Nyírvidék, 1891 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1891-10-18 / 42. szám

Melléklet a „Itfyirvidék" 1891. 42-ik számához. kérjük az illetőket, hogy ez utalvány lapokon, a kiadó-hivatallal szemben fennálló tartozásaikat sürgősen kiegyenlíteni szíveskedjenek, annál is inkább, mert ellenkező esetben, a lap küldésének beszüntetésével egyidejűleg, a hátralékok befizetését más uton is szorgalmazni fogjuk. A községek t. elöljáróságait, akiknek t. i. a Nyirvidékkel szemben lejárt előfizetési kötelezettségeik vannak, szintén és pedig sürgősen fölkérjük, hogy a fennálló hátralékos összegeket az alulírott kiadó hivatal czimére haladéktalanul küldjék be, mert a hátralékos községekről a tek. alispáni hivatalhoz kimutatást kell beterjesztenünk. Tisztelettel a „Nyirvidék" kiadó-liivatala. Kovács László. A nyíregyházi takarékpénztárnak, vármegyénk ez előkelő pénzintézetének s vele együtt városi közéletünk nek ismét gyásza van: Kovács László, a takarékpénztárnak 29 esztendő óta tisztviselője s 15 éven át vezérigazgatója, e hó 15 ón hirtelen elhunyt. E gyászeset széles körben keltette föl a lemélyebb részvétet s érzékeny nagyon a csapás, mely a takarékpénztárt vezérigazgatója Kovács elhunyta által sújtotta. Mint az első magyar ált. biztosító társaság debre czeni főügynökségóuek könyvvezetője hivatott meg Kovács László 1862-ben az intézet főkönyvelőjéül s e miuőségében 14 esztendőn át szolgálta kitartó buzgalommal és fényes tehetségeivel az intézetet. 1876. junius 8 dikán választatott meg vezérigazgatóvá s e tisztét, hogy mikép töltötte be, ide igtatjuk dr. Meskó Lászlónak, a takarék pénztár négy óv előtt megült jubileuma alkalmára irt művéből a következő jelle-mzetes sorokat: „Azt hiszem mindnyájan egyetértünk abban, hogy Kovács László működését részletesen jellemezni, s kiváló tulajdonait, egyenkint kiemelni felesleges munka. Hisz közülünk sokan már huszonöt óv óta tanúi a ritka buzgalomnak, az odaadó tevékenységnek, melyet teljes erőmegfeszitéssel s fáradhatlan erélylyel szentelt egyletünknek, s olyan, ki az ő működését személyes tapasztalatból ne ismerné, s a hála legmagasabb fokával elismerni ne akarná: egy sincs közöltünk. Ha valakiről, ő róla mondhatni el, hogy kitűnő működésének elismerése vérré ós csonttá vált beunünk, s ércznél maradaudóbb, mert elpusztíthatatlan betűkkel vau bevésve köztudatunkba, honnan hagyománykép fog átszállani nemzedékről nemzedékre s felelevenedni mindig,valahány szor a hű kötelességteljesítés példányképére lesz szükség rámutatnunk." Kovács László halála hirtelen és váratlanul következett be. E hó 15-dikén reggel, miut rendesen, pontosan megjelent hivatalában s végezte napi teendőit. Déli 12 óra után, a többi tisztviselők, kik az igazgató val együtt szoktak távozni az intézetből, jó ideig vártak reá, mig végre bementek hozzá s ott találták Íróasztala mellett, szókéről félig leborulva s haldokolva. Rögtön orvosért siettek, ki szivszélhűdést konstatálva, eret vágott rajta, de segíteni már nem lehetett. Rövid idő múlva kiszenvedett. A nyíregyházi takarékpénztár, igazgatója elhunytát következő gyászjelentéssel tudatja: A nyíregyházi takarékpéuztár egyesület fájdalomtól mélyen