Nyírvidék, 1894 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1894-12-16 / 50. szám

Melléklet a „Itfyirvidék" 1894. 50-ih számához. Ha lokális érdekeinkkel szemben mindenütt és mindenben életerős közvélemény formálódhatnék, akkor Szilágyi Dezső igazságügyminiszter szavainak, kijelentéseinek nyomáu voluáük; mert ez a közvélemény első sorban a vidéki s ijló-organumokban jutna kifejezésre; a vidéki sajtó által kerülne forgalomba a különféle vélemények megtisztult aranya: a közvélemény, ezen át érvényesülne a közakarat. Hozzá kellene ehez járulni mindenkinek szive, lelke, jobb meggyőződése szerint. Minden közügynek, minden közérdeket érintő mozzanatnak a helyi sajtó rostáján kellene megtisztulnia, mielőtt a foganatosítás stádiumába vétetnék. E< tenné erőssé, muukás erejűvé a közvéleményt, s adna tekintélyt a sajtónak. A vidéki közvéleménynek leghűbb tükre a helyi sajtó. A hol elevenen pezseg a közélet, ott élet vm a sajtó ereiben is, mert az életerős, pezsgő közélet folytonos éberségben tartja. De fájdalom, napjainkban kevés helyen van igy, ott hiába várjuk a sajtótól, hogy az teremtsen uj közéletet s alapot vessen a köré tömörülő közvéleménynek. Ha a hivatott tényezők akarata s az életviszonyok közt az egyensúly a közérdekek szempontjából talán kedvezőbben alakul, akkor talán tehetnénk néhány lépést előre a felé a megizmosodás felé, a miről Szilágyi miniszter valóban mélyre hitó lélekkel emlékezett meg s a mi fölött nem lehet eleget meditálni azoknak, a kik tudják ós belátják, hogy a vidéki sajtó erei egy nagy szivnek, a közvéleménynek meg-megdobbanása ut jáh nyerik a vért, az életet. Szabolcsvármegye a belügyminiszterhez. Az e hó 13-dikán tartott vármegyei rendkívüli közgyűlés a következő feliratot intézte a belügyminiszterhez : Nagyméltóságú m. kir. Belügyminiszter Ur! Köztud jmásu dolog, hogf az oly sokszor, és méltatlanul kifogásolt vármegyei közigazgitás egyik, mond hatnánk legfőbb hiáuya a szemelyzet szerfelett csekély számában es a tisztviselői kar túlságosan szeréuy javadalmazásában rejlik, mert egyrészt az évtizedes elótt megállapított s azóta csakis a legégetőbb szükség mérve szerint szaporított tisztviselői kar az évről evre hozott uj törvények ós felsőbb rendeletek által vál aira rakott teendőknek a megkívántató pontossággá!, alapossággal és gyorsasággal leendő eliutézéaere majdnem kepteleuué vált, másreszt pedig a más pályákhoz viszouyitot aszerfelett csekély javadalmazás a törvényhatósági szolgálatba lépett tisztviselőket,- ha magánvagyonual nem rendelkeztek, a me

3ólhetés bénitó gondjainak szolgütatta ki. Öuként következik tehát ezekből, hogy azon férfiú, ki felöstnervén a helyzet tarthatatlanságát, meg tette az első, kezdeményező hpést arra, hogy a közi gazgatás mostoha helyzete a lehetőséghez kepest javít tassék, az egész ország őszinte hálájára tette magát érdemessé, ürömmel látjuk ez idő szerint Magyarország belügyeinek élén ezen férfiút, a ki nap uap után tanúbizonyságot szolgáltat arról, hogy mennyire szivén viseli a közigazgatás érdekeit. Hiszen vármegyénk az égisz országnak csak egy csekélyke része ós mégis azon idő óta, hogy Nagyméltóságod a belügyek vezetését avatott kezeibe vette, hány és hány esetét tapasztaljuk az örvendetes előre haladásnak! 