Nyírvidék, 1894 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1894-01-21 / 3. szám

és tűzrendészet úgy nemzetgazdasági, mint emberbaráti szempontokból oly nagyon szükséges fejleszteset, a hazai é« külföldi viszonyoknak mentől kiterjedtebb körben való folytonos, szakszerű ismertetése és alapos megvitatása a legjobb eredménynyel mozdítván elő: indíttatva érzem magamat, hogy a Brener Szilárd és Markusovszky Béla a székes fővárosi hivatásos tűzoltóság segédtisztjei es elismert szakírók szerkesztésében és kiadásában Budapesten megjelenő és már 5. évfolyamába lépő „Tűzrendészeti Lapok"-at. mint alkalmas szakközlönyt a törvényhatóság kiváló figyelmébe és pártfogásába ajánljam. Nem kétlem, hogy e szaklap előfizetésekkel való támogatása, a szakismeretek kívánatos haladását és népszerűsítését fogja eredményezni. Budapesten, 1893. évi deczember ho 2 t-én. Hieronymi. Szabolcs vármegye alispánjától. 240. K. 1894. Nyíregyháza város polgármesterének, es a községek elöljáróinak. A kisvárdai járás főszolgabírójának 4963/893. sz. jelentését közhírré tétel végett másolatban közlöm. Nyíregyháza, 1894. január 8. Miklós László, alispán. (Másolat.) 49(53/893. K. Körözvény. Grosz Mór demecseri lakos kárára a mult hó 14-én egy db 4 éves, fehér szőrű és egy db 4 éves, barnás szőrű, mindkettő fenálló szarvú s baloldalán G. M, bélyeggel jegyzett ökör elbitangolt. Kisvárda, 1894. január 4. O'.chvíry, szolgabíró. 49

0. K. 1894. Szabolcsvarmegye alispánjától. Értesítem, hogy Nagy-Kálló községben Dániel József ottani lakos kárára egy db ló takonykór miatt f. hó 8-án kiirtatott s ez okból a nevezettnek egy db lova takonykór fertőzés gyanúja miatt zár alá helyezteteLt. Nyíregyháza, 1893. január 13. Miklós László, alispán. 51894' Szabolcsvármegye alispánjától. > Hivatkozva az 1892. évi deczember hó 19. kelt N817. számú értesítésemre, tudomására hozom, hogy Veresmart községben egy db ló a mult évi decz. hó 30-án veszettségben ismét elhullott, s ez okból az ezen község állat-állományára elrendelt zár meghosszabbíttatott. Nyíregyháza, 1894. január 13. Miklós László, alispán. r—^^— Szabolcsvármegye alispánjától. A községek elöljáróinak. A kereskedelemügyi ra. kir. miniszter úrnak a 80°, u eczetsavat tartalmazó eczetlé vasúti szállítása tárgyában a magyarországi vasutak igazgatóságához intézett 879 17/93. számú körrendeletét másolatban közhírré tétel végett közlöm. Nyíregyháza, 1894. január 2. Miklós László, alispán. (Másolat.) 87917/9,3. Szám. Kereskedelemügyi ni. kir. miniszter. Valamennyi köztorgalomra berendezett és önállóan kezelt vasút igazgatóságának Kétség merülvén fel az iránt, váljon a Magyarországban is gyártott 80'/,, eczetsavat tartalmazó eczetlé vasúton való szállítása mily féltételekhez legyen kötve: a es. kir. osztrák kereskedelemügyi miniszter úrral egyetértőleg, kivel ez ügyben éttekeztem, ezennel kisérletkepen megengedem, hogy 20", „, vágy ennél kevesebb vizet tartalmazó eczetsav, mely lényegében azonos a „S

