Nyelvtudományi Közlemények 71. kötet (1969)
Tanulmányok - Moór Elemér: Pénz szavunk származása nyelvi, archeológiai és településtörténeti adatok tükrében [Die Herkunft unseres Wortes pénz ’Münze; Geld’ im Spiegel sprachlicher, archäologischer und siedlungsgeschichtlicher Daten] 79
PÉNZ SZAVUNK SZÁRMAZÁSA 87 mindenképpen korai Árpád-kori magyar településekre vonatkozó magyar törzsnévi helynevek száma ezen a területen már 35—36.9 A Délvidéknek lakossága a magyar honfoglalás előtti időkben többségében bolgár lehetett. E terület aránylag kései megszállásának tulajdoníthatjuk, hogy a 'mezei kerítés' jelentésű porgolát tájszó, mint a bolgár prëgradb megfelelője semmi esetre sem kerülhetett a XI. sz. előtt a bolgárból a magyarba (vö. MNy. LXIII, 173), de ugyanaz mondható az általánosan elterjedt szavat-os szóról is.10 Vagyis ez esetben is igazolható egy a hangtörténetre alapozott nyelvészeti megállapítás azzal a következtetéssel, amelyet az archeológiai emlékanyagnak egy bizonyos helynévi típus előfordulására vonatkozó délvidéki adatokkal való egybevetése tesz számunkra lehetővé. Hogy a magyarságnak a X. században a Tisza-mellék a Maros vonaláig volt a főszállásterülete, az már abból is kitűnik, hogy a Dunántúlon és a Kisalföldön együttvéve sincs feleannyi lócsontos honfoglaláskori lelet, mint a Tisza mellékén. Ellenben azt már könnyű a fent idézett térképvázlatról is felismerni, hogy a törzsnévi helynevek legnagyobb része a Dunántúlon és a Kisalföldön fordul elő. 11. A magyarok 907-ben Pozsonynál megverték a bajor haderőt. Valószínűleg ez idő tájt szállta meg egy csoportjuk az Alsó-Vág mellékét és a hozzá csatlakozó Duna-melléket is: 7 lócsontos lelőhelyre vonatkozó adat tanúsítja ezt.11 De lócsontok kerültek még elő Szakolcán is; hogy a magyarok a X. században mit kereshettek ott, mindenesetre rejtélyes (896. sz.). Hogy az Alsó-Vág mellékét a magyarság még a X. század első felében szállhatta meg, azt a magyar Oalgóc és Vág nevek is tanúsítják, amelyek még olyan korban honosodtak meg nyelvünkben, amikor a mai h a szlovákban még ^-nek hangzott (vö. m. Oalgóc ~szlk. Hlohovec). Ezekhez a Vág melléki lócsontos lelőhelyekhez csatlakozik 6 lelőhely a Dunakanyar környékén.12 Azután akad 8 — 9 lócsontos lelőhely Székesfehérvár tágabb körzetében13 és további 7 lelőhely a tolnai Dunaszakasz mindkét oldalán.14 Végül akad egy 7 helyre kiterjedő lócsontos lelőhely-csoport az Alsó-Rába mellékén is.15 Az előadottak szerint eltekintve a Dunakanyar környékének lócsontos lelőhelyeitől a Dunántúlon és a Kisalföldön összesen 37 lócsontos lelőhely akadt, vagyis együttvéve feleannyi sem, mint a Tisza mellékén a Maros vonaláig. Aligha lehet kétséges, hogy a Kisalföld Duna balparti mellékén a magyar honfoglalás korában szlovák nyelvű volt a lakosság, bár nem lehetetlen^ hogy ez a szlovák népesség imitt-amott a Duna jobb partjára is átterjedt. Őseink ti. szlovákoktól vették át a mélyvízi halászatot (vö. Moóít: AEH. XII, 8 — 20; NyK. LXVI, 44), bár nem lehetetlen, hogy őseink a mélyvízi halászatot már 9 Összeállításukat és térképes ábrázolásukat 1. szerzőnek 1944-ben a Szegedi Múzeum kiadásában megjelent ,,A honfoglaló magyarság megtelepülése és a székelyek eredete" című tanulmányában. 10 Persze azok a községek, amelyekre az említett törzsnévi helynevek vonatkoztak, a török világ idején néhány falu kivételével mind elpusztultak. 11 Vö. a Leletkatasztefben az 584, 887 — 8, 595, 1214, 1232, 737 és 640 számokat. 12 Vö. a Leletkataszterben a 744, 846, 340, 109-119—126, 830 és 821 számokat. 13 L. a Leletkataszterben a 161, 1199, 981, 926, 719, 1184, (?) 41, 732 és 1092 14 Vö. a Leletkataszter 931, 699, 521, 989—996, 60, 61 és 902 számait. 15 L. a Leletkataszter 199 — 200, 1200, 588 — 93, 264/5, 180 és 54 számait.