0 t van a kisvárdai közbirtokosság által felajánlott közkórháznak már már hajótörést szenvedett ü^ye, mely Nagymóltóságod bölcs intézkedése és elhatározási folytán lehető megvalósulást nyervén, vármegyénk felső vidékében, a szegény sorcu betegek ma már gyógyulást ós egészséget nyerhetnek. 0 t van azon mindenre kiterjedő gondoskodás ós erélyes eljárás, melylyel Nagyméltóságod a mult évben dalt kolera járványt szerencsésen a lehető legszűkebb határok közé szorította, s megjutalmazván az érdemeket, buzditólag hatott a jövőre nézve is. Ott van nagykállói régi székházunk Ugye is, mely épület háztartásunkban egy nagy, de ránk uezve inproduktiv tőkét képviselt és Nagyméltóságod által ez idő szerint már a törvényhozás hozzájárulásával is elmebetegek gyógyintézetéül kiszemel tetvén, hivatva lesz egy nagy, ors ágosan érzett hiányt pótolni. Nándornak is csak az otthon töltött héttel kellett tovább szenvedni nálamnál. Ugy látom, hogy a nemességét is visszakapta. Hanem az ezer forintot nem adták vissza: az ottmaradt a csendháborítás által okozott károk megtérítésére. Hát ez idáig egész humorisztikus történet volt; de most következik a szomorú része — rám nézve. A mint engemet elitéltek fogságra, az én lapom uak aj publikuma ugy széjjel szalad , hogy a második évnegyedre fele sem jött vissza. Megijedtek a tisztelt hazafiak, hogy odavész az öt forint, ha én ott rekedek; talán attól is tartottak, hogy most már a prenumeránBokra kerül a sor: azokat is rendre fűzik rabszijikra közcsend háboritás miatt. Mist már vesztességgel folytattam a lapkiadást. A regényemért sem kaptam semmi honoráriumot. Ellenben meg volt vele az a kegyetlen mulatságom, hogy a censor minden lépten nyomon lefoglalta a lapot a Tárczában folyó regény miatt; nekem aztán egyre-másra törülnöm, másítanom kellett benne: kihagynom Imámra azokat a részleteket, a mik szabadságharcára vonatkoztak, a mik hőseimnek a jelle mét kiemelték, megszöknöm a legjobb gondolataimtól, üresen hagynom a zösszekötő epizódok helyét. Soha még regéuyirónak keservesebb vajúdása nem volt a munkájával, miut nekem ezzel az elbeszéléssel, Irigyeltem a muszkairóknak a sorsát. Igy készült, szagatva, újra öszszefoltozva a „Politikai divatok.' A hírlapom közönsége pedig egyre apadt. írni sem mert már bele senki a neve alatt. Egyszer aztán lapom fópártolóját, Almássy Palt is elfogták, állítólagos összeesküvés miatt. Erre a többi pártoló hivek is itt hagyták a fővárost. Azért még folytattam a lapot, s vele együtt a regényt. Yolt egy kis költségem a szüleim után, az egy Ugyancsak Nagyméltóságod gondoskodása eszközölte ki a mult évben a törvényhozástól a vármegyék javadalmazásának felemelését oly czélbó

1, hogy a tisztviselői kar szerény javadalmazásának aráuylagos emelése által helyzetük javítható legyen! Mii napon tartott közgyűlésünkben Nagyméltóságodaik főispáuunkhoz intézett 19630/1894. és 101434/1894 szamu leirataiból ismét tauubizouyságot nyertünk arról, hogy Nagyméltóságod edligi gond iskodásánál meg nem állapodva, ujibb lépést tett a közigazgatás fejlesztése érdekében az által, hogy a jövő évi költségvetésbe jelentékeny összeget vett fel uj állások rendszeresítése s igy a munkaerő szaporítása czéljibúl. Ürömmel ragadjuk meg tehát az alkalmat, hogy Nagyméltóságod előtt őszinte hálánknak és elismeresünknek adjunk kifejezést, eddig tapisztalt jóindulatu gondoskodásaiért és intézkedéséiért s hozott határozatunkhoz képest tisztelettel felkérjük Nigyméltóságodat, miszerint egy