Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 1-25. szám)

1900-03-04 / 9. szám

1 IS I lí V I 1) » K Hazafiság és kivándorlás. III. Eu nem csodálkozom azou, ha mai időben, még már a kisgazdák is hivatalokra kacsingatnak. Már t. i. a milyen hivatal nekik való. Menekülni akarnának a haszon nélkül valu gazdálkodástól, ugy gondolkozván, hogy a hivatalokban már esőstől jön az áldás. Persz.-, hogy az ember magával czipeli rong>ait, bármerre bukdácsol, de mégis be kell vallanunk, hogy a magyar kisgazdák helyzete cseppet se irigylesre inéltó. Azokból a közterhekből, melyekről legközelebb irtam. aránylag legtöbb jut a kisgazdára. Ez a dolog természetében rejlik. Bárminő foglalkozás, vagy üzlet, legdrágább kicsiben. A 10—20 holdas gazda, rendezett gazdasági es erkölcsi viszonyok között is, orczája verejtékével eheti kenyerét — a biblia szerint. Hat még a hol annyira zavarosok a viszonyok, közgazdaságilag is, erkölcsileg is, mint jómagunknál! Ezekről is nagyon érdemes megemlékezni, mert különösen az utóbbi időben oly tömegben léptek föl ezeu közgazdasági és erkölcsi bajok, hogy ezek még iukább rákényszerítik a lol«lnépét a kivándorlásra. Ismétlem, hogy a mi népünk uagyou tudatlan a gazdálkodás viszonyaiban és eszközeiben. De hát a mi kicsit termel, azt sem tudja értékesíteni. S ha a nagy gazdák is örökösen panaszKodnak a börzék és külüuféle ringek kizsákmányolásai miatt, hát akkor mit mondjanak a kisgazdák, kik valóban szinte kegyelemre vannak kiszolgáltatva sokszor az üzérkedésnek és kényszerítő viszonyoknak. Micso a természetellenes és megbéuito dolog az, hogy a nyíregyházai piaezon, a terménykereskedők magok szabják meg az árakat s a kisgazda ugy kénytelen adni, a hogy veszik. A terménykereskedő, saját megélhetése és boldogulása érdekében, a termelőt nem tekinti egyébbnek, mint puszta eszkőznek saját javára s igy amellett, hogy termelő és közvetitő, mint ellenségek állanak egymással szemben, e természetellenes viszonyban mindig a kisgazda húzza a rövidebbet; de a kereskedő is ugy tesz, mint az egyszeri vadkan, a mel\ kitúrta a makkot termő tát. Aztán mai időben, a legutolsó kis íalubau is elterjedtek már azok a kis kereskedők, kik előre is megveszik a terményeket, persze kétharmadrész, vagy téláron. S az a szerencsétlen kisgazda, ha learat, vagy letöri tengerijét, nem a piaezra szállítja fölöslegét, hanem sokszor vetőmagját is kénytelen átadni s a jövő terményére venni fel pén/t mindennapi megélhetésére. Igy aztán naprólnapra szorul a hurok a nyaka körül. A mit ó elád, az előállítási áron alól adja s a mit vesz, a napi fogyasztást, ruhaneműt, mindent drágábban vásárol, legtöbbször kontóra azokat is. Ezen általános okokhoz, helyi okok is járulnak, anyagiak és erkölcsiek egyaráut. A gazdálkodás jövedelmezőségéie, legelső tényező, a marhatartás. Most már kezdik a kisA „NYÍRVIDÉK" TARCZAJA A szereleni élete.*) Konferenczia Küry kisasszonnyal. Az avakmerő ötletem támadt, hogy Küry kisasszonytól kérdezem meg: mint itéli meg egy leány a Stendhal hires elméletét, a kristallizátiót? Megvallom, későn támadt ez a gondolatom, előbb tekintélyes természettudósokkal, nevezetes asszonyokkal — kiknek semmi okuk nincs tagadni, hogy e tárgyat ismerik — minden féle elismert szakértőkkel akartam konferálni a szerelem életének e legfontosabb megállóhelyéről. De izgatott az uj gondolat merészsége és abban különösen egy: az, hogy mikor a szerelem kezdeti korszakáról akaruük valami szép és lényeges bizonyságot megtudni, abban a legfőbb szakértő mégis csak egy leáoy. Dd egy olyan kisasszony, akinek szabad e témáról a nyilvánosság