Nyírvidék, 1904 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1904-06-26 / 26. szám

2 N Y I R V IDE j^K kell számitani és ennek be kell folyni, már pedig az üzlet esélyeknek van kitéve. A fürdők körüli felügyelet nem tudom kire van bízva, remélem dr. Trajtler orvosfőnöknek is van beleszólása ; őt praktikus gondolkodású embernek ismerem, ép azért jó lenne, ha valamit tanácsolna a városnak e tekintetben, világosítsa fel a város elöljáróit, hogy ne várjon a Sóstótól olyan rettentő sokat, hisz ebből soha sem lesz világfürdő; hisz ha a köszvényes lábakat amennyire annyira gyógyítja is, sohsem fogja Karlsbadot, Gleichenberget, Szliácsot, Pöstyént, Tátrafüredet, Bártfát pótolni; és hogy ilyen összetételű gyógyvizet a magyar alföldön nagyon sokat találhat. Ne álmodja tehát senki, a mint arról szó volt, hogy egy angol konzorcium ide jön és majd százezreket be fog fekletni stb. mert ez nevetséges. Bártfa hires fürdő, csoda szép és egészséges fekvéssel, csodákat mivelő forrásokkal; régi jó hírnévvel: és ezen hires fürdőből Bártfa város mint tulajdonos egy fillér hasznot sem huz, de odaadta vállalkozónak 50 évre, szabad használatra, azzal a kötelezettséggel, hogy évente bizonyos összeget invesztálni tartozik a vállalat. Nyíregyháza Sóstó fürdőjével sohsem fog valami sokat elérni, elégedjék meg azzal, hogy lakosainak idővel kiránduló szórakozó helye lesz és kövessen el mindent, hogy hozzáférhetővé tegye, áldozzon a lakosság érdekében, a mennyit körülményei megengednek, de ne is gondoljon arra, hogy az valami nagy jövedelmi forrás lehet. A A bevándorlás ellen. A bevándorlás, nevezetesen a galicziai bevándorlás kérdésével, mint dr. Vadász Lipót felszólalása alapján foglalkozott májusi ülésén a vármegye állandó választmánya és közgyűlésé is. Érdekesnek tartjuk tehát az orsz. magyar gazdasági egyesületnek, a belügyminiszterhez e kérdésben tett fölterjesztésenek közléset. Nagyméltóságú Miniszter, Kegyelmes Ur! Évek sora óta foglalkoztatja a magyar közvéleményt, a különösen északkeleti határszeli varmegyéinkbe iráuyuló bevándorlás kérdése. A bevándorlás magában véve még nem aggasztó jelentes, sőt egyenesen előnyt iger, ha a bevandorlokkal iparilag, kereskedelmileg, vagyonilag és kulturiailag értékes erők ömlenek át a nemzet véredény-rendszerebe, hogy közgazdasági életét megtermékenyítsék. Ámde a Magyarországba bevándorlók között elenyészően csekely az értékes elem. Ellenben tapasztalat szerint túlnyomóan teljesen vagyontalan, tudatlan és erkölcsileg is értéktelen individuumok jönnek bozzánk, akik a helyett, hogy megtermékenyítenek, inkább kizsarolják gazdasági életünket. Hogy mily káros és veszedelmes népünk gazdasági és erkölcsi életére a Galicziaból, Romaniabol és Oroszországból kiszorított népfaj beözönlése, azt eléggé igazolják az élet gyakorlati példái, sőt igazolja inaga a kormány is akkor, mikor a bevándorlott elemek által különösen meglepett ruthén lakosság helyzetén a hegyvidéki akczióval segít, amely akczió nemcsak a természet mostohaságait, de inkább az emberi önzés irgalmatlanságának következményeit hivatott enyhíteni. Illetékes megfigyelők kétségén felül helyezik, hogy a ruthén nep elszegényedése s ennek eredményekent a kivándorlás és a bevándorlás között szoros okozati összefüggés áll fenn, uierl a bevándorló elem motió vagyonszerzési vágyával, furfangjával és talán nagyobb inteiligencziájával is, kihasználván létező törvenyeink réseit, kiszorítja földjéből s otthonábol a