megilletődve jelenti: tekintetes Kovács László urnák, ezen pénzintézet alapítója, 14 évig érdemteljes főkönyvelője és 15 éven át a legkitűnőbb sikerű vezérigazgatójának gyászos elhunytát. Nyíregyházán, 1891. október 16. Béke lengjen porai felett s emléke áldott legyen örökké. Kovács László elhunytáról a család a következő gyászjelentést adta ki: — De nem hamis, csináltról, mint az, virágai grófnő, mint szalagjain a hamis szinek vagy a legyezőjén a hamis töröknő, — mint a milyeu kegyed is — — Eh! — szóit a grófné és gyorsan megfordult— Bocsánat — mondá Cézár. Tévedtem. Fejem zug. Oly erős illat van itt, hogy bántólag hat reám ! — Bravó! ez helyes, — mondá a grófnő, szép fejével bólintva s a legyezőt könnyedén mozgatva. — Tévedtem, kegyed nem oly hamis! Nagyon kegyes. Nem ígért nekem semmit és nem is tartott meg semmit. Az első látásból ítélem meg kegyedet. Változatlan maradt. Szerencsét kívánok! Van jelleme Laura grófnő, közömbösség a jelleme, az érzéketlenséget, ha akarjuk, vegyítve jókora hiúsággal. Szép jellem valóban, csodálom kegyedet! — Gondolja ön, hogy Realps Teréza nőül megy Mario unokatestvéréhez? — kérdé a grófnő némi unalmat árulva el. — Ugy látszik, hogy ez a házasság kegyedet jobban érdekli, miut az én összefüggés nélküli bókjaim! Jobb volna, ha színházba menne, grófnő. — Köszönöm, itthon is maradhatok. Ha akar itt maradhat ön éjfélig. Én itt szórakozom! — Mi Hrná kegyedet sírásra fakasztaui, Laura grófnő? — Ön nevemen szólit. Azt kell gondolnom, hogy . . . ezt lassan, hidegen mondá, erősen tekintve Cézárra. — Azt kérdem Mormile grófnő, mi fakasztaná sírásra ? — Nem tudom, nem tudom. De valaminek kell lenni. Meg fogom találni. — És nekem meg fogja mondani? — Talán. Öu örvendene, ha sirni látna ? — Nem fogom látni, — felelt Sanseverino lehorgasztott fejjel. — Bah! szólt a grófnő és vállat vont. Felállt, hogy felöltőjét magára öltse. Kovács Erzsébet és férje Kovács Gerő, valamint gyermekeik: Etelka férjével és gyermekeivel, Bella, Elek nejével, Sándor nejével ós gyermekéve!, Győző.. Kovács Teréz, Kovács Sándor nejével és gyermekeivel, Kovács Ferencz nejével és gyermekeivel, Kovács Károly nejével és gyermekeivel, Somogyi Paulina, Somogyi Gyula nejével és gyermekeivel, az összes rokouok nevében is, mélyen megszomorodott szívvel jelentik, hogy a legjobb testvér és rokon Kovács László a nyíregyházi takarékpéuztár vezérigazgatója, f. évi október hó 15 én szélhűdés következtében hirtelen elhunyt. — Földi maradványai f hó 17-én d. u. 4 órakor fognak az ág. ev. egyház szertartása szerint a pazouyi utczai sírkertben öröknyugalomra tétetni. Nyíregyházán, 1891. október 16 áu. Áldott legyen emlékezete! * * * Kovács László temetése, pazouyi utczai házából, a legnagyobb részvét mellettt ment végbe e hó 17 dikén d. u. 4 órakor. A gyászoló család tagj tin kívül igen nagy résztvevő közönség jelent meg a végtisztesség tételen. A koszorúkkal borított koporsó fölött Farbaky József ág. ev. főesperes tartott megható gyászbeszédet s a dalárda gyászdalokat énekelt. A koporsót ezután a pazonyi uti temetőbe szállították, hol a sírnál Bodnár István mondott remek búcsúbeszédet. Legyen áldott emlékezete! — Főispáni ebéd. Kállay