IV. aljegyzői állásnak, egy közpouti írnoki állásnak és 7. járási dijnoki állásúak az állami jivadalmazás terhére leendő rendszeresítéséhez, kilátásba helyezett jóváhagyásával járulni s e tárgyban hozott, ide mellékelt határozatunkat becses figyelmére méltatni kegyeskedjék. Kelt Szabolcsvármegye közönségének Njiregyházán 1894 ik évi deczember 13 ikáu tartott rendkívüli közgyűléséből. A vármegye közönsége nevében Miklós László, kir. tanácsos, alispán. A millenium előjelei Budapesten. (Fővárosi levél — helyből.) A ki hébe korba a székes fővárosban megfordul, ismételten meglepetéssel tapasztalja, mennyit hilad ez a legifjabb világváros egy óv, sőt rövid hónapok alatt is. Most meg, Ingy a millenium következik, valósággal lázas izgatottsággal igyekeznek külsőleg is odajutni, hogy az ezredeves ünnepségekre várt idegenek mégis merjék, megemlegessék Migyarország fővárosát és méltónak tartsák a magyar nemzetet arra, hogy a művelt nyugathoz számittassék. Mert ma még elnézésből sem igen számítanak oda bennüuket, legfeljebb udvariasságból, a miben pedig nem sok köszönet vagyon. A mi a fővárosba vetődő vidékit természetszerűleg minden alkalommal első sorban meglep', az a'.on • unamos, sőt valósággal tüneményszerű építkezés, mely ott tapasztalható az állam, a város, egyesületek és magánosok részéről. Épitkezuek nyakra főre. A körutakon, a Kerepesiuton s egyes mellékutczákban is pilóta palota mellett emelkedik s idestova joggal lehet azt mondani, hogy Budapest a paloták városa, — csak az a kár, hogy például épen magáu a nagy körúton is, mely a városnak már is legfőbb utjivá, legélénkebb közlekedési és kereskedelmi erévé kezd válni, az épületek olyan egyhangú folytonosságban szoronganak egymás mellett, olyan kaszárnya kinézésű bérházak, hogy azokat ugyan menten elfelejti a szemlélő, ha talán egyik másik önmagában megtetszett is. És építkeznek nagyban Budapesten nem csak a föld felett, hanem a föld alatt is. Épen a nagy körúton végig építik a főgyűjtő csatornát. Szakaszonként 5—600 méternyi hosszú 3—4 öl széles, ugyanolyan mély óriási árok van kiásva. Az egyik végén ott bug, berreg a gőzdaru, mely a csatorna fenekén lerakott vágányokon odatolt apró, kiásott anyaggal telt kocsikat kiemeli s kiürítve visszaereszti, — a másik végén pedig kis faházikóban a gőzszivattyu távolítja el a vizet. M igában az árokban számtalan muokás kéz dolgozik a csatorna falazatán, melyben kényelmesen elvonulhatna egy gyalogezred. Az Andrássy-uton szintén földalatti építkezéssel vannak elfoglalva. Olt a földalatti villamos vasút készül. 0 t is 3—4 ölnyi széles, mély árkot ásnak, melybe beton alapzatou beton falakból és boltozatból álló alagutat építenek. Ebben a szilárd ós vízmentes alagútban fognak futni a villamerő által hajtott kocsik a Gizellatértől a városligetig, mindenütt a föld alatt; csupln a megálló helyeken lesznek lejárók hozzá. magyarutczai házban feküdt. A házat eladtam, az örökségemet rököltöttem e lapra, folyvást bízva a haza sor sának jobbra fordultában. De ez csak nem következett be. Aztán adósságra folytattam a lapot. Mikor már a nyomdai hitelem is teljesen ki volt merítve, mikor a nyomdászom nem akart tovább kontóra nyomatni, az előtt a kényszerűség előtt áltam, hogy a lapot megszüntessem. Megegyeztem Keménynyel, hogy a még hátralévő egy hónapra a H)n előfizetőit a Pesti Naplóval fogja kielégite ii. Barátaim mind