1)"/,, eczetsavat tartalmazó eczetlé" elnevezés alatt forgalomba hozott czikkel, a vasúti üzletszabályzat B) mellékletének XV. pontja alatt foglalt felA NYÍR VIDÉK TÁRCZÁJA," Félbemaradt sport. Megint uj sporthoz kaptam kedvet, korcsolyázni tanulok. Nota^bene, az ujabb időkben szenvedélyes sportsman lettem. Már legalább annyibau, hogy a világon mindenféle sporthoz, a fütyörészéstől kedve egészen a gőzfürdő rendszeres látogatásáig, nagy hajlandóságot ós a mi fő, határozott hivatottságot érzek magamban. Mert ez is sport, mind a kettő, még pedig az egyik & keidet, a másik a vég, s a kettő közölt v»n a sportnak többi neme valamennyi mind. Méltóztassanak elhinni, hogy szilárd meggyőződésem szerint a világ valamennyi sportsmanjóben a fütyörészés jelentkezett először, mint ellenállhatlan szenvedély. S)hi máskor nem olyan boldog az ember, mint mikor félig meddig tudtán kivül fütyörészget, akár az utczáu, akár otthonában. Es a ki egyszer vágyat érez, kedvet kap a fütyörószéshez, csakhamar annyira rabja lesz, hogy többé szabadulni sem tud egy könnyen szokásától. Magamról tudom. A gőzfürdózés a másik szélsőség, — nem az időrend, uem is a jelentőig tekintetéből ugyan, de mint okszerű következése minden egyéb sportnak. Ám mu tasson nekem bárki is igazi sportsmaut természetesen engemet sem véve ki — a kiuek a gőzfürdózés szenvedélyóvó nem válik? Előbb e, vagy utóbb, — az más kérdés. De nem ls erről akarok én most vultaképen értekezui, hanem legújabb sportommal dicsekedni. Azt már, ha jól emlékszem, megmondtam, hogy legújabb sportom a korcsolyázás. Hogy honnan kaptam .hozzá kedvet; bajosau tudnám megmondani. Csak ugy magától támadt. Azt hiszem, általánosan ismert tény, hogy bicziklizni már tudok auuyira, hogy nem minden tizedik lé tételek mellett, vasúti szállításra elfogadtassák. Jelen rendeletem 1894. február hó 1-én lép életbe. Budapest, 1593. deczember 21-én. A miniszter helyett: Reisstg, államtitkár. 1 8. Kórh. fö9Í Szabolcsvármegye alispánjától. A járási főszolgabiráknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községek elöljáróinak. Versecz város polgármesterének 9710,1893. szam alatt kelt megkeresését szabályszerű nyomozás s esetleges intézkedés végett másolatban oly felhívással-közlöm, hogy eredmény esetén arról Nyíregyháza város polgármestere közvetlenül, a községek elöljárói pedig illetékes járási főszolgabíróik utján hozzám jelentést tegyenek. Nyíregyháza, 1894. január 4. Miklós László, alispán. (Másolat.) 9740, ö93. Szám. Valamennyi megyei és városi törvényhatóságnak. Csordás Zsuzsánna városunk magán kórházában ápolt 35 éves Gyula (Békésraegyebeli) város születésű és állítólag Tars Sándor perkoszovai lakoshoz férjhez ment napszámosnő jelenlegi ferje utáni községi illetősége megállapítandó lévén, van szerencsém hivatalos tisztelettel megkeresni, miszerint nevezett áponcznőt és annak Tars Sándor nevű férjét törvényhatósága területén nyomoztatni, feltalálás esetén nevezetteket a férj közs. illetőségére vonatkozólag, valamint egybekelésük idejéről os helyéről körülményesen jegyzőkönyvileg kihallgatni s a férj illetőségét igazoló s annak birtokában netalán levő okiratok hitelesített másolatait a felveendő kihallgatási jegyzőkönyvvel együtt ide átküldeni, esetleg a nyomozás eredménytelenségéről e város tanácsát értesíteni szíveskedjék. Verseczcn, 1893. évi deczember hó _7-én. Seemayer, kir. tanácsos polgármester. Magyar királyi belügyminiszter. 