Tiszavidék, 1871 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1871-05-14 / 20. szám
más okai is, de azokon fölül aligha ártaud becses figyelmükre méltatniok népiróinknak szerény nézeteimet is. Érjenek a mennyit érhetnek. S ha figyelemreméltót mondanom sikerült, népiróink soha sem fognak kifogyni anyagból, miket a népnek szánt könyvekben fejtegethetnek. Ott különösen a hazai történelem, a morál tág mezeje, melyen áldással munkálkodhatnak, ott az előítéletek kopár ösvénye, melyet járhatóvá tenni, oly szép feladat. Szóval annyi népünk szellemi szüksége, hogy egy jó időre mindig van anyag őt felvilágosítani. („K. L “) Néhány szó az életbisztositási ügyben. Általános elismerésben részesül az életbiztosító társulatoknak azon befolyása, melyet azok az egy es családokra s ebből kifolyólag egész államokra gyakorolnak. Mint jótékony intézetek a szó szoros értelmében megóvó- lag és mentöleg halnak a családok legbensöbb viszonyaira. Az életbiztosító társaságok kisebb részletekben gyűjtik, számos részvevőktől az összegeket, hogy vagy halálesetben, vagy még az életben tőkéket fizethessenek vissza és viszont a befizetett tőkék után, a rendes kamatoknál magasabb s minden változás s veszteség ellen biztosított év- járadékokat nyújtsanak. Ily módon az életbiztosítási társulatok résztvevőiket az elszegényedéstől megóvják, na— gyobbitják a vagyont, szaporítják a jövedelmet s amidőn a jóllétet emelik, tagjai nagy körében terjesztik a megelégedést. A nép minden rétege igénybe veheti az életbiztosítás jótékonyságát. A gazdag biztosítson ezerekre rugó összegeket, a kevésbbé vagyonosra nézve már nyereség, ha halála esetén övéinek csak nehány száz forintot hagyhat is maga ulán. Örömmel tapasztaljuk, hogy az életbiztosítási eszme az illető társulatok közti versenyezések folytán honunkban is mindinkább terjed s a lakosság részéről felkarol- tatik. Éppen ez oknál fogva zsurnalisztikái kötelességünknek tartjuk olvasóinkat figyelmeztetni, miszerint az esetben, ha magukat biztosítják, oly társulattal kössenek szerződést, mely minden irányban nyújtani képes a kellő ga- rancziákat. A tűz és jég károk elleni biztosításoknál, habár igen kívánatos, de nem éppen szükséges oly válogatónak lenni, miután az illető társulatok ezen biztosításoknál csak bizonytalanul történhető károk megtérítésére, de a biztosított összeg vagy dijak bizonyos kifizetésére nem kötelez- tetnek. A szerződések többnyire csak rövid időre—a jégkár biztosításnál nehány hónapra — köttetvén, a felek, ha bizalmuk megrendült, a biztosítás megnyitásánál más társasághoz térhetnek át, a régibb odahagyása által milsem veszítvén. De nem úgy áll a dolog az életbiztosításnál Az efféle szerződések mindenesetre több évre, s legtöbb esetre egész élettartamra köttetnek s a társulatok rész ó r ö 1 i kötvények, majdnem váltói természettel bírnak, mivel azokat bizonyos körülmények között, a meghatározott időben beváltani kötelesek, tehát a kötvények lejárati idejekor, a fizetési teher bizonynyal reájuk nehezedik. Ezen kötelességüknek azonban csak ugv felelhetnek meg az illető társulatok, ha önmagok is szabályaikat szorosan megtartják s azoktól semmi szili alatt el nem térnek, mert csak úgy fognak teljesülni azon feltevések, melyeket számításaiknak alapjául kell hogy vettek légyen. Az életbiztosító társulatokat tehát úgy kell tekintenünk, mint a felek áltál teljesített befizetések kezelőit, kik a begyült összegekkel bizonyos rendszer szerint járnak el, Minden e 1 l é r é s e rendszabályok- t ó 1, vagy minden másnemű vétkezés az életbiztosítás szelleme, mathematikai alapja ellen, a felek legnagyobb kárára bizonyosan megboszuija magái, mert a társaság * IV. szótfutott. Zrínyi ezért Frangepánnal Csáktornyába vonult. Ez alatt Becsben terveket koholtak. Montecucoli, Lobko- witz ministerek és jHocher udvari kanczellár tanácskoz- mányt tartottak, melyben elhatároztatott a Zrínyi és Fran- gepán családok kiirtása. Azonban oly eljáráshoz folyamodtak, mely nevöket örökre megbélyegzi, még ha mindjárt valódi bűnössel is lett volna dolguk. Felhívták Zrínyit, járuljon személyesen a felséghez s kérjen tőle bocsánatot. „Igaz ugyan — mondja a t a n á c s k ozmán y i jegyzőkönyv — hogy ö nem fog j ő n i, de mégis k í s é r e 1 l e s s é k meg, ha lehetséges öt rászedni, valamint ezt IV. Henrik a v e n d o m e i hercze(ggel tette volt, mert ö felsége jé lélekkel m e g cs a I h a I j a a z t, k i öt gonoszlélekkel megcsalja.