belegyeztek az elhatá rozásomba. Miuden embernek ínsége volt. A buza ára leszállt két forintra (olvasd: 2 forint o. é.) A mely nap megegyeztem Keménynyel, másnap kellett volna aláír nunk a szerződést, az nap este kaptam egy táviratot Zichy Nánd>r:ói". „Lipjdit meg ne szüntesd, holnap reggel nálad lesze Már 8 órakor ott volt. Rivid volt a találkozásuuk. — Ámbár a lapod politikát nem osztom, pártodhoz nem tartozom, mégis nem engedem, hogy ez a lap megszüljék: mennyi összegre vau szükséged, hogy azt folytathasd? Mondtam neki valami összeget. Szó nélkül kezembe adta; nem várta hogy megköszönjem, eltávozott. Éu aztán folytattam a lapot, a jövő évnegyedben az előfizetők újból felsereglettek, nyomdászom vállalko zott az együttkiadisra, attól fogva a Hon virágzá-nak indult. Ezt az adatot kötelességemnek tartottam az emlékezetnek átadni! Ilyen viszonyok között ilyen kedélyhangulat mellett jött létre a „Politikai divatok" czimü regényem. Jókai Mór. A vámház-téren az uj Duna híd f djáróin'dolgoznak, az eskü-téren bontják a régi tűzőrségi laktanya épületét. A parlament palotájának kupolájából a vasgerendázat már készen áll, messze kiemelkedve a város fe ett. Hova lejlődött a magyar nemzet, mely ezredéves üuuepére ilyen alkotásokat fog felmutatni! B zony, hi a Feszty féle körkép alakjai megelevenülnének s beléjük szállanáuak azon ősmagyarok lelkei, kiket ábrázolnak, alig ha hinnők el, hogy ugyanazon nemzet nevezi magáénak e földet, a mely részére ők azt meghódították. Apropos! Feszty-körkép! Bimulattal, csudílattal, lelkesedéssel beszél mindenki e képről, a kinek látni alkalma volt, — hanem maga a kép minden leírást, minden magasztalást egyszerűen felülmúl. Azt már igazán nem lehet leírni: azt látni kell. Még a kit maga a kép eszméje nem tesz is szükségképen rajongóvá, nem tudja mit csudáljon jobban: az ügyes berendezést, a remek távlatot,^ a pompás csoportosítást, a mozgal mas életet, a kifejező alakokat, az élethű színezést, a legélesebb szemet is félrevezető természetességet? Ez a kép igazán máltó az ezrödév ílűnepához. D<3 hogy a kiállítás is méltó leend, azt a városligetben tapasztalható munkálatokból már lehet következtetni. Valósággal kivették formájából a városligetet. Az ember sajnálkozni kezd az egyik perczben a felett, a mit ott a fákkal, növényekkel véghezvittek; de a másik perczben, ha arra gondol, hogy ez a vandalizmusnak látszó cselekedet mi czélból történt, reményt merit s felteszi, hogy csak nagy c/.élokra hoznak annyi áldozatot. És csakugyan látja, hogy a tó vizét teljesen lecsapolták, — de csak azért, hogy az iszapot medréből kitisztítsák s az egész medenczét folyam kavicsosai burkolják be és u^y eresztik reá a Rikos vizét. A nagy szigeten már messze látszik az Alpár tervei szerint épülő történelmi csarnok szeszélyes és eredeti motívumokból megalkotott hatalmas épülete, mely közelebbről megtekintve bonyolodottsága daczára is hatalmas benyomást ébreszt. Most hogy épül, látni lehet, miként lehet régiséget alkotni, uj anyagból. A zöldesre festett bádoglemez például tökéletesen rozsdás réznek látszik. A drót hálóra vakolt durva cement, ügyesen alkalmazott repedéseivel egészen a régi, az idők viszontagságaitól megviselt templomok és tornyok külsejére emlékeztet. Még a cserép fedés is teljesen ósdinak tűnik fel. A kiállításra száut terület többi részén is serényen folynak a munkálatok. E^yik