Nyírvidék, 1905 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1905-06-11 / 24. szám

2 24-ik szám. NYIRVIDÉK 1905. junius 11 velejü uralkodókban, és a kinek csak annyi esze volt, mint egy részeg kappannak; gondolkozni csak inasoknak eszevei ludott; orpheumi színvonalon álló Pompadour-féle hölgyeknek befolyása alatt zsarnokoskodott és a mesaliiancenak volt egyik lelkes apostola. Hát ez a fráter szaván fogta az abbét. Bezaratta és két hétig csupán csak fogolylyal traktáltatta és csak akkor bocsátottá röhögve szabadon, mikor a szegény abbé siránkozva jajveszékelt, hogy „Toujour perdrix, toujour perdrix." (Mindég fürj, mindég fúrj.) Ezen szeivncsetlen abbénak sorsára akart engemet juttatni Kallay Tamás mester-lövő kedves öcsetn, a ki egy izben hat fogolylyal lepte meg asztalomat és a többi Ígérteket csak azért nem küldötte ,el eddig lucullusi konyhámra, mert mint Udvarhely vidékének országgyűlési képviselője m^st kerekíti ki szüzbeszédjét kerekre. Hat bizony én nem untam meg a fogolypecsenyét, 'sem pedig a muzeumoknak ősrégészeti gyűjteményeit, de megelegedtem velük, mint Vulcán a feleségével Vcnussal, a vénhussal. K igy öny őrköd vén magamat a stuttgarti muzeumban, két kirándulást tettem, Cann t idtba és L> gerlochba. Cannsladlba, ebbe a világhírű aczel fürdőbe, a mely a Neckar folyón tul fekszik, de jobban össze van építve Stuttgarttal, mint Nagykálló Kisk illóval, villamoson mentem ki reggel hét orakor. A belépti dij egy márka. — A banda, a melynek tagjai között barna arczút neui láttam, keservesen muzsikált, mint a hogy azt Kemecsén is megteszik. A nagyhírű forrás vékonyabban izél, mint bárki más. Akartam ezzel az aczélforrással kicsiholni, de sehogy sem sikerült. Aczelforrást elkepzelni sem józan, sem bolond fővel nem tudok. A fürdő orvossal megósmerkedtem, a ki ajánlotta, hogy fürödjék meg. Csak tréfásan kérdeztem, hogy mi enn.k az ara. Kérem szépen, némely helyen orvosoknak feleárt számítanak, nálunk azonban ez ingyen megy, mert hiszen egy fürdőnek felvirágoztatása csupán orvosok támogatása mellett képzelhető. Eszembe jutott Nyiregyhaza varosának prudens és circumpectus képviselő testülete, a legeslegbölcsebb emberekből alakított testület, a mely nem majmol. Nevezetessé tették a Sóstói fürdőt azzal, hogy a világ szokásaival daczolva, orvosok kedvezmenyben nem részesülnek. En nem szorultam az ingyen fürdőre, mert itthon is megfűrdök akkor, a mikor nekem teiszik. — Húsz év alatt az ingyen fürdőt legfeljeiib kétszer vettem igénybe. A sóstói fürdő unicum; mert nincs a földgolyóbison oly gyógyczélra is használt fürdő, a hol orvosuk fürdőt ingyer, vagy legalább is kedvezményes árban ne kapnának. Ünnepélyesen kijelentem, hogy a Sóstón ingyen megfürödni soha nem fogok, de mindaddig mig proforma egy szabadjegygyei meg nem vesztegetnek, a harangodi vasas fürdő érdekében fogom püfölni a nagy dobot, melylyel 1848 előtt csődítették Kálióba a nemes atyafiakat megyei tisztujjitásra és követválasztásra, es a melyet muzeumunk őriz. Fül és szemtanuktól hallottam, hogy a nádudvari járásnak, — a mely járást Tisza Kálmán azért szakított ki Szabolcsvánngye testeből, mert független érzelmű volt és az is marad a világvégéig — valami Borbély nevü uri ember — (Józsa Gyurinak egyik legkedvesebb czimboiája) — Kortes vezére, a járás választóinak nemes hadával pihenőt tartott Kalló alatt, a debieczerii ut mellett termés köböl épült slylszerü colosszális, négy kőoszlopos akasztófa előtt, a melyről mellesleg megemlítem, hogy miutón épen ugy, mint a krinolin némileg divatjat multa, de meg előre is látták, hogy nem is lesz reá