Nyír, 1868 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1868-11-28 / 48. szám

és sokkal nagyobb ,visszaélés esetére van kiszabva?

Vádlott törvényes és lelkiismeretes meggyőződése szerint annál kevésbé lehet; mert sajtótörvényeink a nem politikai, hanem csupán csak társadalmi és tisztán helyi érdekű lapok kezelése körüli visszaélések mikénti megtorlásáról legkisebb intézkedéseket sem tartalmaznak..

E szerint a fennforgó és criminált esetnek mikénti elitélése egyedül a mélyen tisztelt törvényszék bölcs belátásától feltételeztetvén, e körülmény vádlottra nézve annál nagyobb vigasztalásul szolgál, minélinkább meg van győződve arról, hogy a t. törvényszék egy vidéki lap felelős szerkesztőjének állását a jelenlegi mozgalmas és átmeneti viszonyok eltá- volithatlan behatásai között nemcsak szigorú igazsággal, de egyszersmind a hazafiui lélek méltánylásával is fogja tudni mérlegezni!

És e czélból lássuk már : mily mérvben birnak politikai jelentőséggel az •/• alatti számban közlött czikkek ?

Az első „Tűrjük el egymást“ egyik nyíregyházi evang. lelkésznek, tehát már állásánál fogva nem politikusnak tollából ered, s a ki azt figyelmesen megolvassa, annak tartalmát épen a politikai téren egészen ártatlannak fogja találni. Sem közjogi, sem kormányzati kérdéseket avagy politikai elveket nem érint az, hanem három pontban tisztán, s kizárólag helyi viszonyokból folyó tanácsokat osztogat. — E czikkben tehát csakis annyiban lehet képzelni politikát, a mennyiben — a czikkiró kifejezése szerint is — „politikával... a lég is saturálva van.“

E ezikk tehát nem lehet sem indoka, sem alapja a vádiratnak.

A másik: „Nyíregyháza juh 16.“ E ezikk az igaz, hogy a „Nyíregyházi baloldali kör programmja,“ s mint ilyen politikai tartalmúnak is tekintethetik ugyan, de miután az, a nyíregyházi társadalmi élet mozgalmaiból nőtte ki magát, tehát vádlott akkor, midőn e czikket lapjába felvette, azt inkább társadalmi, mint politikai jellegűnek fogta fel, és igy egyedül e czikknek csupán egyszeri közlése valamint nem avathatta a

„Nyírt“ politikai lappá : úgy nem vonhatja vádlottra azon súlyos kettős büntetést sem, melyet az 184 '/s XVIII. t. ez. 31. §-a tartalmaz. Mert

1- ször vádlott e czikket nem is köz ve11 enü 1 maga, hanem — miként a balkör jegyzőjének Krasznay Gábor urnák ugyancsak •/• alatt olvasható bevezető leveléből kitűnik,— közvetve t. i. „A nyíregyházi baloldali kör alakuló közgyűlésének f. év július hó 12-ilci határozatánál fogva“ vette fel lapjába.

2- szor mert e czikket csak azután vette fel vádlott a kérdéses lapba, midőn már az a közönségnek külön nyomtatványokban és falragaszokban jóval előbb köztudomásra hozatott; ezt tehát mint már megtörtént dolgot, és tisztán a helyi viszonyok és érdekek elutasithatlan igényeinél fogva, egyszerűen, és utólagosan csak re- gistrálta, hitelesen igazolja ezt a 13. alatti külön nyomtatvány, és a C. alatti kapitányi bizonylat, melyek szerint e programúi julius 12-én illetőleg 13-án már kinyomva és falragaszokban publikálva is volt, mig az •/. alatti 29-ik számban csak julius 18-án, tehát 5 egész nappal későbben jelent az meg; mely ténykörülmény ismét csalhatlanul igazolja, hogy vádlottat e ezikk ily utólagos felvételénél semmiféle politikai érdek, vagy épen ellenzéki viszketegség, hanem egyedül a helyi körülmények vezették, s azon nézetben volt, hogy mivel e programm helybeli véleményeket tartalmaz, tehát mint ilyeneket veheti fel utólagosan helyi érdekű lapjába.