előtt nyiltan beszélni, aki abban a helyzetben vau, hogy ez alaptevő érzést száz formájában ismerheti, tapasztalásból, azaz látásból, játszásból, Ítélhet ezekben roppant fenső séggel és ezek mellett, magáuutoD, még maga is érezhet, még pedig oly naivitással, mint egy pásztorleány. Mondhatom, beleszerettem a gondolatba, hogy az ő véleményéi halljam ebben a dologban, amelyet a kisasszony oly gyönyörűen testesít és eszményit, mert mi más az összes színdarabok tárgya, mint a szerelem kristallizátiója ? Egy emberpárnak, a nőcskének, meg a férfiúnak az ő képzelődése arról, hogy igy ugy milyen jó együtt, egyért, egyben és mekkora boldogság ezt az állapotott a lehetőség határain belől állandósítani Mert igy áll ez a dolog és nem máskép: vau két fej, okos vagy bolond és azok miudegyikébeu két-két szem. Ezek kölcsönösen meglátják egymást és a fejekben, a látott alak képe körül megkezdődik a csudás jegeczek lerakódása, ép ugy mint a salzburgi sós forrásba dobott gally körül. A képzelődő erő a gyémántok és ékkövek miriadjával vonja be az eredeti alakot, ugy, hogy az *) Mutatvinj Bródy Sándor .Fehér könyv, czímü művéből. gazdák abbahagyni az ugar-rendszert, 8 ezzel ha teljesen meg nem szűnik is a marhatartás, de a minimumra száll. Ez is egy végzetes baj. Ezelőtt az ártereken legelök, kaszálók voltak, ma már felszántanak mindent s az ilyen oktalan, vagy okszerűtlen egyoldalúság, megtenni keserű gyümölcsét. Mert csudálatos és győnyörteljes egymásrahatás van az Isten világában, mindenütt, anyagiakban, erkölcsiekben egyaránt! Az igavonó jószág, nemcsak száut és húzza a terhet, hanem közvetíti a föld tápláló elemeit s mig egyrészről öt táplálja a föld, ő is táplálja a földet, mindketten pedig az embert. A hol marba nincs, sertés nincs, és más ilyen házi állat, ott a gazdálkodás csak egy kenetlen szekér, siró nyikorgással hull szét. Ily körülmények között folyvást fogy a kenyér s nő a szegénység. S a szegénység olyan mint a parlagon hagyott föll: a haszontalan, mérg-s gyomok, ártalmas férgek tanyája! A szegény gazda szivében is, h zában is, felburjazik az erkölcsi méreg számtalan faja. A szeszes italok fogyasztása általános és rendszeres lesz Ennek folytán testi szervezete gyengül, értelmi ereje hanyatlik, gyermekei korán megérnek a halálra. „Egyik bűn, a másiknak anyja." A kártyázás péuzre, már nem űri passzió többé, leülepedett a fenékre is, tniut a borsepró. Napszamos ember, kisgazda ember, kártya mellett éjszakázik, ünnepel, s elalussza a reggelt, uemcsak a hajnalt, s átásitozza a nappalt. Nem a gazdálkodás teendőire fordit éber figyelmet, hanem léha kompániák után lesi az alkalmat. Aztán egy kicsit isznak, egy kicsit kártyáznak, egy kicsit összetnarakodnak, s a nyíregyházi kir törvényszék folyosóján ácsorognak, czivakodnak. S a hazafias képviselő-választásoktól ugy eltanult már a nép is, a hazafias evésivást, haudlirozást egymás bőrire, hogy a falusi csősz, koudás, kisbiró, ha hivatalba akar jutni, először is a szájas korteseket pálinka/tatja, azután a tisztelt választókat, akár csak a megyebizottsági tagok választásánál, hogy egyebet ne említsünk. Ehez jön az új tnódi hazafias lutri: az úgynevezett osztály-sor-jaték. Ezek a népboldogító jó pesti bankárok ugy beléjükkolták már a legutolsó naps/.ámost is az osztály-sorsjátékba, hogy az eczetre valóját is lutriba fekteti 8 álmodozik a százezrekről, melyeket biztosan tnepnyer. A posta alig győzi széthordani a felhívásokat a tekintetes és nagyságos birtokos uraknak, sokszor a sor.