András főispán ur őméltósága e hó 13-dikán a vármegyei őszi közgyűlés első napján ebédet adott az Európa szálló éttermében. Az ebéden 80 an vettek részt A felköszöntők sorát a főispán ur nyitotta meg, éltetvéu a királyt és királyi családot. Utána Lukács Ödön, Bodnár István, Miklós László, dr. Meskó László, Holló Mihály, dr. Leövey Elek, Kornis Géza, Beniczky Miksa stb. mondottak felköszöntőket, éltetve a főispánt, az alispánt, az újonnan megválasztott jegyzői kart és árvaszéki ülnököt, a vármegye közönségét, Bory Bélát, a közigazgatási bizottság uj tagját stb. A társaság, a legjobb hangulatban d. u. 4 óráig maradt együtt. Áldássy Mihály, az Európa vendéglő bérlője az ebédet a legkifogástalanabbul szolgáltatta. — Hála-adó isteni tisztelet. A Rosenthal városában királyunk ellenében elkövetett vakmerő, de szerencsére meghiusult merénylet alkalmából, a helybeli izr. hitközség az általános óhajnak megfelelően kifejezést adandó, az elhunytak lelki üdveért végzett ima után, a „hosszú napon" fényes isteni tiszteletet rendezett. Nyitott frigy szekrény mellett az esész gyülekezet áhítatosan hálaimát rebegett az egek Urához a szere tett legjobb királyunk veszélyből való megmentéseért. A cantus által elzengett zsoltárok után, a pap lelkes, hazafias szav.ikban tolmácsolta ez ünnepélves momentum szülte érzelmeket. A hitközség elnöke, Baruch Arnold, ezt a hangulatot megörökítendő, iskolai czélokra egy száz forintos alapítványt jelentett be legott. —Városunk országgyűlési képviselője: Beniczky Miksa, ma, az az vasárnap délelőtt 10'/j órakor tartja meg beszámoló beszédét a belső piaezon, a czizmadia szín előtt. Ez alkalomra, mint halljuk, több 48-as függetlenségi párti országgyűlési képviselő érkezik a fővárosból városunkba. — A főgymnásiumunknál, Szappananos Péter tanár eltávozása folyt áu megüresedett rajztanári állásra a vallás és közoktatásügyi miniszter Groóh István rajz tanárt nevezte ki. — Dr. Ungerleider Jónás ismert orvos Weldes fürdőből hazaérkezett. — Ármentesitő társulat közgyűlése. Az alsó szabolcsi tiszai ármentesitő lársulat, szerdán Debreczenben tartotta közgyűlését. Elnökké Dessewffy Aurél grófot, alelnökké Zsendovits József kanonokot egyhangúi ig újra megválasztották. A közgyűlés megállapította a társulat jövő évi költségvetését; e szerint a jövő évi költségvetését, e szerint a jövő évi szükséglet 166,318 frt, a fedezet pedig 167,570 frt. Alapilleték gyanánt a közgyűlés minden forint után 7 krajezárt vetett ki. Lehaladtak a lépcsőkön. A grófnő a karján, szótlanul, anélkül, hogy egymásra tekintettek volna. A kocsi hágcsó jánál Cézár kalapot emelve üdvözlé a grófnőt. Laura mosolygott. — Eljön később a színházba Sanseverino? — Minek menjek. — Mert mindenki jön. — Nem megyek. A klubba megyek — játszani ? — És az szórakoztatja önt? — Legkevésbbé sem. Minden czél nélkül vau. Jó éjt, Mormile grófnő! — Jó éjt, Sanseverino herczeg. * * * Szeptember vége felé minden zaj elhalt, Campagua körül mély csend honolt. Rövid időközönként kocsizörej volt hallható, mely az országúton haladt. Lent a nyaralóban egy pár szolga aludt a csarnok padjain, egy parasztleány fürkészőleg tekintett ki az ablakon a szakács pedig a konyhai