De mindezektől elvonatkozva, miután e programmnak több részét már maga az országgyűlés és a fejedelem is megoldották, nevezetesen pedig úgy a nemzeti hadsereg vagyis honvédelmi kérdést, valamint a népnevelés ügyét is megvitatott törvényjavaslatokkal eldöntötték, úgy másrészről azon eddigi közjogi sérelmet is, — hogy a magyar király eddigelé a külországokban csak mint osztrák császár, nem pedig egyszersmind mint magyar király is képviseltetett, — maga a fejedelem minden ezutáni diplomaticni és nemzetközi cselek- vényeknél az „osztrák-magyar birodalom“ czimnek megállapításával és elrendelt használásával legutóbbi

saját kéziratában, habár csak.részben, dé mégis orvosolta, és miután ezen érintett programmnak 2-ik és 3-ik pontjai is úgy nekünk, mint a velünk egy fejedelem alatt álló többi népeknek is azon békét és szabadságot kívánják, melyeket mi is azok is a meafevő formátumokban élvezünk, és igy ezen 2-ik ezikk is semmiféle veszélyes politikai tendentiákat nem tartalmaz; hanem magyarország ősi alkotmányos önállásának és függetlenségének revindicatíóját czélozza : ennélfogva annak közlése — a fejedelem és országgyűlés fentebb jelzett előadásával szemközt a követelt büntetés terhét egyátalában nem vonhatja vádlottra.. —• Végre

a mi a 3-ik czikket „a Hajdú-kerületből julius 9.“ ezim alatt illeti : méltóztassék azt a tettes törvényszéknek figyelmesen elolvasni, s meg fog győződni, hogy miután az a Hajdúkerület közgyűlési tárgyalásának csupán hivatalos vázlatát adja, ehezké- pest oly politikai czikknek, mely védlett lapjának „politikai jelleget kölcsönözne, és az 184‘/s XVIII. t, ez. 30 és 31-ik §§-ainak ütései alá vonathatnék, egyatalában s annál ke- vésbbé tekintethetik; mert az idézett törv. ezikk 14-ik §-a világosan azt rendeli : „hogy az ellen, ki a törvényhatóságok, stb. testületek nyilvános üléseit hiv szellemben közli, a közlöttek tartalma miatt kereset nem indittathatik.“

Mindezekkel a vádirat, meg lévén döntve s kimutatva, hogy a kérdéses czikkek részint nem politikai czikkek, részint oly tartalmúak, melyek a sajtótörvény szerinti büntetést magok után nem hozhatják, s ki lévén mutatva, hogy a „Nyír“ czimü lap nem politikai lap, tehát az 1848 : XVIII. t. ez. 30, 31-ik §-ának intése alá nem esketik, s hogy végre a nem politikai vidéki lapok kiadásának és kezelésének feltételei törvénye, szabályozva nincsenek : ennélfogva kéri vádlott a tiszti keresetnek leszállítással elutasítását, illetőleg pedig attóli teljes fel- oldoztatását, melyrenézve az elsorolt, és adatott enyhítő és döntő ténykörülmények, s azok között különösen a mostani korszak átmeneti kivételes viszonyai, de különösen a tettes bíróságnak mindezeket felértő és mélTÄRCZA

Nagy idők apró történetei.

Képek az 184s/o-ki szababságharezból Gyöngyősy Sámueltől.

(Folytatás.)

Egy év múlva letűntek a harczi dicsőség napjai, végéhez közelgetett a véres küzdelem. Béla is az áruló vezér hadseregébe jutott s szakadatlan visszavonulásban közeledett szülő városa felé. Már egy év óta nem látta szülőit, s mennél közelebb ért hozzájuk, annál nagyobb mértékben támadt fel keblében a vágy azok között lia csak egy napot is eltölthetői.