tudatlan, a gyámoltalan népet. Nem a földmivelés, nem az ipari munka produktív tereire lép ez a bevándorló, hanem üt érte, legföllebb megszököm hazulról: különben is régi tervem egyszer megszökni. Délután elmentem halászni. Nálunk nem szokás horoggal vagy hállóval halászni, mert nálunk csak Peceárok van. Az ember leveti a csizmáját és fölgyüri a nadrágjat, aztán térdig gázol a vizben és keresgél a kimosott part alalt. A halat, ha ugyan fog az ember, a nadrágja zsebébe teszi. Hat a mint megyek a vizben, hát egyszerre a másik oldalon szembejön velem Dósa. ő is mezítláb volt s ruháját föltűrte t rdig es ó is halászott. Én nem fogtam még semmit, de ő egy igen szép csíkhalat fogott. Kivettem a zsebemből a hegyes vasdarabot és azt mondtam neki : No, most meghalsz! Dusa azonban nem ij«dt meg, hanem kidobta a halat a partra, aztán fölkapott egy nagy kerek követ és azt mondla : L'gyen szerencsém ! Nem akartam megtámadni, mert tudtam, hogy ez a szerb nő mindenre képes, azért cselhez folyamodtam, mint az indusvadak szokták és zsebretettem megint a fegyveremet és nevetve mondtam, hogy hiszen én csak tréfálok ! Erre ő is nevetett és eldobta a nagy követ és ilyképen szólt hozzam ! — Ha akarod, kössünk békél, inert én nem szeretek verekedni, ha nem muszáj. Nekem talán egy hónapig is nálatok kell maradnom, mert ahányszor a guvernánt vagy a szobaleány miatt baj volt, mindig egy hónapig tartott otthon a harag és azt már latom, hogy a húgaiddal nem lehet semmit sem kezdeni, mert azok nyafka libák, de mi ketten jó pajtások lehetnénk s sok mulatságos dolgot követhetnénk el, ha nem árulkodnál rám. — Jol van, — mondtam, — kössünk békét. — Isten téged ugy segéljen ? — kérdezte. — Isten engem ugy segeljen ! — mondtam. — Hát akkor ezentúl jó barátok vagyunk. Azzal hozzám lépett és ketszer megcsókolt. Igy lörtént, hogy élet-halálra szóló barátságot kötőttünk, rendszerint pálinkamérőkben, kis szatócsüzletekben kezdi tevékenységét, majd uzsoraszerü kölcsönöket ad, semmiféle eszközt sem tartván megvetendőnek, ha alkalmas arra, hogy azzal kizsákmányolja a nép hiszékenységét és gyámoltalanságát. Es ha sikerült czelt érnie, megint a spekuláczió útjára tereli szerzett vagyonát, melynek görgetegét sokszor száz és száz apró exísztenczia romja jelöli. A vagyongyűjtésnek ez a rendszere nemcsak gazdaságilag káros, de nagy mértekben demoralizáló is, mert a nepnek az államtörvényes védelmébe vetett bizalmát foszlányokra tépi, a felsőbb retegekben pedig az igy szerzett vagyon a koirupczió örökös veszedelmével fenyeget. Maga a kormány és a törvényhozás is felismervén a bevándorlás aggasztó jeli gét, meghozta a külföldiek Magyarországon lakhatásarol szóló l'J03. évi V. t.-czikket, mely a bejövő idegeneket szigorúbb ellenőrzes alá veti, sőt a hatóságoknak jogot ad a káros elemek kiutasítására is. E törvény intezkedeseinek hatékonyabb végrehajtása czéljából pedig a határrendőrségről szóló 1903. évi VIII. t.-cz.-et alkotta meg. Sajnos, e két törvény egyike sincs végrehajtva a mai napig sem. Így hat az idegenek itttartózkodasát s a velük való elbánást ma is csak az 1886. évi XXII. t.