Nyelvtudományi Közlemények 53. kötet (1952)

Kisebb közlemények - Rubinyi Mózes: Simonyi Zsigmond levelei Budenz Józsefhez 277

SIMONYI ZSIGMOND LEVELEI BTTDKNZ JÓZSEFHEZ (egységes hangsiíly alá fogott) szavak. S épen ezért azt hiszem, hogy a hangsúly koránt sem játszik oly nagy szerepet a szóösszetételben, mint hinni szokták. Ide tartoznak természetesen az enklisis és proklisis tüneményei is. De nem akarok tovább visszaélni türelmével, s csak arra kérem, hogy ha megküldheti prof. ur a kivánt szótárt, szíveskedjék vele küldeni a Nyelvemléktárt. Nekem elég jól folynak dolgaim. Az előadásoknak itt egy hét múlva végük lesz és mintegy két hét múlva útnak indulok Berlin felé, onnan talán Hamburgba és Frankfurtba. Prof. ur nem jön el húsvétra? Képzelheti, mennyire örülnék ennek! Minden jót kívánok és ajánlom magam további kegyébe. Örök híve Simonyi Zsigmond U. i. A P. Lloydot megkaptam s köszönöm. Az n theoria nagyon meglepett: azt tartom, ez az első biztos ujjmutatás az ugor nyelvek fölosztására. 6. Berlin NW.' Dorotheenstr. 66. III 1875. dec. 30. Szeretett professzor úr! Mindenek előtt fogadja leg-szívből-fakadóbb szerencsekívánataimat az uj évre; adjon Isten , Bort, búzát, békességet Friss fiatal feleséget (kérem ne tessék indiscretionak venni, régi mondás, nem én költöttem), és mindenek fölött jó egészséget. Megvallom, nem szép tőlem, hogy ily soká nem írtam kegyednek, a kire minden jóakaróm közül legtöbbször gondolok, a kinek könyveit minden nap forgatom, a kinek tanításán minden nap okulok, a kinek oly szívesen hallgatott szavai mindig mint ha fülembe hangzanának. De épen ez fog kimenteni, mert valóban a szó szoros értelmében érintkezem kegyeddel folyvást szellemileg. De azért természetesen nagyon örülnék, ha hogylétéről értesítene és az ugorság terén történő dolgokról. Én, mint az eddigiekből is látni fogja, az idén sokkal többet foglalkozom az ugorsággal, mint tavai. Különösen dissertatiomhoz gyűjtöm most az anyagot. Tanácsa szerint az igemódok tanával foglalkozom. Nagyon kellemes, hogy az itteni királyi könyvtárban majdnem minden megvan, a mire szükségem van. Megkaptam ott Wiedemannak észt, cseremisz, zűrjén, votják, mordvin E, Ahlquistnak mordvin M, Castrénnak cseremisz és zűrjén, sőt Rogovnak permi nyelvtanát; megvannak továbbá a finn irod. társ. actái és a Suomi teljesen, valamint természetesen az orosz akadémia mémoirejai és bulletinje. A Nylvt. Közi., fájdalom, nincsenek meg. Mindössze kevés hiányzik, de e kevés közt egy munka, mely célomra nagyon fontos lehet, t. i. Lönnrot értekezése „Om det Nord-Tschudiska spráket,, (Hels, 1853.), mely — úgy tudom — leginkább a vepsá igetanna.1 foglalkozik. Továbbá célszerű volna a Murteiskirját elolvasnom és a meséknek legalább egy füzetét, hogy a f. igemódok használatával behatóbban megismerkedjem. Hogyha ezeket prof. úr egy időre nélkülözhetné, nagyon lekötelezne. Ha nem, akkor talán Marczali barátom közbenjárásával megkaphatom az említetteket Almbergtől. Az igemódoknak genetikus magyarázatára nézve eddig (post tot discrimina rerum) mind össze csak egy odavetett megjegyzést találtam. T. i. Ahlquist (Suomi 1865.) azt hiszi, hogy a concessivus végzete azon ana szócskára vezethető vissza, mely. a karjalai nyelvjárásban dívik. Alakilag nagyon lehetséges volna ez; hasonló eredete van a mordv. conditionalisnak, mely mellett még ilyen kifejezés is áll (Ahlq* gramm. 113. 1.) tarái mon molán e h. molindárán. De átolvastam az egész karj. Mátét s határozott, megállapodott különbséget találtam az ana és a conc. hasz-