ezüstkészleteket szedte össze csendesen. Laura grófnő nem szerette falun a lármát. Ő maga kedvencz helyén tartózkodott, mely hely részben szalon, részben vereuda, részben téli kert. hol a napfényt a a függönyük mérsékelték. A szél gyöngéden hitolt be, egy szökőkút a levegőt hüsité és az őszi virágok a szemeket örvendeztették. A grófuő — fehér kazsmirbe burkolva, fehér csipkével elhalmozva, hajában ós kebelén fehér rózsa, — amerikai hintaszékében ült. — Azt akartam önnek mondani Sanseverino, — folytatá hódító és lágy hangon a grófnő, — hogy Capodimeutében október végéig maradok. — Oly soká! És még sem szereti a falusi tartózkodást, nem is szerette! — Azt hiszi öu? Valóban nem tudom, hogy most szeretem-é? De nyugalma vonz és leköt. A város most borzasztó lehet. Az égető nap, a fullasztó por: telve közönséges emberekkel, a nagy lárma. Mily meleg lehet u x — ít-áthelyezés. Lukácy Lajos aradi ügyvéd báró Edelsheim Gyulay Lipót uradalmi jogtanácsosa, °

u

ro

f Gyulay István nevében kérvéuyt adott be a vármegyéhez, hogy a nagyvarsányi közzégi űtnak az a része, mely a gróf Gyulay-féle kastély előtt vonul el, onnan áthelyeztessék. E kérdés megvilágositása érdekében a kővetkező értesítést közölték velünk: Szabolcsvármegyében, Nagy-Varsány községében fekszik a gróf Gyulay család ódon kastélya, amely évtizedek óta lakatlanul áll. Ennek első sorban oka az, hogy a grófi család sarjai kozul senki sem lakja azt, hogy a kastély a na*vvarsányi községi uton fekszik és nyáron a portól lakhatatlan. E kastélyt a nagy-varsányi uradalommal, mely bzabolcs, Szatmár és Beregvármegyékbeu terjed ki, Gyulay István gróf örökölte. A gróf tanuhuáuyai elvégezte után Szabolcsvárinegyében, a uagyvarsányi uradalomban szeretné föltalálni uj otthonát, s bizonyára hazafiúi szempontból is figyelmet érdemel, hogy egyik ősi magyar főúri család sarja magyarországi és ne külföldi birtokain lakjék. Akadályul azonban azon körülméuy szolgál, hogy a kastély nyáron állandóan porban áll. Ezeu u«y lehet segíteni, hogy a községi ut onnét máshova elhelyeztessék, a mi által a kastély a portól védve lesz Megjegyzeudő, hogy az ut áthelyezés s gróf költségen történnék s a nagy varsáuyiakra ezáltal semmi hátráuy sem hárulna, ha azonban a gnóf oda költöznék, az csakis előnyére szolgálna a községnek, mert még emlékezhetnek a varsányiak, hogy grf. Gyulay Sámuel, Istváu gróf atyja nékiek ugy a katholikus, miut a református egyházak és iskolái részére telkeket ajándékozott stb. sőt jelenleg a kastély udvaráu a gróf tulajdonát képoző kis templomba járnak a kath. hívek misét hallgatni, miután más kath. templomuk nincs. Grf. Gyulay Istváu kérvénye a 14-én tartott vármegyei közgyűlésen már előkerült s a közgyűlés véleményes jelentés tétel végett kiadatni rendelte azt a járási főszolgabírónak. — Nyíregyháza város jövő évi költségvetését e hó 16. és 17 dikén tartott közgyüleseiu tárgyalta és allapitotta meg a városi képviselet. A tanácskozás számbeli eredménye az előirányzott deficitnek 63 futai való csökkentése. Ez a kis összeg azonban a közköltség kivetési ku!csot természetesen nem változtatja meg. — Rendőrségi intézményünk javítása érdekében, a legutóbb tartott képviseleti