“ — csakugyan oly levelet veti Zrínyi, — melyben a kormány részéről a régi kegyelem folytatásán kívül, — még uj kegyeket ígértek neki. — Lob- k o vv i t z pedig azonkívül F o r s t a 1 Márk gyéntató- atyjával még biztosította Zrínyit, — hogy semmi hántása nem lesz, ha fiát túszul küldi, s nevével ellátott fehér lapot bocsát a császár rendelkezésére, jeléül, hogy kegyében bízik. Zrínyi e kiváltatokat teljesité, sőt Csáktor- nyátSpankan német tábornok körülzárolván, Frange- pánnal éjnek idején onnan kimenekült, egyenesen Bécs- nek tartva s feljelenté magát Itt bebörtönözték őket s nemsokára mindketten N é- met-Ujhelybe szállíttatlak. 1670. szeptember 20-án Hoc her osztrák kanczellár elnöklete alatt bíróság alakult, melyben Magyarország képviselve nem volt, s mely önkényileg folytatta a felségárulási pert Zrínyi és Fra n- gepán ellen, midőn ezek a törvény értelmében nyúltak fegyverhez. De ha mindjárt bűnösök lettek volna is, őseikkel és maguk személyesen is annyi szolgálatot tettek hazájuknak, sőt az osztrák háznak is, hogy családjuk és érdemeik iránti tekintetnél fogva is, bocsánatot érdemelnek vala. De ép ezért kelle veszniük, a két család nagy vagyona és gazdagsága azonkívül inég jövedelmet hozott, melylyel az árulókat és feladókat jutalmazni lehetett. ! tönkre jutván, a nála biztosított felek minden teljesített befizetéseiket elvesztik. így történt ezelőtt pár évvel a trieszti „N o u v a“, újabb időben egy angol „Albe r tu czimü társulatokkal, melyek megbukván, a náluk biztosított felek befizetett dijai visszatéritetlenül elvesztek. De kérdezhetné valaki, hogy mért hozzuk léi ezeket ? Mi a mondottaknak előrebocsátását szükségesnek tartottuk, hogy olvasóinkkal megismertessük az életbiztosítás alapelveit s ezáltal érveket nyújtsunk nekik az oly ámító ügynökók ellenében, kik különféle fogásokkal iparkodnak feleket szerezni. Az életbiztosítási elvek ismerete képessé teszi a feleket megítélni, vájjon az ügynökök állításai alaposak és hitelt érdemlök-e? Értésünkre esett ugyanis, hogy némely társaság közegei az által iparkodnak társulatuk részére hódításokat tenni, hogy oly felekhez fordulnak, kik inás biztositó intézetnél már több év óla biztosítva vannak s azokat arra akarják bírni, miszerint kötvényeiket a régebbi társulat által vásároltassák vissza, azon elönynyel kecsegtetvén őket, hogy az általuk képviselt intézet őket az előbbi korukhoz mért s az addig fizetettnél olcsóbb d i j mellett is biztosítja. Értesülünk továbbá arról is, hogy találkoznak felek, kik effele j ámításoknak hitelt adván, az ily kötvény-cserére rá is ! állanak. Már pedig, ha fontolóra vesszük, hogy az életbiztosítási intézetek díjszabályai, a halálozási táblázatok alapján mathematikai elvek szerint számíttatnak, a nevezett halálozási táblázatok egymástól csak csekély arányban j térhetnek el, önként következik, hogy a honunkban mii- ; ködő összes életbiztosítási intézetek táblázatai igen csekély, vagyis csak krajezárokra terjedhető eltérést mutathatnak fel s igy az állítólagos olcsóság, minden való alapot nélkülözvén, csak egy jó formán tekintetbe sem vehető semmiségre olvad le. Másként áll a dolog, ha valóban találkozik intézet, mely a feleket — ámbár azok valódi korukat lelkiismeretesen bevallják — mégis nehány évvel fialalabbnak veszi