-jegy is benne van a buta gimplikuek száut lep vesszők között, oly körmönfont ésszeinérmetlen rábeszéléstől duzzadó prospektusok mellett, hogy az örökös pénz«avarbau kiulodó kisgazda képtel-.'u ellenállni egy próba megrendelésnek. Ily uton is százak váudoroluak ki egy faluból, szaporítván az anyagi és erkölcsi nyomort. S ha ide jut a kisgazda, két ut áll előtte. Vagy elzüllik, cselédnek, dohányosuak áll — egyikre sem levén alkalmas külombeu; vagy vándorbotot véve kezébe, vagyonának utolsó romjaival, útlevéllel, vagy anélkül, itt hagyja e haza földjét, ahol — s/.égyeli a munkát. Mert abban tökéletes igazsága van Öóröinbei Péter esperes urnák hogy ha a mi magyar kisgazdáink, munkásaink, itthol olyan munkát végeznének, mint Amerikában végeznek, Csakúgy megélhetnének itthol is s amellett itt terem a világ legédesebb kenyere ... De mig a kivándorló magyar ottki it bányába, napszámba, aljas munkákba áll a/.onnal s baromként búzza az igát, — itthol a kinek egy pár köblös földje vau, fuvarozik, korhelykedik, Kölcsönt-kölcsönre kunyorál, de próbálná csak valaki napszámra hivui, vagy utasítani, aligha becsületsértési per nélkül maradna e vakmerőség. És e helyzeten mindenáron változtatni kell. A kisgazdák, a magyar népnek legértékesebb része. Önmagában is, hazafias szempontból is Egy értelmes, becsületes, szorgalmas kisgazda osztály, a magyar nemzet, a magyar haza, legerősebb bástyája. Ezek tartanák, "Átl ászként, a magyar földet. Ha ez az osztály elzüllik vagyonában. erkölcsében, — hozhatnak aztán bölcs torvényeket. Budapesten is, a vármegyeházákban is; építhetnek kaszárnyákat, kórházakat, fogházakat, még iskolákat és templomokat is; szaporíthatják a hivatalokat fent is, lent is: homokra épül Magyarország háza! E mellett tanúskodik az egész világhistória. S itt lép elő az igaz hazafiság, mint egy égi Nemtő, mint Hungária soha nyugtot nem engedő lelkiismerete, mely kér, könyörög, követel, tauácsol, utat mutat s az égre irja föl villám betűkkel: ha azt akarod, hogy polgáraid szeressék a hazát, tedd a hazát szeretetre mélt óv ái' Ez az igaz hazafiság, ez a termékenyítő hazafias muuka Erről a hazafias munkáról is vau egynémely nézetem és gyakorlatom, amelyet elmondok majd más alkalommal. Tudóin, hogy másoknak is van. Álljunk össze lélekben, kiki ott, a hol él, a mely körben múkodik, minél többeu, észszel, kézzel, közös védelemre közös segítségre: ez lesz a legbiztosabb sorompó a magyar határon! Andrásy Kálmán. Nyaraló telep a Sóstón. Vármegyénk alispánja február 25-én egy minden izében életrevaló H nagyon actuális terv megvalósítása érdekében hívott össze egy értekezletet, annak bizalmas megbeszélése végett miként lehetne hatályos társadalmi mozgalm it megindítani az irányban, hogy a Sóstón egy uyaraló tehp létesíttessék. Mindoyájao, de különösen a város tisztviselő és hasonló foglalkozá-u lakosai, régen érezzük égető szükségét anuak, hogy a forró nyári hónapok elől, egy pormentes, üda levegőjű, csendes és közelfekvő nyaraló telepre voi ulhassuuk el. Ezeu közszükséglet kielégítése több izben megkiséreltetett, de bizonyos, főleg anyagi okok miatt soha sem sikerült. Maga a Sóstó fürdő ezideig combinátióba véva nem volt egyrészt távolsága, másrészt, valljuk meg őszintén, kezdetlege?, rendezetlen állapota miatt. maga se ismerne többé magára. 