92498. Sz Eln. Körrendelet valamennyi törvényhatóságnak. Több izben tapasztaltatván, hogy közhatóságok csupán azon okból fordulnak egyes iparczikkek beszerzése érdekében külföldi czégekhez, mert nincs tudomásuk azon hazai ipartelepek létezéséről, in>:lyek a szükségelt czikkek nek jó minőségben elfogadható ár mellett való előállításával foglalkoz iák : a m. kir. kereskedelemügyi miniszter úr összeálli! tatt.i azon hazaigyárak jegyzékét, a melyek uj iparágok.it liuuositollak meg és az 1881. XLIV. illetve az 1891. Xlll. t.-cz. alapj in állami kedvezményben részesülnek. Továbbá ügyelem uel azon jelentőségre, inelylyel főleg textil-iparunk fejlesztése bir, külön jegyzékbe foglaltatta az ország területén levő textil-ipari telepeket. Az említett kétrendbeli jegyzéket a törvényhatóságnak ./' a. idezárlan oly felhívással küldöm meg, hogy a szállítások kiírása és általában a szükségletek beszerzése alkalmával a jegyzékekben felsorolt haz ű ipartelepekre figyelemmel legyen és alintos hitóságait is megfelelőleg utasítsa. Budapesten, 1893. évi november hó ü-án. A miniszter helyett: lí. Jósika, államtitkár. (Másolat a 92498. Ein. B. M. szhoz.) Textil-ipari vállalatok jegyzéke. (VéjWessel Sámuel (készit pokróezokat is) Tata, Ligeti testvérek (készit pokróezo.

1; ti is) Veszprém, Putsca Sándor (csak pokróezokat készit) Pinkai'ő, Bauu Miksa Djbreczen, Nagydisznód! posztószövők társasága N.-Disznód, Fleischer Péter szövőgyára N.-Disznód; b) Pamutszövő: Haltenberger Rezső Igló, Starka Manó (lenszövő is) Késmárk, Herz Leó és lia (lenszövő is) Késmárk, Wein Károly és tsai Bussócz, Folbert Gottfried Segesvár, Lőw Vilmos painutszövő és festőgyár Segesvár, Frank Károly szövőgyára és festőtelepe Segesvár, Biumann Ferdinánd Szasi-Sebes, Első székely szövőgyár (lenszövő is) Szepsi.-Szt.-György, B dint János (lenszövő is) NagyEuyed; c) Lenszövők: Klinger Henrik (juteszövö is) Pozsony, pésre s uem is mindig j)bb oldalra borulok fel gépestől. Pedig alig négy hónapig gyakoroltam csak. A dolgok ilyetén állapotában megérlelődött bennem a gondolat, hogy korcsolyázni is megtanulhatok egy idény alatt. Meg is vettem a hozzá szükséges segédeszközöket: nóvszeriut egy pír korciolyát, egy pir czipit, egy ellenállhatlan telthez átló rövid kabátot, a hideg ellea jól kivattázva (tessék elhiuni, csak a hideg miatt va táztattam ki,) egy valóii hód-imitatió sapkát, egy pir bélelt bőrkeztyüt stb. stb. Iíy felszerelve már otthon a szobiban gyakoroltam magamit, ugy hogy felkötött korcsolyákkal, a nélkül, hogy székh;z, asztalhoz támaszkodtam volna, majd uem egészen biztosau járkáltam. A jégre első izben nappal nem akartam menni. D jlelőtt a gyerekek, délután a felnőttek előtt szégyeltern volna, nem azt hogy esetleg elesem, hiaem azt, hogy inig csak kezdő vagyok. M)gvárta n, míg az első kivilágítást hirdetni fogják a falragaszok. Akkor ugy sem fog látni senki.) Az is megérkezett. A Jiégpilya .világítva lesz", olvastam a zöld p'akátokról. Nosza toilettet csináltam és délután öt óra felé egy két kerekű fogaton kirobogtam a halyszínére. Ott sikerült, a nélkül hogy sokan észrevettek volna, „mezítláb" (értsd: korcsolya nélkül) a j ígpllya legsötétebb zugiba csoszognom. Ugy vert a kedves kis