fel s részükre a dijszámitást a fiatalabb korhoz mérve, teljesíti. Ily esetben a társaság eltért a szolid társaságok egyedül biztos a lap j á tól.Az ily rendellenes eljárás végre megboszuija magát s ezen megboszulás- nak árát mindannyiszor a biztosított felek adják meg. De a legtöbb esetben az ily rendellenes eljárás, a felek tudatlanságával és járatlanságával! visszaélés az ügynök vétke, kinek érdeke az üzlet után járó provízióban áll s ki nem köveiéii, nem mellékelteti a keresztlevelet, mint a korszámítás alapját, és sokszor, csakhogy az üzlet mentői előbb létrejöjjön, »sokszor bona fide bevallott kisebb kort fogadja el a díjszámítás alapjául. Ámde a társaság később a keresztlevelet bekérvén, vagy utólagosan beszedi a féltől, a korkülönbségre cső magasabb dijat, vagy pedig — a haláleset beálltával — a korkülömbség miatt a biztosított összegből roppant levonásokat l e e n d, minélfogva a teljesített kötvényesére a félnek nem használt semmit, sőt világos kárára történt. Ha pedig az intézet ezen eljárások közül egyikei sem alkalmazza s a különbségeket a nála biztosítva levő feleinél ignotálja, önmaga sérti meg szabályait s megingatja számításainak alap- j jál. Ily eljárást több éven át folytatva, szükségkép bukáshoz vezeti a társaságot, mint erre több példa van, romjai alá temetvén a felek reá bízott véres verejtékkel szerzett : befizetéseit, melyek összege milliókra rúghat. Midőn tehát kellő óvatosságra intjük a családok fe- i jeit s mindazokat, kik megtakarított pénzükkel az életbiztosítás utján kívánják biztosítani családukat vagy aggsá- guk napjait, egyúttal ezeknek azon tanácsot adjuk, hogy mielőtt a fizetendő dijakat számíttatnák ki, előbb kérjék elő az ügynöktől illető társulatuk évi zárszámláit és vagyonkimutatását és ezekben nézzék meg, mennyi már az illető társaság tartaléktőkéje s minő vagyon fedezi ezt és a díjtartalékokat? Ha valahol, itt van helye a német közmondás alkalmazásának : trau, schau, wem. „N. Y.“ Az Ítéletet 1671. ápr. 30-án hajtották végre rajtuk. És igy nem rég múlt 200 éve annak, hogy N é m e t- Uj helyen két, az önkénynek áldozatul esett s bakó1 által kivégzett magyar hazafi aluszsza örök álmát; a láng- j lelkű hazaszeretete t, az önfeláldoz ást sa férfiúi bátorságot hordva ismertető jelül. És ott sirjok felelt a gúnyos emlékirat, mely hazugságnak | nyilvánítva az emberi érzelmet, a hazafiságot s az erényi, nevetségessé tesz mindent, mi a halandó előtt szent Pe- I dig Lipót cs. fejedelmi kegyességében k ét-két ezer misét szolgáltatott a kivégzettekért, azok elkobzott vagyonából! Nem kihívása ez a keresztényi meggyőződésnek, s 1 nem elegendö-e arra, hogy okozóitól utálattal elfordulja- j nak? De ott szunyádnak a porok, melyek békés hazai föld s a honfiak által megáldott csarnok után vágyakoznak! Valóban a felmagasztalt erények hovátovább valódi ritkasággá gyérülnek, s nem volna illendő ez oknál fogva azok ; képviselőit még holtuk után is közelben tartani? hogy ha jelenben hiányzanak is méltó képmásaik, ngy élénken tanúskodhassanak róla, miként a múltban ily férfiakban mi sem szűkölködtünk !! ---------------- V. V. V irágai közt. Virágai közt egyre keresem, Ünnepre hívná, boldogság, remény; Szenvedés közt megtépve betegen Gyönyörre készül e szív is szegény ! Eszembe jutnak a szelíd szemek, E kéklö menny, a mely felhőiden, A végtelenség bennök szendereg, Ragyogásuk fény, mosoly, szerelem. Az oltár elölt busán hallgatag, Jö-e már, várom, százszor kérdezem, Vágy, ábránd, mind csak hozzá szállanuk, Zöngve, regélve, hivják édesen. Én térdelek, egy bus szobor vagyok, Lelkem kétségtől verve, tépve meg, Mig hervadt arezom kényemtől ragyog Imádkozva gyászban elébe megy. A törvényhozás legközelebbi teendője a közlekedési ügy terén. A bécsi enquéte a hét folytában ismét egybe- gyűlt, és a bizottságok munkálatait tárgyalás alá vette. Kiég alkalmunk