szükség, mert Szabolcsban 18ti3 óta nem akasztottak, az akkori megyefőnök Gömőry Pál — a ki jo emléket hagyott maga után, mert senkit sem üldözött, sőt az üldözötteken mindég segíteni igyekezett — szétromboltatta, a köveket megvette, es nagy részben ebből épileti egy kis kastélyszerü épületet, mely későbben Jósa Vincze sógorom birlokaba került. Hát a mint mondtam, Borbély vezér ezen akasztófa alatt állította meg a nemes hadakat és egy lelkes — Oh, paraszt vagyok én neki ! Megunt engem. Gzifra dámákkal éli világát. Az én nagy, hatalmas, egyetlen Uram! — Emlékszel Bátor, a kaszálón jart egyszer a mi urunk. Te mérges voltai, mert az nap sokat csiklandoztam az orrodat. Nem ismerted meg őt, lii-zen alkonyat volt és megfogtad a nadrágját. Én odafutottam és elkergettelek. Emlékszel ? Akkor a mi uiunk elkísért engem az édes apámnak, Zsúpon Judoinak a kukoriczagorés kunyhójába. Emlékszel-e Bátor ? Te csináltál belőlem nagysagos asszonyt . . . Jaj, de rossz, lelketlen ember valaki, Bátor ! Es Bátor újra csodálkozhatott, mert úrnője jajgatni átkozodni kezdett és a ket körmével tépte le magáról a czifra ruhát. Egyszer aztán felugrott az asztal mellől és diadalmasan, vadul kiáltotta Bátor felé : — De most megbosszuljuk magunkat, Bátor ! . . IV. Túl a Vlegyásza mögül semmi hír nem jött. Naprólnapra lazasan várta a szép asszony a postát, amely az ő Írását hozta volna, a hírt, hogy már jön haza, de hiába. Lassan, lassan már nem is a leveleket várta, a szép boldogtalan asszony, hanem a levélhordót. A láncoló tekintetű, vadkepü gyermekkori pajlást, a szegény Gáspárt. Jól látta az asszony, hogy ez a legény szerelmes belé. A saját boldogtalansagának jól esett a másik boldogtalansága és ez némileg megnyugtatta. Sülia egy szóval sem emiitette a liu előtt a multat, az pedig alázatos, szótalan és komor volt, mint mindig. dicliót tartott, mely köiülbelől imigyen szállott : .Kedves véreim ! Nemes atyámfiai! E/.en szent I ely> n, a hol számos őseinknek dicső hamvai nyugosznak, felszóllitom mindazokat, a kik nem éreznek magukban annyi lelki erőt, hogy ott hagyják azt, a n.it szemük meg latolt, forduljanak haza, nehogy a nádudvari járás nem iségén csúfság essék." Viharos éljenzés után heten kiváltak és fordultak haza felé. Délulán vizhajtoita fogaskerekű vaspályán a két kilométer távolságra eső Degerlocha, a stuttgartiaknak kedve ncz kirándulási helyére mentem, a honnan gyönyörű kilátás van Stuttgartra és vidékére. A számos söröző kerleket bebarangolva sokáig kelleti ácsorogni, mig ülőhelyet kaphattam. Azt hiszem, hogy Nyíregyházáé egv egés/ i-s/ten lőben nem isznak meg annyi sört, mint D> gerlocliban egy hét alatt. Itt is mint több más németországi városban 3—4 centimeter vastag itatós papirkorongot tesznek a sörös kancsók alá, melyekre találó versecskék vannak nyomtatva. Négyet a magaméról és pár szomszédoméról le másoltam. „Ist der Wein im Manne. Sitzt der Verstand in der Kanne" (Ha bor van az embirben, az ész a kancsóban ül.) „Dass du nicht über Schaden Klagst, Sieh was du sagst, und wo du 's sagst." (Hogy ártalmadra ne legyen, ügyelj arra, hogy mit és hol beszélsz.) „D r altén Deutschen liebste Nahrung War abends Bier und Morgen Harung." (A régi németeknek legkedvesebb tápláléka volt este sör és reggel hering.) „Wahres ist Rares." (Az igazság ritkaság), sajnálom, hogy nem hoztam magammal rgy rakást. Junius 20-án reggel tovább robogtam Ulm felé. Nyíregyháza. 1905. Jun. 8-án. Dr. Jósa András. Tenyész és luxus lóvásár és lóverseny Bár lapunk 2 utolsó számában kiállításunk es versenyünk részletes programmjait, sőt nagyobbrészt adatait is közöltük, még's, hogy a szomorúan tapasztalt visszaesést kötelességszerűen és őszintén feltárjuk, ez évi adatainkat az elmúlt 2 évivel együtt az alábbiakban közöljük : 1903. 