Elhagyta csapatját s majd szülő városában hozzájuk csatlakozandó, előre ment; már látta szülő földjének tornyait, látta a város feletti zöld begyet, melyen eljátszotta gyermek játékait, előtte feltárúltak boldog múltjának varázs képei, ezek között elöl fénylettek a kedves jó szülék... már ott van az ősi ház előtt, szive úgy dobog, reszketnek ujjai midőn a kilincset érinti, Istenem ! mond mennyire meglesznek le- petve a jó öregek, midőn nem is álmodják, hogy most mindjárt ölelhetnek ; hogy fog örömében sírni mindig jó anyám, hogy fog szivére ölelni nemes keblii atyám ? ... és kis testvéreim

miként fognak nyakamba ugrálni... a kis Dezső tudom mindjárt leoldja és meglovagolja kardomat, és Irina kikutatja minden zsebeimet, kiforgatja táskáin egész tartalmát... Oh Istenem !

De mi ez ? Az ajtó be van csukva, hiába zörget a visszatért fiú, hiába kiált be az ablakon, szavára senki nem felel, az ajtót felnyitni nem jő senki sem !

Talán nincsenek itthon gondola, s a szomszéd felé irányozta lépteit, hol épen egy kedves

rokona lakott. Csodálatos ! ott is halotti csend, j benyitja a szoba ajtaját; egy vetett ágyban bálvány uó fekszik ott s a mint belép, a nő ágyában kissé felemelkedik s Béla nevét kiáltva, eszmélet nélkül vissza hull vánkosai közzé.

_ Ed 's anyja volt, arczán a kiállott szenvedések feldúlt vonásival „Anyám ! — kiált fel kinos élőérzetek által összeszorult szivvel Béla — az ég nevere kérlek szóljatok, minő irtózatos viszonttal álkozás vár reám, oh szóljatok atyám hol van, hol van az én jó atyám?!!“

E s zavakra belépett a házi nő s könyei- től fuldokolva szólott az érkezetthez.

„Atyád otthon van jó fiú, de többé vele nem beszélsz, az ő ajkát örökre bezárta a halál. még tegnap élt, semmi baja sem volt, kijárt Muled tudakozódott, s beteg anyádat vigasztalva jött haza s midőn a nap leáldozott, o is aludt csendesen felkölthetetlenül... utolsó sóhaja te voltál téged szeretett volna még egy- szer látni, de nem láthatott, kolerába esett s midőn az orvos megérkezett, már minden segítség késő volt és hasztalan!!

„Irtóztató ! Irtóztat'ó ! mond zokogva Béla — vezessetek hozzá!“

Megható volt nézni a Béla gyermeki fájdalmát, reá borult a hideg tetemre s el nem lehetett mellőle vinni, ltönyei ellepték a fagyos arezot, s úgy tetszett mintha a halottnak, is peregnének könyjei , hogy megérkezett ifjú hős fiával nem szoríthat kezet!!...

Ah! de midőn a csaták harsonája zug, midőn ellenség tapossa a hon szent határait, az elhunytakat gyakran még siratni sincs idő 1

Mig Béla szeretett apja holt teste felett könyezett, oda kint megszólalt a harczi trombita s riasztó érez hangjai felverték a pihenőket ; a kövezett utczákon keresztül robogó ágyuk dübörgése hallatott, most sebes rohamban vágtató huszár csapatok, majd zászlóik alá sorakozott honvédek vonultak nagy csata

zajjal egy pont felé. Csata lesz a muszkákkal, e kiáltás hangzott szét mindenütt, egy roppant zűrré változott a város tekintető; tüzérek honvédek. huszárok futkostak össze vissza, amazok ágyúikat, ezek csapataikat keresve. Ez alatt a város közelében az előőrsön megszólaltak az ágyuk érez torkai s rémitő hangon hirdették, hogy ma aratása lesz a halálnak.