-cz. 15. §-a szabályozza, mely szakasz kezelése azonban a községi hatóságokra bizalván, tapasztalat szerint eddig sem hajtatolt végr -. És ha az 1886-iki törvény lanyha s megbizhatlan v grehajlása miatt már eddig is okunk volt a panaszra, ha maga a törvényhozás sem elégedhetett meg a végrehajtás eddigi gyakorlatával és a szigorúbb ellenőrzés elrendelését szükségesnek látta! sokkalta rosszabb a helyzet most, mikor a bevándorlás felügyeletének feladata a szentesitett törvény által immár túlhaladott s ennélfogva eddigi szerepkörebői is búcsúzóban levő régi szervezet kezében maradt. Csak fokozza a helyzet aggodalmait az, hogy időközben a külállamok magatartásában beállott változások a czivilizált Európa által nem szívesen látóit proletár elemeket mesterségesen is Magyarország felé terelik. Utalunk Romániára, hol Haynak, az EgyesültÁllamok külügyminiszteri államtitkárjának ismeretes óvása daczára se vonták vissza azt a törvényt, mely csak naturalizáltakat jogosítván önálló ipar folytatására: mintegy 300,000 zsidót Románia ipari életéből úgyszólván kiközösíteni iparkodott. Tudjuk, hogy a vagyontalan elemeket az Unió egyre szigorított bevándorlási törvénye, de még inkább ennek czelzatos alkalmazása mindjobban kizárja az Egyesült-Államokból is. Mondhatjuk, hazánk peldajára csak Anglia viselkedett teljesen közömbösen a bevándorlókkal szemben, de passzív magatartása immár ennek az államnak is ugyancsak megváltozott. Panaszok merülvén fel Angliában az egyre fokozódó keleti népfaj beözőnlésének káros hatásai miatt, parlamenti bizottság küldetett ki a kérdés tanulmányozására. Ez a bizottság megállapította, hogy a bevándorlo elemek túlnyomó része úgyszólván teljesen vagyontalanul jön be, tehát egyrészt a proletarizmus veszedelmet fokozza, másrészt ervényesülesevel még az olyannyira edzett régi angol házalót, szatócsot és kereskedőt is kiszorítani képes, végül pedig oly gyorsan éa álmenet nélkül választja ki a feltörő intelligencziát, hogy az autochtonokat már az iskolákban is majorizálja, persze anélkül, hogy e rohamos feltörés közben ideje lett volna felnevelődnie a nemzethez. A parlamenti bizottság jelenléseinek hiteles szövegét meg nem ismerjük, azonban az angol lapok közléseiből következtetve igen súlyos természetűek lehettek megfigyelései; amit különben legjobban bizonyít az, hogy a jelentes nyomán a szabad versenyben edzett s diadalmasan helytálló Anglia is elodázhatlan kötelességének tarlá a káros bevándorlás ellen külön törvénynyel védekezni. Ez ev április hó 25-én fogadta el az angol parlament a bevándorlásról szóló törvényt, mely hitelt érdemlő forrás szerint lényegében következő : 1. Az olyan bevándorló, aki valamely bűne miatt ítélet alá kerül, kiula.-itható az Egyesült Királyság terüleléről. 2. Ha ez nem törlénik vele, akkor folytonos hatósági felügyelet alá kerül. 3. A kikötőkből is visszpaztán együtt halásztunk a Pece-árokban, de a szép csík mellé csak egy hitvány kis czigányhalat foghattunk még. Dusa még nálunk volt, mikor hozzánk jött vadászatra Kempelen bácsi. Kempelen bácsinak furcsa tüskés szemöldöke van, a bajusza pedig hosszan lelóg, mint a tengeri rozmáré a Payer-expediczió kepein, a járása pedig olyan ünnepélyes, mint a miséző papé. Kempelen bácsi semmit sem beszél és mindig olyan arczot csinál, mintha dühös volna. Ez azért van, mert ő igen bátor ember. Egypár esztendővel ezelőtt pisztolyduellumban agyonlőtte Suskovics bácsit, aki az édesanyám távoli rokona volt és akkor Suskovics néni úgy megijedt, hogy ő is szörnyet halt. Pedig nem is ő rá lőttek, de hát ilyen ijedős az asszonynép. Azóta nálunk mingeDki nagyra becsüli Kempelen bácsit, őrülnek, ha eljön, mindig e főhelyre ültetik az édesmama mellé, az urak gyufát adnak neki, ha szivarra akar gyújtani, a nők pedig azt mondják, hogy érdekes ember. Való igaz, hogy