjuk d Garayval ('mint hittük) hogy „Mögöttem a mult fénykora,' dicsőn, de vérben alkonyul. Előttem az ég bíbora, melyből egy szebb jövő pirul." De busán kell énekelnünk, hogy „Multadban nincs öröm. Jövődben nincs remény, ha nyatló szép hazám, miattad vérzem en.* A magyarországi nem állami lanitok arra a beszédre, hogy a kormány a fizetés rendezés, illetve,az anyagi javításban el ment a legvégső határig, azt válaszolja, hogy most annyi 5 fillér jnitás mint 15 ev előtt egy krajcár volt. És azt, hogy mikor a beteg ország meggyógyilásárói van szó, ott batárt ismerni nem szabad. Macedónia Nagy Sándor a mondotta volt. „Azt hogy élek Isten után atyámnak köszönöm, de hogy jól élek a Tanítómnak köszönöm Nagybáka, 1907. április G. L&szl» Gyula. Giardinetto. K. I. ur általanosan ismert és szeretett férfi. Komoly, okos és igazsagos. Minden szavára mérget lehet venni, mert mind igaz. De mert nagy vadász, a vadász kalanHjai valóságáért én nem mern >k mérget venni. Lehet, hogy ennek oka túlságos félelmem a méregtől, meit hat még a vadiszkalando c és mind szórói-szóra igázok, hanem a most elmondandót mégsem vagyok haj andó elhinni. Hogy ezt nem hiszem el, lein t, hogy ismét az az oka, hogy a magyarországi duvadak megnőhetési fokát nem ismerem eléggé, és épen ezért hozom is nyilvánosságra azt a kalandot, mert meglehet, hogy még e tekinte'ben is mindent el kellett volni hinnem. K. ur ugyanis jól fent Maratnarosban vala vadászaton. Medve, vaddisznó, sőt tudj' I-.ten m g bölényre is elvoltak készülve az őserdőkben. Előtte való éjjel hó volt s K. ur egy sűrű bokor előtt vo t s kisebb dombocskán foglalt állást. A hajtás missziről megkezdődött. Először volt K. ur a rengjelegben sa hajtás sal nem törődve, elsősorban a gyönyörű téli tájképben gyönyörködött. Annyi puskás volt, hogy a hajtas mindenesetre jó eredménnyel kelleti, hogy járjon és ő a napkeltév I csak a felsegts kilátá.-ban gyönyörködött. A hajtás e közben közeledett, jobhrol-iáiról durrogtak a sikertelen és sikerült lövések, de Ív. ur még mindig mit sem törődött az egészszel. Lőhettek már sok mindent — gondolta, mit erőlködjem én is. Bizony innen meg nem mozdulok. De mikor ő azt gondolta, hogy de semmiért sem mozdul il onnan, hirtelen csak felemelte valami a levegőbe s hanyatt vágódott. Nagyobb volt a csodálkozása, mint ijedtsége s midőn szélnézett egy nagy csomó havat I itotl elszaladni négy lábon. A hol az előbb Ő állott pedig a domb helyett mélyedés volt. Majd felharsant a hajtók lármája: A Gábor disznó, a Gábor disznó. Ez egy óriási nagy vadkan volt, a h ita széles, mint egy nagy ajtó, ism>rték évtizedek ola s ennek a behavazott hátán állott K. ur vagy két óra hosszáig. Akkor el is esett ez az ős allat. E ég hibásan azonban, sem súlya, sem nagyságáról nem vettek fel jegyzőkönyvet. Bizonyosm sokan mosolyogtak már azon a felíráson, amely (gyík kemecsei korcsma falán: van felpingálva. Nem is felfedező gyanánt igtatom ide,'hanem azért, hogy mosolyogjanak rajti meg többen. A felírás a következő: „Hideg ételek: széna, zab kapható." Szabolcsvármegyei gazdasági egyesületi közlemény. 1. A Németországba tervezett mezőgazdasági tanulmányútra jelentkezeti egyik gazdatársunk közbejött akadályai folytán e kirándulásról lemondott, miáltal a régen betöltött kirándulók létszámában egy hely megüresedett. Felkérjük ennélfogva gazdatársainkat, hogy az esetleg részt venni óhajtó e szándékát egyesületünk hivatalos helyiségében mielőbb bejelentse, nehogy e megüresedett hely más megyebeli gazdával töltessék be. Szőlőtermelőinkhez. A rézgálicz ára az utolsó hónapokban rendkívül emelkedett. Ennek oka egyrészről a világ óriási rézszükségletében rejlik, melyhez persze a rézkartell is hozzájárult; másrészről pedig abban, hogy hazai vegyészeti gyáraink, melyek kékkő előállításával foglalkoznak, félvén a réz esetleges árcsökkenésétől, az idéu kisebb készletet szereztek he, mint más esztendőkben. A rézgálicz árának ilyetén emelkedése, különösen a tavalyi szomorú tapasztalatok után, melyek bizonyára Bartsch Ottó né divatszalonja Nyíregyháza, Széchényi-tér :}. sz. Tisztelettel értesíteni a nagyérdemű hölgyközönséget, bog\ a tavaszi és nyári MODELL KALAPOK megérkeztek, melyek mielőbbi szives megtekintését kérem. •197—5—:i