Nyelvtudományi Közlemények 68. kötet (1966)
Tanulmányok - Gregor Ferenc: A magyar ló és szarvasmarha-tenyésztés nyelvi hatása a szlovákra 397
400 GREGOR FERENC Thompa Barna," 10 vagy a későbbi szlovák jövevényszó, először a XVII. sz. végén lejegyzett riskó, mai riska 'vörös, vörhenyes tehén' (vö. KNIEZSA; SzlJsz. 466) szintén ezzel a folyamattal van összefüggésben. A cama nyilván helyi jelenség maradt, s az idők folyamán el is tűnt, ezzel szemben a riska a magyar népnyelv alkotó eleme lett. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a magyarországi feudalizmus létrejötte után az állattenyésztéssel összefüggő számos magyar kifejezés hatolt be a szlovákba, amint ezt az alábbiak során látni fogjuk. A középkori szláv népek anyagi helyzetének és kultúrájának megismerését szolgáló ásatások azt mutatják, hogy a széles néptömegeknek számottevő szarvasmarha- és lóállományuk nem volt, főleg sertést és juhot tartottak (erre vö. 0 pociatkoch 73, 74). Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a ló- és szarvasmarha-tenyésztés e népeknél nem játszott szerepet, hiszen a gazdagok nagy szarvasmarha- és lóállományok urai voltak, s jóval kisebb mennyiségben persze, de a szegények is tartották ezeket az állatokat. Az igazán számottevő azonban a sertés és a juhtenyésztés volt. S feltételezhető, hogy ez a helyzet a Felvidéken lényegesen azután sem változott meg, hogy a magyarok kiterjesztették uralmukat Morvaországig és a Kárpátok északi vonulatáig. Sajnos erre vonatkozóan írott forrásanyagra nem támaszkodhatunk, de pl. a Felső-Garam vidék kimutatható gazdag juhállománya a XVI. sz. második felében arra enged következtetni, hogy a szarvasmarha- és lótenyésztés csupán a második helyen állt. Persze, ahol á szántóművelés jelentősége csökkent, így az erdős-hegyes területeken, ott természetesen a nagyállattartás fokozottabban előtérbe került, a felvidéki viszonyok között azonban mégis fontosabb szerepe volt a juhnak.11 Ezenkívül, ha megvizsgálunk még egyéb XVII. sz.-i összeírásokat, adólajstromokat, uradalmi kimutatásokat és számadásokat stb., amelyek az akkori Magyarország északi területeire vonatkoznak, úgy szintén arra a következtetésre jutunk, hogy az ún. valashj dobytok, amin mindenféle fajtájú, korú és nemű juhot és kecskét értettek, a drobny" dobytok-kai, azaz a sertéssel és a házi szárnyassal,12 valamint a cerny" dobytok-kal együtt33 ez esetben is az első helyet foglalta el a szlovákság állattenyésztésében, megelőzve a rozmj dobytok r^ rozny itatok ~ hovadzí dobytok,u azaz a szarvasmarha- (és a ló)-tenyésztést. Ugyanakkor a szarvasmarha a Felvidéken az egész középkor folyamán előnyben részesült a lóval szemben. Ennek elsősorban a rendelkezésre álló legelők és rétek 10 L. M. BELÉNYESY: i. m. 20. 1., 27. lábjegyzet, de vö. OklSz.-t is. 11 Vö. P. RATKOS, Osídlenie a hospodársky vyvoj Horehronia do zaciatku 18. storocia. [A Felső-Garam vidék betelepülése és gazdasági fejlődése a XVIII. sz. végéig] Slovensky národopis 13 (1965), 148.; B. IIa, Die Walachische Bevölkerung der Herrschaf ten Murány, Csetnek und Krasnahorka. Studia Slavica 3 (1957), 113 —148.; Urbáriumok. XVI—XVII. század. Szerkesztette és a bevezető tanulmányt írta Maksay Ferenc. Bp.. 1959, 16—17. A továbbiakban: Urbáriumok. 12 L. az egykori Havai járáshoz tartozó vrsateci uradalom urbáriumát 1683-ból, miszerint: „Dobytek v tom majire drzi sa drobny, totizto svine, husi, kaceny, morky a dve kravy." Közli: Urbáre feudálnych panstiev na Slovensku I — II. Na vydanie pripravili R. MARSINA a M. KUSÍK. Bratislava 1959. II 355. A továbbiakban: Urbáre. 13 Ezzel a kifejezéssel csak a sertést jelölték, és ma már nem használatos a szlovákban. Vö. pl. a vrsateci urdadalom urbáriumát 1683-ból: ,,Do dolniho pak majera, kde sa cerny dobytek, anebolisto svine, chova,"; „Dopustia sa jemu pansku krmu jednu kravu chovat a jeden kus cerneho dobytka." Urbáre II 343, 355. 14 Már 1625-ből, az árvái uradalom urbáriumában: „Na holiach podielenych bud chteji hovedzi, bud valasky dobytek drzeti chudi lide, volno jim." Urbáre II 158.