közgyűlés a költségvetés tárgyalása közben, Sztárek Ferencz rendőrkapitány elő terjesztésére elhatározta a közreudőrök fizetésének havi 15 frtról 20 foriutra emelését. — Ugyancsak a rendőrkapitány javaslatára elvben elfogadta a közgyűlés a rendőrfelügyelői állás szervezését. E czélból, kiképeztetés végett, egy rendőr-biztos Budapestre fog küld;tni. — Esküvők. Tessik János pénzügyigazgatósági számtiszt e hó 17 dikén vezette oltárhoz a helybeli r. kath. templomban Marsalkó Iza kisasszonyt, Marsalkó Gusztáv városi pénztári ellenőr kedves leáuyát — Pataky István beregszászi kir. förvényuzéki je<jyző a héten szombaton tartotta esküvőjét Barkóczy Juliska kisaszszonynyal, özv. Barkóczy Bertalanné kedves l'jányávai Gyulaházán. — Lakositás. Groszman Jakabot a képviselet, 50 frt lakositási illeték fizetésének kötelezettsége mellett, a városi polgárok sorába fölvette. — Figyelmeztetés. Nem pennával foglalkozó ember lévén, nem Írtam még eddig a nyilvánosság részére, s valószínűleg megint sok idő fog elmúlni, mig ily czélból tollat fogok; most azonban meglévén hatva egy igen nagy veszedelembőli szerencsés megmenekülésem fölött, keresztényi kötelességemnek tartom a legnyilvánosabb uton figyelmeztetni az ország észak-keleti részén tengelyen uiazó közönséget, hogy ha Zemplénvármegyében a KirályHelmecztől északra fekvő zetényi erdőn kellend valamikor keresztül kocsikáznia, vigyázzon az életére, mert ott farkas vermek módjára csapdák vaunak felállítva, melyekbe a mit sem sejtő jámbor utazó 2 öl magas úgynevezett csinált uton dirigáltatik bele s ha Isten életének nem különösen kedvez, lovastul-cselédestül bele vész. A veszedelem könnyebb kikerülhetése szempontjából tudatom utazó fejebarátaimmal, hogy e kitűnő geuialitással szerkesztett farkas-vermeknek hld formája ott! Este, ha az erkélyen vagyok, Nápolyt füstölgő mozdonynak képzelem És Sorrentó, hogyau hagyja azt el öu? — Ob, fönséges, kedves, előkelő. Összes ismerősei ott vaunak Egymást kérdik, hogy miért hiányzik kegyed grófnő! — Öu is azt kérdi ? — Azt hiszi grófnő, hogy én már kérdezni sem merek valamit? Kegyed barátai azok, a kik élezelőduek. Kötekednek. . . . — Mit mond öu ? — Nem fogom soha ismételni. — Dehogy nem. Nekem el fogja beszélni. — Parancsolja? — Parancsolom ! Barátai azt mondják, hogy a grófnénak szeretője volna. A grófnő erősen Cézárra tekiutett és kérdé: — Hiszi öu azt, hogy volna szeretőm ? Cézár érzé, hogy borzongás futott végig testén, mikor azt válaszolá: — Nem hiszem. — És miért nem hiszi? Sanseverino hallgatott. A grófuő egy rózsát tépett le egy kosárból és Cézár felé dobta. Ez röptében elfogta a rózsát és sokáig szívta magába annak illatát, mialatt a grófuő őt figyelmesen szemlélte. Megcsókolta-é a rozsát vagy csak annak illata mámoritá el ? — Mondja csak nekem Sanseverino, Sorrentoban gondolt-e sokat Nápolyra? — Az azt jelenti grófné . . . ? — Hogy Capodimontera! — Capodimontera? Értem, hogy reám! szeli a grófné fájdalmasan rezgő hangon és elpirult egy keveset. Cézár meglepetve tekintett reá. De a grófné nem hagyott időt neki. hogy feleljen. — Tegnap és teguapelőtt egy titokzatos szót olvastam egy titokszerü könyvben. ,Az ideál" szó volt. Ne nevessen ;