mindig nagyon bátor arczot csinál. Egyszer láttam, mikor borotválkozott, az álla szappanos volt, de akkor is szigorúan összeranczolta a homlokát. Ha meg iszik egy kicsit, — mert nálunk vadaszat után mindig isznak, — akkor még harágosabb lesz és mindig körülnéz, hogy elég bátornak tartja-e mindenki az asztalnál. Ilyenkor az urak nagyon szoktak vigyázni, hogy véletlenül olyat ne mondjanak, a mit rossz néven véhetné Kempelen bácsi. És azt is mondják, hogy mindig töltött revolver van a zsebeben. Én Dúsának mindent elmondtam, amit Kempelen bácsiról tudtam, hogy agyonlőtte Suskovics bácsit és hogy Suskovics néni is maghalt és hogy milyen bátor ember, — ebédnél aztán mindig csak Kempelen bácsit nezte. Végül Kempekn bácsinak feltűnt, hogy Dusa le nem veszi róla a szemét és igy szólt hozzá : — Tetszem magának kisleány ? Dusa mindig megszokta mondani, a mit gondol és igy felelt: — Bizony nem tetszik nekem. utasíthatók mindazok, akik a) valamely bűntény miatt hazájukban elitéltettek, b) akinek nincs miből megélni, c) akik nem tudják magukat kellően igazolni, d) vagy utálatos betegségben szenvednek. 4. A hajótársaságok vannak kötelezve, hogy a visszautasított bevándorlókat visszaszállítsák. . Immár tehát az Egyesült Királyság is tőrvenyadta fegyverrel tarthatja távol a rá nézve karos idegen elemeket és meg kell jegyeznünk, hogy ez a fegyver az az angol kózigazgatas biztos kezeibe van adva. És annyival több gyakorlati érteke van ott ennek a törvénynek, mert" Anglia ellenőizésének csak a kikötő állomásokra kell szorítkoznia. Őt a tenger vize választja el Európától ; Magyarország ellenben az európai népvándorlás legexponáltabb vonalán terül el. Galiczia Magyarországgal 109 mérföldnyi határvonalon van közvetlen területi érintkezésben. Tudjuk, hogy Galiczia közgazdasági életének foglalkoztató képessege kisebb, mint Magyarországé és emellett népsűrűségé jóval nagyobb. A népszaporulat s a mostohább viszonyok természetes nyouiasa alatt tehát a galicziai emberfölösleg ez ország szűk határain kivül keres érvényesülési tert. De hová menjen ? Fölötte északon Oroszország rosszul fogadja a neki nem tetsző jövevényeket és amint tapasztaljuk, időnként a már bent élő orosz zsidóság ís nagy csoportokban kél ulra, hogy vendégszeretőbb tanyát keressen. A kis Romania középosztályát példátlan erélylyel vedi minden idegen ellen, külföldieknek nem szolgáltatja ki földjét és iparát, sőt annyira megy, hogy idegeneket egyaltalan nem honosít. Amerika és ujabban Anglia is szigorúan megrostalja a jövevényeket, különben ebben az irányban a teljesen vagyontalan elem már a költséges tengeri ut miatt sem terjeszkedhetik. Ott e szerint meslerseges sorompjk várjak a jövevényt ; a nyugati kuiturallamokban pedig természetes sorompot em.l érvényesülésé ele a fejlettebb nepkultura és a nemzeteknek a miénknél több önczéllal berendezett élete. Hova menjenek tehát a kelet és az észak asztalaitól kiszorított vagy elűzött proletárok ? Hol talalnának kedvezőbb érvényesülési tert, mint Magyarországban, ahová nyilt országút vezet, ahol minden idegen szívesen látott vendég, ahol minden darab föld eladó és minden nemzetbeli altal egyformán megszerezhető, ahol a társadalom szétforgácsolódott és a természetes vezetők letörtek, ahol a nép a szabadság altal edzett nyugat törvényéi alatt áll, de maga keleiiesen elmaradott, mert az önallósagnak s szabadsagnak ujabb keletű eszközeivel okosan élni még nem képes és ahol, mint a közelmúlt tapasztalatai