1904. 1905. A bejelentők száma 160 145 54 A bejelentelt lovak száma 316 344 129 A bejelentetlek közül tényleg felhajlott lovak száma 297 317 123 A bejelentők közül kisgazda volt 128 88 20 A bejelentett lovak közül kisgazdáé volt 205 148 35 Bejelentetett és részt vett: luxus 5-ös fogat — 1 — „ 4-es „ 5 14 4 „ 2-ős „ 10 31 23 „ l-es , 15 3 , hálás ló 7 28 7 Bejelentett eladások 12 24 5 Megjegyzendő, hogy ezen előbbi ez évi adatainkban azon lovak száma is bent foglaltatik, melyek sem díjazás, sem eladás, hanem voltaképpen csakis az ügető versenyen vetlek részt és csakis az ügető versenyek feltételei szerint jegyeztettek egyszersmind a luxus lóvásárra is. Díjazások. Miként mult számunkban közöli ük, a Nyíregyházi Gazdaszövetség 200 korona dijakra adott, hozzájárulásából kiadatott: anyakanczáknál egy 60 koronás, egy 40 koronás dij, 3 éves nyers anyagnál egy 60 koronás, mig a 40 korona 2 ik dij kiadható nem lévén, s Gazdaszövetségnek azonnal vissza is adatott. Az asszonyon aztán ahogy teltek a napok, valami változás ment végbe. A sóhaj, dűhvé, bosszúvá vált benne s a fájdalom valami elbatarozássá. Most már tisztán érezte, hogy méltánytalanság történik vele, amiért elegtelelt kell vennie. Joga van hozza. Szép, egészséges vérű asszony, teljes életkedvvel, a boldogilás és boldogság minden Ígéretével. Ez az elhanyagolás bűn vele szemben, amely megtorlást követel. És ott volt előtte ez a szótalan, komoly lángoló érzé ü férfiú, a gyermekkori pajtás. Egy forró, izgalmas, vakmerő gondolat férkőzött a szivébe. Megrettent tőle, de aztán makacsul kapaszkodott belé. Miért ne?Miért ne? csak azért is. Igen a bosszú, a megtorlás, az igazság ! Meglesz, ú^y lesz ! Meg ma ! Gáspár hozta a leveleket. — Ma este beszélni akarok magával ! — mondta neki remegő sietéssel, mintha félt volna tő e, hogy az első szo után nem mondja el a többit. Jöjjön fel ide. Senki se lássa. Aztán befutott a legelső szobájába. Rávetette magát egy ágyra, amelyet függönyök takartak, betemette az aiczát a függönyökbe és hánykolódott kinosan. — Meglesz ! Meglesi! Egyszerre riadtan ugrott fel. Már egész söiét volt, már késő este volt. Mindjárt jönni fog. Ne ! Ne ! Az ajtó nesztelenül kinyílt és belépett rajta — a férje, Barothy Kázmér. Az asszony tágranyilt szemekkel, halálsápadt arczczal barnulta. Belefogódzott az agy rézrudjába és eszelősen nézett maga elé. — Itt vagyok ! — mondta a férfi. Megérkeztem. Hát nem siet hozzám ? Miért nem ölel meg ? Az egyesüleL pénzdijaiból kiadatott : egy 80, egy 50, s egy 30 koronás dij anyakanczák réízére. Nyíregyháza városa az előző években adni szokott hozzájárulását megtagadta, ami különben ez alkalommal a részvétlenség következtében kiosztható ugy sem lett voina Oklevél dijak, miként szintén előbbi Síámunkban jeleztük leginkább használati, vagyis hatas és kocsi lovakra szorítkoztak s csak 3 oklevél adatott ki tenyész anyagra. A lóvtrsenyek, a mull évi kezdetet — miként az i előbb közölt nevezések igazoljak — nagyban felülmulta. 1 Sajnos azonban — bizonyára a nagy hőség és illetve por következtében — a mult évinél jóval kisebb számú közönség előtt az alabbi eredményekkel végződöd. I. Gazdasági egyesület dija. Síkverseny. 6 >0 kor. az elsőnek, 200 kor. a másodiknak. Táv. kb. 24u0 mt. 3 nevezés, 3 indulás. 1. Nagy Áko> százados Huni II. (lov. Sibrik h In.) 2. Stein Rezső úr Álmos (lov. Tu'ajdotios). 3. Hertelendy Bela hdn. Sirály (lov. tulajdonos) Könnyen 1 hosszal nyerve, rosz harmadik. Tot. 5-re 8. 