Nyír, 1867 (1. évfolyam, 1-13. szám)
1867-11-03 / 5. szám
don buzgó hazafi hozzád, s nyert életdiada- lának fogja tartani, ha elmondhatja, hogy csekélységével szintén önzetlen működik közre szent és nemes czélod kivitelében. De mig a nemes és bátor lelkű szerkesztő ily — csekély vagy ép semmi anyagi hasznot sem Ígérő munkás térre lépett, hogy Szabolcsúiegye életerejéről, szellemi léteiéről virágzó ipar s gazdászatáról vonzó tanúbizonyságot szolgáltasson a nagy világnak, — nekünk sem szabad akár közönyös akár örömteli szemekkel néznünk a nélkül, hogy a vállalat hosszú életéről ne gondoskodjunk, ne hogy a testté vált eszme idő előtt az örök múlandóság sírjába dőljön, sok más rokon vállalatok módjára, mint p. a „Zempléni Híradó“ is. Mi ugyan az annyira aristokratikus szellemű Zemplénmegye szégyenéro legyen mondva. Miért is indítványoznám, miszerint Sza- bolcsínegyének minden lelkes szülöttje honfiúi kötelességének ismerje a magasztos czél kiviteléhez anyagi áldozattal is járulni olya- ténképen, hogy valamint egyesek úgy a társulatok s uradalmak, melyeknek érdekeit a „Nyír“ leginkább képviseli, annak maradau- dósága biztosításául bizonyos pénzösszegről gondoskodjanak, mit időközben kamatoztatván, elő lehetne venni azon viszontagságos perczekbeu, a midőn a rideg részvétlenség örökre eltemető medre tátongna az előttünk ■oly nagyra becsült vállalat előtt. E szerény indítványom megtestesítése tekintetéből ugyanazért megkezdem az ajánlatot 2 uj írttal azon édes reményem mellett, hogy e példa meglepő vonzerővel bűz- ditandja tettre s követésre mind azon megyebelit, ki szellemileg előhaladni akar is, tud is, ki megyéje jövőjét virágzóbbnak, fényesebbnek feltűnni óhajtja. Adja az ég. hogy e parányiság, mely egy önzetlen kebel kifolyása Oly tetemes halmazzá nője ki magát, melynek egy bizottmány általi kamatoztatása mellett a „Nyir“ megszűnni soha se legyen kénytelen. Isten volüuk s a hazával. A viszontlátásig. Petrássovits. N.-Kálló, szerdán, okt. 16. Vidéki színészet. Dérlet 1-ső szám. „Choufleuri ur otthon lesz“, operette 2 szakaszban és „Ha te úgy, én is úgy“, vígjáték 1 felv. A szereplők közül kitűntek: Szép (Choufleuri), Aradiné (Ernesztina), Érczi (Babylas), Pártényi (Peterman . Choufleuri inasa). A vígjátékban Göncziné (Zarándiné) és Aradi (Akráti KiT Á R C Z A. Nyíregyházán f. év okt. 27-én az aradi vértanuk emlékére a két protestáns hitfelekezet által gyász isteni tisztelet tartatott, a többi egyházak külön és csak a maguk körében tartván meg azt. Az ünnepély 11 órakor vette kezdetét. A honvédek s polgárság a városházánál ösz- szegyülvén. a harangok megkondeltával megindult a menet következő rendben : 12 honvéd fekete magyar öltözetben, gyászszal díszítve kardosán lépett a fekete lobogó után Kralovánszky Gyula honvédszázados vezérlete mellett, utánuk a városi elöljáróság és a polgárság, a templom előtt fehér ruhában gyászba öltözve 12 honleány zöld koszorúval karján csatlakozott a menethez. Az evangélikus templomba érve a honleányok és honvédek körül állották az egyszerű ravatalt. Az oltár gyászszal volt bevonva, rajta gyászkeretben állott az aradi 13 vértanú arczképe, ^ gyászt öltött a szószék is. A férfikar Szénfy Gyula ev. tanító vezérlete alatt egy ez alkalomra betanult szent éneket zengett az orgona megható hangjainak kíséretében. Ennek végeztével Bartholomaeidesz János főesperes és helybeli evang. lelkész az oltár előtt rövid, de igen megható velős beszédet és imát mondott; különösén megható jelenet volt, a midőn beszéde folytán minden egyes vértanú nevének felemlitése mellett egy-egy téli-zöld koszom illesztetett a honleányok által a koporsóra. Az ima után a férfikar Bajza Apotkeo- sisa „Nyugosznak ők a hős fiák“ stb. nehány versszakát énekelte el az orgona mesteri