0>y becsessé, fantasztikussá és nagygyá lesz, hogy többé el sem fér az elmében, betölti egész lelkedet, benyomul a szivedbe, áthatja idegreuszeredet, elárad a legkisebb vérsejtbe is. Bolondos, parodisztikus színdarabokban, nem a komoly érzelmekre alapított színházban: Küry kisasszouy oly tökéletességgel mutatja be ezt a megragadó folyamatot, hogy nincs sem a színházban, sem más komoly intézetben, aki hozzáfogható lenne. Sem okom, sem jogom kutatni, hogy ebben az ábrazolgatásban mennyi érdeme és mennyi része van eredendő természetének és nem bánom, engem nem zavar, ha igaz is az a róla terjesztett babona, hogy szivében hideg, a szerelemre kép'elen és anuak szentségét csak alárendelt eszköznek uézi, mint csaknem minden nagy primadonna. Azt tudom, mert látom, hogy még akkor is, ha csak e^y fiuruhába bujt szép kövér asszony, vagy valami Itetlen sovány tök kolop is a partnere : egész lényéből szinte érezhetőleg és láthatólag árad ki a hőség és egy — csupán mímelt — csókja igazabb, jelentőségteljesebb és erősebb, mint tl< szerelmes asszonyé egybevéve. Sőt néha, ha asszouyszerepeket játszik, már oly erős, hogy a festék alaitt látom, amint gyeugéu elpirul, no de a tár.-a sem marad objektív, de még a közönség sem. Sőt magamat is — akinek a színház illusiót nem igen ad, hanem inkább rombolj i benuem — az önök szegény szolgáját fs — akárhányszor zavarba hozott és megdöbbentett az a képzelt és játszott szerelemnek ez a perzselő élénksége. Hogyan, egy leány, aki, ha mindent tud is, nem tud semmit, ily emberfölötti intuiczióval bír, látja, megragadja és csinálja azokat a dolgokat, amelyekből bővebb felvilágotitást csak akkor nyerhet, ha már férjhez ment: sőt mindjárt akkor sem, hanein majd öt- 11 évvel az esküvő után. (Attól függ, kinek milyes és milyen férje vau. Nem kövér, kicsi ós szőke-e, mert akkor nem tudj i meg soha!) . . . Tehát fölkerestem Küry kisasszonyt. Azzal a tisztelettel közeledtem hozzá, amelyet itt mástól is megkövetelek az ő számára és amelyet megérdemel, mert nem könnyű harezok és nem erőtlen, de nem is nemes intriguák után végkép kivívott magának. Végre is az első, a legfőbb operett-primadonnának lenni ebben az országban, ahonnan a másodranguakat elviszik külföldre csillagnak, elsőnek: nem kicsiny dolog. Dd kicsiny ahhoz képest, hogy mily j-dentőséee, értéke és sajátossága van annak, ha valaki, mint Küry kisatzíony : a legelső operette-primadonna ós az is marad, habár ügyszólván zárdai életet él, vagy legalább is olyant, mint egy más úri leány, aki régi módi szerint egy helyhez nőve — miut valami délszaki virág — várja' amig eljön az a nyomorult, az a gazember férfi, aki feleségül elveszi . . . Megállítom a tollamat, amely szüntelenül másról beszél, mint a miről kérdik. Úgy látszik nehezen, biz©* nyos elfogódással lépek be hozza. Meg vagyok hatva, sohasem voltam még énekes primadonnánál és a kisasszonyhoz is körülbelől tíz éve készülök. Sőt czivilben, közelről nem is láttam még soha, részint a velem született félénkségból, de talán még inkább azért, mert reudszerint mulatni szoktam azokon a férfiakon, akik — forrókat lélekezve — amig a maguk tengelye körűi forognak, körbe körbe ugrálnak egy eszményi női Don Jüan előtt. Sokszor hillottam a kerge birkához hasonló keserves bégetétüket, sokszor nevettem — de egyszersmind bosszaukodtam is azon, amint a kigyó bűvölő pálcza működik: „Oh Mája, Máji !

u És egyszerre nevettem és könyeztem azou, amikor daliás fiatalemberek a kigyó bűvölő színésznő énekére, szavára és parancsára összezsugorodtak, mint a Nap és Hold öreg herczege és amikor azt hitték, hogy már ott vannak a mennyországban: egy piszkos galambdúca tetejéo ágaskodtak és veszekedtek; a létra pedig, amelyen lejöhetnének, nincs sehol I Azonban az irodalomért — és különösen a tudomáuyért — sok mindent megtesz az ember. És más egyébről nincseu szó, amire szükségem van, ez egy interview. Lshet, hogy oly benső és becses részleteket fogok a kisasszonytól hazahozni, hogy a lélektan örök