egyetlen szivem, mint — hogy nagyot ne mondjak, — mint egy, elszabadult gőzfavágó. (I yet ugyan ón m íg uem láttam, de hallottam elmesélni, hogy az elszabadult gőzfavágó nem mindennapi dübörgést szokott véghez vinni. Igaz, hogy nem is mindennap szabadul el.) Szóval a szivem hatalmasan dobogott. Annyira, hogy két i '.ben is a jobb lábra való korcsolyit akartam erőnek erejével a ballábamra csatolni s csak mikor magcseréltem, akkor vettim észre, hogy teljesen mindegy, akii-melyiket csatolom a jobb vagy billábamra, mert uem „féllábas." Nem tudom, hogy mélyen tisztelt olvasóim lábán, akár szo'Uak korcsolyázni, akár nem, volt-e mtr „éleDonner Adolf L.-Szt.-Miklós, Bloch Salamon Eperjes, Piimavesi, Sillerberg és Hoff nann Késmárk, Klein Lipót é; Harmann Késmárk, Wein Károly és tsai Késmárk és Ó-Lubló, Witkó József Podolin, Signarovits és tsa Podolin, Luvith és Weigner háziipari vállalat Namesztó; d) Juttaszövök: Első osztr. jutafonó szövőgyár rész. társ. Újpest, Első magy. jutafonó és szövőgyár Lajtha-Ujfalu; *) Kötőszövőgyárak: Krausz Mór Budapest, Első magyar kötő és szövőgyár részv. társ. Vácz, Sípos A. Gyula Kassa, Spóroch József Arad, Schwabe Ágoston Brassó, Herter János Brassó, Herter Károly Brassó, Tnaul János Brassó, Babos Elek Szeged. III. Zsinór és passzom ínygyárak: Wollak és Barkovits Budapest, Fischer Gusztáv utódai Budapest, Schön Jakab utóda Budapest, Külimayer és tsa Pozsony. IV. Watta árugyárak: Sonnerfeld Zsigmond Pozsony, Láng Krisztina fiai Pozsony, Frierschtachy János Pozsony, özvegy Kalenda Nándorné Kőbánya, Friedrich Gyuláné Budapest. V. Himzögyárak.- Miertarka György péphimző (ezelőtt Rődi István) Budapest, Mayer Sziegfried műhimzőgyár Késmárk. Uj iparágat meghonositó és állami kedvezményt élvező czégek jegyzéke 1882—1893-ig. Agyagipar: Mayer Péter Dobsina, Márvány gránit syenit kö ipar reszv. társ. Pozsony. Arany és ezüst ipar: Schraid G. Budapest. Élelmezési ipar: Mocznik Lajos Budapest, Gultmann Bernát és tsai Budapest, Rótschild Ignácz Késmárk, Back Ernő Hermann Győr. Faipar •. Schwob C. F. Lubachna, Sclunudt és Perlfaster KaránSebes, Racich és Ossoinak Fiume, gróf Forgách Gyuláné és Willasecca báróné Kokova, Hajdú Imre Kassa, Jekelfalussy Lajos Varchócz, Schwarz Nándor Zeupanje, Dávid Károly s fia Budapest, Jancsek János és tsa Rózsahegy, Leitinger F. és E. Brassó-Derestye, Freger és Frost AlsóHrabonicza. Fonó és szövő textil-ipar: Szepességi vászon fehérítő részv. társ. Késmárk, Meiszter Ede Budapest, Stausz és Melde Pozsony, Pueher Passuvalt testvérek Fiume, Rétay és Bányász Csepel. Hangszeripar: Kunossy Vilmos és fia Budapest. Papír és papíranyag ipar: Weisz és társa Budapest. Ruházati ipar: Schleifer Henrik Pozsony, Mechlovits Ferenczné Rákosfalva, Sohler István H.-Nánás. Tudományos eszleözök ipara: Neuhold János Budapest, Lwinberger 1. Budapest. Üvegipar: Karpelesz és társa Pozsony. Vas cs fémipar: Perci és Schacherer Budapest, Stepliani és Dietz Bazin, Weisz Berthold s Waufred Budapest, Első magyar csavargyár részv. társ. Budapest, Autony Lajos és fia Gölniczbánya, Marx és Grosmann Budapest, Első magyar betűöntő gyár részv. társ. Budapest, Fischer és Mika Budapest, Fegyver és gépgyár részv. társ. Budapest, Brüner J. L. Újpest, Walser Ferencz Budapest, Braun Rózsa és tsa Eger, Hirscli és Frank Budapest, Első magyar lópatkószeggyár Budapest, Friedlender, Müller és Taussig Pozsony. Schlammadinger testvérek Sz.