kísérete mellett. Ezután Gyöngyössy Sámuel helybeli református lelkész lépett a szószékbe s tartotta feszült figyelemmel hallgaclmrd.) Az előadás átaljáu véve sikerült. Közönség szép számmal. — Csütörtökön, okt. 17. Bérlet 2-dik szám. „II. Rákóczi Ferencz fogsága“. Párté- nyiué (Zrínyi Ilona) jó alak, kedves hang, szép sikerrel játszott és általános tetszésben részesült, közönség középszerű. — Szombat, okt. llJ. Bérlet 3-dik szám. „A vándor dalnokok“, vig operette 1 felv. és „Legjobb az egyenes ut“, vigj. 1 felv. Szép (Berthold, házaló) úgy látszik a színpadon otthon vau s igen jól találja magát az ily szerepekben; kedves és ügyes jelenségek voltak Aradiné (Grittly) és Érezi (Franz) szerepében. — A másik vígjátékot illetőleg ezt ugyan láttuk már jobban is előadva, de mégis tetszett, azon kis leszámítással, hogy a huszárőrmester elfelejtette urának vagy is gazdájának csizmáját kitisztítani, a mennyiben annak csizmája egy kissé sáros volt, — no hiszen ez különben az illető hibája. — Vasárnap, okt. 20. Bérlet 4-dik szám. „A bujdosó kurucz“, népszínmű daliokkal 4 felv. Meglehetős előadás. — Közönség több is lehetett volna. — Kedden, okt. 22. Bérlet 5-dik szám. „Menyegző lámpafónynél“, operette 1 felv. és a „Házas élet sótartója“. — Érczi (Péter haszonbérlő), Aradiné (Katalin), Göncziné (Lizi), Somogyi Borcsa (Marie) ügyesen játszottak és jól énekeltek. — A másik darabban Pártényi (Fecsegi), Aradi (Károly) és Pártényiné (Erzsiké) szinte jól játszottak, mindkét előadás kerekded és sikerült. Közönség középszámmal. — Szerdán, okt. 24. Bérlet fi-dik szám. „Egy rósz ember“, vígjáték 3 felv. A darab már magában véve is igen jó. Pártényi, Pártényiné és Aradi sikerültén játszottak. Közönség kevés számmal. Ezen darabbal végezték be az első bérletet, mely nem megy 30-ra, akkor midőn már itt 50-én felül is volt, hát mindig hátrább megyünk a jóban, mint a rák, — pedig tekintve a vidéki színészet szomorú állását, a mely a holnapi napról sincs biztosítva, s ha közönség nincs, játszás közben is eszébe jut: hogy hát holnap „mit eszünk“, ily színtársulattal mindig meglehetünk elégedve, s jobban pártolhatnánk, mert azután hogy kívánhatnák azt, hogy ide ValairíífíT "való szín- társulat jöjjön. Az operette-előadásokat különösen emeli még az itten állomásozó vértes-ezred összevágó zenekarának kísérete, úgy látszik, hogy a nevezett zenekarnak karmestere igen nagy tott szép, megható, lelkesítő s vigasztaló szónoklatát. A ritka nagy számmal egybegyült közönség a szónoklat végeztével a „Szózat“ éneklése közben, ünnepélyes komolysággal s a rendkívüli meghatottság okozta megindulással könyezve hagjta el az Isten házát. A templom ajtainál perselyek állottak nyitva az aradi vértanuk emlékszobrára áldozott adományok befogadására. Az ünnepély egyszerű volt, de annál meghatóbb és annál szivemelőbb is. Vidékünkről szintén többen voltak jelen. A templomi persely-jövedelem 61 írt 34 kr. volt; az ez alkalommal elmondott gyászbeszédek ugyanezen szent czélra, mint halljuk, legközelebb ki fognak nyomatni. Megragadta tehát 18 hosszú év után közönségünk is az ajkaimat, hogy a haza dicső s halhatlan érdemű hős fiai, az aradi 13 vértanú irányában köteles nemzeti hála adóját leróhassa. Őszinte kegyelettel áldoztunk a dicsők emlékének, őszinte, mely honfiúi fájdalommal éreztük veszteségünket 1 És nem demonstratio, nem üres külső pompa, szertartás volt az; megengedjük, hogy sokak előtt úgy tűnik fel; de csak is azok előtt, kik oly hamar S oly jól tudnak feledni; vagy már jelen sfeép helyzetünkben azt is szégyenük, hogy honvédek voltak!!! A nemzeti kegyoletes bála ünnepe volt az, s megvagyunk győződve, hogy valahányszor alkalma nyílik e város lakossága tán- torithatlan honfiúi hüléggel be fogja azt bizonyítani. Egy volt