Nyelvtudományi Közlemények 76. kötet (1974)

Szemle – ismertetések - Posgay Ildikó: André de Vincenz, Traité d’anthroponymie houtzoule 469

SZEMLE - ISMERTETÉSEK 469 valóban HEVENESitől származik-e. Szerzőjét ezért egyelőre ismeretlennek kell tartanunk. Az viszont — FODOR vizsgálatai alapján — határozottan állítható, hogy HEVENESI „Parvus Atlas"-ánál (1689.) korábbi keltezésű. A ComSirm. végéhez a szerzők reprodukcióban mellékelték Szerem vármegyének azt a térképét, amelyet Gönczy Pál tervezett 1897-ben. Minthogy a középkorban e területen két vármegye, Szerem és Valkó osztozott, s a középkori hovatartozást a szerzők is megadják az egyes helységeknél, célszerű lett volna a Szerem és Valkó vármegye közötti határt valamiféle eljárással a térképen feltüntetni. E határ a középkorban nagyjából észak —déli irányban húzódott a Gönczy térképe szerinti Banostor —Mangjelos — Mitrovica vonaltól kissé nyugatra. (A XV. századi Magyarország megyebeosztásához 1.: Történelmi atlasz. II. javított kiadás. Budapest, 1961. 12 — 13. lap.) összefoglalásként azt mondhatjuk, hogy a ,,Die historischen Ortsnamen von Ungarn" című sorozatot dicséretes vállalkozásnak, a ComSirm.-et pedig ígéretes kezdetnek tarthatjuk. Érdeklődéssel várjuk a folytatást. Biztosak vagyunk benne, hogy a soron következő kötetek tartalma egyre gazdagabb, szerkezeti felépítése pedig mind tökéletesebb lesz. A maximaiizmus bűvöletétől azonban mindenképpen óvakodniuk kell a szerzőknek. A történelmi Magyarországnak 63 vármegyéje, Horvát-Szlavónországnak pedig 8 vármegyéje volt, s ez összesen 71 vármegye. Bárcsak belátható időn belül elkészülhetne valamennyi vármegye kötete ! A tervek szerint a sorozat második kötete Bács-Bodrog vármegye helységnévanyagát tartalmazza K. NEHRING tollából, majd ugyancsak K. NEHRING adja közzé a történelmi Magyarország többi vármegyéjének helységnévanyagát, G. HELLER pedig a szárazföldi horvát-szlavón megyék (Verőce, Pozsega, Belovár-Kőrös, Várasd, Zágráb) anyagát dolgozza fel. Kiss LAJOS André de Vincenz: Traité d'anthroponymie houtzoule München, 1970. Forum Slavicum 1& 613 1. 1. A szerzőt mi elsősorban a Revue Internationale d'Onomastique lapjairól ismerhetjük, s mint könyve előszavából kitűnik, ALBERT ÜAUZAT-nak, a nemzetközi hírű francia nyelvésznek, a francia személynév- és földrajzinév-szótárak megalkotójának volt tanítványa. Munkája 1965-ben készült magántanári értekezésként, amellyel a heidelbergi egyetemen habilitált. 2. A monográfia tárgya a hucul nyelvjárást beszélő nyelvközösség névanyagának bemutatása. Kik is azok a huculok Î A Máramarosi-havasok és a Keleti-Kárpátok hegyei között, a Tisza, CeremoS és Prut felső folyásvidékén élő, mintegy 300 ezer főt számláló ukrán népcsoportot nevezzük huculoknak. A II. világháború előtt szétszórva éltek Romániához, Lengyelországhoz, Csehszlovákiához és Magyarországhoz tartozó területeken. 1945 óta az általuk lakott területek az Ukrán SZSZK-val egyesültek. A huculok lakta vidék 1945 előtt minden szempontból archaikus és elmaradott volt, ezért is hívta fel magára elsősorban a néprajzkutatók, folkloristák figyelmét. Népköltészetük, fafaragásaik, népviseletük mind a mai napig híres. Korábban a huculok főleg vándorló pásztorkodással foglalkoztak. Szent György naptól, a tavaszi kihajtástól Szent Mihály napig, az őszi behajtásig kinn a szabadban éltek, így alkalmuk volt arra, hogy az erdő, mező növényeit, állatait alaposan megismerjék. (Ez utóbbi momentum a ragadványnévadásban játszott és játszik nagy szerepet.) Vallásukat tekintve a huculok a görög szertartású egyházhoz tartoznak, s tudjuk, hogy a X. század végén mint a halicsi fejedelemséghez tartozó területek Kijev bizánciszláv hatása alatt álltak, amely meghatározta az ukrán, és ezen belül a hucul személynevek későbbi alakulását. A történelem folyamán erős lengyel befolyás érte őket, főleg a Galíciához tartozó részeket. 1945 után nagy változás ment végbe náluk, gazdasági és társadalmi téren egyaránt. A korábbi patriarkális életformát szocialista társadalom váltotta fel. A nagy átalakulás jelentőségét VINCENZ is hangoztatja. 3. A hucul népnév eredetéről VINCENZ a lengyel dialektológus és onomaszta STEFAN HRABEC (Nazwy geograficzne Huculszczyzny. Krakow, 1950. 16) magyarázatát fogadja el, aki szerint aromán hot 'tolvaj, rabló' szó posztpozíciós artikulussal ellátott alakjából származik. Maguk a huculok horjeny-nek 'hegyilakó', Tudy-nak 'emberek', Tudi rseni-nek 'megkeresztelt emberek' vagy xryst'enyn-nek 'keresztény ember' (vö. orosz KpecTbflHHH 'paraszt') nevezik magukat.