Valami nagyszerű volt hallani e csata zajt, . és látni az apja felett köuyező honvédet, a ki alig látszott tudomást venni a künn történtekről mind addig, mig az ágyú moraj meg nem rázta az ablakokat; de ekkor mintha rohamra vezényelték volna, leiemelte halvány fejét, s egy pillanat alatt magára öltötte fegyvereit, még egyszer végig nézett atyja fagyos vonásain, megcsókolta arczát kezeit megölelte az élettelen hullát s fájdalmas hangokon zokogva igy kiáltott :

„Atyám ! te tanítottál a jelszóra „Mindennél előbb való a haza!“ midőn e szavaknak engedelmeskedem, végrendeletedet teljesítem. Isten veled! a siron túl, talán még ma találkozunk ! “

A halott helyben hagyólag látszott inteni fejével, úgy tetszett mintha örömében megmozdulnának fagyos tagjai!

Béla elrohant, felkereste csapatját, bele vegyült a liarczba, tüzelt, lelkesített, előjárt mindenütt ; kereste a halált, de az kerülte őt; győzelmesen haladtak előre a magyar seregek, már megfutamodtak az ellenség előhadai; Béla esa- patjával nyomukban mindenütt s irtóztatos pusztítást vitt végbe közöttük.

Mind hasztalan, a magyar seregnek győzni nem szabad! A fővezér futárt küld, megállítja a győzedelmet, vissza vonulót vezényel az előre rohanó seregeknek... Honvédek, huszárok, tüzérek ! vissza !... vissza !... miért ontanátok nemes versenyben véretöket ? A fővezér úgy akarja hogy ne győzzetek 1...

tányló bölcsessége, nemkülönben a sajtó lebilincselése és a szellem termékek terjesztése iránt lelkesült hazafias szabadelvüsége vádlottat a legkecsegtetőbb reményekkel biztatják.

(A vádló válaszát s a viszonválaszt jövő számunk hozandja.)

LEVELEZÉSEK.

Nyíregyháza, nov. 25. Bámulva Korányi Miklós urnák, azon rendkivüji tehetségét, mely- nélfogva valakinek, két külön álló czikkéből kivont szavait, úgy tudja mesterileg összeállítani, hogy azokból élezet csinálva, a komoly tárgyú dolgot — nem lévén már más védfegy- vere •— az élez terére viszi át; — kijelentem, hogy a „Nyír“ 47. számában, nyilvánított „töredelmes bevallásával“ általam ezen ügy megoldottnak, és befejezettnek tekintetik.

Barttiolomaeidesz János.

S z e n t-M i h á 1 y nov. 25. Tisztelt Szerkesztő ur! A rendetlen „rendes levelezők11 szokása szerint azzal kezdem soraimat, hogy mennyire sajnálom azt, hogy a t. olvasó közönséget érdekes (hoho!) tudósításaim olvasásának élvezetétől a gátló körülmények miatt oly sokáig megfosztanom kellett. Hogy tehát a panaszra több okot ne szolgáltassak, fölveszem újra a régen pihent tollat; és minthogy az időjáráson és rósz termésen kívül egyébről is irhatok valahára, hozzá fogok azonnal a szent-miliályi „Olvasó kür“ megalakulásáról értesíteni becses lapjának t. olvasó közönségét.