10 re 16. II Lovaregyleti dij. Síkverseny. 800 kor. az l-nek, 200 kor. a II-nak. Táv. kb. 1600 nitr. 10 nevezés, 5 indulás. 1. Schey Pál százados Neveletlen (lov. Stein Rezső úr) 2. Liptay Béla ur Futár (lov. Zangen) 3. Nagy Ákos százados Matador (lov. Sibrik) 4. Paxy Kőinél főhadnagy Calderon (lov. Tulajd.) 5. Nagy Leo liadn. Tulvia (lov. Tulajd ) Fél hosszal nyerve, rossz harmadik Tot. 5—11. Tot. 10—22, III. Asszonyságok dija. Gátverseny. Szabolcssvármegye hölgyközönsrge ál'al a két elsőnek adott tiszteletdíj. Táv. kb: 2o00 mtr. 4 nevezés, 3 indulás: 1. Stein Rezső ur Álmos. (lov. Tulajd.) 2. Nagy Ákos százados Honi II. (lov. Sibrik hdn.) 3. Thoma Pal hadnagy Csillár (lov. Tulajd.) Erős küzdelem után fél hosszat nyerve, feltartva harmadik. Tot. 5 — 9. 10-ig. IV. Úrlovasok Szövetkezetének dija. Akadályverseny 900 Kor. az elsőnek, 200 Kor. a másodiknak. Táv. kb. 3G< 0 mtr. 12 nevezés, 5 indulás. 1. Schey Pál százados Oczi (íov. Zangen.) 2. Reök, István főhadn. Little Kohn (lov. Tulajd.) 3. Nagy Ákos százados Bieta (lov. Sibrik hadn.) 4. Éber Viktor százados Anina (lov. Pálfly hdn.) 5. Br. Waldbott Bassenheim hadnagy Kis Kavtal (lov. Paxy főhadnagy) két hosszal nyerve, négy hosszal harmadik Tot. 5—7 — 10—14. V. M. kir. földm. miniszter dija. Gátverseny, 800 Kor. I-nek, 200 Kor. II-nak. Táv. kb. 2400 mtr. 14 nevezés, 5 indulás. 1. Nagy A. százados Göta elf. (lov. Sibrik.) 2. Bogáthy M. hadnagy Falvolta (lov. Tulajd.) 3. Lukács Ernő főhadnagy Kendőző (lov. Tulajd.) 4. Stein Rezső ur Elegie (lov. Tulajd.) 5. Liptay Béla ur Potya (lov. Zangen) 3/4 hosszal nyerve, három hosszal harmadik. VI. Mezőgazdák versenye. Sikverseny 100 Kor. az I-nek, 50 Kor. a II-nak, 25 Kor. a III-nak. Egyszer a pálya körül 6 indulás. 1. Zathureczky Pál 14-es számú fiakkeres „Sultán" n. lova. 2. Tordik Ferencz 15. sz. fiakkeres „Média" nevü és Kóka Poldi „Piros" nevü lova holt versenyben 2-iknak érkezve, a 2-ik és 3-ik dij e kettő közt egyenlő arányban osztatott meg. Az asszony nem tudott megmozdulni helyéről. A férfi odalépett hozzá karjaiba kapta és összevissza ölelte, csókolta szerelmesen, szenvedélyesen. — Hát még mindig haragszik ? Hát még mindig nem bocsát meg ? Én édes asszonyom, ha tudná, hogy ezzel a hidegségével térilett észre. ,Két hónapja nem válaszolt egy levelemre sem. Pedig az utóbbi időben minden nap irtam. Először azt hittem, az öreg János elveszti a leveleimet. DJ minden levelet mégsem veszíthetett el. És maga nem irl soha. Amíg bánatos, könyörgő levelei egyre-másra követték egymást, nevettem rajtuk. De amikor elhalgatott és nem válaszolt nekem, ez izgatni kezdett. Később valósággal őrjöngeni kezdtem. Küldöttem magammal, aztán mégis napról-napra irtam könyörgő, bocsánatkérő leveleket. Oh, nagyon megbűnletett léhaságomért. Most ilt vagyok. Ne haragudjék. Soha el nem hagyom. Ugy-e megbocsát ? Az asszony aléltan omlott a férje kariai közé. Hagyta hogy végig csokolja a száját, ujjait és boldogan mosolygott. Valaki kaparászott kint az ajtó előtt. Ki az ? A férfi kinyitotta az ajtót. Gáspár volt. Az asszony egy kissé remegve, de erőltetett nyugalommal mondta az Urának : Ez a legény helyetlesitette az öreg Jánost a levélhordásban. De nem oda való. Fiatal ember és nyilván más dolgokon jár az esze. Ma is elvesztette az uton egyik legjobb barátnőm levelét. Mások megtalálták és haza hozták nekem. Azért rendeltem ide, hogy össze pirongassam. De most boldog vagyok és mindenkinek megbocsátok. Hanem belehelne őt a külső gazdaságba valami jobb állásba. Hadd legyen ő is boldog! . . Lantos hnre.