-Fehérvár, Waszlovits József Stoór, Weisz Tivadar Borostyánkő. Vegyészeti ipar: Hubert és tsa Budapest, R.omitsch és tsai Újpest, Schottola Ernő Budapest, Dynainit „Nobel" részv. társ. Pozsony, Kurzvveil János és tsa Budapest, Grünwald és tsa Budapest, Klein testvérek Budapest, Dobiáschi József Arad, Müller testvérek Budapest, Bauthin testvérek TuriaBisztra, Győri szeszgyár és finomító részv. társ. Győr, Kossal I. Küsinicz (Horvátország), báró Popper Ármin Turó (Trencsénm.) báró Apor Gábor Altorja. Villamossági ipar: Ganz és tsa részv. társ. Budapest, Egger B. és tsa Budapest, Villamos izzólámpagyár részv. társ. Budapest, Jacottet és társa Budapest. " • Lapunk hátralékos előfizetőit tiszteleti tel kérjük, hogy a hátralékos előfizetési dijakat, a már megklldött utalvány-lapokon alulírott kiadóhivatalhoz mielőob megküldeni szíveskedjenek. Nyíregyháza, 1894. január 20. A „Nyirviclék" kiadó-hivatíiíu. tűkben először" korcsolya; hanem annyit tudok, hogy az én lábamon nem akkor volt először életemben, — hiljzen otthon már legalább huszonegyszer volt, — s még is olyan formát éreztem, mint ha még soha sem lett vólna. Éa azt hiszem, a iég volt az oka. Nagyon sikos volt. Legalább ón annak találtam. Annyira sikos, hogy valahányszor felállani akartam, mindannyiszor kisiklott alólam. Hol előre, hol hátra szaladt. Szinte dühbe jöttem. Da kifogtam rajta. Sarkamat a partnak vetettem, a korcsolyám orra elé a kezembe egy máig sem tudom honnan került galyat tettem, s igy biztosítva magamat az előre, vagy hitracsuszás ellen, saját lábaimba kapaszkodva, óvatosan, lassan felemelkedtem. U .óljára is egyenesen állottam, mint — hogy egy kissé régi hasonlattal éljek — „a Libáuon tornya, mely néz Dimaskus felé.* Ei ugyan nem Damaskus felé néztem, de azért a Libinon tornya előtt sem igeu volt szebb kilátás, mint előttem. M izgalmasabb semmi esetre sem. A pislogó lámpisok minduntalan változó világításában sötét árnyalakok, siklottak, keringtek, elóttem, egyesével, pírjával, csapatokbin, keresztül-kasul. Emitt egy karcsú férfi szélsebeseu suhan, elnyújtott egyenletes léptekkel futva körül a pályát. Amott egy lenge női alak ringatózva halad előre szeszélyes körökkel, egyedül, mígnem csakhamar eléri egy alacsony vállas ifjú rövid, h itározottJcsuszamlásokkal ós aztáu összefogózva lejtik tánezukat. Az ifjú nemzedék szertelen ós kápiáztató kanyarulatokkal hasítja a jeget; bátortalan leánykák egymást biztatva igyekeznek a körülöttük ezikkezakkozó gavallérokat hirtelen firdulatokkal kijátszani. Egy-egy önfelá dozó saladon kényelmes szánkábiu repiti titkos imidottjinik gardadímjit. Víg neveegélés, csengő kaczaj olvad össze a gémberedett ujju czigányok nótáival, és ón állok, bámulok miként a már emiitett torony, mig nem anynyira beleszédülök a zsongó látványba, hogy azon veszem észre magam: csak álltam, de már ülök. Kezdhetem elől. Elől kezdtem és újra felálltam. Nim néztem tovább mlsok után, esik az után, hogy mozduljak már magam i

s. Folytatása a melléli^tcu