Már régi óhajtása volt az községünk lelkesebb, és a nép szellemi javát szivükön hordó fél-fiainak, bárha volna minekünk is egy oly közgyüldénk. hol hasznos eszmecsere, szellem művelődés, barátságos társalgás végett összejőve mind nemesen tölthessük el szabad időnket mind pedig a tanulni és olvasni vágyó köz- rendü, földműves polgártársainknak az önképzésre és hasznos ismeretek szerzésére alkalmat nyújthatnának. Múlt Sz.-Mikály napján barátságos mulatság alkalmával pendittetett meg újra ezen eszme, mely eddig az országszerte uralgott társulási szellem daczára nem bírt itt még elegendő mély gyökeret verni, és többszöri tanácskozásoknak végre azon sikeres eredménye lett, hogy „Olvasó kör“ név alatt az óhajtott egylet valahára megalakult, és deczember hava elsején ünnepélyesen meg fog nyittatni. Folyó hó 15-én tartatott meg az alakulási, és tiszt- választási közgyűlés, mely a kidolgozott és a nmeit, belügyminisztériumhoz helybenhagyás végett fölterjesztett alapszabályok megvitatása és elfogadása után lelkesedett közfölkiáltással elnökül gróf Dessewffy Aurel ur ő méltóságát vá- lasztá. Alelnök lett Bagdi Sándor hites ügyvéd, jegyző és könyvtárnok Lakatos Károly ref. tanító, pénztárnok Batári János tanácsos. Igazgató választmányi tagok : Bittó Miklós uradalmi felügyelő Kis Károly biró, Papp Fefencz kereskedő H. Pete Gábor, Oláh Dániel, és Szabó Sándor polgártársak. Az eddig beirt tagok száma C3, de alapos remény vagyon, a megnyitás után még tetemesen gyarapodni fog. Adjon Isten az újonnan született egyletnek virágzást, áldásos működést, és hosszú életet!

Örömemre szolgál az ipar egy uj ágának lendületéről községünkben is értesítést adhatni, Ugyanis helybeli földbirtokos özvegy gróf Des- seívfty Einilné ő méltósága gőzmalmot állított, a mennyiben cséplő gépének gőzmozdonyát jeles szerkezetű két karu malommal összekötő mely nyolez órai munka mellett naponkint 20— 24 köböl életet megőrül vagy megdarál sőt pitiéi is. Megnyitását a jótékonyságáról és nagyA városban ismét felriad a néma csend, az ágyuk újra dübörögnek a kövezeten, a huszárok búsan, leverten vonulnak keresztül a fő utczákon. Túl a városon egy folyam habjai zugnak-, oda, annak túlsó partjára kell vissza vonulni, ott kell uj állást foglalni. Hát ha ez a hely jobban kedvezne az ellenségnek ?... Fussatok ti száz meg száz csatáknak diadalmas hősei fussatok mert a fővezér úgy akarja !...

Csapatjával a kis főhadnagy épen az apai ház előtt volt el vonulandó, s midőn meglátta a hajlékot melyben boldog gyermek kora ábrándjait keresztül álmodd : eszébe jutott a jó atya, ki most ott térítőjén alszik felkölthetetlenül, még egy Isten hozzádot mondani, még egy búcsú csókot nyomni a halvány ajkokra, s azután elválni örökre a siron tűiig, a gyermeki kebel e vágyának ellent nem állhatott!

Bement, elbúcsúzott, és futni akart csapatja után.

Nem lehet, midőn édes anyjához Isten hozzádot kiált, a sir szélén álló anya, keblében feltámad a szerető lelkek sejtelemdús elő érzete s útjába áll a kérlelhotlen sorsnak, mely fiát a halálba akarja vezetni; mint az anya oroszlán megsebezve, véres testével végvonag- lásai között is védi kölykeit úgy ő is meg akarja gyermekét menteni; össze szedi a hanyatló test minden erejét, leveti magát ágyából fiának lábai elébe, s görcsös kezekkel kulcsolja keresztül térdeit, kér, rimánkodik ; esdekel, fájdalmasan zokogva felkiált :

Itt liagvliatnád-e a sir szélén álló tehetetlen özvegy anyádat, itt-e kis testvéreidet mi lesz belőlünk ha én meghalok, téged is eltemet a vihar, mert ha elmégy éltemet; ki fog síromba zárni engemet, kis testvéreidet szét szórja a könyörtelen, és nem lesz a ki felnevelje őket nem lesz a ki csak egyszer is megcsókolja ártatlan ajkaikat!... Az ég nevére apád emlékére kérlek ne hagyj itt bennünket!...

„Mindennél előbb való a haza!“ mond a