honvéd. Ő s z s z e I. Szomorú magányban, díszétől fosztottan Áll a nyárfa, lombját most hullatja épen; Két kis árva gyermek — mint lehullott levél— Egymáshoz szorulva kuczorog tövében. gondot fordít az előadások sikeresitésére, a mi igen szép tőle. Megjegyzendő, hogy mikor legnagyobb közönség van, az összes jövedelem legfeljebb 60—70 frt, a középszerű vagy kevés közönségnél pedig alig vagy' épen nincs fedezve az előadásra tett napi költség,— e szerint rendén van azon megjegyzésem, hogy meg jobban is pártolhatnák, mert ha minden nap megtelnék is a különben is kis terem, meg akkor sem igen sokat tehetnének abból félre a színészek. Vegyes hírek. — Tudtunkra van, miképen Benczúr Emil mérnök ur, néhány év óta Eperjesen létező gazdasági gépgyárát szélesebb alapra állítja, minthogy eddigi korlátoltságában már nem képes csak a megszaporodott megrendeléseket is kielégíteni, annál kevósbbé készleteket dolgoztatni — az által, hogy gyári tőkéjét. 50, illetőleg 20,000 forintra emeli 100 forintos részvények utján. Ezen vállalat nemcsak a közelebb-távolabb fekvő gazdaságok érdekében van, de a részvényeseket is jelentékeny és biztos nyereménynyel kecsegteti ; mifelől az érdekeltek az, ezen lap szerkesztőjénél letett „progrannn “-hói meggyőződhetnek, hol egyszersmind november 10-ig az aláírási iv is nyitva áll. — A párisi világkiállítás már csak november 17-ig lesz nyitva. — Ungvárott ismét egy uj „Ung“ czi- mü hetilap indult meg e bő folytán, szerkesztője Bánóc.zy F. Üdvözöljük s hosszú életet kívánunk neki! — Mint tudomásunkra van, három vetélytársával kell ott küzdenie; négy lap Ungváron talán mégis sok ? — Spiczig Iczig naptára, melynek I-ső évi folyama oly általános tetszéssel fogadtatott, a jövő hó folytán ismét meg fog jelenni. — Ajánljuk a közönség pártfogásába. — A Pharaok kincse. Oosnan mellett Felső-Egyiptomban egy barát cisternát ásott, s rá akadt a Pharaók ama kincseire, melyekről a legendák annyit beszélnek. — A barát elhatározta, hogy elrejti magánál a kincseket, ügy is tett s elővigyázatból elein- tén csak néhány bevásárlást tett, később azonban neki bátorodott s egyre bővebben költött, s végre pazar királyi fénynyel vette magát körül. —■ Ez aztán figyelmet gerjesztett; a barát megijedt s mielőtt a hatóság közbe léphetett volna, maga jelenté föl óriási kincseit a kormánynak. — A vicekirály most Rongyos ruhácskáját össze húzogatja, Mert a csípős ősziszél keresztül járja, Kényeket facsar ki bánatos szemükből; . . . A szegény árvákat csak az Isten látja! Az idősebb fin, kis húgát bíztatja, — Egy darab fekete kenyérrel kínálja; S mint a szél erősbben sivít a vidéken Ő is akként simul közelébb hozzája. Károgó varjaknak fekete serege Szállott a nyárfára, hull a sárgult levél; Sötét felhőtábor szálldogál az égen . . . Jön az ország-úton egv négy ökrös szekér.— A béres dúdolva bort hoz a szüretről És a vén fa előtt elhalad, mit bánja Ifinek porontya sir, s kéri hogy venné fel; A szegény árvákat csak az Isten látja. A hold halvány arcza fóllegekbe borul, Távolban megkondul a harang estvére, A két árva gyermek Összetett kezekkel Halkan imádkozik, — s gondol Istenére. Büszke paripáján a nagyságos urfi, Jön sereg agárral, lángban égő arezczal, S hogy a vidor ebek a két árva körül Csaholva megállnak mit gondol ő azzal? I Sőt mosolygva nézi az Istenadtákat, A fiút kutyája mint fogja s czibálja, Kurjant, s tova nyargal hű kíséretével A szegény árvákat csak az Isten látja! Honnan tudhatná azt. hogy ez árvák anyját Véle — jobb időkben — egy emlő nevelte?... Tévedett a nővér, — és lett eltaszitva — S a sanyarú ínség nyomor sírba vitte. Félelem s hidegtől egészen dennedten, A jótékony álom ringató karjába Szenderül az árva s elhagyott testvérpár, Ember nincs ki védje, csak az Isten látja! A