igazolják, megeshetik az, hogy itt alig fetmelegedelt jö.uvenyek, kik meg nem is állampolgárok a vagyonszerzés immorális utján haladva, egész falvak népe lölött megüttethetik a dobot és hivatalos segedkezéssel tehetik hajléktalanná a magyart. Valóban, Magyarország ma arra van predesztinálva, hogy kelet és észak proletárjainak gyüjó medenczéje legyen. A geográfiái fekvésüknel fogva és berendezkedésünk tökeletlensege miatt rank mért ezen hálátlan és végzetes szerep ellen azonban a legmélyebb aggodalommal kell tiltakoznunk. Kegyelmes Ur! Ha pusztán a nemzeti erdek egyszerű parancsszavára hallgatnánk, akkor nyomban kaput kellene zárnunk az északkeleti bevándorlás előtt. Mert a tapasztalat bizonyítja, hogy hasznos elemeket onnai: nem kapunk, olyan értékes erők onnan nem származnak hozzánk, amelyek akár ipari, akár kereskedelmi, akár mezőgazdasági téren nyereséget jelentenének. Azon tegernyi panaszszal szemben, mely az úgynevezett galicziai bevándorlás nyomán kél, semmiféle előnyt ez a beözönlés a mi javunkra fel nem mutatott, hanem a balkövetkezmények elszenvedésének egyetlen mentő erve volt és van csupán és ez az érv az emberszeretet. Hat hiszen emberileg te'jes részvetremeltó az a szegény keleti kazár, kinek neui adott a végzet boldog hazát. De ha a bevándorlók által ellepett határszéli varmegyékbe utazva, összehasonlítást teszünk jövevény meg az őslakó sorsa, küzdelmes kilátasa között akkor még az emberi részvéthez is a versenyben gyengebb és elnyomattabb hegyvidéki magyar vergődese, reménytelensége es boldogta ansága És ekkor kiköpött. — Hát akkor miért néz folyton ? — Mert szeretnék magától valamit kérdezni. Éiesinami már akkor /osszat sejtett, apa pedig vasvilla szemekkel nézett Dúsára. Kempelen bácsi azonban biztatta Dúsát, hogy csak kerdezzen tőle akármit, ő valaszolni fog. Dusa ekkor ősszeránczolta a fekete szémöldökét és a fénylő macskaszemével olyan erősen nézett a rozmárbajszu bácsira, hogy magam is megijedtem. Csendesen mondta : — Megjelent magának álmában már Suskovics néni ? Erre nagy ijedtség támadt a szobában és én azt hittem, Kempelen bácsi mindjárt kiveszi a töltött revolvert és agyonlövi Dúsát. Édesmama azonban kivezette Dúsát és büntetésül nem adott neki gyümölcsöt, pedig Du sa vendégünk volt. Engem is kikergetett apa, de ez nagy igazságtalanság volt, mert én meg se mukkantam, sőt aznap véletlenül igen jól viseltem magamat. Dusa azonban igen dühös volt, hogy nem kapott gyümölcsöt és egyre azt mondta nekem, hogy ezt nem viszi el szárazon Kempelen bácsi. Két napig dühös volt, mert nem eresztették az ebédlőbe, hanem külön teritettek neki a gyerekszobában, akkor aztán kész volt a bosszúállás terve. Estére végre is haj tolta és én segítettem neki, bár nagyon féltem és ellenkeztem, mégis segítettem neki, mert a mit ő akart, azt mindig megtettem. Az urak egész estig vadásztak és künn a tarlókon zsivány pecsenyét sütöttek, úgy, hogy mikor hétkor hazajöttek, mijd leragadt a szemök a nagy fáradtságtól meg a bor.ól és tüstént ágyba feküdtek. Éde-inamia húgaimmal odaát \ olt Szómbathyéknál teán, d; Dúsát és engem nem mertek magukkal vinni. És ekkor hajtottuk végre a tervünket. Dusa kibontotta a haját, az arczát befehérilette lisztporral és korommal nagy fekete karikát csinált a szeme köré, aztán egy fehér lepedőt vett magára, mint a kisértetek szokták. A fekete kandúrt bepólyázta egy gyerekpólyába, de a farkát künnhagyta, hogy megfoghassa a kezével. Én pedig magamhoz vet-