épületnek még csak a helye van megjelölve, a másiknak már tetőgerendái i» fel vannak állítva, mig a harmadik részére sváb munkások verik lefele a czölöpöket egyhingu énekléssel kisérve az ütéseket: „ámol auf, czvámol drauf!" stb. (Van magyar szövegük is, de az nem állji ki a nyomdifestéket.) Szóval Budapesten már miudeuütt látszanak külsőleg is a millenium előjelei, — v.ijjon mikor lehet ezt Szabolcsvármegyéből is elmondani, hol a különböző lelkes felhívások eddig elé csak nem teljesen viszhing nélkül hangzának el ? • J n. Az ib ányi ev. ref. egyhíz örömünnepe. Jól sikerült munkánk bevégzése után rendszerint az öröm és gyönyör édes érzete tölti el az emberi szivet, sőt azzal még meg sem elégszik, hogy csak maga örüljön, hanem hogy ez az öröm teljes legyen, még azt is meg kívánja, hogy mások is osztozzanak és részt vegyenek benne. Tegyük hozzá még, hogy az örömérzet mellett a hála és felbuzog az igazán müveit emberek szivében Isten iránt, ki egyedül juttathatja diadalra a becsületes munkát és igaz törekvést. Ebben van lélektani és erkölcsi alapja a nagyobb körre kiható, hosszabb időre való emberi alkotások — akár polgári, akár humánistikus vagy vallásos czéluak legyenek is azok — eredményes bevégzése után szokásos hála és öröm ünnepségeknek. Ilyen őrömünnepe volt f. hó 11-én az ibrányi ev. ref. gyülekezetnek s vele együtt sokunknak, kik a századvégi zavaros viszonyok és sok tekintetben fenyegető jelenségek között a javulást a valláserkölcsi élet felujulásától. teljes megerősödésétől várjuk. Nekünk, kik egyházaink életét figyelemmel szoktuk és szeretjük kisérni, nagyon fájdalmasan esett látni, hogy a közelebb lefolyt pár évtized alatt az ibrányi ev. ref. egyház mintha elszunnyadt volna, mintha nem igen akart volna semmit sem tenni — daczára a rendelkezése alatt álló eszközöknek, sem a nevelés ügyéért, sem a hitélet felvirágoztatásáért. Igy történt aztán, hogy az idő mindent alkoptató hatalma ugyancsak "rárakta az enyészet jeleit a gyülekezet legdrágább kincsére, a templomra és iskolára, melyek felette megavultak. Azonban jött a szerencsés fordulat. Az egyház pár évvel ezelőtt egy tevékeny, lelkes és másokat is lelkesíteni képes, tehetséges ifjú lelkészt kapott, ki az egyháztagok áldozatkészségét, jóakaratát feltudta ébreszteni s a tekintélyes számú gyülekezet csakhamar buzgólkodni kezdett. Tanuja ennek a teljesen kész, újból épült inposans iskolaház, a kor és törvény kívánalmainak, teljesen megfelelő két szép tanteremmel, tanuja a kivül-belől teljes díszben ragyogó templom és torony. Nagy volt tudjuk — az áldozat ; mint értesültünk az összes költség 10000 frton felül van, annak daczára, hogy a kincstártól a faanyagokat az egyház igen nagy kedvezménnyel kapta, de hát a munka is nagy volt és jól végeztetett. E nagy munkának befejezése felett érzett örömöt másokkal is megosztani s Isten kegyelmeért hálát adni, volt czélja az ünnepségnek. Nagyon természetes tehát, hogy az hálaadó isteni tisztelettel.vette kezdetét. Reggeli 10 órakór megkondultak a harangok s valami megható volt a mai sokak által vallástalannak tartott korban azt látni, hogy mint telik meg a templom hajója a hivő lelkekkel. Elöl jön a f. szabolcsi ev. ref. e megyének megjelent lelkészi kara mintegy 20-an az esperes nagytiszteletü Lukács Ödön ur vezetése alatt, azután a vendég hölgyek, férfiak, a helybeli gyülekezeti tagok s