volt már a kihallgatásoknál látni, miszerint mind az üzletvilág, mind maguk a közlekedési vállalatok képviselői tökéletesen meggyőződtek arról, hogy a forgalmi ügyben nagy visszaélé- ' sek mutatkoznak, melyeknek továbbra fenmaradása I egyátalában nem kivánható. De maga a kormány is belátta számtalanszor, hogy a közlekedés terén tör- vénvhozásilag intézkedni kell. Az üzletrendszabály, melyet a magyar kormány i egy időre hazai vállalatainknál is törvényerejűnek | tekinteni akart, hiányos. A közlekedésügyi ministe- rium már a múlt nyár folytában felszóllittatva az osztrák kereskedelmi ministerium által, vegyes értekezletet tartott egy uj üzletrendszabály létesítése tekintetéből. Akkor elfogadtattak a főelvek, melyek ily j üzletrendszabály tekintetében szükségeseknek mutatkoztak Az ügy mindazáltal akkor is tökéletesen el nem öltöztetett, hanem ellenkezőleg a végleges intézkedés még korainak tartatott. A múlt héten hivott össze a közlekedési ministerium ismét egy értekezletet, ugyancsak az üzletrendszabály érvényesítése czéljából. A mint halljuk, ezen értekezlet jelenleg szintén még korainak tartotta a felett határozni, mikép rendeztessék törvénv- hozásilag az üzletrend; és tekintettel arra, hogy a jelenleg Bécsben működő enquéte ‘minden esetre oly elveket hoz érvényre, melyeket egy uj üzletrendszabálynál mellőzni átalában alig lehet, és hogy az értekezlet részint üzleti, részint közlekedésügyi szakférfiakból állván, oly körülményekre is fog utalui, melyek a közlekedésügy szempontjából igen fontosak s melyeket az üzletrendszabály törvényesitésénél figyelembe venni kell: — egyelőre bevárandónak gondolta az enquéte üléseinek végét, s az általa elért eredményeket. Kétséget sem szenved, hogy a vasúti közlekedés terén törvények hiányában vagyunk, s ennélfogva örömmel látjuk a törekvéseket, melyek nálunk az üzletrendszabály czélszerü rendezése miatt történnek és tökéletesen méltányoljuk a közlekedési ministerium abbeli szándékát, hogy végre valahára a nagyon is hiányos és jelenleg érvényes üzletrendszabály egy tökéletesebbel váltassák fel. De — midőn ezen őszinte örömünket kifejezzük — el nem mulaszthatjuk egyszersmind azon aggályainknak is szabad menetet engedni, melyek szerint ná lünk a közlekedésügy törvényhozási rendezése nagy nehézségekkel fog küzdeni. A vasúti forgalom jogi rendezése már magában véve igen kényes és nehéz feladat. Azon sajátszerü viszonyok, melyek a vasutak által a közlekedés egyes eseteinél meghonosodnak, azon egészen eltérő állapot, mely a vasúti vállalkozó és az árukat szállító magános közt a szállítás következtében keletkezik, a gőzerő és a vassínek, melyek a közlekedésnél az üzletvilág részéről újabb követeléseket létesítettek: mindenütt egészen különszerü jogi állapotokat honosítottak meg, Várom, sokáig, hívom, hasztalan, Tündér kertje is, mint sir, puszta már, A/, ott hulló virággal szórva van, Oh itt minden bus hervadasra vár. Áldott lábbnyomál egyre, keresem, Ne takard be te; őszi fuvalom! Boldogságom csak ez lesz már nekem, Ha könnyeimet reá hullatom ! Oh mily szörnyű szó: le kell mondani! A viszhangot lágy dal nem költi fe! , Mint mikor zenglek szelíd dalai, S biihájt szórt reám szép szemeire). Homlokom sikja beborult, sötét, Felibe ül gyászban gondolatom, Széltépve látom lelkem örömét, Mély sóhaj fakad hervadt ajkamon. Legyen boldog, gyöngyei ragyogjanak, Oh ne tudja, a tavasz mily rövid! A virág biibáj olyan hervatag, Tündér regeként elhull széttörik örökre őrzöm áldott mosolyát, Emlékezetét ünneppé teszem, Egy romba hullott mennyországon ál, Zarándokolok hozzá csendesen. Lelkem örökre köriilte lebeg, Altalöleli, áldva, szelíden, Elmondja neki: hogy gyönyört lelek A myrtus fáknak gyász regéiben... Busan kérdem: kárpótlást hol kapok. Porban?! vagy égben miként írva van, Feleljetek ti hulló csillagok, Vérzőnk, elmúlunk, ugy-e, nyomtalan?! —r.
