Evangélikus főgimnázium, Nyíregyháza, 1914
— 33 — Legalább Boszniát ki kellett ragadnunk a végzetes orosz befolyás alól, különben déli határaink s az Adriai tenger nyugati partja örökös veszedelemben lettek volna. És hogy Bosznia és Hercegovina lakosságára is milyen áldásos volt e tartományoknak részünkről való megszállása, azt mi sem mutatja és bizonyítja ragyogóbban, mint az a felemelő tény, hogy e tartományok fiai ma a mi ügyünknek leglelkesebb, legelszántabb harcosai közé tartoznak; ami lehetetlen volna, ha Boszniában és Hercegovinában évszázados pusztító harcok, öldöklő párttusák, az erkölcsi és anyagi züllés e tanyáiban nem az élet és vagyonbiztonság, az anyagi és szellemi haladás feltételeit teremtettük volna meg, szóval, ha csapataink Boszniába és Hercegovinába való bevonulása az azóta lefolyt negyedfél évtized alatt e tartományok lakosaira nézve nem bizonyult volna valóságos jótéteménynek. Amit Bosznia és Hercegovina népe hálásan elismert és aminek igazságát vérével megpecsételi napról-napra, azt tagadásba vették ellenségeink, elsősorban Oroszország. Midőn Őfelsége 1908. október havában Boszniát és Hercegovinát a magyar szent korona ősi jogára való hivatkozással a monarchiába bekebelezte, Szerbiában és Montenegróban a legféktelenebb izgatás indúlt meg Ausztria-Magyar- ország ellen, azon a címen, hogy a magyar király fentemlített tényével szláv, illetőleg szerb nemzeti érdekeket sértett kíméletlenül. Szerbia, valamint Montenegró és a többi balkáni államok szabad nemzeti létüket sokkal inkább köszönhették az osztrákmagyar monarchiának, mint Oroszországnak. Hiszen a 19-ik században lefolyt szerb szabagságharcok majdnem állandóan hazánk déli részein szerveződtek, s ha Ausztria és Magyar- ország nincsen, az északi balkán szláv államai török fennhatóság alól egyenesen orosz fennhatóság alá kerültek volna. Ezt jó ideje tudták és vallották déli szomszédaink vezető férfiai; de nincs az az igazság, nincs az a Demosthenes, 3
